Műszaki Élet, 1965. július-december (20. évfolyam, 13-26. szám)

1965-07-01 / 13. szám

(Folytatás az 1. oldalról) egy, a profiljuknak megfelelő egyesületi szakosztályt odatele­pítsünk. Néhány szervezeti, majd az alapszabályokkal kapcsolatos probléma ismertetése után dr. Valkó Endre a műszaki felső­oktatással kapcsolatos kérdé­sekről beszélt, s utalt a nemrég lezajlott miskolci felsőoktatási konferenciára. — Egy-két évtizedig — mon­dotta — biztosan szükség lesz még középfokon képzett szak­emberekre is. Ezek a mai tech­nikusoknak felelnek meg. Ugyancsak szükség van olyan szakemberekre, akik a mérnö­köket ma betöltött munkakörük jelentős részében helyettesíteni tudják. Ezeket képezzük ma felsőfokú technikumokban. Miután azonban ennek az érett­ségi után kezdődő 3 éves kép­zésnek olyan szakembereket kell adnia, akik a mérnökökhöz áll­nak közelebb, nem pedig a technikusokhoz, ezeket az in­tézményeket megfelelő színvo­nalra kell emelni. Ezzel függ össze az a kérdés is, hogy az ilyen szakembereket helyes vol­na mérnöknek nevezni (persze nem okleveles mérnöknek). — Jól tudjuk, hogy a külön­böző gazdasági ágak jellege, igényei, perspektívája, mai el­látottsága stb. különböző. Eze­ket a bonyolult kérdéseket ezért nagyon differenciáltan kell vizsgálni. Ami jó az egyikben, esetleg nem jó a másikban. Mindenesetre azt megállapítot­ta a többi között a miskolci konferencia, hogy a levelező és különösen az esti műszaki egye­temi képzés „történelmi felada­tát” már betöltötte.­­ Nyilvánvaló, hogy minden ország gazdasági, kulturális, társadalmi, politikai stb. érde­kei megkívánják, hogy maxi­mális számú, optimálisan kép­zett technikai és tudományos szakemberei legyenek, feltéve persze, hogy a különböző szak­mákban és különböző fokozato­kon kiképzett szakemberek egy­máshoz való aránya is egész­séges. Különösen vonatkozik ez olyan országra, mint a miénk, amely már adottságainál fogva is olyan ágazatokra kell, hogy elsősorban súlyt helyezzen, amelyek csak úgy falják a szel­lemi munka­kapacitást. — Ezt azért bocsátottam elő­re, mert ebből következik, hogy a felsőfokú képzés mennyiségi fejlesztése is kívánatos, azon­ban annak taglalásába, hogy ez milyen mérvű legyen és lehet, itt nem tudunk belemenni. Egy azonban bizonyos, és ez az ok­tatási konferencián igen élesen megmutatkozott, hogy az egye­temi oktatás minőségi fejleszté­sében tett legkisebb engedmény — bármennyire indokoltnak látszana ez az adott pillanatban pénzügyi szempontból, vagy lét­számnak, építési kapacitásnak, műszerkeretnek, vagy miegyéb­nek a hiánya miatt, néhány év múlva sokszorosan és súlyosan megbosszulja magát. A főtitkár ezután a párt- és a tanácsi szervekkel való együttműködésről szólott.­­ Az MTESZ szervezete, mint a párt és a tanácsi szer­vekkel együttműködő önkéntes, sokrétű, sokoldalú és lelkes tár­sadalmi szakértő testület, amely kezdeményez, bírál, hozzászól, javasol, a legtöbb megyében nem valami demokratikus utó­pia, hanem közismerten élő való­ság. Bizonyítja ezt számos olyan hasznos tanácskozás, elkészült tanulmány, javaslat, amire köz­gyűlési jelentésünk bőven szol­gáltat példát a regionális ter­vezés, az ipartelepítés stb. köré­ből. Utalhatok például a debre­ceni régió településhálózatának távlati alakulásával kapcsolatos javaslatokra. A baranyai IB most ajánlotta fel szakmai se­gítségét a megyei tanácsnak az árvíz elmúltával szükségessé váló helyreállítás műszaki fel­adataihoz.­­ Ami eléggé egyenetlen és sok helyütt nem is tisztázott vi­déken: az együttműködés, ille­tőleg a munka elhatárolása más társadalmi szervezetekkel, így például a TIT-tel. Az Ismeret­­terjesztő Társulattal Budapesten teljes egyetértésben vagyunk ebben a kérdésben is. Mégis néhány helyen, egyes szakterü­leteken — például éppen a me­zőgazdaságban — nem látják elég világosan, hogy: míg az MTESZ a szakembereket egy­mással hozza össze, fórumot ad, hogy nézeteiket szakkérdések­ben egybevessék, lehetőséget ad, hogy tovább képezzék magukat — az Ismeretterjesztő Társulat a szakemberek tudását terjeszti az ún. nagyközönség a munká­sok, parasztok körében. Ezek, úgy hiszem, elég világos elvek, és ha ezeket szem előtt tartjuk, a súrlódások, a félreértések egy kis jóakarattal elkerülhetők. Végül az MTESZ-ről mint mozgalomról szólott. Hangsú­lyozta: — Minden egyéb szempont mellett mi éppen abban látjuk az MTESZ-ben folyó munka je­lentőségét, hogy társadalmilag előremutató. Előremutató egy­részt erkölcsi tartalma miatt, de azért is, mert sok szempontból mintegy modellje a társadalmi önigazgatásnak. Az egyesületi élet szervezetében, munkamód­szereiben mind erősebben érvé­nyesülnek a demokratikus vo­nások.­­ Az egyesületek, az MTESZ szerepe a szocialista demokra­tizmus fejlesztésében kézenfek­vő. Az egyesületekben résztve­vő szakembereknek módjuk van szavukat hallatni a szakmáju­kat, munkájukat, helyzetüket érintő kérdésekben; vélemé­nyükkel, állásfoglalásukkal be­folyásolják az állami intézke­déseket, döntéseket, beleszólnak a közügyekbe. Az egyesület széles körben gyűjti össze a kezdeményezése­ket, javaslatokat, bírálatokat­ vitázó testületeinek összetétele kevéssé függ a hivatali szerve­zettől, a hierarchiától, könnyen, gyorsan meg tudja valósítani a legkülönbözőbb területeken a legkülönbözőbb munkakörben dolgozó, különböző szakmájú, hozzáértő emberek együttmű­ködését. Az egyesület így tevé­kenységével „rövidre tudja zár­ni” a gyakran zegzugos állami csatornákat. Másrészt azok, akik az egyesület révén részt vettek valamely álláspont vagy intézkedés kidolgozásában, nyil­ván nem tanúsítanak azzal szemben értetlenséget, hanem aktívan működnek közre azok­nak az elveknek az érvényre­­juttatásában, azoknak a határo­zatoknak a végrehajtásában, amelyekbe maguk is „bedolgoz­tak” — mondotta a többi közt Valkó Endre. A vita A beszámoló után Lengyel Sándor professzor elnökletével megindult a vita. Az első hozzászóló ANESINI AN­­DOR (Energiagazdálkodási Tudomá­nyos Egyesület) volt. Elmondotta, hogy a beruházások gazdaságosságá­nak vizsgálatára jelenleg alkalma­zott statikus számítási eljárások he­lyett az egyesület kidolgozott egy olyan új, dinamikus jellegű számí­tási módszert, amely lehetővé teszi, hogy az összes tényezőket akár évenként is figyelembe tudják ven­ni. E javaslat valóra váltásához kér­te az MTESZ segítségét. FRANK JÁNOS (Gépipari Tudo­mányos Egyesület) emlékeztetett rá, hogy néhány évvel ezelőtt az MTESZ későn kapcsolódott be az ipari át­szervezések előkészítésével kapcso­latos munkába, véleményét sok he­lyen előzetesen nem kérték ki. Úgy látja, hogy a gazdasági mechaniz­mussal kapcsolatos vizsgálatokba időben kellene bevonni a tudomá­nyos egyesületeket. Szólott ezek után az egyesületek más feladatai­ról is. RADOS KORNÉL, (Építőipari Tu­dományos Egyesület) mint a közpon­ti oktatási bizottság elnöke azt sür­gette, hogy az MTESZ-t kellő idő­ben hallgassák meg az oktatást érintő rendelkezések kiadása előtt. Ezenkívül hangsúlyozta, hogy a KGM-nek nagyobb gonddal kell fog­lalkoznia az építőipari gépgyártás nehézségeinek elhárításával. LUGOSI JENŐ (Magyar Élelme­zésipari Tudományos Egyesület) az ipargazdasági munka fejlődését mél­tatta, mivel ennek révén új témá­kat lehetett bevinni az MTESZ mun­kájába és új szakemberrétegeket le­hetett aktivizálni. DR. LASZLÓFFY woldemar (Magyar Hidrológiai Társaság) java­solta, h­ogy az MTESZ foglalkozzon a nyelvműveléssel, gondoskodjék a munkáról, amelyet az egyesület a szakterületek műszaki terminológiá­jának helyes kialakításáról, és fog­ja össze az ilyen kérdésekkel fog­lalkozó szakembereket is. VÁRADI IMRE (Híradástechnikai Tudományos Egyesület) javasolta, hogy a Híradástechnikai és Auto­matizálási Tudományos Egyesület a közös problémákat illetően kö­zös rendezvényeket tartson, s ezen­kívül is szorosabb együttműködés fejlődjék ki az egyesületével rokon tagegyesületekkel. Kérte, hogy az MTESZ központi szervei az egyesü­let további fejlődésének feltételeit segítsék hatékonyan kialakítani. LÓRÁND Sándor (Gépipari Tu­dományos Egyesület) sürgette, hogy valódi klubélet alakuljon ki az MTESZ-ben, s kérte, hogy ehhez a feltételeket teremtsék meg. BECKL SÁNDOR (a SZOT tit­kára) megállapította, hogy az MTESZ és szervei, valamint a különböző szakszervezeti szervek együttműködése egészségesen továbbfejlődött. Ez elsősorban a szakmai szakszervezetek és a tudományos egyesületek, vala­mint az SZMT-k és a területi intéző bizottságok tevékenysé­gére vonatkozik. Egyre gyako­ribb, hogy ezek az egyszintű szervek egyeztetik munkater­veiket, vagy közös akció­prog­ramokat bonyolítanak le. Saj­nálatos azonban, hogy folytonos és szoros együttműködést az el­múlt időszakban sem sikerült kialakítani. Ennek részben az az oka, hogy a két társadalmi szerv profilja és szervezeti elté­rősége miatt nem sikerült még mindig a legjobb módszert megtalálni. Javuló tendencia mutatkozik az együttműködés­ben azon feladatoknál, amelyek a közvetlen népgazdasági, ága­zati, területi problémák megol­dásával kapcsolatosak. Gyako­ri például a távlati célok kö­zös bírálata, a közös társadal­mi véleménykérés, a szervek véleményegyeztetése, az egyes témabizottságokban való kép­viselet stb. Ezek után néhány ja­vaslatot tett a SZOT és az MTESZ különböző helyi szer­vezeteinek együttműködésére. Javasolta, hogy a szakszerveze­tekkel együtt rendezzék az egye­sületek üzemi — üzemekre vo­natkozó — problémáit, és java­solta azt is, hogy az MTESZ ik­tassa be feladatai közé akár egy új bizottság alakításával is a mű­szaki haladás, az automatizálás hatásaként fellépő, távlati tár­sadalmi problémák vizsgálatát, szerves kapcsolatban a népgaz­daság iparági és területi mun­kaerő biztosításával és az okta­tással. A SZOT örülne, ha már a közeljövőben közvetlen együttműködés alakulhatna ki ebben a kérdésben. DR. EISLER JÁNOS (Magyar Elektrotechnikai Egyesület) hangsú­lyozta: az MTESZ egyik legfonto­sabb feladata a műszaki közvéle­mény kialakítása. Ehhez meg kell teremteni minden feltételt. Sürgette azt is, hogy akár litografált formá­ban is, de biztosítsák az egyesületi lapok profiljától eltérő tanulmányok megjelenését. KACSKOVICS MIKLÓS (Baranya megyei IB) Feltétlenül szükségesnek tartotta a vidéki szervezeti hálózat továbbfejlesztését, s javasolta, hogy az egyes vidéki szervezetek munká­jának segítésére állandó instrukto­rokat állítsanak be. GÁBRIEL GYŐZŐ (Központi Szab­ványosítási Bizottság) kérte az egye­sületeket, hogy támogassák a bizott­ságot, saját területükön pedig fog­lalkozzanak a szabványosítás prob­lémáival. MARADI JÓZSEF (Gépipari Tu­dományos Egyesület) az egyesületek szerepének jelentőségét méltatta a fiatalok nevelésében, mivel itt mó­dot kapnak arra, hogy az időseb­bek tapasztalatait megismerjék. SZILÁGYI GÉZA (Magyar Kémi­kusok Egyesülete) felhívta a tudo­mányos egyesületeket, hogy vizs­gálják meg: az árvízelhárítás érde­kében nyúlgátakra, vagy szilárdan megépített, időtálló gátakra van-e szükség. Feltételezhető, hogy az ilyen munkát az illetékesek szívesen fogadnák. DR. DES­ZEGHY DÁNIEL (Borsod megyei IB) a felsőfokú techniku­mok jelentőségét hangsúlyozta, mi­vel ma még igen sok mérnök végez olyan munkát, amelyet egy jól kép­zett technikus is el tudna látni. Javasolta, hogy egy, az üzemektől független szerv vizsgálja felül a mérnökigényt, mivel a valóban he­lyes számok kialakításával az egye­temek túlzsúfoltságán csökkenteni lehet. ALMÁSI GYÖRGY (Híradástechni­kai Egyesület) elmondotta, hogy a Szakszervezetek Budapesti Tanácsa mellett működő Műszaki Gazdasági Bizottság sok, az MTESZ munkate­rületére tartozó témával is foglal­kozik, ezért szükséges lenne a mun­kát összehangolni. Hangsúlyozta a Műszaki Múzeum megszervezésének és műszaki fejlődésünk története megírásának szükségességét. VERMES LÁSZLÓNÉ ( Bőripari Tudományos Egyesület) hangsúlyoz­ta, hogy az ipari egyesületek lehe­tőleg közösen foglalkozzanak olyan témakörökkel, amelyek több ipar­ágat érintenek. Az MTESZ egyik feladata, hogy az új tudományos eredmények alkalmazásának lehető­ségét propagálja. FRANK TIBOR (Központi Ipar­­gazdasági Bizottság) véleménye sze­rint az MTESZ-ben folyó ipargazda­sági munka egyértelműen bebizo­nyította, hogy a műszaki és gazda­sági szakemberek csak szorosan együttműködve érhetnek el jó ered­ményeket. Ismertette az eddigi ered­ményeket és a bizottság további terveit. MARADI ANDRÁS (Gépipari Tu­dományos Egyesület) hangsúlyozta az országos irányító szervekkel való kapcsolatok jelentőségét, óvott at­tól, hogy ezek a kapcsolatok formá­lissá váljanak, mivel a tudományos egyesületek biztosíthatják a töme­gek aktív bekapcsolódását a mun­kába. ÓVÁRI ANTAL (Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület) azt javasolta, hogy az egyesületek és a vidéki szervezetek még a vég­leges rögzítés előtt tájékoztassák egymást terveikről. Ez lehetővé ten­né, hogy a szükséges koordinálást időben elvégezzék. SZIGETI GYÖRGY (Eötvös Lo­­ránd Fizikai Társulat) hangsúlyozta az MTESZ munkájának jelentőségét a tudományos kutatómunka realizá­lásában. De jelentős szerep vár az egyesületekre a kutatómunka irá­nyának­­kijelölésében is. SURÁNYI JÁNOS (Bolyai János Matematikai Társaság) a matemati­kusok és a műszakiak kapcsolatá­nak szükségességét emelte ki, mivel a jelenlegi együttműködést még nem tartja megfelelőnek. Hiányolta, hogy az IS112-ben megrendezett Nem­zetközi Matematikai Oktatási Szim­póziumra nem figyeltek fel eléggé, holott eredményeit az oktatási re­form során fel lehetett volna hasz­nálni. Foglalkozott a középiskolai tanárok sajátos, sürgős megoldásra váró problémáival is. GÁTI FERENC (Magyar Agrártu­dományi Egyesület) a többi között az iparágak közötti műszaki felada­tok koordinálását sürgette. A mű­trágyakutatás példájával mutatott rá arra, hogy miként lehetne erő­síteni a mezőgazdaság és az ipar közötti együttműködést. TARJÁN REZSŐ (Információfel­dolgozási, Kibernetikai és Operáció­­kutatási Szakosztály) ismertette a szakosztály megalakulásának körül­ményeit és jelenlegi feladatait. Kér­te, hogy az MTESZ közgyűlése hív­ja fel a szakosztályban folyó mun­kára az egyesületek figyelmét és hagyja jóvá a szakosztály munká­jának további kiterjesztését. CSABAI RUDOLF (Közlekedéstu­dományi Egyesület) a tervbírálatok megszervezését sürgette a felújítá­sokra és a beruházásokra vonatko­zóan. Beszélt a „kutatás társadal­masításáról”, mivel véleménye sze­rint a helyes koordinálással és a tudományos egyesületek munkabi­zottságaiban levő lehetőségek ki­használásával a kutatási munka egy részét az egyesületek is el tudnák végezni. LukorCZ JÓZSEF (Székesfehérvá­ri IB) a vidéki intéző bizottságok munkájának koordinálását javasol­ta. Szólott arról, hogy a következő könnyűszerkezeti konferenciát meg­rendezik, s ehhez támogatást kért. DÁN JENŐ (Magyar Iparjogvédel­mi Egyesület) az MTESZ és az egyesület közötti együtm­űködés le­hetőségeit ismertette, hangsúlyozva, mennyire fontos, hogy meghatáro­zott területeken a MIE és a többi tudományos egyesület továbbra is együttműködjön. BOlVAsAIVW TIBOR (Eötvös Lo­­ránd Fizikai Társulat) sürgette, hogy az MTESZ központi szervei tárják fel azokat a feladatokat, ahol a társegyesületek közötti közös mun­kának további lehetőségei vannak, s erre komplex bizottságokat is szervezzenek. RENNER JÁNOS (Magyar Geofi­zikusok Egyesülete) szólt arról a munkáról, amelyet az egyesület a népgazdaság fejlesztése érdekében a gyakorlati irányú geofizikai kutatá­sok módszereinek kifejlesztése ér­dekében végzett. BARCZA LÁSZLÓ (Híradástechni­kai Tudományos Egyesület) a kö­zépfokú technikusi oktatás körül fennálló problémákról beszélt, hang­súlyozva, hogy az oktatási rendszer fejlesztésekor foglalkozni kell a kö­zépfokú technikusképzés problémái­val is. FALVAY KÁROLY (Anyagmozga­tási Központi Bizottság) azokat az okokat taglalta, amelyek ennek az új központi bizottságnak a megala­kítását indokolták, s kérte az egye­sületek támogatását. FEKETE ZOLTÁN (Magyar Agrár­­tudományi Egyesület) hiányolta, hogy vidéken a legtöbb helyen nincs mód arra, hogy a szakembereket rendszeresen egy helyen hozzák össze. Kérte, hogy ennek technikai és személyi előfeltételeit lehetőleg teremtsék meg. Örömmel állapítot­ta meg azt is, hogy az Agrártudo­mányi Egyesület és az ipari társ­egyesületek között az utóbbi évek­ben az együttműködés javult. BERÉN­YI JÁNOS (Magyar Élel­­mezésipari Tudományos Egyesület) véleménye szerint a tudományos egyesületek akkor töltik be felada­taikat, ha az állami és a gazdasági szervek által átfogott területek kö­zött jelentkező ,,légüres terekben” működnek. Javasolta azt is, hogy az egyesületek mérjék fel a fel­sőfokú képzettségű szakemberek igénybevételét és megfelelő felhasz­nálását. FEKETE GYULA (Országos Er­dészeti Egyesület) ismertette azokat az eredményeiket, amelyeket az egyesület a két közgyűlés közötti időszakban elért, hangoztatva, hogy javaslataik jelentős részét az illeté­kes hatóságok kedvezően fogad­ták. A második napon az elnöklést Kiss Árpád, az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság elnöke, a Magyar Elektrotechnikai Egye­sület elnöke vette át. Az ülésen megjelent Szurdi István, az MSZMP Központi Bizottság tit­kára, Kisházi Ödön, az Elnöki Tanács elnökhelyettese, Erdey Grúz Tibor, a Magyar Tudomá­nyos Akadémia főtitkára és Or­­tutay Gyula, a TIT főtitkára is. A közgyűlés meghallgatta a je­lölő bizottság jelentését, majd folytatta a vitát. CSEDREKI LÁSZLÓ (Debreceni Intézőbizottság) a többi között azt hangsúlyozta, hogy tisztán a gazda­sági mechanizmus mechanikus vál­toztatásával gazdálkodásunkat meg­javítani nem lehet, hanem ehhez meg kell teremteni az üzemen be­lüli feltételeket is. LÁNG Géza (Gépipari Tudomá­nyos Egyesület) véleménye szerint, vonzóbbá lehetne tenni az egyesü­leti munkát azzal, hogyha a legége­tőbb gazdasági problémákat is meg­tárgyalnák. Sürgette, hogy a vállala­toknak legyen megfelelő alapjuk, a külföldi tanulmányutak biztosításá­ra. MORVAI GUSZTÁV (Magyarhoni Földtani Társulat) az egyesület eredményeiről szólott, s a fiatal szakemberek bevonásának lehetősé­geit kutatta. POLINSZKY KÁROLY mi­niszterhelyettes (Magyar Kémi­kusok Egyesülete) a Művelődés­­ügyi Minisztérium részéről kö­szönetét fejezte ki azért a segít­ségért, amelyet az MTESZ Köz­ponti Oktatási Bizottságától és az egyes tagegyesületektől kapott. Hasonló segítséget kért a re­formjegyzetek és tankönyvek értékeléséhez, valamint a mű­szaki egyetemek üzemi gyakor­lati rendszerének optimális ki­alakításához. Elmondotta véle­ményét a műszaki felsőoktatás­sal összefüggő néhány kérdésről is. A többi között hangoztatta, hogy szerinte a felsőfokú tech­nikumok szervezése túl gyors volt, rövid idő alatt sok intéz­mény kezdte meg működését, s így a személyi és tárgyi feltéte­leket nem sikerült idejében biz­tosítani. A legfontosabb feladat, hogy az egyes intézmények szín­vonalát a jelenleg is már jól működő felsőfokú technikumo­kéhoz igazítsák. Ami az esti és levelező oktatást illeti, a nép­gazdaság érdeke azt követeli, hogy a nappali hallgatókkal azonos szakmai színvonalú mér­nököket képezzenek. Ezért a színvonalat emelni kell még ak­kor is, ha ez létszámváltozáso­kat eredményez. Kérte végül, hogy az MTESZ a jövőben is nyújtson a minisztériumnak se­gítséget. DANYI DEZSŐ (Méréstechnikai és Automatizálási Tudományos Egye­sület) az egyesületeik közötti koope­ráció fontosságát azért is kiemelte, mert az automatizálás elterjedésé­vel ezzel a témával minden egyesü­letnek foglalkoznia kell, ezért szük­ségük lehet a MATE-vel való együtt­működésre. Az automatizálásban legjobban érdekelt szakemberek azonban sokszor csak a rendezvény­­naptárból tudják meg, hogy más egyesületek automatizálási konferen­ciát rendeznek. Sürgette ezért a kölcsönös tájékoztatást. GERŐ SÁNDOR (Arany-, Gyé­mánt-, és Vasokleveles Mérnökök Köre): Felszólalásának célja az volt, hogy köszönetének adjon kifejezést, amiért az MTESZ és a szakegyesü­letek segítséget nyújtanak az idős mérnökök társadalmi­ és szakmai tevékenykedéséhez. Ezután SZURDI ISTVÁN, az MSZMP Központi Bizottságá­nak titkára szólalt fel, és a kö­vetkezőket mondotta: — Mindenekelőtt szeretnék annak a megbízásnak eleget tenni, hogy a Központi Bizott­ság nevében üdvözöljem a köz­gyűlés delegátusait, és arra kér­jem őket, hogy adják át a KB elismerését és köszönetét az egyesületek több ezernyi akti­vistájának, vezetőjének, akik önzetlen tevékenységükkel tu­lajdonképpen igazi megteremtői, alkotói azoknak a sikereknek, amelyeket az egyesületek elér­tek. Ezek egész társadalmi fej­lődésünket szolgálták. Kellemes kötelességemnek teszek eleget azzal is, hogy a KB köszönetét fejezzem ki az MTESZ vezető­ségének eddig végzett tevé­kenységéért. Szurdi István megjegyezte, hogy a vitában elhangzottakkal a hozzászólók megállapításaival egyetért. Mint mondotta: lénye­ges, hogy a további munka ja­vítását célzó megállapítások és javaslatok ne maradjanak csu­pán megállapítások és javasla­tok, hanem azokat konkrét lépé­sek és intézkedések kövessék. Ebben nagy szerepe lesz majd az új, most megválasztásra ke­rülő vezetőségnek. Az MTESZ VI. közgyűlése 2 ú1 ÍJ­SZAKI L­ELET

Next