Műszaki Élet, 1961. július-december (16. évfolyam, 14-26. szám)

1961-07-06 / 14. szám

A termelő kapacitások jobb kihasználásáért Nemrégiben fejezte be a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság azt az országos vizsgálatot, amelyben 600 népi ellenőr 210 ipari vállalatnál megvizsgálta a termelő kapacitások kihasználásának kérdéseit, a kihasználás fokozásának tartalékait, lehetőségeit. A vizsgálatot Hevesi Gyula, a Magyar Tudományos Akadémia alelnöke irányította. A vizsgálat megállapította, hogy a kapacitáskihasználás terén számos tennivalónk van. A meglevő lehetőségek kihasználása elősegítené például, hogy azonos termelési célt többműszakos, és folyamatos munkarend bevezetésével lényegesen kisebb beruházással valósíthassunk meg. Tervező irodáink eddig ezeket a lehetőségeket nem használták ki kellőképpen, pedig így a munkahelyek állóeszközigénye jelentősen csökkenne. Jelenleg nálunk egy munkahelyre, egy műszakban átlagosan 240 000 Ft állóeszköz jut két, vagy háromműszakos üzemeltetés esetén az egy főre jutó állóeszközigény elvileg felére, illetve harmadára csökken. Ez viszont új vállalatok tervezésénél — különösen magas állóeszköz igényű iparágakban — a beruházási költségekben igen jelentős eltéréseket eredményezhet. Hasonló jelentősége van a többműszakos üzemeltetésnek a már meglevő üzemeinkben is. A vizsgálat során általánosan tapasztalták, hogy a vállalatok problémáikat elsősorban beruházások útján akarják megoldani. Ugyanakkor a beruházások műszaki-gazdasági megalapozása, a helyes üzemszervezés megoldása háttérbe szorul. A jelenlegi gyakorlat azonban igen sokba kerül a népgazdaságnak. Beruházásokra ugyanis csak nemzeti jövedelmünk adott részét fordíthatjuk. Ha meglévő vállalataink beruházások helyett a kapacitás jobb kihasználásának módjait keresnék, jelentős beruházási összegek szabadulnának fel például szociális és kulturális fejlesztésre, lakásépítésre stb. A kapacitások időben jobb kihasználására két módszer áll rendelkezésre: több műszak bevezetése és a folyamatos munkarend megvalósítása. Ez utóbbi, adott műszakszám mellett (tehát akár egy műszakban is) a kapacitás 17 százalékos növekedését eredményezi, minden külön beruházás nélkül. A vizsgálat rámutatott arra, hogy a termelő kapacitások jobb kihasználásának nemcsak akkor van értelme, ha többlettermelésre van szükség. Adott termékmennyiséget is gazdaságosabban, olcsóbban lehet gyártani akkor, ha a legtermékenyebb, legmodernebb gépeket több műszakban üzemeltetjük, a régebbi gépeket pedig átadjuk a népgazdaság más területeire. Nem helyes, hogy a vállalatok és a tervezők jelenleg nem érdekeltek a kapacitások jobb kihasználásában. A vizsgálat alapján a KNEB megállapította, hogy az érdekeltség kérdését feltétlenül rendezni kell, s ehhez jól átgondolt, célszerű intézkedések sorozatára van szükség. Az eddiginél hatásosabban kell például biztosítani a használt gépek forgalmát, szervezettebbé kell tenni a selejtezésekkel kapcsolatos elvi irányítást és lebonyolítást. Nem szabad megengedni, hogy e kérdések megoldását helytelen tárcaérdekek akadályozzák. Az is kitűnt a vizsgálat során, hogy nem elegendőek az egyes részletkérdésekre vonatkozó, elszigetelt intézkedések. A kapacitások jobb kihasználásainak szerteágazó problémái megoldásához egységes, országos intézkedési tervre van szükség, amelyet csakis az Országos Tervhivatal irányításával lehet elkészíteni. Éppen ezért nem lehet kielégítőnek tartani a KGM már megjelent rendelkezését sem, amely szinte kizárólag a vállalatok feladatává teszi, hogy a kapacitáskihasználás kérdését megoldják. Nyilvánvaló, hogy a vállalatok csak az intézkedések egy részét — bár igen fontos, nélkülözhetetlen részét — tudják megtenni (a lehetőségek felmérését, javaslattételt a gépátadásra és selejtezésre, a problémák felvetését, megoldási javaslatok készítését a többműszakos munkarenddel összefüggő szociális kérdések megoldására, öltözők, bölcsőde stb. létesítésére) Ezek a lehetőségek csok akkor lesznek maradéktalanul kihasználhatók, ha a felső szervek is megteszik a részükről szükséges intézkedéseket. Biztosítani kell például, hogy a beruházási keretek egy részét olyan szűk keresztmetszetek feloldására használják fel, amelyek a több műszak bevezetését akadályozzák. Fel kell mérni továbbá azt is, hogy milyen hatással van a több műszakos üzem az energiagazdálkodásra, és ki kell dolgozni az e téren szükségessé váló intézkedéseket. (Ez utóbbival kapcsolatban meg kell jegyezni hogy a folyamatos üzemeltetés nem jelenti a csúcsidei energiaigény növekedését, sőt, lehetővé teszi a kihasználatlan energiatartalékok hasznosítását.) Az irányító szervek feladata, hogy gyorsabb ütemben dolgozzák ki a tömeggyártás és a sorozatgyártás elterjedését elősegítő intézkedéseket, mert ez az előfeltétele, hogy a legtermelékenyebb gépek teljes kihasználása biztosítható legyen. Biztosítani kell a vállalatok profiljának a tisztázását is, mert a vállalatok a gyakori profilváltozások, profilbizonytalanság miatt is ragaszkodnak jelenleg felesleges, de esetleg még szükségessé váló gépeik megtartásához. A gépállomány kihasználhatóságát a szakmunkásképzés oldaláról is elsősorban az irányító szervek intézkedéseivel lehet elősegíteni. Jelenleg ugyanis a korszerűbb gépek egy részének jobb kihasználását a szakmunkáshiány, valamint a szerszámkészítés, készülékgyártás szűk keresztmetszete is akadályozza. Ezek felszámolása elengedhetetlen előfeltétele a gépek jobb kihasználásának. S végül magukat a dolgozókat is érdekeltté kell tenni a kapacitások jobb kihasználásában. A munkaidő rendezése, az anyagi ösztönzés kérdései (például a több műszakot irányító üzemvezetők magasabb bérezése az egyműszakos üzemvezetőkhöz képest stb.), a szociális ellátás, az éjjeli közlekedés rendezése is az összes érdekelt szervek együttműködését kívánja meg. Csak az ilyen együttműködés teszi lehetővé, hogy a KNEB vizsgálata során feltárt lehetőségeket gyorsan és jól kiaknázhassuk. KASPER EGON A tudományos egyesületek javaslataiból: A FAIPAR KAPCSOLATAI MÁS IPARÁGAKKAL A Faipari Tudományos Egyesület a múlt számainkban ismertetett javaslatain túlmenően foglalkozott a faipar és a többi iparág közötti kapcsolatokkal is, mivel az egyesület véleménye szerint a megfelelő együttműködés a terv teljesítésének előfeltétele. Most a javaslatnak ezzel a részével foglalkozunk. Vegyipar A forgács- és farostlemezgyártás, valamint a bútortermelés fejlődése, a vegyiparral szemben sokoldalú igényt támaszt. Annak érdekében, hogy a faipar különböző fajtájú műanyag igényét kielégítsék, az egyesület javasolja, hogy a faipar különböző ágazatai a második ötéves terv végleges kidolgozásakor tételesen határozzák meg a vegyipart érintő igényeiket. Tájékoztatásul közli az egyesület azoknak a főbb anyagoknak a jegyzékét, amelyek termelését a vegyipar ötéves tervében figyelembe kell venni. Ezek a műgyanta ragasztóanyagok; poliészter és epoxi fényezőanyagok; moltoprén habláticel; gumizott szőr és afriklaticel; s,Formica” rendszerű műanyaglemezek; műanyag fóliák; műanyag élszegélyek és műanyagveretek, pántok és szerkezetek, üvegszálhoz rögzített kontakt poliésztergyantából préselt bútorelemek (főként ülőbútorok gyártásához). Építőipar Az egyesület egyeztette a bútoriparban és a lakásépítésben tervezett főbb számokat és ezzel kapcsolatban a következő észrevételeket tette: a bútoripar- és épületasztalosipar helyesen vette figyelembe a konyhabútor termelésnél a beépített konyhabútorral építendő lakások szükségleteit. Az egyesület javasolja, hogy a bútoripar a Belkereskedelmi Minisztériummal és az Építésügyi Minisztériummal egyetértésben vizsgálja felül a második ötéves tervben előirányzott bútorok választékát, és a konzervatív, nagyobb méretű bútorok termelését csak olyan mértékig irányozzák elő, amennyire azt a fogyasztók ízlésének átneveléséhez kellő idő szükségessé teszi. Kiegészítő javaslatok 1. A második ötéves terv bírálata közben ismételten felmerülő koordinációs hiányosságok igazolják azt a már korábban kialakult nézetet, hogy a faipar gazdaságos fejlődése egységes irányítás nélkül nincsen megnyugtató módon biztosítva. Az egyesület ismét felveti e kérdés megoldásának szükségességét. 2. Javasolja az egyesület, hogy a faiparban — az egyedi beruházási terveken túlmenően — külön gépesítési, illetve technológiai fejlesztési és üzemszervezési terveket készítsenek. Javasolja továbbá a műszaki fejlesztési alapok mértékeinek felülvizsgálatát. 3. Különösen nagy jelentősége van a faipari kutatásoknak olyan országban, ahol a faanyag ellátottság mélyen az európai átlag alatt van. Ez esetben tehát az ország érdeke azt kívánja meg, hogy a faipari kutatások száma és színvonala fordítottan legyen arányos az ország faanyag-ellátási helyzetével. Javasolják a második ötéves tervben a Faipari Kutató Intézet, valamint a tervezőintézetek oly mérvű felülvizsgálatát, illetve fejlesztését, hogy az a faipar egészének kutatási, gyártmányfejlesztési, gyártás- és üzemszervezési, valamint tervezési igényeit kielégítse. , Javasolják, hogy az évi 1000 m3-en felüli fűrészáru és egyéb köbözhető fatermék felhasználók számára tegyék kötelezővé a faanyag takarékossági, illetve a fahelyettesítési tervek készítését. MŰSZAKI ÉLET T&feágosan. A Kohó- és Gépipari Minisztérium még ez év februárjában elrendelte, hogy a vállalatok mérjék fel anyagkészleteiket. A felmérést az üzemek el is végezték és az adatok összesítésekor kiderült, hogy a gazdálkodás alá nem vont készletek a szükségesnél gyorsabban növekedtek. A felmérés szerint ugyanis a gazdálkodás alá nem vont készletek a múlt év végén 19,1 százalékkal voltak magasabbak, mint egy évvel korábban, s hogy ez a növekedés milyen gyors, a készlet milyen magas, azt mindennél jobban bizonyítja az a tény, hogy a gazdálkodás alá vont — tehát ellenőrzött — anyagok raktárkészletének növekedése az előbbinek felét sem tette ki. Felmerült persze a kérdés: szükség volt-e a raktárkészletek ilyen mértékű emelésére? Nyugodtan állíthatjuk, hogy nem, hiszen a kohó- és gépipari vállalatok az idén — felajánlásaikat is tekintetbe véve — mintegy 12,4 százalékkal emelik termelésüket, amihez semmi esetre sem szükséges a készletek ugyanilyen, vagy ennél még magasabb százalékos növelése. Általában az a tapasztalat, hogy az üzemi vezetők nem törődtek jelentőségéhez mérten a gazdálkodás alá nem vont cikkek készlet-színvonalával, s mivel ezekkel kapcsolatban a Nemzeti Bank büntető kamatain kívül semmiféle szigorító rendelkezés nem volt, ők maguk sem alkalmaztak az üzemen belül ilyen megszigorító intézkedéseket. Ha pedig egy-egy anyagból átmeneti hiány lépett fel, a későbbi zavarok elkerülése érdekében a szükségesnél nagyobb készleteket szereztek be, nem gondolva arra, hogy ezzel mesterségesen fokozzák a hiányt. Ezért fordulhatott elő, hogy amíg egyes cikkeket néha nem lehetett kapni, az üzemek egy részében fölösleges készletek hevertek kihasználatlanul. Mindenesetre az a tény, hogy a gazdálkodás alá vont anyagok készletnövekedése a gazdálkodás alá nem tartozóknál sokkal kisebb mértékben emelkedett, azt bizonyítja, hogy fokozott gondosság és megfelelő mérlegelés ezen a területen is eredményt tudott volna hozni. Mi hát most a teendő? Nem is kétséges: a szükségtelenül magas készleteket lejjebb kell szorítani. A Kohó- és Gépipari Minisztérium a csökkentés mértékét az egyes iparágak várható termelésnövekedésének mértékét figyelembe véve szabta meg. Úgy látják, hogy a nehézgépiparban 12, az autóiparban és fémszerelvény-iparban 10—10 és a fémlemeziparban általában 5 százalékkal kell a készleteket csökkenteni. Hangsúlyozni kell persze, hogy senki sem gondol arra, hogy kiterjesszék a gazdálkodás alá vont anyagok körét, sőt a készletek csökkentésének egyik célja éppen az, hogy minden ilyen intézkedés elkerülhető legyen. A készletek csökkentésének persze csak az egyik módja, hogy az adott anyagféleségekből a vállalatok nem rendelnek újabb mennyiségeket, a másik — sokkal hatékonyabb — módja az, hogy fölösleges készleteiket átadják. Az utóbbi esetben persze nem elegendő pusztán az üzemek jó akarata, arra is szükség van hogy a készletező vállalatok a helyzetet felmérjék és a felkínált anyagokat el is helyezzék. A jelenlegi helyzet megjavításában tehát a készletező vállalatokra fontos feladatok hárulnak. A minisztérium rendelkezése értelmében a szükséges intézkedések végrehajtása prémiumfeladattá vált, s így lehetőség nyílt az anyagi érdekeltség biztosítására is. Reméljük, hogy ez a most meginduló munka a termelés folyamatossága érdekében szükséges szintre szorítja vissza az anyagkészleteket. A II. Akusztikai Konferencia Az Optikai, Akusztikai és Filmtechnikai Egyesület a napokban tartotta meg a II. Akusztikai Konferenciát, amelynek jelentőségét közel 50 külföldi szakember részvétele is emelte. A méréstechnikai előadások között W. Fasold (Drezda) az új lakásépítkezéseknél alkalmazott oldalutas mérésekről beszélt, s ismertette egy részben automatizált mérőberendezés elvét, amellyel két szomszédos helyiség közötti léghanggátlást az ERLER által megadott eljárás alapján négy egyedi átviteli út szerint elkülönítve lehet meghatározni. A mérőberendezés 10 testhangvevővel dolgozik és 10 mérési ponthoz tartozó gyorsulással arányos mérési értékek négyzetes közepét juttatja az indikálóműszerre. Rzsevkin—Ivanov—Litz (Moszkva) a hangelnyelővel borított felületek sugárzásáról beszélt. A hangelnyelést különböző szerkezetű lyukacsos anyagokkal, vagy sokszor rezonanciás tulajdonságokkal rendelkező bonyolult szerkezetű rendszerek segítségével biztosítják. Mindezekben az esetekben a hangnyelő passzív szerepet tölt be — elvonja a kívülről reá ható hangenergia bizonyos részét és gyengíti a visszaverő hangot. Számos esetben azonban a kérdés fordítottja érdekel bennünket: hogyan bocsátja ki a hangot az elnyelő réteggel fedett lengő felület? Az építészeti akusztikában gyakran találkozunk a testvezetés jelenségével, amelynek következtében a helyiségeket határoló felületek rezgésbe jönnek és a helyiség belsejében nem kívánatos zajt okoznak. Ebben az esetben a zaj keletkezése ellen a rezgő felületek csillapításával és rezgésszigeteléssel lehet védekezni. Lukácsné Szenes Márta és Tarnóczy Tamás „Hitelesítő elnyelésmérések kisméretű zengőtérben’* címmel tartott előadást. Kutatásaikat összefoglalva hangsúlyozták: megfelelően kialakított kisméretű zengőtérben nagy laboratóriumokkal egyenértékű hangelnyelési mérések végezhetők. Ennek az eredménynek gazdasági hatásai sem jelentéktelenek, részben a laboratórium megépítése, részben a felhasznált anyag mennyiségének szempontjából. Dr. Gerhard Lessing (Berlin) a közlekedési zaj hatására bekövetkező egészségi ártalmakról és a baleseti veszélyről beszélt. Keibs L. (Berlin) a sztereoambicion átvitel kétcsatornás megoldásának lehetőségeivel foglalkozott. A sztereofóniával külön olyan benyomást lehet kelteni a hallgatóban, mint a hangversenyterem első soraiban, ami a hangsugárzó test szélességében való felbontását és mélységben való tagozódását illeti. Az ambifónia segítségével lehetőség nyílik arra, hogy a megfigyelőt a hangeseménytől megfelelő távolságban bevonjuk a felvevőhelyiség akusztikai atmoszférájába, összekapcsolva ezt a terem fajtájáról és nagyságáról alkotott elképzeléssel. Az átviendő hangesemény tartalma és formája szerint hol a sztereofon felbontás összetevője, hol pedig a térbe való bevonás összetevője lesz jelentősebb. Az említetteken kívül érdekes előadásokat tartott még G. John (Berlin), Kaserovic (Moszkva) és a magyar Huszti Dénes, aki több referátumban a hangszórók sugárzása tulajdonságait matematikai módszerekkel vizsgálta. A II. Akusztikai Konferencián a magyar és a külföldi szakemberek sok értékes tapasztalatot cseréltek, s ez különösen fontos azért, mert a jövő évben Koppenhágában nagy nemzetközi akusztikai kongresszus lesz, amelyen az itt szerzett tapasztalatok jól hasznosíthatók lesznek. Reméljük, hogy a magyar beszámolók ott is sikert fognak elérni.