Műszaki Közlemények, 1930 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1930-01-01 / 1. szám

2 és Dr. Tomits Iván: Távbeszélő összeköttetések tervezésének és üzembentartásának elektromos elveiről,­strukciójánál fogva már előre adva van; ezek közül egyik a kábel üzemkapacitása (C2), mely pl. a magyar posta Western-típusú inter-­urbán kábeleinél állandóan 0,038 mikrofarad, a másik pedig a leveze­tés (G2), melynek értéke modern kábeleknél kb. 0.6 mikrosiemensre tehető. E két adatból és a légvezeték megadott elektromos jellemzői­ből most már a 35) alatti egyenletek alapján kiszámítható a kábel hiányzó két tényezője és pedig a számításokra alapítva, a cég törzsáramkörökre kilometrikusan 10 millihenry terhelést javasol 1,5 kilométeres csévemezőkkel és egyen­ként 15 millihenry önindukcióval bíró csévékkel; a csévék szükség sze­rint kettenkint egyesíthetők is olyanformán, hogy minden két 15 milli­­henrys cséve helyett egy 30 millihennys cséve alkalmazható, de két­szeres nagyságú csévemezőkkel (3 km.). Megjegyezzük, hogy rövid kábelszakaszoknál, amennyiben a sza­kaszra csupán egy-két cséve jutna, a pupírozásnak nincsen kielégítő hatása, amiért is ilyenkor a kábel folytonos terhelése ajánlatos (kra­­rupozás). A fenntnevezett cég 4,5 km-ig bezárólag speciálisan mérete­zett krarupkábelek használatát javasolja. A légvezetékbe beiktatandó pupinkábelek végeiken mindig fél csévemezőkkel végződnek, amennyiben a kábel hossza olyan volna, hogy nem tartalmazna pontosan egész számú csévemezőt magában, úgy a megmaradt töredék-csévemezőhöz olyan kapacitású konden­zátort kapcsolunk hozzá, amely annak üzemkapacitását a teljes cséve­­mező üzemkapacitására egészíti ki. Ami a légvezetékbe iktatandó pupínkábelek pontosabb kalkulá­cióit, továbbá az úgynevezett impedanciatranszformáló műkapcsolások előnyeit illeti, arra vonatkozólag utalunk a С. С. T. már említett 1920. évi kiadványára. Toldalék-művonalak [Leitungsverlängerungen] alkalmazása erősí­tett áramköröknél. Ismeretes, hogy stabilitás szempontjából különö­sen kedvezőtlennek a viszonyok olyan nagyobb vidéki központokba befutó interurbán légvezeték-áramköröknél, melyek tranzitálásához zsinórerősítőt kell használni, melyekhez azonban fix utánzatot előre megadni nem lehet. Ez az eset áll fenn például olyankor, mikor az interurbán áramkörre több középállomás van felfűzve (omnibusz áramkörök), vagy amikor az üzem természete szerint az erősítésre befutó áramkör a kért összeköttetések lebonyolítása céljából mindig más és más interurbán áramkörökből van összetéve. Az utánzatok el­készítése elé elsősorban nehézséget gördít az a körülmény, hogy az ilyen áramkörök gyakran eléggé inhomogének,­­ részint az összetevő áramkörök különbözősége (különböző légvezetékek, helyi kábelek stb.), részint pedig az áramkör különböző hossza miatt. Még jobban I — 1 — Ъ2 — Dj Q 1­­­ (R­i_Gi i G2'i . Ka lU Сл ' C2 )

Next