Műszaki Élet, 1966. július-december (21. évfolyam, 14-26. szám)
1966-07-14 / 14. szám
r:*@ KOZVELEMONYV KORSZERŰ Ülést tartott GYÁRTÁS- az MTESZ országos vezetősége TECHNOLÓGIA Június 29-én ülést tartott az MTESZ országos vezetősége. Az ülést Kiss Árpád, az MTESZ elnöke nyitotta meg, majd dr. Valkó Endre főtitkár számolt be a legutóbbi vezetőségi ülés óta eltelt időszak eseményeiről. A munka ebben az időszakban is tovább javult, s bár a számszerű adatok nem mindig jelzik a valódi fejlődést, mégis érdemes megemlíteni, hogy az MTESZ keretében a múlt évben 15 600 rendezvényt tartottak. A főtitkár ezután arról szólt, hogy az MTESZ közéleti szerepét és jelentőségét a jövőben jobban kell hangsúlyozni, mint eddig, s hogy ez nemcsak nálunk aktuális, azt jól mutatják a szociális országokban működő testvéregyesületek törekvései. „Ebbe a témakörbe tartozik az is — folytatta dr. Valkó Endre —, hogy a közgyűlés határozatai alapján olyan állami szervekkel, intézményekkel, mint az Akadémia, az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság, amelyekhez sokszoros közvetlen és kézenfekvő kapcsolatok is fűznek, szabályozottabb mederbe tereljük a közös munkát. Az elmúlt közgyűlés határozata után elkezdtük ezeknek a kérdéseknek a rendezését, sajnos, azonban egyelőre megálltunk a félúton. Ettől eltekintve nem lehet mondani, hogy a „közéleti szerep” szempontjából az elmúlt év rossz lett volna. Ezt szinte szimbolizálja az elmúlt periódus legkiemelkedőbb vitája, amelynek során Nyers Rezső elvtárstól hallottunk felvilágosításokat a gazdasági irányítás reformjára irányuló munkáról. Ez alkalommal az elnökség és a meghívott egyesületi vezetők kifejtették észrevételeiket, javaslataikat is. A gazdasági mechanizmus átalakítása egyébként olyan sok vonatkozásban és olyan közelről érinti munkánkat, hogy erről külön is kell beszélni. Azért is közelről érinti szövetségünk munkáját, mert azoknak az ellentmondásoknak a feltárásában, amelyeknek felismerése az ismeretes párt- és kormányhatározatokhoz vezetett, azoknak a vitáknak szerepük volt, amelyek az MTESZ keretében az elmúlt években a különböző ágazatokban folytak. Hiszen a gazdasági életünkben jelentkező ellentmondásokat éppen azok a vezető műszakiak, akik az MTESZ-ben és az egyesületekben dolgoztak, érezték leginkább saját bőrükön. Az MTESZ-ben lefolytatott viták bőséges anyagot szolgáltattak a régi mechanizmus kritikájához. Így érthető, hogy az MTESZ körében különösen nagy a várakozás, az érdeklődés a reform iránt, de hozzá kell tenni, hogy ezt a nagy érdeklődést mi itt, az MTESZ- ben csak kis részben és csak bizonyos szűkebb körben elégítettük ki eddig. Mindenesetre folytak nagyon eredményes viták olyan témakörökben, mint a beruházások és a műszaki szervezés az új mechanizmusban, a specializáció és a kooperáció problémái, a munka díjazása és az anyagi érdekeltség kérdése, de még néhány kínálkozó témával egyelőre adósak maradunk. Meg vagyunk győződve arról, hogy a gazdaságirányítás átfogó reformja bebizonyítja, hogy a mi rendszerünk gazdaságilag is a leghatékonyabb, s hogy kitermeli azokat a gazdaságszervezési módszereket, amelyek a termelő erők mai színvonalának megfelelnek.” A beszámoló kitért a szövetség munkájában jelentkező új vonásokra is, így növekszik a tevékenység „komplexitása”, például a társadalomtudományok képviselői egyre több téma megoldásába kapcsolódnak be. Főleg a Központi Ipargazdasági Bizottság munkájában egyre több közgazdász vesz részt, a jogászok bekapcsolódását jelzi a Magyar Iparjogvédelmi Egyesület jelentkezése, de üdvözölhetünk itt pszichológusokat, szociológusokat is. Hangoztatta az előadó, hogy ez a tendencia nem meglepő, mivel az utóbbi tíz évben általánosabbá vált az a felismerés, hogy a termelés fejlesztése nemcsak műszaki, nemcsak természettudományos, hanem gazdasági és társadalmi összefüggéseken is múlik. Ezután Lázár György, az Országos Tervhivatal elnökhelyettese tájékoztatta az országos vezetőség tagjait a harmadik ötéves terv egyes problémáiról. Nem általános képet akart adni, mint ezt többször is megjegyezte, hanem elsősorban néhány érdekesebb problémára kívánta a figyelmet felhívni. E tájékoztatóból mi természetesen csak egy-két kérdést tudunk kiragadni. „A terv kidolgozásakor — hangoztatta a többi között — igen fontos kérdés volt a fejlődés ütemének reális megközelítése. Ez nagyon banálisan hangzó dolog, hiszen minden periódusban a gazdasági tervezésnek fontos feladata, hogy a fejlődés ütemét, a népgazdaság fejlődésének arányait reálisan határozza meg. Különösen nem kell ezt Magyarországon hangsúlyozni, hiszen végigéltünk olyan időszakot, amikor a fejlődés ütemének túlfeszítése volt a jellemző, és ennek minden következményét is együttesen megéltük. Másrészt nyilvánvaló, hogy a fejlődés ütemének nagyobb mértékű alábecslése végső soron szintén valamilyen formában gazdasági zavarokhoz és gazdasági problémákhoz vezet. Ezért nem elvont kérdés, hanem a gazdaság menetére, a gazdasági életre, a gazdaság gyakorlatára nagy erővel visszaható feladat, hogy a fejlődés ütemét a terv reálisan tűzi-e ki. Azok a számok, amelyek a fejlődés ütemét illusztrálják, persze leegyszerűsített formában, a harmadik ötéves terv parlamenti vitájából ismeretessé váltak. Eszerint a nemzeti jövedelem 19—21 százalékos növelését tervezzük úgy, hogy ezen belül a lakosság fogyasztása 18—20%-kal emelkedjék, a felhalmozás pedig 22—24%-kal. A nemzeti jövedelem ilyen növekedése azon alapul — amint ez ugyancsak ismeretes, — hogy a szocialista ipar termelése 32—36 %-kal, a mezőgazdaságé 13—15 %-kal fog emelkedni. Feltételezi továbbá a terv, hogy a termelékenység az iparban ebben a periódusban 24—27 %-kal emelkedik, és a termelési költségek évenként durván 1 %-kal nőnek. „Ezzel kapcsolatban — mondotta Lázár György — sokan úgy vélik, hogy a fejlődés ütemének növekedésében bizonyos lassulás mutatkozik. Amikor ezt az ütemet megállapították, figyelembe vették az állóeszközök jobb kihasználásának és bővítésének lehetőségeit, a munkaerőproblémákat és a termelékenység emelkedésének lehetőségeit, valamint a műszaki színvonal és a minőség javításának előirányozható ütemét.” Ezeknek az alapján alakultak ki a közölt előirányzatok, s ezeket az előadó reálisnak és helyenként inkább feszítettnek, mintsem túl óvatos előirányzatnak tekinti. Szólott ezután a tervben megnyilvánuló főarányokról is: „A nemzeti jövedelem felosztásának alapvető aránya a fogyasztás-felhalmozás egymáshoz való viszonya: a tervből az olvasható ki, hogy e tekintetben a terv valamiféle lényegesnek mondható változást nem irányoz elő. A fogyasztás aránya az 1961—65-ös években, illetve az 1967—70-es években egyaránt 77—78% körül lesz. Ennek az aránynak a tervezésekor ugyancsak különböző mérlegelési — habár korlátok között tartott — lehetőségek voltak, és annak minden tényezőjét figyelembe véve jutottunk arra a meggondolásra, hogy ezen az arányon a harmadik ötéves terv időszakában nem célszerű változtatni. Persze, az a kérdés felmerül (és a tervezésben ez a konfliktus benne van), hogy az erőforrásokat hogyan osszuk meg a jelen szükségletek kielégítése és a jövő szükségletek kielégíthetőségének megalapozása között. Nyilvánvaló, hogy nagyon sok minden (Magyarországon különösen sok minden) szólhat amellett, hogy a nemzeti jövedelemből valamelyest, ha nem is nagymértékben, de növeljük a felhalmozás arányát, amely a nemzetközi adatokból kitűnőleg — igaz, hogy ezek különböző okoknál fogva nehezen hasonlíthatók egymással össze —, nem a legmagasabbak közé tartozik. Tekintetbe véve azt, hogy a párt gazdaságpolitikájának változatlanul és sérthetetlenül alaptétele az, hogy a szocializmus építésének együtt kell járnia az életszínvonal állandó, rendszeres emelkedésével, és tekintetbe véve azt, hogy az új irányítási rendszer fontos elemnek tekinti az anyagi érdekeltség jobb érvényre jutását és végrehajtását a gazdaságban, úgy látszott helyesnek, hogy ezt az arányt tartsuk fenn, ne növeljük a felhalmozás arányát a fogyasztás terhére, és a fogyasztáson belül is elsősorban azokat az elemeket bővítsük, amelyek a reálbérek gyorsabb ütemű emelését alapozhatják meg.” Szólott még az előadó a tüzelőanyag-mérleg szerkezeti változásairól, az előregyártás gyors fejlesztéséről az építőiparban és néhány mezőgazdasági problémáról, elsősorban a hozamnövelés lehetőségeiről. Az előadást vita követte, majd Lázár György OT-elnökhelyettes válasza után Kiss Árpád elnök az országos vezetőség ülését bezárta. A Gépipari Tudományos Egyesület vezetősége — Műszaki Közvéleménykutató Bizottsága tevékenységének keretében — kérdéseket tett fel a GTE tagságának a gyártásfejlesztéssel kapcsolatban. A beérkezett válaszokat gépi adatfeldolgozással összefoglalva, a bizottság értékelést készített, amelynek lényegét közöljük. Nem alkalmazzák az új eljárásokat A válaszadók megoszlása az iparágak között, valamint budapesti, illetve vidéki munkahely vonatkozásában megfelel a KGM iparági arányának, s így bizonyos fokig reprezentálják a KGM-et. A válaszadók 39%-a szerint vállalatuknál nem alkalmazzák a korszerű eljárásokat. Ez az arány nem „abszolút” elítélő, de ha figyelembe vesszük, hogy az igennel válaszoló 61% a következő kérdésre: „Kielégítő-e az új technológiák alkalmazásának az üteme”, 82%ban nemmel válaszolt, akkor már lényegesen kedvezőtlenebb képet kapunk. Ezek szerint ott is, ahol az új technológiákat alkalmazzák, lassú a bevezetés üteme. Figyelemre méltó, hogy a válaszadók végzettségtől és beosztástól függetlenül nagyjából azonos arányban ugyanígy válaszoltak. A budapesti és a vidékiek szempontjából vizsgálva, nincsen nagy eltérés, csak a vidék általában elégedettebb a gyártásfejlesztés színvonalával. A válaszokból az tűnik ki, hogy elsősorban a forgácsolásban, másodsorban a forgácsnélküli hidegmegmunkálásban alkalmazzák az új technológiai eljárásokat. A válaszadók 32%-a szerint készítenek, 68%-a szerint nem készítenek gazdaságossági számításokat egy új technológia bevezetésekor. Indokolásul 67% a termelés sürgető kényszerét hozza fel, 12% nem is ismer megfelelő számítási módszert, 15% nem is tartja fontosnak. Ez egyébként meglepő és különös figyelmet érdemel. (Ezzel kapcsolatban helyes lenne az alkalmazandó eljárást számítási űrlap formájában kiadni, és használatát kötelezően előírni.) A bevezetés akadályai A korszerű technológia bevezetésének legfőbb akadálya a mérnökök 46%-a, a gyártmány- és a gyártásfejlesztők 41%-a, az összesség 56%-a szerint a rendelkezésre álló eszközök elégtelensége. Általában a második helyen szerepel a megfelelő sorozatnagyság hiánya. . Sorrendben a további akadályok: beruházási nehézségek, a profilkialakítás bizonytalansága, a gyártmány-konstrukciók helytelen kialakítása, az üzemi munka szervezetlensége, az anyagellátás fogyatékossága, a tervmódosítások, a szakmai színvonal elégtelensége. A profilkialakítás bizonytalansága — mint egyik elsőrendű akadályozó tényező — annál figyelemre méltóbb, mivel a gyártmányfejlesztés akadályozó tényezői között is a legfontosabbak között szerepel a beérkezett vélemények szerint . Ismeretei forrásaként a válaszadók 50%-a saját tanulmányaira hivatkozott. Második helyen szerepel a belföldi tapasztalat, harmadik helyen pedig a külföldi tanulmányút. A válaszokból az is kiderül, hogy a vezetők feltehetően sűrűbben jutnak külföldre, mint a beosztottak, és ezért valamivel magasabb százalékban hivatkoznak a tanulmányútra, mint ismeretszerző forrásra. 2 MŰSZAKI ÉLET Kiosztották a Beke Manó emlékdíjat A Bolyai János Matematikai Társulat — mint arról már múlt számunkban hírt adtunk — július 4 és 7 között Szombathelyen tartotta ez évi vándorgyűlését, ahol átadták a Beke Manó emlékdíjakat. Az emlékdíjjal és 3000—3000 Ft-tal jutalmazták dr. Lánczi Ivánnét és Reiman Istvánt, az ELTE Természettudományi Karának oktatóit. Az emlékdíjat 1500 forint jutalommal Barabás Saroltának, a győri Kazinczy Ferenc Gimnázium nyugalmazott tanárának, dr. Darkó Bélának, a miskolci Földes Ferenc gimnázium tanárának, dr. Hanzó Lajosnénak, a szarvasi II. sz. általános iskola tanárának és Szívós Jánosnak, a szombathelyi Nagy Lajos gimnázium tanárának adták át. Szeptember 1-én rendezi meg a fiatal közgazdászok tanácskozását az MTESZ Központi Ipargazdasági Bizottsága a KISZ-szel közösen, a 30 éven aluli közgazdászok társadalmi, anyagi és kulturális helyzetének megvitatására. A Bolyai János Matematikai Társulat új vezetőségét a július 1-i közgyűlésen választották meg. A társulat elnöke, Hajós György, budapesti alelnöke Surányi János, vidéki alelnöke Marót Rezső, főtitkára Császár Ákos lett. A titkári teendőket a Dunántúlon Czapáry Endre, a Dunán inneni területen pedig Reményi Gusztáv látja el Az Építőipari Tudományos Egyesület épületszerkezeti és technológiai szakosztálya július 15-én tanulmányi kirándulást szervez a budapesti I. sz. Házgyár és a Kelenföldi Lakótelep megtekintésére. A részvevőknek bemutatják a házgyár kivitelezésében épülő új lakótelep paneljeinek gyártását, szállítását, szerelését és a befejező munkákat. MŰSZAKI KUHF A Magyar Meteorológiai Társaság XII. vándorgyűlését augusztus 12 és 14 között tartja meg Esztergomban. A Gépipari Tudományos Egyesület ez év őszén ismét megindítja hagyományos továbbképző tanfolyamait. A 26 tanfolyam részvevői a szerszámgépek automatizálásának legújabb irányaival, az ömlesztett anyagok távolsági szállításával, a kulturált gépjárműközlekedéssel, valamint a különleges gépjárművekkel, a fedőporos hegesztéssel, a korszerű felületvédelmi technológiákkal stb. foglalkoznak. Épületlátogatásokat vezet az Építőipari Tudományos Egyesület épületszerkezeti és technológiai szakosztálya a legtanulságosabb budapesti és vidéki építkezések megtekintésére. Ezzel kívánják elősegíteni, hogy a fiatal építészmérnökök minél átfogóbb képet nyerjenek az építőipar helyzetéről, megismerkedjenek a korszerű szerkezetekkel és építési módokkal. Az első épületlátogatás július 12-én zajlott le, amikor a Hevesi téri színház (volt Magyar Színház) építési, szakipari és gépészeti munkáit mutatták be. Az Országos Erdészeti Egyesület 100 éves jubileuma alkalmából „Clusius Emlékéremmel” kívánja jutalmazni az elnökség azokat az egyesületi tagokat, akik tudományos munkásságukkal, ismeretterjesztő tevékenységükkel, egészségvédelmi közreműködésükkel, oktatásügyi munkásságukkal, szervező tevékenységükkel és Clusius botanikai munkásságának magyar vonatkozásait kutató munkájukkal érdemeket szereztek a magyar mikológia fejlesztésében.