Műszaki Élet, 1964. július-december (19. évfolyam, 14-27. szám)
1964-12-03 / 25. szám
A MŰSZAKI ÉS TERMÉSZETTUDOMÁNYI EGYESÜLETEK SZÖVETSÉGÉNEK LAPJA XIX ÉVFOLYAM, 25. SZÁM, ARA: 2.50 FT 1961. DECEMBER 3. Az új csehszlovák Irányítási rendszer — A nők és az újítómozgalom A műszaki fordítók helyzete — Bankszerűen, de ésszerűen A számok bűvölete nélkül — A ládaipar problémái Mint az ipar sok ága, a nyomdaipar is háromféle tevékenységre osztható: a gépi munka előkészítésére — ezt nyomóforma-készítésnek nevezik —, magára a gépi munkára, azaz a nyomtatásra, és végül a nyomtatott ívek továbbfeldolgozására és összeszerelésére, azaz a A nyomóformakészítés egyedi gyártás jellegű; minden nyomtatvány külön, sajátosan e célra készített nyomóformát igényel. A Nyomdaipari Tröszthöz tartozó vállalatok 1963-ban több mint 240 ezer nyomóformát készítettek, mintegy 35 ezer négyzetméternyi felülettel. Az egy nyomóforma-készítő munkásra eső napi termelés mindössze 700 négyzetcentiméter volt, tehát a termelékenység igen alacsony. A nyomóformakészítésen belül legfontosabb a szövegelőállítás. Erre az jellemző, hogy termelékenysége emberi képességhez kötött (a szedőgép „billentyűzése” az írógéphez hasonló), tehát technikai eszközökkel csak korlátozott mértékben befolyásolható. Más a helyzet a nyomtatással, ahol — különösen nagy példányszámoknál — a termelékenységnek csak a gépteljesítmény szab határt. Ma már könyvet, újságot 11 m/s sebességgel is nyomtatnak, ami lelátóvá teszi, hogy terjedelmes könyvek nyomtatását egy-két nap, milliós példányszámú újságok nyomtatását pedig 3—4 óra alatt elvégezzék. A kötészeti munkában —, ahol a könyvek és folyóiratok egyedi tartalma a technológia szempontjából már kevésbé fontos — tág tere nyílik a komplex gépesítésnek, vagy szalagszerűen kapcsolt automatizált gépsorok beiktatásának. A három fő folyamat műszaki tartalmának belső ellentmondásait, eltérő jellegét összhangba hozni és a közös optimumot megtalálni: ez a nyomdaipar jövőjét alakító technológus álma és feladata. Tehát: nem feladva a nyomtatványok individuális jellegét és sajátos esztétikai-grafikai megjelenési formájának további javítását, magas színvonalú, nagy termelékenységű tömeggyártás kialakítására kell törekednünk. A nyomóformakészítés sokféleségét összhangba kell hozni a nyomtatás-kötés magasfokú gépesítésével. A téma aktualitására vall, hogy e gondolatok jegyében szervezi éppen most jövő évi konferenciáját a Papír- és Nyomdaipari Műszaki Egyesület nyomdaipari szakosztálya. A könyv Könyvgyártásunkban szembetűnő az egyedi nyomóformakészítés alacsony termelékenysége, hiszen a könyvkészítés idejének mintegy 80 százaléka a formakészítésre esik, és csupán 20 százaléka szükséges a további műveletekhez. A szedésre nemcsak az jellemző, hogy teljesítménye emberi képességhez kötött, hanem az is, hogy a szedésre fordított munkaidőnek nemegyszer 20—30 százaléka kárba vész a „szerzői korrektúra”, a nyomtatványmegrendelő által előírt utólagos szövegváltoztatások miatt. Mi itt a jövő útja? Az egyik lehetőség a szedési technológia emberi képességektől nem függő részének meggyorsítása. Ezt a célt szolgálják a lyukszalagvezérlésű sorszedőgépek, amelyekből már néhány működik a Zrínyi Nyomdában, és a fényszedés (ólom nélküli szedés), amelynek első gépegységei szintén megjelentek már hazánkban. Ezek az eljárások a szedés mechanikai részének teljesítményét a hagyományos eljárások 2—3-szorosára fokozhatják, noha a hagyományos „billentyűzés” nem változik. A korszerűsítés másik útja a hibáktól mentes, „nyomdaérett” kézirat megteremtésére irányul, amelyen semmiféle ellenőrzést és utólagos javítást nem végez a megrendelő, s az imprimálás (a nyomás előtti szövegjóváhagyás) a nyomda belső feladatává válik. Ez a cél megközelíthető a „kéziratmakett” módszerrel, amelynek kidolgozásában a KGST-együttműködés keretében mi is részt veszünk. Lényege, hogy a szerkesztőségben olyan, meghatározott szélességű és számú sort tartalmazó, hibamentes kéziratot, azaz makettet kell előállítani, amelynek alapján a gépszedő (aki ezután kisebb képzettségű munkás is lehet) sorról sorra reprodukálja a szedést — kevesebb hibával és jóval gyorsabban. A szövegelőállítás kulcskérdése azonban az emberi teljesítményhez kötött „billentyűzés” kiküszöbölése. Erre irányul a szedés legújabb, az elektronika és a kibernetika elveire épített eszköze, a computer. Ehhez hagyományos kéziratot kell készíteni írógépen. Az írógép egyidejűleg lyukszalagot állít elő, amely a kézirattal egyező lyukkombinációkat rögzíti. A megrendelő (szerkesztőség) a nyomdának nem a kéziratot, hanem a lyukszalagot adja át, mint szövegdokumentumot. A computer a lyukszalag alapján elektronikus számítógép segítségével a szöveget tipográfiai sorokba rendezi, beleértve a szóelválasztások automatikus elvégzését is, majd az így tipográfiailag átformált szöveget újabb lyukszalagon rögzíti. A „billentyűzés” tehát megszűnik, s a Computer a lyukszalagkészítést a hagyományos szedésnél kb. negyvenszer gyorsabban végzi. A computer által kiadott lyukszalaggal azután akár sorszedőgép, akár fényszedőgép automatikusan vezérelhető a már ismert módon. A könyvelőállítás másik fő kérdése a nagy példányszámú, olcsó és mégis tisztán, jól olvashatóan nyomtatott könyv. Ilyenek a nyugaton népszerű zsebkönyvek, olcsó regények, vagy a tankönyvek. Ezeknek tömeges előállítására egyre inkább tárt hódít az 500 éve domináló magasnyomtatással szemben az ofszet, a hagyományos könyvkötéssel szemben a puha, színes fedőlap, és a gépesített (fűzés nélküli) ragasztott kötés. Az ofszet eljárás tökéletesebben adja vissza a szöveget, fotokémiai jellegénél fogva a legalkalmasabb a fényszedőgépen előállított filmszöveg feldolgozására, és rotációs gépein mintegy tízszeres termelékenységet biztosít a magasnyomtatással szemben, nem is szólva arról, hogy a gép készen hajtogatott íveket bocsát ki. Ha az így készített terméket komplex kötészeti gépsoron ragasztott kötéssel kötik kartonfedélbe, az eljárás két-háromszor gyorsabb, mint a jelenlegi kötési mód. A kis példányszámú, valamint a bonyolult szövegű tudományos könyvek előállításában a hagyományos eljárások modernizáláséra világviszonylatban is alig van plda, és a kutatás is legfeljebb részkérdések megoldásával biztat, ám a technológiai folyamat egészét és a világon mindenütt hosszú átfutási időt csak kismértékben befolyásolja. Ezen javítasi csak a munkaerő szaporításával és tartalékkapacitások létrehozásával lehet ,ha egyáltalán van munkaé utánpótlás) —, ennek helyessége viszont a termelékenység és gazdaságosság oldaláról vitatható. Időszaki sajtótermékek A napilapkészítés sajátossága, hogy napi 3—4 óra nyomtatási idővel sok százezer példányt kell előállítani, rendszerint sok azonos gépegységből álló rotációs gépsoron, amely azután a munkanap többi, mintegy 80— 85 százalékában nincs kihasználva, mert más termék előállítására nem alkalmas. (A gyenge szöveg- és képminőség miatt ez a technológia még olcsó könyvek készítésére sem felel meg, ha kényszerűségből alkalmazzák is.) A legújabb, ún. TTS ólom gyorsszedőgépekre már nem szeretik fel a szedéshez szükséges billentyűzetet, hanem kizárólag lyukszalaggal vezérlik. Ez a gép a hagyományossal szemben mintegy háromszoros teljesítményt nyújt. A nyugati világ mintegy 1600 féle napilapját ezért ma már ofszeteljárással nyomják, és alkalmazása a szocialista országokban is megkezdődött. Fontossága folytán szintén közös fejlesztési tára ez, amelyhez mi is hozzájárulunk, mégpedig a korszerű ofszet nyomóforma és speciális nyomdafesték kialakításával. Az első speciális ofszetgépet az NDK-ban már üzembe helyezték, és az első napilap előállítását is megindították. Az új eljárás előnye, hogy a szöveg kiválóan olvasható, a képek jó minőségűek, lehetőség van a színes nyomásra, s végül a gép folyóiratok és könyvek nyomására is alkalmas, tehát kapacitása gazdaságosan kihasználható. A jövő feladata a ma még bonyolult kézi munkával végzett színkiyomatkészítés gépesítése (a színes képből az alapszíneknek megfelelő nyomóformakomponensek előállítása). Ma már vannak olyan elektronikus gépek, amelyek a színes diapozitív alapján az alapszíneknek megfelelő színkivonati filmeket készítenek, az elektronikus vésőgépek pedig mechanikusan forgácsolt (vésett) színkivonatokat, vagy azonnal nyomásra alKlisé gyorsmaratógép. A fényérzékeny réteggel elöntött cink- (magnézium) lemezt filmnegatívon keresztül megvilágítját, majd előhívás után a berendezés felnyitható fedelének alsó felén rögzítik. A lapátok a klivé felületévé szórják a savemulzió-oldatot, amely a nem védett részeken kioldja a cinket (Mg-ot). Teljesítménye egy műszakban IS—14 db 50x69 cm-es klisé. Elektronikus klisévésőgép. Az eredeti képet kicsiny fénysugárnyaláb letapogatja. Az eredetiről visszaverődő, vagy a rajta áthaladó fény fotocellára jut. A fotocella árama felerősítés és helyesbítés után vezérli a vésőtűt. Előnye, hogy a fényképészeti folyamatokat kiküszöböli és az eredeti képről közvetlenül adja a nyomtatásra alkalmas nyomóformát (k)Vélki /’ Távvezérlése, félautomatikus, reprodukciós fényképezőgép Minden műveletet (képnagysági, fényrekesz, színszülőkbeállítssa, fényforrás beás kikapcsolása, stb.) a sötétkamrába beépített vezérlőasztalról lehet irányítani. Az élesreállítás automatikus; a megiigátást fényadagoló szabályozza. Teljesítménye: műszakonként 3—400 felvétel.