Műszaki Élet, 1975. július-december (30. évfolyam, 14-26. szám)

1975-07-04 / 14. szám

A hitelek szerepe A vállalati kutatás a külkereskedelemben nemzetközi kapcsolatai Legutóbbi számunkban írtunk már az úgynevezett „egyéb ku­tatóhelyek” fejlődéséről, de nem foglalkoztunk nemzetközi kap­csolataikkal. Ez pedig azért ér­dekes éppen a mi számunkra, mert, mint ahogy előző cik­künkben rámutattunk, ez a ka­­­tegória elsősorban az ipari üze­mek kereteiben működő kutató­­intézeteket, illetve laboratóriu­mokat öleli fel. A kutatott témák A műszaki tudományok terü­letén 1973-ben 347 kutatási té­mával foglalkoztak a nemzet­közi együttműködés keretében. Ezek közül 312 téma esett a KGST-tagországokra, 11 a többi szocialista országra­, és 24 nem szocialista országra. A 347 témá­ból 178 volt gépipari és 42 vegy­ipari. Ami a KGST-tagországokkal együttműködésben kutatott té­mákat illeti, kétoldalú egyez­mény alapján foglalkoztak 191, s több oldalú egyezmény alap­ján 121 témával. Egyébként 1973-ban a KGST-országokkal együttműködve 71 kutatási té­mát zártak le. A szellemi termékek forgalma A szellemi termékek forgal­mát illetően nézzük először a vásárlást, illetve az átvételt. Té­rítéssel történő vásárlással bir­tokunkba jutott 28 találmány, 48 know-how és 18 know-how-al egybekötött találmány, valamint 5 egyéb tudományos-műszaki eredmény. A találmányok közül­­ 11 származik szocialista és 18 nem szocialista országból, s az így vásárolt találmányok értéke közel 8,3, illetve több mint 11,3 millió forint. A­ legtöbb talál­mányt, szám szerint 9-et Olasz­országban vásároltuk, de a há­rom Svájcban vásárolt talál­mány a maga közel 2,9 millió forintos értékével 400 000 forint­tal haladja túl az olasz találmá­nyok értékét. Összesen 48 know­how is birtokunkba jutott, több mint 90 millió forint értékben. A legtöbbet, 11-et,­­21,4 millió forintért az NSZK-ban vásárol­tuk, de jelentős az a két know­how is, amelyet 15,8 millió fo­rintért Ausztriában vettünk. A know-how-al egybekötött ta­lálmányok értéke 48,2 millió fo­rint volt, és a legnagyobb elő­adó ebben az esetben is Auszt­ria és az NSZK. Az egyéb tudo­mányos műszaki eredmények értéke valamivel meghaladta a 8,5 millió forintot, és szintén az előbb említett két országból vá­sároltuk őket. Térítésmentes átvétellel 11 know-how, 2 know-how-al egy­bekötött találmány és 151 más típusú tudományos-műszaki eredmény jutott birtokunkba, ezeknek értékét azonban nem szokták megállapítani. Mi 21 találmányt adtunk el 2,2 millió forintért, 9 know­­how-t 17,1 millió forintért, 21 találmánnyal egybekötött know­­how-t 5,2 millió forintért, és 55 egyéb tudományos eredményt 693 ezer forintért. A találmá­nyokat a szocialista országok vették át, a know-how-t több kapitalista ország is, első­sorban Svédország. A know­­how-al egybekötött találmányo­kat, illetően a szóródás még na­gyobb. Térítésmentesen 8 know­­how-t és 126 egyéb tudományos­műszaki eredményt adtak át a vállalati kutatóhelyek. Szabadalom és újítás Ahhoz, hogy az előbbi adato­kat értékelni tudjuk, természe­tesen azt is vizsgálnunk kell, hogy az egyéb kutatóhelyeken milyen volt a szabadalmi, illet­ve újítási tevékenység. A mű­szaki tudományok kategóriájá­ban összesen 301 találmányt je­lentettek be belföldön, s ebben az évben 192 szabadalmat adtak ki. A 301 bejelentett találmány közül 136 gépipari és 128 vegy­ipari, az utóbbiból 97 gyógy­szeripari. Az egyes iparágak kö­zül tehát a gyógyszeripar az, ahol a legtöbb találmányt je­lentik be. A 192 megadott sza­badalomnak több mint fele, 98 jut a gépiparra és 73 a vegy­iparra, s ez utóbbiból ismét 46 a gyógyszeriparra. A gépipar és a vegyipar tehát nagyon erősen megelőzi a többi ágazatot, amit mutat az is, hogy a megadott szabadalmak esetében az általá­nos mérnöki tudományok 2, az építéstudomány 4, a bányászat 2, a kohászat 10, az energiagaz­dálkodás 2, s a könnyűipar 1 szabadalommal rendelkezik, de például az élelmiszeripar nem is jelentett be találmányt és nen­ is kapott szabadalmat. Külföldön 552 találmányt je­lentettünk be, és 323 szabadal­mat kaptunk. Ebből a gépipar részesedése 138, illetve 106, a vegyiparé pedig 357, illetve 201. Ez utóbbiból a gyógyszeriparé 326 találmány és 174 a megka­pott szabadalmak száma. Ennek az az oka, hogy a gyógyszeripari szabadalmakat éppen nemzet­közi érdekükre való tekintettel több országban is bejelentik. Végül említsük még meg, hogy ezeken a kutatóhelyeken 3752 újítást jelentettek be és 1792-t fogadtak el. Itt már do­minál a gépipar a maga 2806 be­jelentett és 1299 elfogadott újí­tásával. Ez a néhány adat egyértel­műen bizonyítja a vállalati ku­tatóhelyek nagy jelentőségét a kutatásban és a fejlesztésben egyaránt. Fontos feladat az idén a tő­kés export gazdaságosságának javítása, a nagyobb devizahoza­mú export bővítése. Elsősorban azon cikkek exportját kell ösz­tönözni, amelyeknél általában áremelkedés, konjunktúra vár­ható. Az áruszerkezet javítása-­­hoz változatlanul fontos az új, gazdaságos termékek meghono­sítása a külső piacokon. Mint az idei adatok is bizonyítják, szá­mos vállalat tűzte ki célul olyan termékek bevezetését, amelyeket mindkét fő relációban egyfor­mán értékesíteni lehet. Ennek érdekében az idén több nyugat­európai céggel alakult ki új kooperáció, született néhány kö­zös vállalkozás, s az értékesítés változatos és újszerű formái jöt­tek létre. A helyes és hasznos vállalati kezdeményezéseket se­gítik elő a különféle hitelkonst­rukciók is, amelyek elsősorban arra ösztönöznek, hogy korsze­rűbb, gazdaságosabb termékeket gyártsanak az üzemek, s az új beruházások mielőbb megtérül­jenek. Ma már egyre több válla­lat él a devizahitel lehetőségé­vel, felhasználva előnyeit a ter­melés bővítésére és a gazdaságos áruszerkezet kialakítására. Ötmilliárd­­forint devizahitel A Minisztertanács az idén sem változtatta meg a hitelezés álta­lános elveit és feltételeit, de a gazdaság helyzetéből kiindulva és a népgazdasági terv céljaival összhangban, néhány fokozott követelményt szabott meg, az anyagi eszközök hatékonyságá­nak, a készletek forgási sebessé­gének növelésére. A hitelt igény­be vevő vállalatnak konvertibi­lis valutáért is értékesíthető, az átlagosnál kedvezőbb gazdasá­gossági árualapokat kell a be­ruházás megvalósítása után lét­­rehozni. Ezekből a termékekből korábbi exportjukon felül, leg­alább annyit kell értékesíteniük, hogy a hitel teljes összege 3-5 év alatt (természetesen a kama­tokkal együtt) devizában megté­rüljön. A múlt évben 4,5 miliárd fo­rint értékű hitelt vettek fel a vállalatok export­bővítő beruhá­zásokra; az idén várhatóan öt­milliárd forintra nő ez az ösz­­szeg, így a jelenlegi ötéves terv­ben a konvertálható exportáru­­alapokat létrehozó fejlesztésre mintegy 18 milliárd forint érté­kű hitelt nyújtanak. Megélén­kült a vállalatok érdeklődése a devizahitel iránt, s az utóbbi években megnőtt a gépipari vál­lalatok részesedése ebben a konstrukcióban, így például ex­portbővítő beruházások folynak a szerszámgépiparban, a villa­mos motorok és kismotorokba konténerek, a műszerek gyártá­sában és számos egyéb ágazat­ban is. Fontos fejlesztést hajt végre a vegyipar, a gyógyszer­­ipar és néhány nyomdaipari vál­lalat. A nemzetközi közúti áru­­szállítás fejlesztése évek óta be­ruházási devizahitelek segítségé­vel történik. A magyar mező­­gazdaságban eddig több mint 50 millió dollár devizahitel segítet­te az iparszerű zárt rendszerű növénytermesztési technológiák elterjesztését. Korábban például a kukorica- és a cukorrépa-ter­melés bővítéséhez is devizahitelt vettek igénybe. Az exportfej­­­lesztési hitelekből megvalósuló beruházások nagy része kapcso­lódik a kiemelt fejlesztési prog­ramokhoz vagy egyéb, központi­lag jóváhagyott fejlesztési ter­vekhez. Exportnövelő beruházások A hitelpolitikai irányelvek tükrözik mindazokat a gazda­ságpolitikai célokat, amelyek az ország beruházási politikájára érvényesek. Például a hitelek elbírálásakor előnyben részesül a kisebb építési igénnyel járó fejlesztés. A népgazdasági terv­vel összhangban a bank új hite­leket elsősorban a folyamatban levő beruházások gyors befeje­zésére, a több piacon értékesít­hető árualapokat bővítő, gyors megtérülést biztosító kapacitá­sok létrehozására, a jövedelme­ző termékszerkezet kialakítását célzó fejlesztésre nyújt­. Az igé­nyek csaknem egyötöde előny­ben részesíthető fejlesztési­ cé­lokhoz kapcsolódik. Az engedé­lyezett hitelekben az ipar része­sedése több mint 50 százalék. Az élelmiszeripari vállalatok vették igénybe a legnagyobb összegű hitelt, ezenkívül a könnyűipar, vegyipar és a kohászat részére nyújtott beruházási hitelek a legjelentősebbek. Igen kedvező jelenség, hogy az első negyedév­ben az engedélyezett beruházási hitelek fele-fele arányban kö­zép-, illetve hosszú lejáratúak, és összefüggésben állnak a beru­házási folyamatok gyorsítására irányuló törekvésekkel. Nagy gondot jelent, hogy sok esetben a vállalati beruházások elhúzódnak. A vállalatok­ a hi­teltárgyalásokra sokszor hiányo­san kidolgozott tervekkel érkez­nek, s csak a szerződés aláírása után kezdik meg a koncepció részletes kidolgozását, egyeztetik a terveket a kivitelezőkkel, a­ szállítókkal. Hasznos lenne, ha a vállalat a döntés hozatalakor bejelentené a banknak beruhá­zási szándékát, s rögtön ezután elkezdené a tervező, kivitelező kapacitás felkutatását és a pon­tosabb ütemterv készítését, ame­lyet a bank figyelemmel kísér­ne. Néhány hónap múlva már jobban felmérhető a kivitelezés várható ideje, s ekkor lehetne a hitelszerződésben pontosan meg­határozni a pénzügyi ütemezést. Ma már a vállalati beruházások összege is igen jelentékeny, s az építés, a gépek beszerzése, fő­leg az importgépeké, nem kis körültekintést, összehangolt ter­vezést igényel. Talán ennek hiá­nya okozza, hogy az áthúzódó beruházások száma nem csökken a kívánt mértékben. ­8 mm A borfeldolgozás a­­leghagyomá­nyosabb ágazatok közé tartozik, s talán éppen ez az oka annak, hogy az érdekelt szakemberekkel való be­szélgetés során elsősorban a korsze­rűsítéssel kapcsolatos nehézségek kerültek felszínre. Tárolótér Az ország bortermelése elég sze­szélyes, 4—6,5 millió hl között válto­zik. Ez azt jelenti, hogy a bőripar­nak fel kell készülnie valamilyen formában akár a maximális termés­mennyiség elhelyezésére is, vagy legalábbis olyan átmeneti tárolási lehetőséggel kell rendelkeznie, ame­lyet szükség esetén igénybe vehet. A felmérések szerint a jelenlegi 2,6 millió hl-es tárolási kapacitást leg­alább 3 millió hl-re kellene növelni ahhoz, hogy legalább az átlagos év­járatok termését el lehessen helyez­ni, és természetesen még bizonyos provizórikus többletre lenne szük­ség, mint ahogy már azt az imént említettük. A boripar nem gondol arra, hogy a tárolótér növelését pincék építésé­vel kösse össze, mert a szabadban tárolt bor az első hónapokban elad­ható, így a minőség romlása meg­akadályozható. A külföldi tapaszta­latok azt mutatják, hogy a saválló acél-, műanyag- és beton­ tárolók­ban elhelyezett bor minősége nem változik, s az ilyen tárolótér felépí­tése viszonylag olcsó. A tárolótér növelése egyben azt is jelentené, hogy ha a már meglevő pincék mel­lé építik, akkor azok tárolókapaci­tása elérheti azt az 50 ezer hl-es szintet, amelyen már a kezelés gé­pesíthető, s így a gazdaságosság is fokozható. A már említett tárolótér felépíése egyben azt is jelentené, hogy a boripar át tudná venni a tér- BORIPARi melóktól a teljes bormenyiséget, s ezzel átvállalná a tárolással kapcso­latos kockázatokat, nehézségeket. A teljes program valóraváltása mintegy 150 millió Ft-ot igényelne, sajnos azonban a boripar ezzel nem rendelkezik. A mezőgazdaság bortá­rolása 50%-os állami, segélyt kap, a boripar azonban nem. Ezért, ha csak változás nem következik, gyors fej­lődésre nem nagyon lehet számítani. Lesz-e elég vörösbor? " Magyarországon is egyre inkább­­megkedvelik a vörösbort. Az igénye­ket azonban egyelőre nem lehet ki­elégíteni. Ennek egyik oka az, hogy vörösbor-termelésünk a kadarkára épül, ez azonban színben nem elég gazdag, tehát ha igazát­ jó vörös­bort akarunk kapni, fajtaváltozta­tásra lenne szükség, ez pedig nem megy egyik napról a másikra. A másik nehézség az, hogy nem ren­delkezünk elegendő kékszőlő-feldol­gozó kapacitással, amely lehetővé tenné jó színanyagok kinyerését. Egerben és Sopronban működik már ugyan ilyen vonal, de ez nem ele­gendő. Sajnos a megoldáshoz ebben az esetben is pénz kell, az pedig saját erőből nem biztosítható. A nagy nehézség: a palackozás A boripar egyik legnagyobb prob­lémája, hogy a palackozó kapacitás nem megfelelő, illetve a rendelke­zésünkre álló palackozó gépek óránkénti teljesítménye nagyon ki­csi. Ez azért okoz nehézséget, mert így az önköltség viszonylag nagy és éppen a legolcsóbb borok gazdasá­gos palackozására nincs mód. Saj­nos devizális okok miatt itt lénye­ges változásra nem is nagyon lehet számítani, s ezért a közeljövőben sem lesz elegendő palackozott bor. És itt most egy kis kitérőt kell tennünk. A boripar nemcsak bort, hanem üdítőitalokat is forgalomba hoz, mégpedig elég nagy mennyiség­ben. A múlt évben 30 millió palac­kot, az idén 100 milliót hoznak for­galomba, de a felmérések szerint legalább 200 millióra lenne szükség. Mivel túlnyomórészt hazai alap­anyagot dolgoznak fel, nyersanyag­problémájuk nincsen, de itt is hi­ányzik a megfelelő palackozó kapa­citás. Ha pedig erre fordítanák a meglevő fejlesztési alapot, akkor nem jutna más, igen fontos célra. A különféle Colákat forgalomba hozó vállalatok külföldről kapják a gépe­ket. Erre a bőriparnak nincs lehe­tősége, tehát hazai megoldást kell találni. Csökken a fejlesztési alap A bőripar egyik legnagyobb gond­ja az, hogy készletét egy éven be­lül minden esetben fel kell számol­nia, mert különben a forgóalapot a fejlesztésiből kell feltölteni. Ez nem teszi lehetővé azt, hogy jó termés esetén több éves készletet tartsanak, s rugalmatlanná teszi a felvásárlást is. Csak fokozza a problémát, hogy a bor árának emelkedésével a hek­toliterben számolt tárolt mennyiség csökken,m­ert a készleteket forint­ban értékelik. Szükség volna tehát arra, hogy a boripar a reális hely­zetnek megfelelően készletezési le­hetőséget kapjon, mégpedig vagy úgy, hogy a készleteket több éves átlagban mérik, vagy úgy, hogy a hiányt kölcsönnel tudja fedezni, s ne kelljen amúgy is kis fejlesztési alapjához nyúlni. Ezek a problémák. Nem könnyű megoldani, de meg lehet. 1 '» 2 par a 'O 8 X 2­681­0S AZ ÉSZAKI ÉLET 3

Next