Műszaki Élet, 1958. július-december (13. évfolyam, 15-26. szám)

1958-07-24 / 15. szám

A könnyűipari vállalatot főként a len, és pamutfeldobás, a ruha-, bútor- és papíripari üzemek 1957-ben meg növekedett, s azóta is ink megnyirbált önállósága nemcsak a vállalati körökbe beszédtéma jóideje, de a legutóbb már a napi sajtó is foglalkozott ezzel a kérdésse A lapok rámutattak arra, hog a Könnyűipari Minisztérium iparfejlesztési főosztályána vizsgálata megállapította: mutatók tavaly elrendelt csökkentését az idén a vállalat önállóság rovására főkén pénzgazdálkodási intézkedésekkel ellensúlyozták. Sajnos a valóság messze túlmegy ezeken a megállapításokon - mert a vállalatok önállósága nem csak effajta „közvetett módszerekkel csökkentették hanem közvetlenül, új mutatói előírásával is. Sok esetben „számítási anyag” címén kérnek a vállalatoktól adatokat - amelyek egyes középszervei felvilágosításai szerint csupán „tájékoztató jellegűek” voltnának, a tapasztalat viszont az mutatja, hogy e tételek némelyikét pontosan úgy vagy már szigorúbban bírálják felül mint akármelyik mutatót Vannak olyan szakmák is, aho az iparigazgatóság nem írta elő például a létszámkeretet — de külön levélben közölte a vállalatokkal, hogy a túllépés szigorúan tilos.. Számítási anyag Mindez persze nem csupán az adminisztráció felduzzasztását jelenti, hanem e „mutató-bürokrácia”, mint e múltban — most is elkerülhetetlenül sokszor szembe kerül a józan műszaki-gazdasági megfontolásokkal. Ennek egyik kirívó példájával találkoztunk a leniparban, ahol a tervteljesítés fő mutatója az idén az egy munkaórára eső vetésszám. Azokat, akik ebből az adatból vélik kiolvasni az üzem termelékenységét , alaposanmegcáfolja a való élet. Tudott dolog, hogy a lendi kenderáruk gyartásánál a szövés művelete csupán a gyártás egyik szakasza, s minél finomabb, munkaigényesebb a készáru, a gyártási folyamatban viszonylag annál fontosabb helyet foglalnak el a kikészítés és a festés műveletei. A jelenlegi helyzetben tehát egy lenárugyár könnyűszerrel betarthatja a tervteljesítés fő mutatójaként előírt óránkénti vetésszámot, ha termelésének zöme a legdurvább árukra esik, amelyek festést és kikészítést alig igényelnek, viszont könnyen bajba kerülhet, ha maradéktalanul ki akarja elégíteni a vásárlóközönség igényeit, s a kereskedelemnek kellő mennyiségben szállít festett divatviasznakát, nylonnal kevert bútorszövetet stb. Ráadásul a mutató ilyképpen történt megállapítása a devizagazdálkodás érdekeivel is ellenkezik. A felhasznált nyersanyag jelentős része a leniparban importból származik, a népgazdaság érdeke tehát nyilvánvalóan azt kívánja, hogy ne anyagigényes, hanem munkaigényes áruk készüljenek a külföldről behozott nyersanyagból. A vetésszámot előíró, s a termelékenységet annak betartásán mérő szabályok viszont éppen a durvább, anyagigényesebb áruk készítését sugalmazzák a gyárvezetőségnek. 5. A vállalati önállóság védelmében! Amikor erről, a termelés érdekeit veszélyeztető problémáról a gyárak és az iparigazgatóságok egész sorában beszélgetünk az érdekeltekkel, mindinkább az a benyomásunk alakul ki, hogy „fent” és „lent” kétféle szemüvegen át szemlélik ezt a kérdéskomplexumot. Amikor például a vállalatok aggályait az egyik iparigazgatóságon felvetjük, a válasz így hangzik: — Az 1957-ben bevezetett, könnyített rendszerhez képest a változás jelentéktelen. Nálunk 1957-ben négy mutató szerepelt, s kétféle úgynevezett „számítási anyag”. Az idén a mutatók száma ugyanannyi, mint tavaly volt, csupán a „számítási anyag” tételei bővültek a létszám, az átlagbér, a költséghányad, valamint a változatlan árakon kimutatandó termelési érték rubrikáival... Ugyanebben a szakmában a „vállalatiak” kissé kesernyésen állapítják meg: az előbb említett „árnyalatnyi” változások a gyakorlatban azt jelentik, hogy míg tavaly csupán a teljesítendő forinttervet, a felhasználandó anyagmennyiséget és az elérendő költségszintet szab".. .árv meg a vállalat száméra," az ellén meshat áldozott , átlagórabér mellett, kilograviami előírt anyagból, gyártmány mélységig meghatározott tervet kell pontosan betartaniok... vagyis a vállalat önállósága jóval kisebb, mint az 1957-es reform előtt volt. Úgy érezzük, hogy — ami még csak csírájában meglévő de esetleg könnyen elmérgesedő — vitára idejében, igen erőteljesen fel kel figyelnie minden érdekeltnek Fel kell figyelnie, mert a vállalati önállóság visszafejlesztése a legjobb táptalaja lehe a termelés érdekeit sérti bürokráciának. Hiszen — hogy csak egy példát ragadjunk a sok közül — a kereskedelm szervek konzervativizmusa vagy tehetetlensége a fentről diktált, cikkekig bontott termelési tervnél a gyár életében úgy jelentkezik, hogy kénytelen az elavult, nem gazdaságos árucikket gyártani, s az új gazdaságos cikket nem vezetheti be — egyszerűen azért mert az előbbit a felső szerv a kereskedelem igénylése alapján előírja, az utóbbit (minthogy a tervet túlteljesíteni nem szabad) az üzem legjobb meggyőződése ellenére sem gyárthatja... S az újságíró úgy érzi, annál több joggal hívhatja fel a figyelmet a kialakult helyzet ellentmondásaira, mert az országgyűlés vitája során kormányzatunk részéről csak a legutóbb mutattak rá az illetékesek a mutatók számának csökkentésében, a vállalati önállóság bővítésében mutatkozó fejlődésre ... A középszervek funkcionáriusai, akik — egyes esetekben talán nem is alaptalanul — bizalmatlankodnak egy-egy vállalat vezetésével szemben, azzal szolgálják népgazdaságunk érdekeit, ha általában bizalmat előlegeznek az önállóbb vállalatvezetésnek — viszont konkrét esetekben szigorú és főleg szakszerű ellenőrzéssel akadályozzák meg a túlkapásokat és lazaságokat. mi láiom.Tív ■ Kik jártak külföldön az ipar vezetői közül A kölcsönös gazdasági segélynyújtás keretében a Jugoszláv Népköztársaságban az alumínium ipart tanulmányozta Horváti László, a MIM Vegyipari Főigazgatóság főmérnöke. Az építőipar tanulmányozta Csordás Tibor, az iparterv osztályvezető mérnöke Tóbiás Lóránd és Simor János az É. M. főosztályvezetői. A barna szén bányaüzemeknél létesítet fehézszuszpenatós mosóberendezések üzemelését tanulmányoztál. Mécsy Tibor és Balogh Gábor gépészmérnökök, a Bányászati kuatóintézet munkatársai, valamit Müller László, a NIM bányamérnöke. A Lengyel Népköztársaságban mechanikai mennyiségek elektromos úton történő mérését tanulmányozta Kovács Sándor aspiráns, a Méréstechnikai Központi Kutató Laboratórium munkatársa a konfekcióipar minőségellenőrzését tanulmányozta Zádor György, a Belkereskedelmi Miisztérium osztályvezetője és Váli Miklós főosztályvezető, valamint Kelemen László mérnök, a Textilpari Minőségellenőrző Intézet munkatársa. A felsőgeodézia teületén folyó kutatómunkát feadulmányozta Alpár Gyula, az MTA Keodéziai Kutató Labor, osztálvezetője. A bőripar és tudományos intézetei közötti együttműödést tanulmányozta dr. Fejérstván, a Bőripari Kutató Intézet gazgatója és Vermes Lászlóné, az Intézet tudományos osztályveetője. A Szovjetunióban a geofizikai fűszerek gyártását tanulmányozó Hajdú Gusztáv, a Geofizikai Mérőműszerek Gyára igazgatója, Jósa Gyula, a gyár kutatója és Major László, a gyár szerkeszti osztályvezetője. Éppen előző számunk egyik nyumas monuaio, isaveieiek glosszájában említettük példa- természetesen azok a vásképpen az NDK-ban megjelenő falatok, amelyek már haladnak „Wer produziert was?!’ című a korral és tényleg a legnakiadványt. — Nekünk is régen gyobb előzékenységgel nyújtkellene már ilyen remek kata-ják át ízlésesen és áttekinthetógus — mondta lelkendezhe tően összeállított gyártmányegyik vegyipari mérnökünk, ismertetőiket. Ilyenek elsősor- Lelkesedése azonban csak párban az erősáramú berendezési pillanatig tartott, azután ismét iparhoz tartozó vállalatok és visszazökkent fásult lelkiálla- kellemes meglepetésként hapotába, amin nem is lehet csőtott a Finommechanikai codálkozni. Már hónapok óta jár pompás katalógusa is, Ma ugyanis más iparágak üze- A Gammától csak géppel melt és olyan vezérlőelemeket írott és fototechnikai úton sokkeres, amelyeket vegyipari gép szorosított, 8 lapból álló ismertek automatikájában is alkat-tetőt kapott mérnökünk. A 40 mazni lehet. A fogadtatás, féle automatika-elemekk a kiamiben általában részesült, in- elemzésére azonban, az értékekább fagyosnak, mint tartósítási osztályon nyilvánvalóan bizonyos rutint tételeznek fel- mert csak ezzel indokolható az a tömörség, amivel az egyes típusokat minden magyarázó- szöveg nélkül, csupán néhány - adattal jellemzik. Hogy tulajdonképpen miként működik a sokfajta szinkro, a resolvers, vagy a velodin, azt úgy látszik ,s még a vegyiparban dolgozó elektromos embernek is illen szerintük tudni. Mérnökünk ezután az MMG-be ment, ahol pneumatikus vezérlő berendezésekről szóló, áttekinthet prospektusokhoz jutott. Kissé megütközve hallgatta ellenbeni azt az érvelést, hogy tulajdonképpen felesleges azok kis nyomtatása, mert a vállalat amúgy is rettenetesen túl van terhelve és a rendeléseknél csak egy kis részét tudják kielégíteni. Rossz is lenne arra gondolni, hogy mi következn akkor, ha még többen megismernék mindazt, amit gyortan tudnak! Két nagy híradástechnika vállalatunknál már baráti kapcsolatokat vett igénybe, de így is csak hosszas kapacitálás után mutattak hajlandóságot arra, hogy majd összeállítjál , és egyszer majd el is küldik a kívánt adatokat. Pedig a sokfajta jelfogó minden iparágz automatikájának nélkülözhetetlen alkatrésze és másutt nemigen lehet beszerezni. Minden hiába. Az a tény, hogy két vállalat csak annyit, illetve ‘ nem sokkal gyárt többet ezekből a jelfogókból, mint amenynyit komplett berendezéseibe is beépítve forgalomba hoz. Érthető tehát, hogy éppen ezért ők sem látják szívesen az ilyen érdeklődőket. Viszont ezekután nem látszik éppen szerencsés megoldásnak az sem , hogy — mondjuk — a vegyipari gépek automatikájához szükséges jelfogókhoz esetleg csak úgy lehetne hozzájutni ha előbb néhány többcsatornáta adóberendezést vásárolnának ..Lehet„ hogy a vállalatoknak külön-külön, sajátos szempont. ' faik szerint igazuk van. Lehet .' h°gy az ilyen készülékek többletgyártása saját termelési , ütemüket hátrányosan befolyásolná. De népgazdasági szempontból nincs igazuk. Mert gondoljanak csak arra, hogy a többi iparágban jelentkező igényeket emiatt, már eddig is sok esetben kénytelenek voltak „házon belül” kielégíteni. Ami annyit jelent, hogy egyazon készüléket több vállalatnál is kifejlesztettek. Az ilyen, párhuzamos munkákra fordított fejlesztési költségek sajnos, még ma is hatalmas összegekre rúgnak. Reméljük, hogy sok iparág korszerű automatizmusát érintő vezérlőelemek ügyével az illetékesek is fognak foglalkozni, de ettől függetlenül, most már talán hazánkban is elkészíthetnék az NDK kiadványához hasonló katalógust. Ily módon elejét lehetne venni a párhuzamos fejlesztésnek is, ami szerintünk jelentős megtakarításokat eredményezne. Ezzel talán azt is érzékeltettük, hogy a katalógus költségeit miből lehetne fedezni. Sabó. Szállítási határidők a villamosiparban gyárak üzemképessége, nagymértékben attól függenek, hogy a szükséges villamos gyártmányok kellő időben beszerezhetők-e. Ma minden üzem keresztül van szőve villamos hálózattal és gyakorlatilag a termelőberendezés minden pontján villamos gépeket és készülékeket találunk, amelyek közül ha csak egy is hiányzik, már akadályozza a termelést, így a népgazdaság alapvető igénye, hogy a villamos gépek és készülékek kellő időben álljanak rendelkezésre. Sajnos ez a követelmény egyáltalán nem elégíthető ki. Ma már mindennapos eset, hogy a villamossági gyárak szokványos, normális sorozatgyártmányú gépekre és készülékekre vonatkozó megrendeléseket 1962, sőt 1963. évi szállítási határidőre igazolnak vissza. Ilyen hosszú határidők az új berendezések létesítését is súlyosan akadályozzák és gyakran gazdaságtalan, vagy ideiglenes megoldásokat tesznek szükségessé. Még nehezebb a helyzet a folyamatos üzemfenntartás termett amikor a hibássá vált gél két, vagy készülékeket pótini nem lehet. Az ésszerű szállítási ható idők elhúzódása folytán a vámosenergia szolgáltat üzembiztonsága és gazdalgossága is veszélyeztetve .e A legtöbb áramszolgáltó vállalatnak például már nicsen elegendő számú és viasztékú tartalék transzformtora, ami a szolgáltatás felonosságát is veszélyezteti gyakran a kényszermegoldóként felszerelt, a szükségltnél nagyobb transzformát alkalmazása miatt nem elhnyagolható energiaveszteség is okoz. Az üzembiztonság veszélyezteti például a túli szükség levezető 3—4 évi vagy a termelés folyamatossgát egyes motortípusok agya csak többéves szállítási hatá ideje. Az illetékes szakembrek már évek óta felhívti a figyelmet arra, hogy a vilamosipar fejlesztése elmara az ipar általános fejleszté és a korszerű igények mögé Ma már ugyan vannak törekvések az erősáramú ipar felesztésére, de ezeknek hatás lényegében csak évek múl fog mutatkozni. Mi addig a teendő? a) A gyártmányokat jó m nőségben és megfelelő életartammal kell előállítai mert a megnövekedett igények oka részben a gyakorodás szükségessége. A na nőség érdekében az anyagtakarékosság szempontját a nép gazdasági szintű gazdaságossággal kell összehangolni , semmiképpen sem lehet cs a gyári szempontból vizsgálni. b) A szükséges nyersanyagokat és félkész gyártmányt kár kellő mennyiségben biztosítani kell, esetleg olya külföldi bérmunka formájában, amelynek eredményeképpen a szükséges nyersanyagok birtokába jutunk. c) A gyártásba be kell venni kooperáció formájába olyan vas- és gépipari üzemeket, amelyek teljesítőképessége nincsen jelenleg teljesen kihasználva. d) Meg kell erősíteni a gyárak műszaki fejlesztési osztásait és ezek részére kell személyi és anyagi keretekeil biztosítani. Az osztályoseladata lenne a többi között külföldi és belföldi tapaszalatcsere jobb kiépítése, gyártmányok felhasználásako megszerezhető gyakorlati tapasztalatok összegyűjtése értékelése, együttműködés , kutató- és tervezőintézetekkel valamint fogyasztókkal, a következő években várható műzaki és mennyiségi igényelőzetes megbecsülése, stbb. e) Fel kell mérni a szakmberekben várható igényeiét és idejében gondoskodniell kiképzési lehetőségükről Szükségesnek látjuk, hogy z illetékes minisztériumokészletesen tájékoztassák a érdekelteket arról, hogy a négazdaságilag súlyos károkat hozó helyzet enyhítésére inilen intézkedéseket tettek észek hatása mikorra várható, Helyes volna, ha a magyar illamosipar fejlesztésének érdekét — mind közeli, mind ivolabbi perspektívában — érdekeltek széles köre valmely ankét keretében miőbb megvizsgálná és az ottalakított véleményt az illetkes körök figyelembe is vénik. LOMB FRIGYES Milyen fejlődést mutat a vegyipari készülékek frankfurti kiállítása ! Négyévenként rendezi meg tási rendszereket és egyéb ezen lamint bekalibrálása miat ■ Frankfurtban a Német Kémni az elven alapuló reaktorokat van szükség. ■ kusok Egyesülete a vegy- — Ha már most azt nézzük, Sokat vitatott kérdés vol ■ipari készülékek bemutatóját hogy ez a kiállítás és vásárolunk a vegyi gyárak epület(ACHEMA). A Magyar Ké milyen újat hozott, erről a kör nélküli felállitása is. Erre A mikusok Egyesületének képvetkezőket tudnám elmondani, kérdésre egyértelmű választviseletében Zádor György, a Először is, noha még mindig meg most sem lehet kapni, a [Budapesti Kénsavgyár főmér- tekintélyes és egyre nagyobb falában azonban az a vélemen, a nőké a kiállításon látottakból helyet foglaltak el a műanyag alakult ki, hogy Közép-Európ a következőket mondta el sok, azt tapasztaltuk, hogy bi-puban a vegyi gyárakat az egy munkatársunknak. zonyos hajlati viszonyok miatt inkább . , , épületekben helyezik el. A ,, , , vegyipari készülékek , épületek költségeit nagyobb “kiállításának jelentősége a visszakanyarodás van készülékek alkalmazása ese vegyészek előtt eleggé ismert, tében úgy számítják, hogy file eterítösebb “bermitató fa "bár 3 színes fémek alkalmazása felé gy elembe veszik az alkatrész fő bemutatója. Dar cseréhez egyébként is szüksé ,a kiállítok nagyrésze neme Ennek nemcsak az az oka. ges darupálya megépítését !c g Jf nAm nov a h°Sy a színes fémek ára az amely egyben az épület vázá 1 kiállításra a műízTlék^ eddig utóbbi időben esett- hanem az és a födémtartó szerkezetet i. !ismereten v^Sossága és is ^ a színes fémek könyvképezi Ilyen formában ma^l az automatizálás lehetőségényebben megmunkálhatok, £akaz ^‘nek az ép^ nek széles skálája volt a felszerelhetők, es javíthatok. Tekeltsege viszonylag nem nagy slemző Igen Sd voH ezenkívül kintélyes cégek mérnökeivel Emellett tapasztaltuk, hogy a; a nukleáris kiállítási rész, való beszélgetések során ki- épitkezésekhez szívesen alamely az után feldolgozá- mat, hol például kénsav- halmaznak könnyű fodem-szer fától az atomerőművig sé- gyártáshoz szívesebben hasz- kőzetet, mákban és egyes készülékek- manak olmot, mint PVC-t mi- - Meg kell végül emlékezben mutatta be a sugárzó anya- Ye‘ arban niP?s naf. kul°"°" aTM1 hbgy a ku onbozogok feldolgozását. Végül szá-seg,_ ugyanakkor a remek ked- csarnokokban a legvalozatomunkra érdekes volt az is, v??° tulajdonságai érvényesabb megoldásokat ajanlottoev a készülékek és szerel- EU,nek- mert Peldául a hoii- tak -8y , , . gadozásokkal szemben az ólom venyek alapanyagai hallatlan , , változatossággal vonultak fel. ei-enaiobb . . az anyagmozgatás könnyítésére Vas, saválló acél, színes fém, ~A, dVen mangu takerámia, műanyag és üveg alatalatunk az volt, hogy az Ezek közül is kitűnik az iro.irodalomban sokat emlegetett dalomból ugyan ismert, de a szerepeltek Ez a változatos- teljes automatizálással szem- gyakorlatban nem alkalmazottság egyben azt is jelentette ben a Velgyi gyárak vibrációs megoldás, amely úgy fag egyben azt is jelentene, látszik egyre nagyobb teret hogy megfelelő anyagot tud- hódít. A szállítószalaggal szem. nak biztositani a kulonbora lo- szívesebben alkalmazzak ben az az előnye, hogy körülnyolult kémiai folyamatok jobelt, egyenlő előállítási költformán minden lehetőségére, a fi| automatikát.ség mellett üzemeltetése alkorrozio-veszélyre és magas _ T , ~r , . , ö előbb, nincs szükség gumikelőfokra egyaránt. Ennek több oka van, így a veder cserékre. 15—20° emel— Ami a műanyagokat is teljes automatizálás beruházkodésig a szállítószalag formáiét, láttuk a különböző mozásai drágák, s a megtakaríjához hasonló vibrációs beanyagok — elsősorban a PVC cott néhány szakmunkás berendezést alkalmaznak, naés a polietilén gyártási elvével szemben — ha nem is gyobb emelkedés esetén bejárásait. Az engem legköze- azonos mértékben — de kalkudig csiga-alakú vibrációs szájlelebről érintő szervetlen vegy- látni kell a műszerészeknek kiálítót. iparban olyan alapvető tech- fizetendő többletbért, végül — Az elmondottakon kínológiai újdonságokat, ame pedig teljes automatikánál az val persze még sokfajta erdelyeket legalább irodalomból egyes készülékek cseréje igen kés és újszerű berendezést látne ismertünk volna, nem muhuzamos időt vesz igénybe, s tunk. Az elvi jelentőségű váltattak be. Mindenesetre azt ta- ez folyamatosságot kívánó tozásokat azonban mondotpasztaltuk, hogy nagyon elgyártási eljárásnál veszélyes. A ta végül Zádor főmérnöki terjedtek és változatos módon huzamos állásidőre ugyanis a véleményem szerint az elmenalkalmazzák a fluidizációs, műszerek, automatikák, illetdottak összefoglalják, örvényágyas pörkölési, szájíve a távvezérlés cseréje, va- k. p. Új igazgatók: Boér Ferenc — Északsomogyi Állami Erdőgazdaság (Zamárdi); Mátyás Lajos — Egyesült Vegyiművek; Bagin Károly — Veszprém megyei Festékgyár; Nagy Béla — Zalai Kőolajipari Vállalat. Új főmérnökök: Szemán László — Miskolci Épületgépkarbantartó Vállalat; Király Lajos — Zala megyei Állami Építőipari Vállalat; Gallyas Tibor György — Újlaki Téglagyár. Felmentések: Venekei Imrét, a Szolgáltató Vállalat igazgatóját; Albert Istvánt, a Szegedi Hűtőipari Vállalat; Fleischer Jenőt, a Felvonószerelő Vállalat; Henter Pált, az Újlaki Téglagyár; Gnomal Mihályt, a Miskolci üveggyár főmérnökét felmentették. PÁLYÁZATOK A Közlekedés és Közlekedésépítéstudományi Egyesület építési szakosztálya nyilvános jeligés pályázatot hirdet az alábbi témakör megoldására: „Burkolatlan földcsatornák és tározóterek vízzáróvá tétele”. A pályázat határideje: 1958. október 30. A három legjobb pályamű 2530, 1500 és 1000 forint díjazásban részesül. Részletes felvilágosítást nyújt az egyesület titkársága. v., Szabadság tér 17. III 328. Telefon: 314—769.