Műszaki Élet, 1962. július-december (17. évfolyam, 14-26. szám)

1962-07-05 / 14. szám

Új intézkedések a modern technika bevezetésére Csehszlo­vákiában Csehszlovákia Kommunista Pártjának Központi Bizottsága, és a köztársaság kormánya a kö­zelmúltban egész sor olyan in­tézkedést fogadott el, amelyek mélyrehatóan befolyásolják a tu­domány és a technika irányításá­nak, tervezésének és finanszíro­zásának eddigi módszerét, és ez­zel az egész népgazdaság fejlesz­tését. Az intézkedések között je­lentős helyet foglalnak el a mű­szaki fejlesztéstől függő egyéni és vállalati anyagi érdekeltség biz­tosításának új útjai. Az anyagi érdekeltség eddigi rendszere Csehszlovákiá­ban elsősorban azokban az ese­tekben segítette a műszaki fejlesz­tést, amikor az új technika és technológia az üzemi munkater­melékenység közvetlen emelkedé­sét, az önköltségek csökkentését és a jövedelem növekedését ered­ményezte, tehát azokra a ténye­zőkre hatott, amelyektől az üzem által szabadon felhasználható de­centralizált eszközök biztosítása függ. Alig nyújtott azonban se­gítséget ahhoz, hogy a vállalatok igyekezzenek bevezetni az új, műszaki és gazdasági szempont­ból fejlettebb termékek gyártását, amelyeknek gazdasági jelentősé­ge nem náluk jelentkezik, hanem csak az átvevő iparágakban, vagy fogyasztási cikk esetén a fogyasz­tóknál. Az ilyen gyártmányoknál — el­sősorban a gépeknél — szinte tör­vényszerűen megváltozik a gyár­tás önköltségeinek és az üzemi munkatermelékenységnek az ösz­­szetétele, csökken az anyagkölt­ség részaránya, s a nagyobb mun­kaigényesség következményeként emelkedik a bérköltség. Éppen ezért a vállalatok nem igyekez­nek bevezetni új, munkaigénye­sebb termékeket, hanem éppen ellenkezőleg, az a céljuk, hogy gyártási programjukat olyan ter­mékekkel töltsék meg, amelyek­ben kis része van az élő munká­nak az önköltségek kialakításá­ban, s hogy már befutott terméke­ket gyártsanak, amelyek rendsze­rint árban is előnyösek számukra. Az elmondottak szemléltető példája az LHM anyagcsavargyár­tó automatikus prés története. Ez a gép az automata esztergapadok­kal szemben több mint kétszere­sére emeli a munka termelékeny­ségét, és ugyanakkor nagy anyag­megtakarítást eredményez. Ennek ellenére a prototípus kikísérlete­zésének befejezése után az emlí­tett okok miatt még két évig nem került sorozatgyártásra. A párt- és kormányintézkedések célja, hogy felszámolják ezeket a hiányosságokat, elsősorban azál­tal, hogy a vállalatok anyagi ér­dekeltségének emelésével új, fej­lettebb gyártmányokat állítsanak elő. Az eddigi tapasztalatokból következik, hogy változtatni kell az árpolitikán. A gyártót a termékek műszaki­gazdasági paramétereinek emelé­sére és az új termékek gyártásá­nak bevezetésére e gyártmányok áraihoz nyújtandó dotációval fog­ják ösztönözni. A túlhaladott termékeknek a gyártási programból való kiikta­tására pedig degresszív árakkal kívánnak hatni. A termék nagy­kereskedelmi fogyasztói állami árának fenntartása mellett az el­avult berendezés gyártója számá­ra fokozatosan csökkenne az az ár, amelyért elavult gyártmányát forgalomba hozhatja (például adó útján). További intézkedések az új gyártmányok választékának konk­rétabb és direktívebb meghatáro­zását biztosítják a tervben. Felté­telezhető, hogy az állami fejlesz­tési tervben szereplő valamennyi gyártmányra központilag meg­szabják a termelés és a forga­­lomba­ hozatal mennyiségét is. Az üzemi anyagi érdekeltséghez hasonlóan az egyéni anyagi érde­keltségben is nagyobb hangsúlyt helyeznek a jövőben a munka társadalmi termelékenységének színvonalára. Ezért a műszaki fejlesztéssel összefüggő feladato­kat közvetlenül megoldó mérnö­kök, technikusok és munkások prémiumokat kapnak majd e fel­adatok sikeres teljesítéséért, még­hozzá olyan mértékben, hogy a prémiumok összege mindig ará­nyos legyen a társadalmi munka elért megtakarításával. Ezenkí­vül a nagy műszaki fejlesztési adatok előtt álló szervezetek igaz­gatói, igazgatóhelyettesei és egyéb vezetői évi prémiumainak leg­alább 50 százalékát a műszaki fejlesztési terv teljesítéséhez kö­tik. Új formában szabják meg a pre­mizálási és műszaki fejlesztési ju­talmazási alapokat is. Eddig a műszaki fejlesztés költségeit az a vállalat viselte, amely rendsze­rint más vállalatok számára ol­dotta meg az új technikával kap­csolatos feladatokat. Így gyakran hátrányba került azokkal a válla­latokkal szemben, amelyek ter­mékeikben az elavult technikát és technológiát konzerválták. A fokozatosan életbe lépteten­dő rendezés abból az előfeltétel­ből indul ki, hogy a prémiumok és műszaki fejlesztési jutalmak ki­fizetésére olyan célalapot kell ki­alakítani, amely független a termelés eredményeitől. Jelentős mértékben akadályoz­za az új technikának a termelés­ben való elterjedését a munkater­melékenység mutatószámának ed­digi konstrukciója. A munkater­melékenységnek „valamennyi dol­gozóra” való megállapítása gyak­ran azt eredményezi, hogy a ká­r beérkezett hírek nyomában felkerestük a Gábor Áron Vas­öntöde és Gépgyárat, hogy meg­nézzük, hogyan gyártják a nagyöntvényeket héjformázással. Azelőtt ebben a gyárban — mint általában sok más hazai öntö­dénkben ma is — csupán a ki­sebb méretű, kis tömegű alkat­részek magkészítésénél alkalmaz­ták a héjformázás korszerű tech­nológiáját, általában 2—3 kg súlyhatárig. Nagyobb munkada­raboknál azonban idegenkednek ettől az eljárástól, főleg a héj szilárdsági értékei miatt. Túri János és Székely Miklós, a Gábor Áron Vasöntöde és Gép­gyár osztályvezetői és Bakos Já­nos melegüzemi technológus mu­tatták be a fél éves kísérletek után elért eredményeket. El­mondották, hogy az ismert tech­nológia alkalmazásának kiterjesz­tésére elsősorban a tervteljesítés szükségszerűsége vitte rá őket. A húsipari gépek szerelésének üte­mét ugyanis erősen zavarták és hátráltatták az ékszíjtárcsák, amelyeket az öntöde csak 40—50 százalékos selejttel tudott gyár­tani. A különféle nagyságú tár­csák 19—80 kg súlyú, 230—440 mm átmérőjű és körülbelül 80 mm vastag szürkeöntvényeit az­előtt nyers, vagy előszárított ho­mokformákba öntötték, majd a szükséges méretre forgácsolták. Többnyire az ékpályák forgácso­lásakor kerültek napvilágra az öntvények lunkórai, lyukacsai, aminek oka ezekben az esetekben abban rejlett, hogy a szíjtárcsák vastagsága változó, és a belső, keskenyebb rész erős szívóhatást fejtett ki lehűlés közben. Ezen­kívül a folyékony vas igény is nagy volt a megmunkálási ráha­gyások és a nagyméretű felönté­sek miatt. A kísérletek még a múlt év őszén elhatá­rozták, hogy megkísérlik ezeket az aránylag nagyméretű öntvé­nyeket héjmagokból összeállított kokillákba önteni, amelyek ter­mészetszerűen már az ékszíjpá­lyákat is magukban foglalják. Ez több-kevesebb próbálkozás után sikerült is, de még számos kí­sérletet kellett ezután végezniük, hogy az optimális eredményeket látó és gyártmányfejlesztési dol­gozók részarányának emlekedését ki kell egyenlíteni a munkater­melékenység növelésével a válla­lat többi részében. A gyakorlat­ban a munkatermelékenység ilyen tervezése oda vezet, hogy a kutatók és gyártmányfejlesztők hátrányára inkább túllépik a dolgozók létszámát a többi, úgy­nevezett „produktív munkahe­lyen”. A CSKP Központi Bizottságá­nak határozata alapján ezért meg kell teremteni az előfeltételeket ahhoz, hogy az új technika előké­szítésén és megvalósításán fára­dozó dolgozókat kivonják a vál­lalat öss­zlétszámából. Itt elsősorban a vállalati és üzemi kutatóintézetek, konstruk­ciós és technológiai gyártmány­fejlesztési osztályok és néhány más, a műszaki fejlesztés felada­taival közvetlenül összefüggő munkahely dolgozóiról van szó. 1965 után e munkahelyek dolgo­zóinak létszámát külön fogják megállapítani, s rájuk nem vo­natkozik majd a munkatermelé­kenységi mutatószám. Valamennyi ismertetett intéz­kedésnek egyetlen közös célja az, hogy kialakítsák az előfeltételeket az ország termelőerőinek további fejlődéséhez, ahhoz, hogy a cseh­szlovák nép minél hamarabb át­léphesse a kommunizmus küszö­bét. JOSEF VLCEK (Prága) folyamatos termelés mellett is biztosíthassák. Az öntöttvas fémmintát ma a szokott módon előkészített ké­szülékbe helyezik és villamos fű­tésű kemencébe rakják, ahol kö­rülbelül 350 C fok­ra előmelegí­tik, majd a kiemelt minta felü­letére 4—5 at nyomású sűrített levegő segítségével gyantás ho­mokot fúvatnak. Eközben 1 mm vastagságú réteg előbakelizáló­­dik, azután a készüléket vissza­helyezik a kemencébe, ahol ugyancsak 350 C fokon „sütik” 5—6 percen át, mígnem kialakul a körülbelül 10 mm vastag, tel­jesen átbakelizálódott héjréteg. Az így készített két héj magfél­ből állítják össze az öntőformát, s erre a célra lemezből, illetve öntöttvasból kialakított összefogó szerkezetet alkalmaznak a kokil­­la könnyűszerrel végezhető össze- és szétszerelésére. Ezután takaró­lemezt helyeznek rá és végül el­végzik a kiöntést. A kísérletek meghozták a várt eredményt, mert a héjformázás­sal készített ékszíjtárcsa öntvé­nyek selejtje egyszeriben 2—3 százalékra esett. Ezen túlmenően azonban még sok más előnyt is elértek. Először is lényegesen ki­sebb lett a nyers öntvények sú­lya; a 440 mm átmérőjű ékszíj­tárcsáknál például mintegy 35 százalék anyagot takarítanak meg; a megmunkálási ráhagyás nem több, mint 2 mm, s ezzel erősen csökkent a forgácsolási munka, ami természetesen meg­növelte a gépműhely kapacitását. A jelentés maga 10—15 kg-ot tett ki korábban, most már csak 1 kg-ot. Szerintük az új technoló­giát nagyöntvényeknél is érde­mes bevezetni, még akkor is, ha egyazon méretű gépalkatrészek­ből évente 50—100 darabnál többre nincs szükség. A legutób­bi gazdaságossági számításuk alapján — amit egy 440 mm át­mérőjű, 58 kg súlyú ékszíjtár­csára végeztek — megállapítot­ták, hogy a folyékony vas megtakarítás (felöntés, öntvénysúly­csökkenés) 85,60 Ft/db feleji megtakarítás 174,51 F­t/db forgácsolási megtakarítás 15,23 Ft /db egyéb megtakarítás (formázás, homok st­b.) 14, 27 Ft/db ami az ékszíjtárcsa költségeit 30 —40 százalékkal csökkentette. A kísérleti öntvények felülete annak idején még egyenlőtlen volt, bőven tartalmazott dudo­rokat és „penetrációt” (vasba be­égetett homokszemcséket). Ezt a rossz kivitelű homokszóró be­rendezés okozta, amely légzsákok kialakulása következtében folyto­nossági hiányokat hozott létre a héjmag felületén. Ezért új beren­dezést szerkesztettek, amellyel már a gyantás homok szükséges tömörítését is biztosíthatták, úgy, hogy az ezt követően ké­szült héj­magok szilárdsága elér­te a 60 kg/cm 2 értékét, a koráb­bi 20—25 kg/cm2-el szemben. A nagyobb tömörség azonban ugyanakkor csökkentette a héj gázáteresztő képességét. Ezen a szemcsefinomság megválasztásá­val segítettek; a 100—130-as ho­mokszemcsék helyett most már 80—100-as finomságú gyantás ho­mokkal dolgoznak. A legújabb eredmények Alkalmunk volt megtekinteni a héjformázás kiterjesztésének leg­újabb eredményét is, ami még az ékszíjtárcsáknál is figyelem­re méltóbb. A 120 literes „cut­ter” típusú húsipari szeletelőgép alsó tálöntvényéről van szó, amelynek átmérője 1150 mm és magassága 270 mm. A homokfor­mázással készített öntvény súlya nyers állapotban 330 kg volt, míg az új eljárással csupán 160 kg-ot nyom. Előállítása egyelőre vala­mivel bonyolultabb, mert nem rendelkeznek a szükséges mére­tű kemencével, ezért az öntőké­szüléket koksztű­zbe ágyazva me­legítik fel. Sütés után a fémön­tőmintáról lehúzott héj mindun­talan deformálódott a nagy héj­­magfelület miatt, ezen azután úgy segítettek, hogy a héj­magot sütés után is rajtahagyták a ko­­killán, és azzal együtt állítják össze az öntőformát a kiöntéshez. A gyár szakemberei a sikere­ken felbuzdulva, azt tervezik, hogy bonyolultabb formájú és vékony falú nagyöntvényeknél is alkalmazzák, illetve továbbfej­lesztik ezt a korszerű technoló­giát. S. GY. A héjformázás kiterjesztése 4 MŰSZAKI ÉLET Az anyagmozgatás az élelmiszeriparban Az anyagmozgatás helyes meg­szervezésének és a korszerű rak­tározásnak — jellegéből folyóan — igen fontos szerepe van az élelmiszeriparban, mivel ezekre költik az összes kifizetett bérek igen jelentékeny hányadát, s az anyagmozgatás nehézkessége egyébként is a termelés gazda­ságossága ellen hat. Ezt a helyzetet felismerve az Élelmezésügyi Minisztérium Mű­szaki Tanácsa a közelmúltban két ízben foglalkozott a belső anyagmozgatás problé­máival. Első ízben a rakodólapos árumozgatás lehetőségeit vizsgál­ták, és a hozott határozatok vég­rehajtásaként ez év végére to­vábbi körülbelül 70 db elektro­mos üzemű emelővillás targonca leszállítása várható. Kialakultak a rakodólapok országos szabvá­nyai is, amelyek megfelelnek a nemzetközileg elfogadott 800x1200 mm alapterületű méreteknek. Megindult a hazai rakodólap­gyártás, az Élelmiszeripari Gép­gyárban elkészült a hidraulikus működtetésű kézi villás emelőko­csi prototípusa, és a sorozatgyár­tást is már betervezték. Az új létesítmények — például a Bé­késcsabai Hűtőház, Békéscsabai Konzervgyár, Nyíregyházi Kon­zervgyár — belső anyagmozgatá­sát rakodólapos rendszerrel ter­vezték meg. A konzerviparban, a bőriparban, a söriparban, a hű­tőiparban — a műszaki tanács ha­tározatai alapján — felkészültek a rakodólapos árumozgatás beve­zetésére! A műszaki tanács másodízben az ömlesztett anyagok gépesítésé­nek problémáival foglalkozott. Határozatai nyomán megindultak az előkészítési munkák, s ennek első szakaszában országos felmé­rést végeztek az élelmiszeripar­ban. Ezzel párhuzamosan az ÉLITI feldolgozza a legfontosabb ömlesztett anyagokra vonatkozó gépesítési típusterveket és meg­felelő anyagmozgatási „modelle­ket" dolgoz ki a különböző üzem­nagyságokra és anyagokra. A mo­dellek alapján az 1963. évben az előbbi előkészítési munkák után tervezik meg az egyes iparágak részére a megfelelő műszaki fej­lesztést. A társadalmi egyesületeit be­kapcsolásával országos anyag­­mozgatási konferencián vitatták meg a soron levő feladatokat. Oktatási célra a már meglevő „Rakodólap” című film után „Szervezés és anyagmozgatás” címmel oktató film is készül. Az anyagmozgatás gépesítésé­ben egyelőre elszigetelten ugyan, de kiemelkedő eredményeket ér­tek el a húsiparban. Helytelen, hogy az ilyen módon kialakult kedvező műszaki elgondolások továbbfejlesztését, de még inkább azok elterjesztését nem végzik szervezetten más iparágak szállí­tási, anyagmozgatási problémái­nak megoldására. Az itt felhasz­nált, kipróbált és bevált mozga­tó elemek más üzemekre is adap­tálhatók, s ezzel tekintélyes ter­vezési költség és munka takarít­ható meg. Az élelmiszeriparban nem fog­lalkoznak szervezetten ilyen jel­legű berendezések központi gyár­tásával. Kívánatos lenne ezek központi gyártásának kifejleszté­se. Ehhez megfelelő szabványosí­tásra is szükség van, de még fon­tosabb, hogy a külföldön már nagymértékben elterjedt építőkocka-jellegű­ rendszereket alakítsanak ki. Az ilyen rendszerek megteremté­sénél általában az alábbi szem­pontokat kell az élelmiszeripar­ban tekintetbe venni: 1. az átállítható berendezések­nél egy technológiai csoporton belül minimális átállítási idő­­szükségletet kell elérni; 2. az anyagmozgatási időt mi­nél jobban szinkronizálni kell a feldolgozási idővel, illetőleg a termelési folyamattal; 3. az anyagmozgató rendszerben bizonyos fokú tartalékról kell gondoskodni esetleges torlódások va­gy meghibásodások levezetésé­re; 4. az anyagmozgató berendezé­sek maximális sebességgel és gyorsulással működjenek anélkül, hogy az üzembiztonság csorbát szenvedne, vagy a szállított áruk­ban kár keletkezne­; 5. figyelemmel az élelmiszer­­iparban fennálló savas és lúgos hatásokra, a berendezések alkat­részeit korrózióálló kivitelben, ahol lehetséges, műanyagok fel­­használásával kell elkészíteni. Az előbbi szempontok figye­lembevételével arra kell törekedni, hogy a tervezők, a saját gépgyár­tó bázis, valamint a most induló üzemszervezési szolgáltatás együttműködésével a szabvá­nyosított és építőkocka-jellegű be­rendezések gyártását és üzembe­helyezését mielőbb megoldják. Az Élelmezésügyi Miniszté­riumban továbbra is nagy erőfe­szítéseket tesznek az anyagmoz­gatási munkák megjavítására. Az üzemszervezési munkák közép­pontjába állítják ezeknek a fel­adatoknak mélyreható elemzését, hogy így megteremtsék a legkor­szerűbb anyagmozgatási rendsze­rek tudományos alapjait. Mivel a darabáruk rakodólapos mozga­tásának kísérleti bevezetésére az előfeltételeket megteremtették, a szabványosítási munka lényegé­ben befejeződött, a következő fel­adat az eredmények értékelése a szélesebb körű bevezetés érdeké­ben. Az élelmiszeripar egyes ágaza­taiban anyagáramlási típusterve­ket fognak kidolgozni, s ennek érdekében az ÉLITI egy kizáró­lag az anyagmozgatás­­ műszaki problémáival foglalkozó csopor­tot állít majd fel.

Next