Műszaki Élet, 1981. január-június (36. évfolyam, 1-13. szám)
1981-01-09 / 1. szám
Elegendő-e az új gyártmány? Az ipari termékeik eladhatóságát — nemcsak külföldön, hanem belföldön is — erősen befolyásolja, hogy mennyire korszerű, illetve — bár nem egészen ugyanaz — mennyire új ez a termék. Erre vonatkozóan természetesen csak 1979-es adatok vannak, de ez is elég sokat mutat, már amennyire ilyen összesített számadatból következtetni lehet. ■ Például a gépipar i A gépiparban 1969-ben összesen 649 egyedi és 711 sorozatban gyártott terméket vezettek be, s ezekért a vállalatok az egyedi termékek esetében több mint 2,5 milliárd, a sorozatban gyártott termékeknél több mint 7,2 milliárd Ft-ot kaptak. Az egyedi gyártmányok közül 249 jutott a gép- és gépiberendezés-gyártó iparra, 117 a műszeriparra a sorozatban gyártottnál már 162 a villamosgép-gyártásra, 153 a gép- és gépiberendezés-iparra, 150 a műszeriparra. Ezeket az adatokat természetesen akkor tudjuk értékelni, ha azt is figyelembe vesszük, hogy ugyanebben az évben hány termék gyártását fejezték be. 1979- ben összesen 257 termék gyártását szüntették meg, ezeknek eladási értéke meghaladja a 2,2 milliárd forintot, s általában 8,2 évig gyártották őket. A két szám összehasonlítása azt mutatja, hogy a gépiparban egyre több új gyártmányt vezetnek be viszont mivel kevésnek a gyártását szüntetik be, a gyártott típusok száma tovább nő, és ez már nem nagyon kedvező. Az összesen 1360 új gyártmány közül döntően esik latba a saját fejlesztés, hiszen ilyen termék volt 877. A kutatóintézetektől mindössze 9-et vettek át, ezzel szemben más iparvállalatoktól vettek át 123 gyártmányt, licencia alapján kezdték meg 102 új termék készítését, s a többi forrás 249 termékkel szerepel Említsük még meg talán azt is, hogy 1979-ben 394 gyártmány prototípusa készült el, és feltűnő, hogy ebben a saját fejlesztés 359 termékkel szerepel, s a kutatóintézetek mindössze 7- tel. Természetes persze, hogy a gyárak nagy gondot fordítanak saját fejlesztésükre, mégis meglepő a kutatóintézetektől átvett új gyártmányok ilyen kis száma A másik példa: a vegyipar A vegyiparban 1979-ben bevezetett új gyártmányok száma 223. Itt a statisztika nem azt közli, hogy ezekért az új termékekért milyen összeghez jutott az ágazat, hanem azt hangsúlyozza hogy ezeknek az új termékeknek az aránya a befejezett termelés értékének mindössze 1,78%-át teszi ki, és ez akkor is nagyon kevés, ha tudjuk, hogy a vegyiparban viszonylag sokáig él egy-egy gyártmány, hiszen például az 1960-nál korábban is gyártott termékek aránya 18,1%-ot tesz ki, és az összes 1975 után bevezetett termék aránya itt is csak 14,3%. A 223 új gyártmány közül 62 jutott a szerves és szervetlen vegyiparra, 48 a műanyagfeldolgozó iparra, 40 a gyógyszeriparra, 26 a gumiiparra, 22 a háztartási és kozmetikai vegyiparra, 13 a kőolaj-feldolgozó iparra és 12 a festékiparra. Ezeknek az új termékeknek az aránya a befejezett termelés értékében a legmagasabb, a gumiiparban, ahol 3,6%, és jelentős még a műanyag-feldolgozó iparban (2,64%), a háztartási és kozmetikai vegyiparban (2,5%), valamint a szerves és szervetlen vegyiparban (2,36%). A többiben mindenütt jóval 2% alatt marad, sőt a festékiparban mindössze 0,18%. A többi ágazatban már sokkal nehezebb kimutatni az új gyártmányok arányát, hiszen például a könnyűipar erősen divatigényes, és ezért az esetleges változtatások, az új modellek nem jelentenek szükségszerűen egyben új gyártmányt is. Az élelmiszeripar elég jelentős számú új termékről számol be, ezeknek összehasonlítása a régivel szintén elég nehéz. A papíripar is csak felsorolja azt a 4 terméket, amelynek gyártását 1979-ben kezdték meg, s amelyeknek értéke sem sokkal haladta meg a 12 millió Ft-ot, igaz viszont, hogy ezeknek gyártását csak a harmadik, illetve a negyedik negyedévben kezdték meg. Példának tehát a gépipar és a vegyipar marad, amelyek egyrészt nagyon érzékenyek a termékek korszerűsítésére, másrészt ahol ez leginkább kimutatható. A számok így leírva jelentősnek tűnnek, mégis úgy véljük, hogy amennyiben versenyképességünket és a termelés gazdaságosságát fokozni akarjuk, több új gyártmányra van szükség, nem hallgatva el azt sem, hogy ugyanakkor igen sok ma már korszerűtlen és gazdaságtalan termék gyártását sürgősen abba kellene hagyni, ezzel is kapacitást biztosítani az újnak. Új vezérigazgató: Harsányi Zoltán — Magyar Hirdető Új vezérigazgató-helyettes: Szegner László (első helyettes) — Magyar Optikai Művek. Új igazgatók: Bak János (műszaki) — Kossuth Nyomda; Mocsár István — Komárom megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalat; Schmidt Antalné dr. (kereskedelmi) — Szerszám- és Kisgépértékesítő Vállalat; Papp Ferenc (gazdasági) — DANUVIA Központi Szerszám- és Készülékgyár; Kiss Attila (gazdasági) — Egyesült Izzólámpa- és Villamossági Rt.; dr. Szentirmai István — Közúti Beruházó Vállalat. Bővülő kereskedelem a szocialista országokkal A VI. ötéves terv célkitűzései között szerepel, hogy a nemzetközi munkamegosztásban részvételünket tovább erősítsük. A külkereskedelmi áruforgalomban a jövőben is meghatározó a Szovjetunióval és a többi KGST-országgal folytatott együttműködés, amelyet a két- és többoldalú szakosítási szerződések, kooperációs megállapodások erősítenek. A magyar vállalatok a későbbi években is aktívan kívánnak részt venni a közös gazdasági szervezetek munkájában, szorosabbra kívánják fűzni kapcsolataikat a termelő, a kutató, a felhasználó és az értékesítő vállalatokkal. Az elmúlt években a KGST- országok együttműködése révén bővíthettük a fejlődéshez szükséges energia és a létfontosságú nyersanyagok beszerzését. 1980- ban a KGST-országokból — elsősorban a Szovjetunióból — vásároltuk a felhasznált kőolaj 80, a földgáz közel 40%-át, s a villamos energia egynegyedét, amely a közösen épített energiavezetékeken és az egyesített villamosenergia-rendszeren alapszik. A következő években azonban az eddiginél jóval kisebb lehetőségünk lesz arra, hogy tovább növeljük nyersanyag- és energiabehozatalunkat. A kitermelés a szocialista országokban is egyre költségesebb, ezek a termékek a világpiacon is felértékelődtek, s a többlettermelés nagy része az exportáló országok saját igényeit elégíti ki. A szocialista országokkal való elszámolásban a 70-es években kialakított árképzési gyakorlat késlelteti azt, hogy a kereskedelemben a nyersanyagok és az energiahordozók világpiaci árai érvényesüljenek. A következő tervidőszakban azonban már a nyersanyagok árnövekedését az áruszállításokkal kell ellensúlyozni. A szovjet és a lengyel partnerek A KGST-tagországok nagyobb részével lezárultak a tervegyeztető tárgyalások, sőt néhány partnerrel az államközi megállapodások is. A Szovjetunióval a teljes áruforgalom 5 év alatt 27%-kal nő, mégpedig úgy, hogy az export — az árváltozások miatt — az importnál erőteljesebben bővül. A többi szocialista országgal is a már aláírt szerződések szerint a kereskedelem további növekedésére lehet számítani. A vállalatok decemberben kapcsolódva a tervegyeztető és államközi megállapodásokhoz számos olyan magánjogi szerződést kötöttek, amely az 1981. évi exportot és importot biztosítja, így pl. a közelmúltban több mint 10 milliárd Ft értékű szerződést kötött a MOGÜRT a szovjet Avtoexporttal különböző járművek és részegységek 1981- es kölcsönös szállítására. A megállapodás legnagyobb tétele a 6450 Ikarus autóbusz, a Szovjetunióból pedig cserébe — többek között — 24 ezer személygépkocsit és több mint 3700 tehergépkocsit és speciális járműveket szállítanak. A két ország járműipara között a kooperáció keretében a magyar ipar autóvillamossági felszereléseket, műszereket, zárakat, rádiókat, izzólámpákat szállít kész Lada személygépkocsikért a volgai autógyárba. Az automatikus autóbusz-sebességváltók területén újfajta együttműködés alakult ki: a Csepel Autógyár alkatrészei ellenében a lvovi autóbuszüzem komplett hidromechanikus váltókat gyárt a magyar Ikarus autóbuszokhoz. A magyar részegységszállítások mellett a következő tervidőszakban a szovjet ipartól kapunk nagy mennyiségben futó- és kormányműveket, kardántengelyeket, lengéscsillapítókat. A fenti szerződéssel egy időben a magyar vállalat megállapodott a lengyel Pol-Mol vállalattal is, az 1981. évi szállításokban. Eszerint 1981-ben is exportálunk Lengyelországba különböző gépkocsi-alkatrészeket, ablaktörlőt, dugattyút, tőlük pedig 5500 kis fogyasztású személygépkocsit vásárolunk. Folytatódik a kétoldalú kooperáció a haszonjárművek gyártásában is. A magyar ipar pl 5000 szervokormányt,200 000 dugattyút, és különféle műszereket szállít a lengyel teherautó-fülkékért és keréktárcsákért cserébe Az 1981. évi behozatalban több szocialista partnerével a Nikex is megállapodott. Az előző ötéves tervben a magyar kohászat, bányászat, közlekedés és építőipar a szocialista országokból mintegy 1 milliárd 200 millió rubelért importált komplett nagyberendezéseket, egyedi gépeket. Az 1981—1985 közötti időszakra hasonló nagyságrendű vásárlásokat terveznek, így pl. Csehszlovákiából villamos szerelvényeket és a hazai vasútvillamosításhoz gépeket Romániából és Bulgáriából vagonokat hoznak be, a Szovjetunióból pedig különböző kohászati, bányászati berendezéseket. De jelenleg több szocialista céggel tárgyalnak exportról és importról egyaránt. A Medimpex és a többiek A magyar gyógyszeripar exportját és importját bonyolító Medimpexnek már 1981-re 160 millió rubeles magánjogi szerződései vannak, amelyeket az elmúlt hetekben kötöttek a szocialista partnerekkel. A szocialista gyógyszer-kereskedelem több mint 50%-a szakosítási szerződések szerint realizálódik, 1981—1985-re már számos megállapodást aláírtak. A textilipar is több szerződést kötött a közelmúltban az 1981. évi szállításokról, így pl. a Hungarotex szovjet partnerével megállapodott a kölcsönös forgalomban, amely több 10 millió rubelt tartalmaz. A lengyel Textilimpex Lodz vállalattal is szerződtek a magyar—lengyel szálcsere további folytatására. A megállapodás szerint a lengyel fél Elana poliészter szálat ad színes és nyers crumeron poliakrilnitril szál ellenében. Ezen kívül a Chemolimpex is megállapodott a lengyel féllel, hogy a Borsodi Vegyi Kombinátbankészülő pvc-port szállítja a lengyel Torlen- poliészter Szálért Az Egyesült Izzó több szocialista partnerrel kötött szerződést 1981-re különböző típusú lámpák és gyártósorok szállítására. A Vörös Október Férfiruhagyár 1981-ben teljes szocialista exportját a szovjet piacra szállítja. Nehéz lenne felsorolni mindazokat a vállalatokat, amelyek már jó előre igyekeznek a kivitelt és a behozatalt magánjogi szerződésekkel biztosítani. / EleitAromos szerviz Mindenféle szervizszolgáltatással kapcsolatban létezik egy alapvető ellentmondás. A nagyközönség érdeke az, hogy a szolgáltatást a lehető legolcsóbban kapja, a munka a lehető legjobb minőségű legyen, és a lehető legrövidebb időn belül végezzék el. Maga a vállalat azonban alapjában éppen olyan mutatók teljesítésére van kötelezve, mint a termelő üzemek, és ha megfelelő nyereséget akar biztosítani, akkor sok, az előzőekkel ellentétes szempontot is figyelembe kell venni. Ez az ellentét az utóbbi időben azért is erősebb, mert 1968 óta a szerviz vállalatok állami támogatást nem kapnak. Ennek ellenére vitathatatlan, hogy a készülékek növekvő száma ellenére a szolgáltatás javult, ami viszont nem jelenti azt, hogy ezeket az ellentmondásokat mindenki megelégedésére lehetett feloldani. A műszaki fejlesztés A szervizelő vállalatok műszaki fejlesztésének megoldása elég nehéz, mivel ezek a vállalatok műszaki fejlesztési alapot nem képezhetnek, s többé-kevésbé az érdekelt kooperáló üzemek vagy a minisztérium egyszeri, bizonyára nem tervezhető segítségére vannak utalva. Pedig a fejlesztés ezen a területen azért is fontos, mert egy-egy új típus forgalombahozatalára műszakilag is fel kell készülni, és azért nem olcsó, mert nagy mennyiségű üzletet kell ezekkel a speciális műszerekkel ellátni. Nehezíti a helyzetet, hogy a szükséges készülékeket a kereskedelemben általában nem nagyon lehet kapni, illetve csak kemény valutáért lehetne beszerezni, ám az esetek többségében ennek sem lenne sok haszna, mivel ezek a műszerek és készülékek általában többet tudnak, mint amennyire a műszerésznek szüksége van. Olcsóbb és praktikusabb tehát ha az éppen megfelelőt házilag fejlesztik ki, sőt az esetek egy részében gyártják is. Csakhogy ekkor újabb probléma keletkezik. A különböző mutatók alapján a vállalat értékelése akkor kedvező, ha az egy dolgozóra jutó javítási összeg a lehető legmagasabb. De ha a munkások egy jelentős része a többieknek készít különböző műszereket és berendezéseket, akkor az egy fő teljesítményét mutató szám alacsonyabb lesz, ami viszont a gyakorlatban azt jelenti, hogy a vállalat értékelése kevésbé lesz kedvező. Ez persze olyan ellentmondás, amit megfelelő rendelkezéssel fel lehetne oldani. Ezeknek a műszereknek kifejlesztése és elkészítése rendkívül fontos feladat. A szerviznek állandó kapcsolatot kell tartania a gyártó üzemekkel, ismerniük kell technológiájukat, az általuk készített alkatrészek minőségi mutatóit és változásait. Egy-egy új technológia, illetve gyártmány megjelenése — nem olyan régen például a színes televízióé — igen nagy feladatot jelent a szerviznek, hiszen nagyon sok kis üzlet dolgozóit kell azzal megismertetni. Természetesen azonnal felvetődik a készletek kérdése is, hiszen a szerviznek nagyon sokféle alkatrészt kell tartania, többek között ott vannak a már nem gyártott típusok készletei éppúgy, mint az újonnan gyártott típusok, sőt az importált típusok alkatrészei is. Ez természetesen növeli a raktárkészletet, ez viszont csökkenti a nyereséget, ami viszont ismét károsan hat a műszaki fejlesztésre. A megoldás az egyetlen megoldás, az lenne, ha a gyárak ütemesen szállítanának, s hogy ha ez nem megy, legalább a negyedév elején, hogy a negyedév végéig a készlet csökkenthető legyen. Ez lehetővé tenné, hogy a feltétlenül szükséges készletek ne veszélyeztessék az elért nyereséget. Megoldatlan az import alkatrészek kérdése is, és ez szinte relációként másként okoz problémát. Sokat lehetne megtakarítani az alkatrészek felújításával is. Hogy mást ne említsünk, például a tévéképcsövek felújításával. Erre azonban a vállalat csak saját érdeke ellenére vállalkozhat, mert — mint említettük — ebben az esetben a dolgozók egy részét felújítással foglalkoztatják, és ez csökkenti az egy főre jutó javításokból eredő bevétel összegét. A helyzet tehát nem könnyű. Mégis úgy véljük, hogy e feladatok egy részének megoldása nem okozhat különösebb problémát, s ez sok nehézséget háríthatna el. M ÉSZAKI ÉLET 3