Műszaki Élet, 1985. január-június (40. évfolyam, 1-13. szám)

1985-01-05 / 1. szám

ME 3 A társadalmi és az egyesületi célok azonosak Növeljük szellemi versenyképességünket! Az új esztendő előtt néhány nappal beszélgettünk dr. Tóth Jánossal, a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetségének főtitkárával az MTESZ 1984-ben végzett munkájáról, 1985-ös terveiről. E szövetség 32 tudomá­nyos egyesületében 170 ezer szakember, mérnök, kutató, agronómus, gazdasági vezető tevékenykedik. Egyesületi, társadalmi keretekben végzett közéleti tevékenységük, tu­dományos, továbbképző, szervező, felmérő és kutató mun­kájuk meghatározó része hazánk műszaki, tudományos fej­­lődésének. Az ő gondjaikról, feladataikról és sikereikről, a szövetség, s az egyesületek szerepéről beszélgetett a főtit­kárral lapunk főszerkesztője. — Ez volt az első olyan esz­tendő, amelyben az MTESZ mint társadalmi szervezet tevé­kenykedett. Mennyiben jelen­tett ez változást szövetségünk életében? — Az Elnöki Tanács döntése elismerését jelentette mindan­nak az alkotó társadalmi mun­kának, amit az elmúlt években végzett a magyar műszaki, ter­mészettudományos, agrár- és gazdasági értelmiség. Az elisme­rés mellett ez a döntés egyben törvényesen biztosítja az egye­sületekben dolgozó szakembe­reknek a tervek véleményezésé­nek jogát, a szervezett és hiva­talos bekapcsolódást az állami döntések előkészítésébe, majd a határozatok végrehajtásába. — Nem formalitás ez? Hiszen ma már senki sem tagadja a tudományos felmérések, összeg­zések, a szakemberek előzetes vitájának szükségességét a nép­­gazdasági, a politikai tervezés­ben.­­ Senki sem tagadja, tagad­hatja, hogy azok a tudományos egyesületi célok, feladatok, ame­lyek megszülték, kialakították a szakembereknek ezeket a szer­vezeteit, most — történelmi­leg ugyan nem először — iga­zán egybeesnek a­­ társadalmi célokkal, tervekkel. Nevezzük történelmi pillanatnak? A lé­nyeg: találkozott a népgazdaság szükséglete és a tudományos egyesületek igénye. Találkozott úgy, mint a múlt század végén — sok egyesületünk akkor ala­kult —, hazánk első nagy iparo­sítási hullámának idején, majd 1948-49-ben, a szocialista társa­dalom építésének, az ország megújításának kezdetén. Mai helyzetünket így jellemezte Ká­dár János elvtárs februárban, amikor meglátogatta szövetsé­günket: „Az MTESZ munkájá­ban érezhető lendület annak is tulajdonítható, hogy a probléma iránt, amivel önök foglalkoznak, fokozódott az érdeklődés az or­szág vezetésében is, fokozódott a társadalmi igény, az elvárás a műszaki szakemberekkel szemben.” A jó szakember hasz­nosítani akarja tudását, termé­szetes tehát, hogy az eredmé­nyeire nem ül rá, s ha kell, vi­tázik, harcol azok alkalmazásá­ért, védi tudományos meggyőző­dését, további kutatásra ösztön­zi önmagát is. Egyetlen elisme­rés sem formális dolog. Minden ember, minden közösség igényli azt, s elvárja, hogy biztosítsák számára az alkotás, a további sikeres tevékenység lehetőségeit. Az Elnöki Tanács döntése ezt a lehetőséget biztosította az MTESZ-nek, tudományos egye­sületeinknek. — Ebben az esztendőben meg­szilárdult népgazdaságunk egyensúlya, a mezőgazdaság az aszály ellenére is helytállt, az ipar a tervezettnél kissé jobban is növelte termelését. Véleménye szerint milyen szerepe volt e fejlődésben az MTESZ egyesü­leteiben tevékenykedő szakem­bereknek, s mi a feladatuk e fejlődés meggyorsításában? — Mi már évekkel ezelőtt, a legnehezebb időszakokban is hirdettük, hogy egy pillanatra sem szabad lemondani a mű­szaki fejlesztésről, bárhonnan, bármi­­áron elő kell teremteni hozzá a szükséges alapokat. A műszaki fejlesztés nemcsak a ma igénye, hanem a jövő záloga is. Minden rendelkezésünkre álló eszközzel igyekszünk serkenteni, segíteni a természettudományos kutatást, a műszaki fejlesztést, a tudományos eredmények al­kalmazását. Napjainkban külö­nösen a gazdaságirányítás kor­szerűsítésének feladataira, a biotechnológia alkalmazására, az elektronika eredményeinek meghonosítására, elterjesztésére fordítjuk figyelmünket. Milyen eszközeink vannak ehhez? Első­sorban a magyar tudományos, műszaji, gazdasági és agrár­szakember-gárda tudására, tenni­­akarására támaszkodunk. Ez a szellemi tőke hallatlanul nagy érték, különösen most, hogy az egész világon felértékelődött Látnunk kell, hogy tudásverseny folyik, s ha meggyorsítjuk az innovációs folyamatot, javíthat­juk helyzetünket. Az ipari ter­melés minőségi fejlesztése lét­kérdés. A felszabadulás óta el­telt négy évtized alatt népünk megvalósította — ahogy a köz­gazdászok mondják — az ipari áttörést. Ez minőségi fordulat! De a további ipari fejlődés fel­tétele a termelékenység, s a ver­senyképesség gyors növelése. Ez pedig elsősorban a szellemi tel­jesítmény felhasználásával, fej­lesztésével, száguldó növekedé­sével érhető el. — Milyen muníciót biztosít ehhez a száguldáshoz a szövet­ség? — Arról már sokat írtunk, be­széltünk, hogy képviseljük az értékeléshez, az előkészítéshez, a döntéshez szükséges szinte valamennyi tudományágat, s ná­lunk a hivatali kötöttségek bék­lyója nélkül alkothatják meg véleményüket a szakemberek. Egyesületi csoportunk, MTESZ- szervezetünk szinte valamennyi termelő üzemben tevékenyke­dik. Ha jól dolgozunk, működik az innovációs lánc lentről fel s fentről le, és horizontálisan is, bár helyesebb úgy mondani — s ezt jobban is szeretem —: az elméleti ötlettől a termelés gya­korlatáig s vissza. Ez nem ön­magáért való kérdés-felelet já­ték. A szükséges „üzemanyagot” a sok ezer tanfolyammal, szak­mai vitával, szimpozionnal, mű­szaki, tudományos, gazdasági információt adó előadással, a több száz nemzetközi tudomá­nyos konferencia és kongresszus megrendezésével adjuk. — Megemlítene közülük né­hányat? — Bányászati folyamatirányí­tási konferencia, vegyiszál szim­­pozion, műtrágya-világkongresz­­szus, konferencia a csillagászat oktatásának kérdéseiről, a roma szimpozion, táj­rendezők világ­­kongresszusa ... Kiragadott pél­dák. De ezek a találkozók hal­latlanul fontosak, az információ­cserék fórumai,, segítik a kap­csolatok kiépítését és fenntartá­sát. Szívesen jönnek Magyaror­szágra a külföldiek, elsősorban azért, hogy megismerjék a ma­gyar eredményeket, kutatókat, mérnököket, gazdasági vezető­ket. Kedvelik azt a társadalmi, politikai, tudományos légkört, amely hazánkban fogadja őket. A képzést, a továbbképzést, a nemzetközi s a hazai eredmé­nyek megismerését, elterjeszté­sét szolgálják a külföldiek, il­letve belföldiek részvételével megrendezett tanácskozások. Ugyanezt szolgálják szakmai lapjaink, kiadványaink is. Gyors, hatékony tudományos tájékoz­tatás és információcsere nélkül megrekedünk. A közgazdászok az elmúlt 10—15 évben — ügye­sen s helyesen — megteremtet­ték a maguk sajtóját, azt, amely nemcsak a szakembereket tájé­koztatja, de a közvéleményt is orientálja. Ilyen „áttörésre” van szükség a tudományos-műszaki sajtó területén is, hiszen az év­tized végére milliók hétköznap­jaiba tör be az új technika — elsősorban az elektronika —, s erre nemcsak szakmai, hanem társadalmi méretekben is fel kell készülnünk. Fejlesztenünk kell szakmai folyóiratainkat, tartal­milag, technikailag is. Rugalma­san igazodniuk kell az ipar, a mezőgazdaság, az egész gazda­ság és társadalom új struktúrái­hoz, különben öncélúak lesznek. Ezért hoztuk létre a Mikroszá­mítógép Magazint, támogattuk a Magyar Elektronika kiadását. A hazai műszaki-tudományos információs forradalomban az új technika meghonosítása, s felhasználása mellett az egyik legfontosabb szerepet éppen a Műszaki Életnek szánjuk. — Köszönöm, vállaljuk ezt a feladatot. Ha már szóba kerül­tek az emberi és szakmai kap­csolatok, a tájékoztatás s a tá­jékozódás kérdései, beszélne valamit olvasóinknak az MTESZ nemzetközi munkájáról? — Nemzetközi kapcsolataink­nak a híd szerepét szánjuk. Ahogy hozzánk eljönnek külföl­di szakemberek, úgy a mieink is részt vesznek más országok­ban rendezett tudományos ta­nácskozásokon. A szocialista or­szágok közül különösen jó, al­kotó az együttműködésünk a Szovjetunió, az NDK, Bulgária és Csehszlovákia testvérszerve­zeteivel, élénkek a regionális kapcsolataink Jugoszláviával és Lengyelországgal. A kapcsola­tok kiépítése, illetve élénkítése érdekében elnökségi delegációnk járt Kínában s a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságban. S e kapcsolatok alatt szakembe­rek cseréjét, szakmai szemlé­ket, tudományos eszmecseréket kell érteni. Jók, gyümölcsözőek a kapcsolataink az NSZK, Finn­ország, Ausztria, Svájc, Svéd­ország, Görögország tudomá­nyos egyesületeivel. A harmadik világban az indiai, a szír, a lí­biai, legújabban az egyiptomi mérnökszervezettel kötöttünk, illetve újítottunk meg együtt­működési megállapodást. De felsorolhatnám még a világ sok országát Európából­ vagy a ten­gerentúlról, amelyek tudomá­nyos szövetségeivel, mérnök­szervezeteivel kapcsolatunk van. S az együttműködést nem csak mi akarjuk, nemrég látogatóban járt nálunk az Amerikai Tudo­mányfejlesztési Szövetség, az AAAS ügyvezető igazgatója, William Carey, ő mondta: az amerikai szakemberek igénylik az együttműködést, bizonyos te­rületeken az MTESZ jó partne­re lehet a szervezeteiknek. Kap­csolataink természetesen nem­csak kétoldalúak, tagjai va­gyunk a FENTO-nak, a szocia­lista országok mérnök és tudo­mányos szervezetei szövetségé­­nek, aktívan részt veszünk mun­kájában, vállaltuk a környezet­­védelmi témák koordinálását. A FENTO ez év márciusában Bu­dapesten tartja végrehajtó bi­zottsági ülését. A Mérnökszer­vezetek Világszövetségében is tevékenykedünk. A szövetség kenyai kongresszusán C. Herme­lin főtitkár kért fel bennünket, hogy a magyar hozzászólásokat, referátumokat, a mérnököknek a világbéke védelemében vállalt felelősségéről kifejtett gondola­tainkat adjuk ki külön kötet­ben, és juttassuk el a világszö­vetség 84 tagszervezetéhez.­­ Az új év általában csak a gazdálkodás új főkönyvének a megnyitását jelenti, a tartalmi munka folyamatos. Mégis szíve­sen beszélünk az év elején táv­lati terveinkről. Megfogalmaz­ná ezeket? — Első és legfontosabb fel­adatunk hazánk műszaki fejlő­désének segítése. Ennek érdeké­ben teszünk s akarunk tenni mindent. A munka valóban folyamatos. Az idén is lesznek jelentős tudományos tanácsko­zások: elektronikai technológiai szimpozion, textilipari műszaki konferencia, élelmiszerhigiéniai világkongresszus, bányászati és kohászati kiállítás stb. A szak­mai tanfolyamok, tanácskozá­sok mellett több gondot fordí­tunk a szakemberek nyelvi kép­zésére. 1984-ben közel ötven központi előterjesztést vélemé­nyeztek szakembereink, részt vettek a VII. ötéves terv szak­mai előkészítésében. Más társa­dalmi, illetve állami szervekkel együtt kidolgoztuk a műszaki értelmiség helyzetét tükröző, in­novációs készségének fejleszté­sét szorgalmazó anyagot, ame­lyet most terjesztünk központi politikai fórum elé. Sokrétű vi­tában véleményeztük a terület- és településfejlesztési elképze­léseket, a felsőoktatás fejleszté­sének tervét, az oktatási tör­vénytervezetet, „A tudományos kutatás fő irányai” című előter­jesztést. De természetesen nem­csak opponensi, vitapartneri szerepet vállalunk, hanem részt kívánunk venni a tervek végre­hajtásában is. Szövetségünk éle­tében először történt meg, hogy felkért bennünket az MSZMP Központi Bizottsága: vitassuk meg, véleményezzük a kongres­-­ szusi irányelveket. Ez nagy fe­­­lelősség. A kongresszus után pe­­dig végre kell hajtanunk a ha­tározatokat, amelyek kialakítá­sához mi is hozzájárultunk. Ha­zánk felszabadulásának évfor­­dulója alkalmából ünnepi elnök­ségi ülésen, tudományos ülés­szakon tekintjük át a négy év­tized műszaki-tudományos ered­ményeit, a magyar—szovjet tu­dományos együttműködés sze­repét. 1985 nemzetközi ifjúsági év, így még időszerűbb lesz az az országos tanácskozásunk, amelyen a fiatal műszaki-tudo­mányos értelmiség gondjait, helyzetét, jövőjét vitatjuk meg. — Ez a tanácskozás ismét ref­lektorfénybe állítja a műszaki értelmiség anyagi-erkölcsi meg­becsülésének kérdését is.­­ Reflektorfényben van az ma is. Ezért is készítettük el a már említett tanulmányunkat, néhány főhatósággal közösen. A diagnózis ismert, a mi előter­jesztésünk elsősorban arra tér ki, hogyan lehet gyógyítani a betegséget. Anyagi és erkölcsi ösztönzés nélkül nincs műszaki haladás, nincs igazi intellektuá­lis teljesítmény. A helyzet meg­változtatásával már így is meg­késtünk, túl sokat beszéltünk róla, de keveset tettünk. Véle­ményünk szerint e kérdésben politikai döntésre van szükség! — Érdekvédelmi feladatokat vállal az MTESZ? — A műszaki haladás minden akadályát szeretnénk leküzdeni. A nem megfelelő anyagi és er­kölcsi megbecsül­és, az alkotó munka differenciált jutalmazá­sának hiánya véleményünk sze­rint ilyen akadály. Ebben az ér­telemben vállaljuk a természet­­tudományos kutatók, a mérnö­kök, a mezőgazdasági szakembe­rek érdekképviseletét. — A szövetség és az egyesü­letek belső életében várható-e változás? — Annyi, amennyi egy ál­landóan átalakuló, fejlődő, a kö­vetelményekhez igazodó orga­nizmus életében. Igyekszünk még vonzóbbá tenni az egyesü­leti munkát. Azt akarjuk, hogy az egyesületek igazi, elmélyült alkotóműhelyekké váljanak, ön­állóan, felelősséggel és gazdasá­gi, személyi érdekeltséggel vé­gezzék munkájukat. Szükség van arra, hogy még több tudomá­nyos, műszaki, gazdasági infor­mációt kapjanak, s arra, hogy érdemi gondolataik, javaslataik megvalósuljanak. A mi szakem­­bereinknek ez jelenti a legna­gyobb sikerélményt. Szövetsé­günk szervezeti felépítését is igazítanunk kell a többi társa­dalmi szervezet felépítéséhez, elsősorban a megyékben. Szor­galmazzuk technikai felszerelé­sünk fejlesztését, hogy az in­formatika, az elektronika leg­újabb gépeivel, berendezéseivel nálunk (is) megismerkedhesse­nek az érdeklődők, különösen a fiatalok. Szeretnénk, ha meg­teremtődnének a kötetlen, gát­­talan tudományos információ­­csere lehetőségei a Technika Há­zakban, kialakulna a klubélet. Budapesten ehhez arra is szük­ség lenne, hogy véglegesen meg­oldódjék székházunk ügye. — Ez az év, 1985 egyben a következő küldöttközgyűlésre való felkészülés éve is. — Az MTESZ XIV. küldött­­közgyűlése 1986-ban ül össze. A beszámolás, a tervezés, a válasz­tás mellett szeretnénk — eset­leg nemzetközi — tudományos ülésszakká alakítani ezt a ta­nácskozást. Vitassuk meg, ho­gyan segíthetnénk még jobban a tudományos-műszaki hala­dást, versenyképességünket, a termelést. Nagyon fontos, hogy addig is megtaláljuk az üzemi, intézményi munkánk leghaté­konyabb módszereit. A vállalati önállóság növekedésével meg­nőtt az egyesületi csoportok, az üzemi MTESZ-szervezetek je­lentősége. Ha valóban segíteni akarnak a vállalatvezetésnek, ezer eszközük van erre a terve­zésben, a képzésben, de igényel­je is munkájukat a vállalatok gazdasági, társadalmi vezetése, adja meg munkájukhoz a szük­séges információkat. Mindaz, ami most szóba került, csak ré­sze, váza az egyesületek s a szö­vetség egész tevékenységének. S e szerteágazó, felelősségteljes munkát a magyar műszaki-tudo­mányos értelmiség végzi, lelke­sen, odaadóan. Ezt a beszélge­tést is szeretném felhasználni arra, hogy az MTESZ elnöksége nevében köszönetet mondjak valamennyiüknek. Egyben ké­rést is tolmácsolnék: szolgálják ugyanolyan szívvel hazánk mű­szaki haladásának ügyét, mint eddig tették. Kívánok vala­­mennyiüknek erőt, egészséget, sikereket, boldogságot az új esztendőben, s egész életükben. 1SS5. JANUÁR 5.

Next