Műszaki Élet, 1965. július-december (20. évfolyam, 13-26. szám)
1965-07-01 / 13. szám
(Folytatás az 1. oldalról) egy, a profiljuknak megfelelő egyesületi szakosztályt odatelepítsünk. Néhány szervezeti, majd az alapszabályokkal kapcsolatos probléma ismertetése után dr. Valkó Endre a műszaki felsőoktatással kapcsolatos kérdésekről beszélt, s utalt a nemrég lezajlott miskolci felsőoktatási konferenciára. — Egy-két évtizedig — mondotta — biztosan szükség lesz még középfokon képzett szakemberekre is. Ezek a mai technikusoknak felelnek meg. Ugyancsak szükség van olyan szakemberekre, akik a mérnököket ma betöltött munkakörük jelentős részében helyettesíteni tudják. Ezeket képezzük ma felsőfokú technikumokban. Miután azonban ennek az érettségi után kezdődő 3 éves képzésnek olyan szakembereket kell adnia, akik a mérnökökhöz állnak közelebb, nem pedig a technikusokhoz, ezeket az intézményeket megfelelő színvonalra kell emelni. Ezzel függ össze az a kérdés is, hogy az ilyen szakembereket helyes volna mérnöknek nevezni (persze nem okleveles mérnöknek). — Jól tudjuk, hogy a különböző gazdasági ágak jellege, igényei, perspektívája, mai ellátottsága stb. különböző. Ezeket a bonyolult kérdéseket ezért nagyon differenciáltan kell vizsgálni. Ami jó az egyikben, esetleg nem jó a másikban. Mindenesetre azt megállapította a többi között a miskolci konferencia, hogy a levelező és különösen az esti műszaki egyetemi képzés „történelmi feladatát” már betöltötte. Nyilvánvaló, hogy minden ország gazdasági, kulturális, társadalmi, politikai stb. érdekei megkívánják, hogy maximális számú, optimálisan képzett technikai és tudományos szakemberei legyenek, feltéve persze, hogy a különböző szakmákban és különböző fokozatokon kiképzett szakemberek egymáshoz való aránya is egészséges. Különösen vonatkozik ez olyan országra, mint a miénk, amely már adottságainál fogva is olyan ágazatokra kell, hogy elsősorban súlyt helyezzen, amelyek csak úgy falják a szellemi munkakapacitást. — Ezt azért bocsátottam előre, mert ebből következik, hogy a felsőfokú képzés mennyiségi fejlesztése is kívánatos, azonban annak taglalásába, hogy ez milyen mérvű legyen és lehet, itt nem tudunk belemenni. Egy azonban bizonyos, és ez az oktatási konferencián igen élesen megmutatkozott, hogy az egyetemi oktatás minőségi fejlesztésében tett legkisebb engedmény — bármennyire indokoltnak látszana ez az adott pillanatban pénzügyi szempontból, vagy létszámnak, építési kapacitásnak, műszerkeretnek, vagy miegyébnek a hiánya miatt, néhány év múlva sokszorosan és súlyosan megbosszulja magát. A főtitkár ezután a párt- és a tanácsi szervekkel való együttműködésről szólott. Az MTESZ szervezete, mint a párt és a tanácsi szervekkel együttműködő önkéntes, sokrétű, sokoldalú és lelkes társadalmi szakértő testület, amely kezdeményez, bírál, hozzászól, javasol, a legtöbb megyében nem valami demokratikus utópia, hanem közismerten élő valóság. Bizonyítja ezt számos olyan hasznos tanácskozás, elkészült tanulmány, javaslat, amire közgyűlési jelentésünk bőven szolgáltat példát a regionális tervezés, az ipartelepítés stb. köréből. Utalhatok például a debreceni régió településhálózatának távlati alakulásával kapcsolatos javaslatokra. A baranyai IB most ajánlotta fel szakmai segítségét a megyei tanácsnak az árvíz elmúltával szükségessé váló helyreállítás műszaki feladataihoz. Ami eléggé egyenetlen és sok helyütt nem is tisztázott vidéken: az együttműködés, illetőleg a munka elhatárolása más társadalmi szervezetekkel, így például a TIT-tel. Az Ismeretterjesztő Társulattal Budapesten teljes egyetértésben vagyunk ebben a kérdésben is. Mégis néhány helyen, egyes szakterületeken — például éppen a mezőgazdaságban — nem látják elég világosan, hogy: míg az MTESZ a szakembereket egymással hozza össze, fórumot ad, hogy nézeteiket szakkérdésekben egybevessék, lehetőséget ad, hogy tovább képezzék magukat — az Ismeretterjesztő Társulat a szakemberek tudását terjeszti az ún. nagyközönség a munkások, parasztok körében. Ezek, úgy hiszem, elég világos elvek, és ha ezeket szem előtt tartjuk, a súrlódások, a félreértések egy kis jóakarattal elkerülhetők. Végül az MTESZ-ről mint mozgalomról szólott. Hangsúlyozta: — Minden egyéb szempont mellett mi éppen abban látjuk az MTESZ-ben folyó munka jelentőségét, hogy társadalmilag előremutató. Előremutató egyrészt erkölcsi tartalma miatt, de azért is, mert sok szempontból mintegy modellje a társadalmi önigazgatásnak. Az egyesületi élet szervezetében, munkamódszereiben mind erősebben érvényesülnek a demokratikus vonások. Az egyesületek, az MTESZ szerepe a szocialista demokratizmus fejlesztésében kézenfekvő. Az egyesületekben résztvevő szakembereknek módjuk van szavukat hallatni a szakmájukat, munkájukat, helyzetüket érintő kérdésekben; véleményükkel, állásfoglalásukkal befolyásolják az állami intézkedéseket, döntéseket, beleszólnak a közügyekbe. Az egyesület széles körben gyűjti össze a kezdeményezéseket, javaslatokat, bírálatokat vitázó testületeinek összetétele kevéssé függ a hivatali szervezettől, a hierarchiától, könnyen, gyorsan meg tudja valósítani a legkülönbözőbb területeken a legkülönbözőbb munkakörben dolgozó, különböző szakmájú, hozzáértő emberek együttműködését. Az egyesület így tevékenységével „rövidre tudja zárni” a gyakran zegzugos állami csatornákat. Másrészt azok, akik az egyesület révén részt vettek valamely álláspont vagy intézkedés kidolgozásában, nyilván nem tanúsítanak azzal szemben értetlenséget, hanem aktívan működnek közre azoknak az elveknek az érvényrejuttatásában, azoknak a határozatoknak a végrehajtásában, amelyekbe maguk is „bedolgoztak” — mondotta a többi közt Valkó Endre. A vita A beszámoló után Lengyel Sándor professzor elnökletével megindult a vita. Az első hozzászóló ANESINI ANDOR (Energiagazdálkodási Tudományos Egyesület) volt. Elmondotta, hogy a beruházások gazdaságosságának vizsgálatára jelenleg alkalmazott statikus számítási eljárások helyett az egyesület kidolgozott egy olyan új, dinamikus jellegű számítási módszert, amely lehetővé teszi, hogy az összes tényezőket akár évenként is figyelembe tudják venni. E javaslat valóra váltásához kérte az MTESZ segítségét. FRANK JÁNOS (Gépipari Tudományos Egyesület) emlékeztetett rá, hogy néhány évvel ezelőtt az MTESZ későn kapcsolódott be az ipari átszervezések előkészítésével kapcsolatos munkába, véleményét sok helyen előzetesen nem kérték ki. Úgy látja, hogy a gazdasági mechanizmussal kapcsolatos vizsgálatokba időben kellene bevonni a tudományos egyesületeket. Szólott ezek után az egyesületek más feladatairól is. RADOS KORNÉL, (Építőipari Tudományos Egyesület) mint a központi oktatási bizottság elnöke azt sürgette, hogy az MTESZ-t kellő időben hallgassák meg az oktatást érintő rendelkezések kiadása előtt. Ezenkívül hangsúlyozta, hogy a KGM-nek nagyobb gonddal kell foglalkoznia az építőipari gépgyártás nehézségeinek elhárításával. LUGOSI JENŐ (Magyar Élelmezésipari Tudományos Egyesület) az ipargazdasági munka fejlődését méltatta, mivel ennek révén új témákat lehetett bevinni az MTESZ munkájába és új szakemberrétegeket lehetett aktivizálni. DR. LASZLÓFFY woldemar (Magyar Hidrológiai Társaság) javasolta, hogy az MTESZ foglalkozzon a nyelvműveléssel, gondoskodjék a munkáról, amelyet az egyesület a szakterületek műszaki terminológiájának helyes kialakításáról, és fogja össze az ilyen kérdésekkel foglalkozó szakembereket is. VÁRADI IMRE (Híradástechnikai Tudományos Egyesület) javasolta, hogy a Híradástechnikai és Automatizálási Tudományos Egyesület a közös problémákat illetően közös rendezvényeket tartson, s ezenkívül is szorosabb együttműködés fejlődjék ki az egyesületével rokon tagegyesületekkel. Kérte, hogy az MTESZ központi szervei az egyesület további fejlődésének feltételeit segítsék hatékonyan kialakítani. LÓRÁND Sándor (Gépipari Tudományos Egyesület) sürgette, hogy valódi klubélet alakuljon ki az MTESZ-ben, s kérte, hogy ehhez a feltételeket teremtsék meg. BECKL SÁNDOR (a SZOT titkára) megállapította, hogy az MTESZ és szervei, valamint a különböző szakszervezeti szervek együttműködése egészségesen továbbfejlődött. Ez elsősorban a szakmai szakszervezetek és a tudományos egyesületek, valamint az SZMT-k és a területi intéző bizottságok tevékenységére vonatkozik. Egyre gyakoribb, hogy ezek az egyszintű szervek egyeztetik munkaterveiket, vagy közös akcióprogramokat bonyolítanak le. Sajnálatos azonban, hogy folytonos és szoros együttműködést az elmúlt időszakban sem sikerült kialakítani. Ennek részben az az oka, hogy a két társadalmi szerv profilja és szervezeti eltérősége miatt nem sikerült még mindig a legjobb módszert megtalálni. Javuló tendencia mutatkozik az együttműködésben azon feladatoknál, amelyek a közvetlen népgazdasági, ágazati, területi problémák megoldásával kapcsolatosak. Gyakori például a távlati célok közös bírálata, a közös társadalmi véleménykérés, a szervek véleményegyeztetése, az egyes témabizottságokban való képviselet stb. Ezek után néhány javaslatot tett a SZOT és az MTESZ különböző helyi szervezeteinek együttműködésére. Javasolta, hogy a szakszervezetekkel együtt rendezzék az egyesületek üzemi — üzemekre vonatkozó — problémáit, és javasolta azt is, hogy az MTESZ iktassa be feladatai közé akár egy új bizottság alakításával is a műszaki haladás, az automatizálás hatásaként fellépő, távlati társadalmi problémák vizsgálatát, szerves kapcsolatban a népgazdaság iparági és területi munkaerő biztosításával és az oktatással. A SZOT örülne, ha már a közeljövőben közvetlen együttműködés alakulhatna ki ebben a kérdésben. DR. EISLER JÁNOS (Magyar Elektrotechnikai Egyesület) hangsúlyozta: az MTESZ egyik legfontosabb feladata a műszaki közvélemény kialakítása. Ehhez meg kell teremteni minden feltételt. Sürgette azt is, hogy akár litografált formában is, de biztosítsák az egyesületi lapok profiljától eltérő tanulmányok megjelenését. KACSKOVICS MIKLÓS (Baranya megyei IB) Feltétlenül szükségesnek tartotta a vidéki szervezeti hálózat továbbfejlesztését, s javasolta, hogy az egyes vidéki szervezetek munkájának segítésére állandó instruktorokat állítsanak be. GÁBRIEL GYŐZŐ (Központi Szabványosítási Bizottság) kérte az egyesületeket, hogy támogassák a bizottságot, saját területükön pedig foglalkozzanak a szabványosítás problémáival. MARADI JÓZSEF (Gépipari Tudományos Egyesület) az egyesületek szerepének jelentőségét méltatta a fiatalok nevelésében, mivel itt módot kapnak arra, hogy az idősebbek tapasztalatait megismerjék. SZILÁGYI GÉZA (Magyar Kémikusok Egyesülete) felhívta a tudományos egyesületeket, hogy vizsgálják meg: az árvízelhárítás érdekében nyúlgátakra, vagy szilárdan megépített, időtálló gátakra van-e szükség. Feltételezhető, hogy az ilyen munkát az illetékesek szívesen fogadnák. DR. DESZEGHY DÁNIEL (Borsod megyei IB) a felsőfokú technikumok jelentőségét hangsúlyozta, mivel ma még igen sok mérnök végez olyan munkát, amelyet egy jól képzett technikus is el tudna látni. Javasolta, hogy egy, az üzemektől független szerv vizsgálja felül a mérnökigényt, mivel a valóban helyes számok kialakításával az egyetemek túlzsúfoltságán csökkenteni lehet. ALMÁSI GYÖRGY (Híradástechnikai Egyesület) elmondotta, hogy a Szakszervezetek Budapesti Tanácsa mellett működő Műszaki Gazdasági Bizottság sok, az MTESZ munkaterületére tartozó témával is foglalkozik, ezért szükséges lenne a munkát összehangolni. Hangsúlyozta a Műszaki Múzeum megszervezésének és műszaki fejlődésünk története megírásának szükségességét. VERMES LÁSZLÓNÉ ( Bőripari Tudományos Egyesület) hangsúlyozta, hogy az ipari egyesületek lehetőleg közösen foglalkozzanak olyan témakörökkel, amelyek több iparágat érintenek. Az MTESZ egyik feladata, hogy az új tudományos eredmények alkalmazásának lehetőségét propagálja. FRANK TIBOR (Központi Ipargazdasági Bizottság) véleménye szerint az MTESZ-ben folyó ipargazdasági munka egyértelműen bebizonyította, hogy a műszaki és gazdasági szakemberek csak szorosan együttműködve érhetnek el jó eredményeket. Ismertette az eddigi eredményeket és a bizottság további terveit. MARADI ANDRÁS (Gépipari Tudományos Egyesület) hangsúlyozta az országos irányító szervekkel való kapcsolatok jelentőségét, óvott attól, hogy ezek a kapcsolatok formálissá váljanak, mivel a tudományos egyesületek biztosíthatják a tömegek aktív bekapcsolódását a munkába. ÓVÁRI ANTAL (Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület) azt javasolta, hogy az egyesületek és a vidéki szervezetek még a végleges rögzítés előtt tájékoztassák egymást terveikről. Ez lehetővé tenné, hogy a szükséges koordinálást időben elvégezzék. SZIGETI GYÖRGY (Eötvös Loránd Fizikai Társulat) hangsúlyozta az MTESZ munkájának jelentőségét a tudományos kutatómunka realizálásában. De jelentős szerep vár az egyesületekre a kutatómunka irányánakkijelölésében is. SURÁNYI JÁNOS (Bolyai János Matematikai Társaság) a matematikusok és a műszakiak kapcsolatának szükségességét emelte ki, mivel a jelenlegi együttműködést még nem tartja megfelelőnek. Hiányolta, hogy az IS112-ben megrendezett Nemzetközi Matematikai Oktatási Szimpóziumra nem figyeltek fel eléggé, holott eredményeit az oktatási reform során fel lehetett volna használni. Foglalkozott a középiskolai tanárok sajátos, sürgős megoldásra váró problémáival is. GÁTI FERENC (Magyar Agrártudományi Egyesület) a többi között az iparágak közötti műszaki feladatok koordinálását sürgette. A műtrágyakutatás példájával mutatott rá arra, hogy miként lehetne erősíteni a mezőgazdaság és az ipar közötti együttműködést. TARJÁN REZSŐ (Információfeldolgozási, Kibernetikai és Operációkutatási Szakosztály) ismertette a szakosztály megalakulásának körülményeit és jelenlegi feladatait. Kérte, hogy az MTESZ közgyűlése hívja fel a szakosztályban folyó munkára az egyesületek figyelmét és hagyja jóvá a szakosztály munkájának további kiterjesztését. CSABAI RUDOLF (Közlekedéstudományi Egyesület) a tervbírálatok megszervezését sürgette a felújításokra és a beruházásokra vonatkozóan. Beszélt a „kutatás társadalmasításáról”, mivel véleménye szerint a helyes koordinálással és a tudományos egyesületek munkabizottságaiban levő lehetőségek kihasználásával a kutatási munka egy részét az egyesületek is el tudnák végezni. LukorCZ JÓZSEF (Székesfehérvári IB) a vidéki intéző bizottságok munkájának koordinálását javasolta. Szólott arról, hogy a következő könnyűszerkezeti konferenciát megrendezik, s ehhez támogatást kért. DÁN JENŐ (Magyar Iparjogvédelmi Egyesület) az MTESZ és az egyesület közötti együtműködés lehetőségeit ismertette, hangsúlyozva, mennyire fontos, hogy meghatározott területeken a MIE és a többi tudományos egyesület továbbra is együttműködjön. BOlVAsAIVW TIBOR (Eötvös Loránd Fizikai Társulat) sürgette, hogy az MTESZ központi szervei tárják fel azokat a feladatokat, ahol a társegyesületek közötti közös munkának további lehetőségei vannak, s erre komplex bizottságokat is szervezzenek. RENNER JÁNOS (Magyar Geofizikusok Egyesülete) szólt arról a munkáról, amelyet az egyesület a népgazdaság fejlesztése érdekében a gyakorlati irányú geofizikai kutatások módszereinek kifejlesztése érdekében végzett. BARCZA LÁSZLÓ (Híradástechnikai Tudományos Egyesület) a középfokú technikusi oktatás körül fennálló problémákról beszélt, hangsúlyozva, hogy az oktatási rendszer fejlesztésekor foglalkozni kell a középfokú technikusképzés problémáival is. FALVAY KÁROLY (Anyagmozgatási Központi Bizottság) azokat az okokat taglalta, amelyek ennek az új központi bizottságnak a megalakítását indokolták, s kérte az egyesületek támogatását. FEKETE ZOLTÁN (Magyar Agrártudományi Egyesület) hiányolta, hogy vidéken a legtöbb helyen nincs mód arra, hogy a szakembereket rendszeresen egy helyen hozzák össze. Kérte, hogy ennek technikai és személyi előfeltételeit lehetőleg teremtsék meg. Örömmel állapította meg azt is, hogy az Agrártudományi Egyesület és az ipari társegyesületek között az utóbbi években az együttműködés javult. BERÉNYI JÁNOS (Magyar Élelmezésipari Tudományos Egyesület) véleménye szerint a tudományos egyesületek akkor töltik be feladataikat, ha az állami és a gazdasági szervek által átfogott területek között jelentkező ,,légüres terekben” működnek. Javasolta azt is, hogy az egyesületek mérjék fel a felsőfokú képzettségű szakemberek igénybevételét és megfelelő felhasználását. FEKETE GYULA (Országos Erdészeti Egyesület) ismertette azokat az eredményeiket, amelyeket az egyesület a két közgyűlés közötti időszakban elért, hangoztatva, hogy javaslataik jelentős részét az illetékes hatóságok kedvezően fogadták. A második napon az elnöklést Kiss Árpád, az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság elnöke, a Magyar Elektrotechnikai Egyesület elnöke vette át. Az ülésen megjelent Szurdi István, az MSZMP Központi Bizottság titkára, Kisházi Ödön, az Elnöki Tanács elnökhelyettese, Erdey Grúz Tibor, a Magyar Tudományos Akadémia főtitkára és Ortutay Gyula, a TIT főtitkára is. A közgyűlés meghallgatta a jelölő bizottság jelentését, majd folytatta a vitát. CSEDREKI LÁSZLÓ (Debreceni Intézőbizottság) a többi között azt hangsúlyozta, hogy tisztán a gazdasági mechanizmus mechanikus változtatásával gazdálkodásunkat megjavítani nem lehet, hanem ehhez meg kell teremteni az üzemen belüli feltételeket is. LÁNG Géza (Gépipari Tudományos Egyesület) véleménye szerint, vonzóbbá lehetne tenni az egyesületi munkát azzal, hogyha a legégetőbb gazdasági problémákat is megtárgyalnák. Sürgette, hogy a vállalatoknak legyen megfelelő alapjuk, a külföldi tanulmányutak biztosítására. MORVAI GUSZTÁV (Magyarhoni Földtani Társulat) az egyesület eredményeiről szólott, s a fiatal szakemberek bevonásának lehetőségeit kutatta. POLINSZKY KÁROLY miniszterhelyettes (Magyar Kémikusok Egyesülete) a Művelődésügyi Minisztérium részéről köszönetét fejezte ki azért a segítségért, amelyet az MTESZ Központi Oktatási Bizottságától és az egyes tagegyesületektől kapott. Hasonló segítséget kért a reformjegyzetek és tankönyvek értékeléséhez, valamint a műszaki egyetemek üzemi gyakorlati rendszerének optimális kialakításához. Elmondotta véleményét a műszaki felsőoktatással összefüggő néhány kérdésről is. A többi között hangoztatta, hogy szerinte a felsőfokú technikumok szervezése túl gyors volt, rövid idő alatt sok intézmény kezdte meg működését, s így a személyi és tárgyi feltételeket nem sikerült idejében biztosítani. A legfontosabb feladat, hogy az egyes intézmények színvonalát a jelenleg is már jól működő felsőfokú technikumokéhoz igazítsák. Ami az esti és levelező oktatást illeti, a népgazdaság érdeke azt követeli, hogy a nappali hallgatókkal azonos szakmai színvonalú mérnököket képezzenek. Ezért a színvonalat emelni kell még akkor is, ha ez létszámváltozásokat eredményez. Kérte végül, hogy az MTESZ a jövőben is nyújtson a minisztériumnak segítséget. DANYI DEZSŐ (Méréstechnikai és Automatizálási Tudományos Egyesület) az egyesületeik közötti kooperáció fontosságát azért is kiemelte, mert az automatizálás elterjedésével ezzel a témával minden egyesületnek foglalkoznia kell, ezért szükségük lehet a MATE-vel való együttműködésre. Az automatizálásban legjobban érdekelt szakemberek azonban sokszor csak a rendezvénynaptárból tudják meg, hogy más egyesületek automatizálási konferenciát rendeznek. Sürgette ezért a kölcsönös tájékoztatást. GERŐ SÁNDOR (Arany-, Gyémánt-, és Vasokleveles Mérnökök Köre): Felszólalásának célja az volt, hogy köszönetének adjon kifejezést, amiért az MTESZ és a szakegyesületek segítséget nyújtanak az idős mérnökök társadalmi és szakmai tevékenykedéséhez. Ezután SZURDI ISTVÁN, az MSZMP Központi Bizottságának titkára szólalt fel, és a következőket mondotta: — Mindenekelőtt szeretnék annak a megbízásnak eleget tenni, hogy a Központi Bizottság nevében üdvözöljem a közgyűlés delegátusait, és arra kérjem őket, hogy adják át a KB elismerését és köszönetét az egyesületek több ezernyi aktivistájának, vezetőjének, akik önzetlen tevékenységükkel tulajdonképpen igazi megteremtői, alkotói azoknak a sikereknek, amelyeket az egyesületek elértek. Ezek egész társadalmi fejlődésünket szolgálták. Kellemes kötelességemnek teszek eleget azzal is, hogy a KB köszönetét fejezzem ki az MTESZ vezetőségének eddig végzett tevékenységéért. Szurdi István megjegyezte, hogy a vitában elhangzottakkal a hozzászólók megállapításaival egyetért. Mint mondotta: lényeges, hogy a további munka javítását célzó megállapítások és javaslatok ne maradjanak csupán megállapítások és javaslatok, hanem azokat konkrét lépések és intézkedések kövessék. Ebben nagy szerepe lesz majd az új, most megválasztásra kerülő vezetőségnek. Az MTESZ VI. közgyűlése 2 ú1 ÍJSZAKI LELET