Műszaki Élet, 1960. július-december (15. évfolyam, 14-26. szám)
1960-07-07 / 14. szám
Megoldható problémák: Ebben a számunkban egy olyan iparág problémáival foglalkozunk, amelyről bizony eddig kevés szó esett lapunkban, a téglaiparról. Melyek — az iparágban dolgozó szakemberek véleménye szerint — az iparág legégetőbb kérdései? Harc a létért Néhány nagyobb budapesti téglagyárat — és egy-két vidékit is — a bezárás veszélye fenyeget. Arról van ugyanis szó, hogy a gyorsan terjeszkedő város lassanként eléri, vagy megközelíti a bánya területét, és ezért — városrendezési és esztétikai okokból — a főváros, illetve néhány kisebb vidéki város néhány éven belül be akarja záratni ezeket a bányákat. Ez a probléma nem új, egyes bányák esetében már 25 éve folyik a vita. Kétségtelen, akik be akarják záratni a bányákat, azoknak — a maguk szempontjából — igazuk van. Igen ám, de a főváros használja fel a téglagyárak termelésének 25 százalékát, nem is szólva arról, hogy a bezárandó bányák termelik a cserépszükséglet nagyobbik részét. S ha a bányákat bezárják, honnan fogják szállítani a szükséges építési anyagokat? Mert egy-egy újabb téglagyár felépítése 300—400 millió forint, s nagyon is kérdéses, hogy ez az öszszeg rövid időn belül rendelkezésre áll-e. A Fővárosi Tanács persze azt gondolja, hogy ez már az Építésügyi Minisztérium gondja, a minisztérium viszont úgy látja, hogy a tanács csak nehezíti a munkáját. Nehéz persze megtalálni a kielégítő megoldást, pedig nagy népgazdasági érdekekről van Nem tudja a több kéz, mit csinál a bal? A téglaipar terve évről évre nagyobb százalékban írja elő az üreges áru gyártását. A második ötéves terv során már az egész termelés 50 százaléka, 15 év múlva pedig 75 százaléka üreges tégla lesz. Ha azonban kimegyünk a gyárakba, azt látjuk, hogy mindenfelé igen nagy készletek állnak üreges téglákból. S ez nem azért van így, mert a téglaipar terven felül teljesít, hanem azért, mert a kivitelezők nem veszik át. Sőt! A tervező intézetek sem tervezik még be az üreges téglát, s így hiába nő a termelés az egyik oldalon, ezzel csak a készletek növekszenek. Megjegyzés: a téglaipar is, az építőipar is, a tervező intézetek is az Építésügyi Minisztérium felügyelete alá tartoznak. Nehezen mozdul az anyag A téglaiparban az önköltség 47 —53 százalékát teszi ki az anyagmozgatás. Ez a szám elég plasztikus módon mutat rá a belső anyagmozgatás jelentőségére ebben az iparágban. S ezt a gondolatot folytathatnánk úgy is, hogy a téglaiparban a gépek kapacitása lényegesen magasabb, mint a termelése, mivel vagy a kiszolgálással vagy az elszállítással vannak problémák. A téglagyárak legtöbbjében még csak most térnek át a lóvontatásról a motoros vontatásra, de bizony még — igaz, hogy elvétve — kézi anyagmozgatással is találkozunk. A probléma megoldása érdekében egyes gyárakban át akartak térni a hevederes szállításra. De itt újra nehézségbe ütköztek. Gumihevedert — lévén importcikk — igen nehéz kapni, a kender hevederes szállítószalag pedig még nem megfelelő. Egyes vélemények szerint, amennyiben a kenderhevedert műanyaggal impregnálnák, megfelelne a célnak, a kísérletek azonban még nem fejeződtek be, s különben is nincs olyan üzem, amelyik vállalta volna a gyártást. Pedig a szállítószalagon való szállítással jobb minőséget tudnának elérni, nem is szólva arról, hogy így az önköltség lényegesen csökken. Ez pedig megérné a kísérletek költségét. Amikor a rossz szén is jó lenne A téglaipar kemencéinek a fűtésére megfelelő lenne a rosszabb minőségű szén is. Ha volna. Újabban ugyanis a téglagyárak csak egészen rossz minőségű szenet, vagy pedig drága jó szenet kapnak. Rossznyelvek szerint azért, mert a szénbányák is és az erőművek is a Nehézipari Minisztériumhoz tartoznak. Ez a gyakorlat persze a téglagyáraknak kissé sokba kerül, mert így 1000 darab tégla égetéséhez szükséges 1 millió kalória 113 forintba kerül, holott ha rosszabb minőségű szenet kapnának, akkor csak 46 forintba kerülne. Ha valakinek rosszabb minőségű szén kell, azt sem kaphat? Végül: a karbantartás Szóljunk még néhány szót a karbantartásról is. A téglaiparnak volt egy olyan vállalata, amely alkatrészeket gyártott. Sajnos úgy találta, hogy a gépgyártás kifizetődőbb. Azóta gépeket gyárt, és a TMK csak a legnagyobb utánjárás után jut a megfelelő alkatrészekhez. Sajnos ilyen szemlélettel másutt is lehet találkozni. Az öntödékben is. A szórónyílás zárófedelének leöntése például sajnos nem túl kifizetődő munka, ezért azután nem is nagyon lehet vállalatot találni, amelyik elkészítse. Pedig ez is probléma. Ezeket mondották el a téglaiparban dolgozó szakemberek. A problémák érdekesek, s azt hiszszük a megoldást is meg lehetne találni. Csehszlovákiában nagy beruházásokkal fejlesztik az élelmiszeripart. Porubán élelmiszeripari kombinát épül, amelynek húsfeldolgozó üzeme évente 30 ezer tonna hústerméket, tejüzeme naponta 200 ezer liter tejet dolgoz fel, kenyérgyárban pedig évente 15 millió kenyér készül. Az NDK hétéves tervének időszakában kiszélesítik az ország gázvezetékhálózatát. A gáztermelést az 1958. évi 3,1 milliárd köbméterről 1965-ig 5,8 milliárdra növelik. Olasz és jugoszláv üzemek között 35 kooperációs egyezményt írtak alá. Tavaly Indonézia összkivitelének értéke 9,9 milliárd rúpia volt, amiből a nyersgumi-kivitel értéke 4,7 milliárdot tett ki. Téglaipar wv" MTESZ RENDEZVÉNYNAPTÁRra Rendező szerv _______________Előadó Előadás címe Helye 7 BATE Tanulmányút az Ajkai Üveggyár megtekintésére Július 9, szombat Tanulmányút a Herendi Porcelángyár megtekintésére 6 TMTE Tanulmányút a Szegedi Ruhagyár és a Szegedi Bőrkonfekció megtekintésére Július 15, péntek 17.30 TMTE Fónyad Tibor Korszerű klímaberendezések tervezésének és alkalmazásának TH III. 339. szövődei tapasztalatai GTE Tanulmányi kirándulás az Ipari Műszergyárba Július 8, péntek 7 KATE Július 11, Hétfő Július 12, kedd 7 KATE Tanulmányút a Szegedi Textilkombinát megtekintésére 17.30 TMTE Mikesi György A széleszövés kérdései TH III. 340. Július 13. szerda 6 GTE Tanulmányi kirándulás az Esztergomi Szerszámgépgyár megtekintésére 2 MŰSZAKI ÉLET a, MNÉFMPMFÉÉ MM£M¥BF£4ß Nemrégiben hat műszaki tudományos egyesület országos műszerezési konferenciát rendezett. A konferencián mintegy 500 szakember vett részt, akik az egyes szekciókban lefolytatott viták alapján több fontos és érdekes határozatot hoztak. Ezekből a határozatokból ismertetünk néhányat. A műszer-és automatika-elem gyártás színvonalának emelése A konferencia egyes szekcióinak tárgyalásain a felhasználó szakemberek ismételten felvetették, hogy a folyamatszabályozásnál alkalmazott üzemgazdasági műszerek szerkezeti és kiviteli szempontból nem korszerűek. Ugyancsak sok kifogás merült fel a felhasznált szerkezeti anyagokkal kapcsolatosan. Mindez gyakori üzemzavart okoz és oda vezet, hogy egyes felhasználók okkal, vagy ok nélkül ott is külföldi műszereket specifikálnak, ahol hazai típusok beszerezhetők lennének. A konferencia ezzel kapcsolatban felajánlja a részvevő egyesületek messzemenő segítségét a műszergyártó iparnak azáltal, hogy megfelelő bizottságok a legfontosabb és leghasznosabb műszereket konstrukció, kivitel stb. szempontjából elbírálják és felkérik a műszeripar illetékes vezetőit, hogy ezen alapos bírálat alapján tegyenek lépéseket a gyártási hibák kiküszöbölésére, illetőleg az elavult típusok korszerűsítésére. A konferencia egyes ülésein konkrétan felmerült minőségi észrevételeket a műszeripar vezetőihez továbbították azzal a kéréssel, hogy az azok vizsgálata alapján megtörtént intézkedésekről az érdekelt egyesületeket mielőbb tájékoztassák. A konferencia részvevői ezenkívül aggályosnak tartják azt az egyébként jogszabályba is ütköző állapotot, hogy számos fontos üzemgazdasági műszer OMH- típusvizsgálat nélkül kerül forgalomba. Ezért a konferencia feltétlenül szükségesnek tartja, hogy az ipar egy éven belül gondoskodjék egyes, az egyesületi szakbizottságok által különösen fontosnak tartott üzemgazdasági műszerek OMH általi típusvizsgálatáról. Kívánatosnak mutatkozik ezenkívül, hogy üzemi hitelesítésre szolgáló szekunder-normális műszereket a gyártó üzemek közvetlenül OMH-bizonylat kíséretében szállítsanak üzemi ellenőrző laboratóriumok részére. A komplex műszerezés tervezési, szerelési és üzembehelyezési kérdései A konferencia megállapította, hogy a műszerezés és automatizálás igényeinek egyidejű és párhuzamos felmerülése egy sor szakterületen számos, egymással kevéssé koordinált és egyes részfeladatok megoldását célzó szervezet kialakulásához vezetett, amelynek eredményes együttműködése gyakran nehezen biztosítható. A technológia tervezéstől a szabályozástechnikai berendezések végső üzembehelyezéséig egy sor, egymástól független, különböző főhatóság alá tartozó és egymással laza kapcsolatban levő szerv foglalkozik a feladattal, ami a megoldás súlyos elhúzódásához és gyakran a felelősség teljes elmosódásához vezet. Ez a körülmény a műszerezést és az automatizálást egyes területeken erősen gátolja. Más iparágakban, mint például az energiaiparban e kérdés szerencsés megoldást nyert, mert a különböző funkciókat egymással jól összehangolt, közös felügyelet alá tartozó szervek látják el. A külföldi irodalom e feladatok szervezeti megoldásával ugyancsak sokat foglalkozik. A konferencia egyes részvevői a közelmúltban a Szovjetunióban tanulmányozták ezen kérdések megoldásait. Mindezek alapján a konferencia a következőket javasolta: Az illetékes egyesületek tárják fel és foglalják rendszerbe a műszerezés tervezésével, szerelésévelés üzembehelyezésével foglalkozó szervek szervezeti megoldásait külföldi tapasztalatok alapján és elsősorban a nemrég ismertté vált szovjetunióbeli tapasztalatok felhasználásával. Az említett előnyös hazai megoldások és külföldi tapasztalatok tanulmányozása alapján javaslatokat kell kidolgozni illetékes szervekhez olyan szerelő és üzembehelyező szervezetekre, amelyek a műszerezés és az automatizálás műszaki tervezésének, szerelésének és felelős üzembehelyezésnek feladatait a gyártó tárca keretében, valamint egyes felhasználó tárcák területén gazdaságosan el tudják látni. A komplex műszerezés megtervezéséért és a kivitel művezetéséért minden esetben az illetékes technológiai tervező intézet legyen felelős. A felszerelt berendezések karbantartása, szervize A záróülés határozata rámutatott arra a súlyos kárra, amelyet a műszerek és szabályozó berendezések karbantartásának hiánya az ország több milliárd forintos műszerparkjában eddig okozott. Szükségesnek tartották hangsúlyozni, hogy megbízhatatlanul működő műszerek és automatikák több erkölcsi és anyagi kárt okoznak, mint a műszerek teljes hiánya. A termelési folyamat mennyiségi, vagy minőségi jellemzőit ellenőrző műszerek megbízhatatlansága az egész termelési folyamatot megbízhatatlanná teszi, veszélyezteti. A műszerek karbantartásának hiánya ezért a meghibásodott műszerek értékének sokszorosával károsítja meg a népgazdaságot. A konferencia ezért különös fontosságot tulajdonított az eddig felszerelt és beépítésre kerülő műszerek rendszeres karbantartásának és ennek megszervezésére különleges nyomatékkal hívta fel az illetékesek figyelmét. Javaslatai a következők voltak. A géppark tervszerű megelőző karbantartásához hasonlóan országosan rendeljék el „műszer TMK” megszervezését, mindenütt, ahol a műszerpark értéke vagy különleges pontossági, megbízhatósági igénye ezt igazolttá teszi. A műszer-TMK szervezésére vonatkozó kormányjavaslat részleteit esetleg a Tárcaközi Műszerügyi Bizottság dolgoztassa ki és terjessze illetékes szervek elé. Nagy javítások és komplex berendezések karbantartására az egyes üzemek, vagy iparágak, valamint az ott alkalmazott berendezések jellegének megfelelően kell szervezeti megoldást keresni, amely egyik esetben egy központi szervezet, más esetben üzemekbe decentralizált TMK- szervezet is lehet. Az eddigi tapasztalatok alapján a konferencia szükségesnek tartja, hogy a szervezeti formától függetlenül a műszerjavító és karbantartó szervekhez szükséges létszámot, béralapot és egységes bérezési rendszert, valamint mérőszobát és javító műhelyek berendezését központilag biztosítsák. A műszerkarbantartás egyes szervezeti formáitól teljesen függetlenül szükségesnek tartja a konferencia, hogy a műszergyártó ipar a jelenleg gyártott, valamint a használatban levő régebbi műszerek tartalék alkatrészeit javítás céljaira folyamatosan rendelkezésre bocsássa és kereskedelmileg forgalomba hozza. Egyidejűleg rendezni kell rendszeresen importált műszerek tartalék alkatrészeinek a készletezését is. Foglalkozik még a határozati javaslat a műszaki fejlesztés ütemének fokozásával is, mert noha az utóbbi esztendőben jelentős eredményeket értünk el, viszonylagos elmaradásunkat még nem sikerült behozni. Éppen ezért a konferencia azt javasolta, hogy az erre illetékes szervek vizsgálják felül a magyar ipar műszerezését és automatizálását szolgáló kutatási, fejlesztési, tervezési és termelési bázisok jelenlegi felkészültségét és az előirányzott fejlesztési ütemet, annak érdekében, hogy az előttünk álló mind nagyobb és bonyolultabb feladatoknak eleget tehessenek. Tetőfedő alumínium pigment Az aszfaltbevonatú lapos tetők alatt a lakás a nyári hónapokban tűrhetetlenül meleg. Az aszfaltréteg maga is erősen felmelegszik, lassan lefolyik, elveszíti illékony olajtartalmát, megrepedezik és vízszigetelő képessége megszűnik. Megváltozik a helyzet, ha a tetőt burkoló aszfaltréteg felületét alumínium pigmentből készített festékszerű, az aszfalton is tapadó réteggel vonják be. Az alumínium kiváló fényviszszaverő sajátságú, a mérések szerint a bevonat a tetőfelületre jutó hőmennyiség 71 százalékát visszaveri, így nemcsak a tető alatti lakások túlzott felmelegedését akadályozzák meg, hanem az aszfaltburkolatú lapos tető élettartama is növekszik. Illl.VfilMl/ITAir Lapunk 13. számában a „Textilipar fejlesztéséért” érmek kiosztásáról adtunk hírt. Az érmek átadásakor nem 500, hanem 5000 (ötezer) forintot kaptak a kitüntetettek.