Műszaki Élet, 1971. január-június (26. évfolyam, 1-13. szám)
1971-01-08 / 1. szám
Kinevezték az OMFB új tagjait A kormány 1046/1970. sz. határozatával az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság elnökségének és testületének tagjait — eredményes munkájuk elismerésével *— felmentette, és egyidejűleg új tagjainak kinevezését jóváhagyta az alábbiak szerint : Az OMFB elnökségének tagjai: dr. Ajtai Miklós, a Minisztertanács elnökhelyettese, az OMFB elnöke; Sebestyén János Kossuth-díjas, az OMFB elnökének általános helyettese; az OMFB elnökhelyettesei: Bartos István, Karádi Gyula, az OT elnökének első helyettese és dr. Osztrovszki György, a MTA levelező tagja, az elnökség tagjai: dr. Bognár Géza kétszeres Kossuth-díjas akadémikus, a MTA Műszaki Tudományos Osztályának osztályelnöke, dr. Kovács István, a kohó- és gépipari miniszter első helyettese, Sárdy Tibor vezérőrnagy és dr. Szekér Gyula, a nehézipari miniszter első helyettese. Az OMFB tagjai: dr. Ács Ernő, kétszeres Kossuth-díjas, Bakonyi Sebestyén Endre egyetemi tanár, dr. Bakos Zsigmond, a könnyűipari miniszter helyettese, dr Benedikt Ottó Kossuth-díjas akadémikus, a MTA Automatizálási Kutató Intézet igazgatója, dr. Betley Sándor, a Járműfejlesztési Intézet igazgatója, Böhm István, a Műszeripari Kutató Intézet igazgatója, dr. Csanádi György Kossuth-díjas akadémikus, egyetemi tanár, közlekedési és postaügyi miniszter, dr. Dobronaki Gyula államtitkár, a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság elnöke, Dégen Imre államtitkár, az Országos Vízügyi Hivatal elnöke, dr. Dobos György, a Magyar Alumíniumipari Tröszt vezérigazgatója, dr. Énekes Sándor, a Lenin Kohászati Művek vezérigazgatója, dr. Gergely István, a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter helyettese, dr. Gillemot László kétszeres Kossuth-díjas akadémikus, egyetemi tanár, Glass Tamás, a 43. sz. Állami Építőipari Vállalat vezérigazgató-helyettese, Hegedűs Ernő, a Típustervező Intézet igazgatója, dr. Heller László Kossuth-díjas akadémikus, egyetemi tanár, dr. Horváth Mihály, a Balatonfüredi Állami Szívkórház főorvosa, dr. Horváth Pál, az Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt. műszaki igazgatója, dr. Kalmár László Kossuth-díjas akadémikus, egyetemi tanár, Klézl Róbert, az MSZMP KB Gazdaságpolitikai Osztályának osztályvezető-helyettese, dr. Korach Mór Kossuth-díjas akadémikus, Lehr Ferenc Kossuth-díjas, a Könynyűipari Tervező Iroda főmérnöke, dr. Lettner Ferenc egyetemi tanár, az INTERNSZMAS vezérigazgatója, dr. Lévai András Kossuth-díjas egyetemi tanár, a MTA levelező tagja, Littvai István, a KGMfőosztályvezetője, Mezey Barna Kossuthdíjas, a Chirtoin gyár műszaki igazgatója, dr. Mészáros Károly, a közlekedés- és postaügyi miniszter helyettese, Nemeslaki Tivadar, a SZOT titkára, dr. Polinszky Károly Kossuth-díjas, a MTA levelező tagja, művelődésügyi miniszterhelyettes, Preisich Miklós, a Magyar Vegyipari Egyesülés elnökhelyettese, dr. Pungor Ernő, a MTA levelező tagja, egyetemi tartar, dr. Sebestyén Gyula, az Építéstudományi Intézet igazgatója, dr. Somló György, a Vegyiműveket Tervező Vállalat igazgatója, dr. Szabó János, a MTA levelező tagja, az építésügyi és városfejlesztési miniszter első helyettese, dr. Széchy Károly Kossuthdíjas akadémikus, egyetemi tanár, Szili Géza nehézipari miniszterhelyettes, dr. Talabér József, a Szilikátipari Központi Kutató Intézet igazgatója, dr. Tétényi Pál, a MTA levelező tagja ,a MTA főtitkárhelyettese, Tordai Jenő külkereskedelmi miniszterhelyettes, dr. Tóth Miklós, a NIM Műszaki Titkárságának vezetője, dr. Vajta László Kossuth-díjas egyetemi tanár, az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt vezérigazgatóhelyettese, dr. Valkó Endre, a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetsége főtitkára, dr. Vámos György Kossuth-díjas, a Papíripari Kutató Intézet igazgatója, dr. Váradi Imre, a Távközlési Kutató Intézet igazgatója, dr. Vas Károly, a MTA levelező tagja, a Központi Élelmiszeripari Kutató Intézet igazgatója, dr. Winter Ernő kétszeres Kossuth-díjas akadémikus, Zentai Béla, az OMFB főosztályvezetője. KITÜNTETETT MŰSZAKIAK A „Nehézipar kiváló dolgozója” kitüntetést kapta: Koscsó István főosztályvezető — Borsodi Vegyi Kombinát; Szájli János mérnök — ,,Petrolkémia” Beruházási Vállalat; Gersey Ferenc osztályvezető — Magyar Ásványolaj és Földgáz Kísérleti Intézet; Török Barna osztályvezető — Nehézvegyipari Kutató Intézet; Wein Tibor tudományos főmunkatárs — Szerves Vegyipari Kutató Intézet; dr. Kováts András igazgatóhelyettes — ,,Biogal” Gyógyszergyár; Szabó Barnabás főosztályvezetőhelyettes — Gyógyszeripari Ellátó és Szolgáltató Vállalat; dr. Tóth István tudományos főmunkatárs — Gyógyszerkutató Intézet; Bánk Sándor igazgatóhelyettes — „Reanal” Finomvegyszergyár; Kígyós István igazgatóhelyettes — Tiszántúli Gázszolgáltató és Szerelő Vállalat; Pesser József igazgatóhelyettes — Szénsavtermelő Vállalat; Tiborcz Lajos igazgatóhelyettes — Középdunántúli Gázszolgáltató és Szerelő Vállalat; Tolnai József igazgatóhelyettes, Péti Kőolajipari Vállalat; Steiner György igazgatóhelyettes — Vegyipari Termelőeszköz Kereskedelmi Vállalat; dr. Nepmenn Tibor főosztályvezető. Szabó Gábor osztályvezetőhelyettes — Energiagazdálkodási Intézet; Weingart Ferenc osztályvezető; Hargittay Ödön műszaki ügyintéző — Villamosenergiaipari Kutató Intézet; Malmos Lajos üzletigazgatósági főmérnök. Szalay Károly osztályvezető — Délmagyarországi Áramszolgáltató Vállalat; dr. Várszegi Mihály igaz,gatóhelyettes — Tiszántúli Áramszolgáltató Vállalat. llES kft s 1x2 8)40S Köztudomású, hogy a műszer- és gépipari szövetkezetek fejlődése az átlagosnál jóval gyorsabb, s a különféle kiállítások a műszaki fejlesztésben elért eredményeiket is jól bizonyítják. Most azonban nem ezekről az eredményekről, hanem a problémákról kérdezgettük a szerkesztőségünkben megjelent szövetkezeti szakembereket. Lehet-e együttműködni ? Ahogy a beszélgetésből kiderült, a fő probléma: miként lehetne jobban — az eddiginél sokkal jobban — együttműködni az iparághoz tartozó állami vállalatokkal? Amikor kormányhatározat született az ágazati felelősségről, a szövetkezetek azt remélték, hogy sokkal jobb lesz az együttműködés az állami vállalatokkal, bekapcsolják őket is a nagy fejlesztési programokba, és ehhez megfelelő gazdasági, de főleg műszaki támogatást kapnak. A gyakorlat azonban, sajnos, egészen más volt, s a szövetkezetekben dolgozóműszakiak úgy érzik, hogy még mindig nem fogadják el őket egyenjogú partnerként, ha valamilyen feladat megoldására vállalkoznak, akkor nem kapnak megfelelő támogatást, sőt egyes esetekben kellemetlen konkurrensként kezelik őket, s műszaki fejlődésüket nem segítik, hanem inkább hátráltatják. A szövetkezetiek egyébként többször kezdeményezték az együttműködés különböző formáit, ezek azonban csak a legritkább esetben jártak eredménnyel, így például tagjaik lettek a Híradástechnikai és Műszeripari Egyesülésnek, azt remélve ettől a lépéstől, hogy javítani tudják a kapcsolatokat, s néhány konkrét témában javasolták is az együttműködést. A jelenlegi együttműködés gyengeségét mutatja például az is, hogy a szövetkezetek eddig még nem tudták elérni, hogy valamiféle szervezett formában hozzájuk kerüljenek azok a szerszámgépek vagy más berendezések, amelyek az állami iparnak nem kellenek, s amelyeket ők még jól tudnának hasznosítani, hiszen közismert, hogy a technológiai színvonalat illetően igen nagy az elmaradás. Ilyen körülmények között érthető, hogy közös műszaki fejlesztésben még kevésbé tudnak megegyezni, s hogy nem sikerül közös szerszámgépgyártó kapacitást kiépíteni. A szövetkezetek ugyan részt vesznek sok kiemelt program valóraváltásában, de mindig csak mint mostohagyerekek, akik nem kapják meg ugyanazt a műszaki és gazdasági támogatást, mint az állami ipar, holott részvételük feltétlenül szükséges és gazdaságos. A szövetkezetek az új évben szeretnék elérni, hogy az ágazatok vezetői segítsék ennek az áldatlan állapotnak a felszámolását, sőt a maguk részéről készek a legteljesebb együttműködésre. Jut-e pénz fejlesztésre? A műszeripari és híradástechnikai egyesületek egy másik, a szabályozókkal kapcsolatos gondjáról is szeretnénk írni, mivel az érdekeltek úgy érzik, hogy az új helyzetben nehézségekbe ütközhet műszaki fejlődésük. Mint ismeretes, a tervek mintegy 10—12%-os fejlesztést írnak elő, úgy érzik azonban, hogy a jelenlegi szabályozókkal a dinamikus fejlesztésnek ezt az ütemét nem tudják elérni, mert a náluk képződő fejlesztési alap ezt nem teszi lehetővé. A jelenlegi helyzetben ugyanis örülnek, ha az előírt forgóeszköznövekedést biztosítani tudják. Szó lehetne persze bankhitelről is, ebben az esetben azonban a későbbi fejlesztési lehetőségeket vágnák el. Márpedig ha az előírt fejlesztési ütemet tartani kívánják, akkor beruházásokra is szükség van, hiszen — hogy csak egyet említsünk — a 45 budapesti szövetkezet 500 telephelyen működik, nagyon rossz körülmények között, s a számítások szerint legalább két ötéves terv beruházásaira van szükség, hogy ezen a helyzeten változtassunk. A kérdés csak az, hogyan lehet ezeknek a szövetkezeteknek olyan támogatást nyújtani, amely beleilleszkedik a jelenlegi mechanizmusba, s ugyanakkor biztosítja a feltétlenül szükséges fejlődést is. A szövetkezetek jelentős szellemi kapacitással rendelkeznek, ezt kihasználni azonban csak megfelelő termelő berendezések segítségével lehet. Fokozni kellene a szervezettséget Végül említsünk meg még egy problémát. A szövetkezetek is erősíteni szeretnék a belső szervezettséget, s ehhez bőségesebb információra és az adatok gyors feldolgozására lenne szükség. A jelenlegi helyzetben azonban egy-, másfél hónapot kell várniuk, ha a gépeken végig akarják futtatni adataikat, s ebben az esetben a várakozás felemészti a gépesítés előnyeit. Azt szeretnék tehát, ha a gépi adatfeldolgozás bővítésére lehetőséget kapnának. A szövetkezetekben dolgozó műszakiak által felvetett problémák nem könnyen oldhatók meg, de megoldhatók. S ehhez segítséget várnak a különböző irányító szervektől is. Műszer- és gépipari szövetkezetek A licenciák szerepe a külkereskedelemben Köztudomású, hogy a magyar ipar műszaki fejlesztését csak akkor tudjuk megfelelő szinten biztosítani, ha magas színvonalú gyártási eljárásokat vásárolunk és honosítunk meg hazánkban. A licencia és a knowhow vásárlások megnövekedett száma is bizonyítja: az üzemek vezetői felismerték azt a tényt, hogy nem kell mindent magunknak fejlesztenünk, hanem a fejlett műszaki gyártási tapasztalattal rendelkező cégektől átvehetünk mi is eljárásokat. Korszerű technika — nagyobb export A technikai lemaradás csökkentésére tett erőfeszítések Magyarország esetében különleges jelentőségűek, hiszen mind szocialista, mind tőkésexportunkat csak abban az esetben tudjuk növelni, ha megfelelő színvonalú termékeket állítunk elő. A nemzetközi gyakorlatban — s ezt lassan mi is átvesszük —, a leggyakoribb és leghatékonyabb műszaki fejlesztési módszer a licencia- és a know-how-vásárlás. Az új gazdasági mechanizmus bevezetése óta a vállalati kezdeményezések e területen is egyre jobban kibontakoznak, s a megkötött szerződések bizonyítják, hogy egyes iparágakban a gyártmánystruktúrát alapvetően megváltoztatták. A reform keretei nagyobb lehetőséget adtak és adnak a jövőben is e gyártási eljárások megvásárlására, mivel a vállalat vagy saját termékeivel, vagy fejlesztési alapjából fizeti a költségeket. Míg 1965-ig a magyar vállalatok mindössze 15 külföldi licenciát vagy know-how-t vásároltak, 1965—1969 között 79 ilyen megállapodást kötöttek (ezeknek legnagyobb része 1968- ra és 1969-re esik). A megállapodásoknak több mint fele új gyártmányok bevezetését vagy új technológiák meghonosítását segítette elő, másik része pedig a már meglevő gyártmányok további korszerűsítését, illetve a minőség javítását befolyásolta kedvezően. Az elmúlt két esztendőben a magyar vállalatok a legtöbb gyártási eljárást Angliától, az NDK-tól, az NSZK-tól, Svájctól, Franciaországtól, Svédországtól, Dániától, Norvégiától, a Benelux államoktól, Japántól és az USÁ-tól vásárolták, így például francia licencia alapján kezdte meg az épületzsaluzó szerkezet sorozatgyártását a Fémmunkás Vállalat. Ugyancsak francia licenciát vásárolt különféle speciális csövek gyártására a Fővárosi Vízművek, amivel megoldja az eddigi importproblémákat. Az üzlet érdekessége, hogy a licencia felhasználásával olyan speciális csövek gyártását kezdjük meg, amelyekből később még export is várható. Licenciák cseréjére, kutatásokra és technológiák cseréjére írt alá hosszúlejáratú szerződést NDK-beli partnerével az Országos Kőolaj-és Gázipari Tröszt. A következő években a megállapodás szerint gyártási technológiát adnak át egymásnak. A magyar építőipari gépgyártás bővítésére a NIKEX tárgyalásokat folytat több nyugat-európai céggel építőipari gépgyártási technológiák, licenciák átvételéről, betonkeverők, daruk, vibrátorok esetleges közös gyártásáról. A közelmúltban írt alá licenciamegállapodást Jénában az ELEKTROIMPEX és a Zeissművek képviselője. Ennek értelmében a Magyar Optikai Művek átveszi a Zeiss-gyártól a szemüveglencse gyártását és technológiáját. A TRANSELEKTRO Külkereskedelmi Vállalatnak az elmúlt évben jelentősen bővültek a licencia-vásárlásai, számuk ma már meghaladja a 30- at. A svájci Sibir-cégtől például abszorpciós hűtőaggregát szabadalmát és gyártási eljárását vásárolták meg. Az idei licenciavásárlások között talán a legjelentősebbnek mondható az egyik ausztráliai céggel kötött szerződés ipari mosógépekre. Az üzlet érdekessége, hogy az eladó cég szerződésileg biztosította a vevő kizárólagos exportjogát. A Szerszámgépipari Művek a nyugatnémet Knorr-cég licenciája alapján már évek óta gyárt vasúti fékberendezéseket, amelyeket exportál is. Az üzlet sikerére jellemző, hogy jövőre a nyugatnémet cég több mint 50 000 dollár értékben vásárol vasúti fékberendezéseket. Vám- és hitelkedvezmények A kormány Gazdasági Bizottsága még 1969-ben hozott határozatot a licenciákat és knowhow-okat vásárló vállalatoknak nyújtott kedvezményről. Az ilyen jellegű vételek letét és vám szempontjából előnyöket élveznek, sőt, a vásárlásokhoz rövid- és középlejáratú forgóeszközhitelt igényelhetnek. A központi fejlesztési programok megvalósításához az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság, valamint az illetékes tárcák is pénzügyi támogatást nyújtanak. A Gazdasági Bizottság 1970 szeptemberében értékelte az eddigi tapasztalatokat, és újabb határozatot hozott a vásárlások elősegítésére. Az eddig kötött megállapodások elemzése lényegében jó eredményt mutat, mégsem lehetünk elégedettek a lehetőségek kiaknázásával. A vásárlásokat továbbra is támogatni kell kereskedelempolitikai és műszaki szempontból egyaránt, a hazai iparfejlesztés és a növekvő kivitel érdekében. Szükség lenne olyan egységes koncepció kialakítására, amely az egyes iparágakban, sőt, esetleg az egyes üzemekben is meghatározná, hogy milyen területeket lehet és kell licenciák és know-howvásárlások révén fejleszteni. A vállalatoknak is élniük kellene a kormány nyújtotta lehetőséggel, felhasználni mindazokat a kedvezményeket, amelyek e vásárlásokat elősegítik. Bizonyos, hogy az elkövetkező években a magyar ipar a külkereskedelemmel együttműködve tovább szaporítja azoknak a megállapodásoknak a számát, amelyek egy-egy iparág fejlesztését elősegíthetik, hiszen nem a mára, hanem a holnapra kell gondolniuk mindazoknak, akik meghatározzák a jövő műszaki fejlesztését. MŰSZAKI ÉLET 3