Műszaki Közlemények, 1933 (7. évfolyam, 1-10. szám)

1933-01-01 / 1. szám

4 Koczka László: Biztosító berendezések fejlődése a távbeszélőnél. (NB: Nagyobb árammennyiségek levezetésére a légvezetékeknél rend­szerint a tb. központ előtti utolsó oszlopon felszerelt parcellán csigába épített erős felépítésű villámhárítót alkalmaznak.) A szénlemezes villámhárítók legtöbbször nem felelnek meg a fent támasztott követelményeknek. A tapasztalat ugyanis azt mutatja, hogy különösen zivataros vidékeken (pl. Győr) az alacsony kisülési feszültség (kb. 300 volt) nem megfelelő, mert a szénlemezek hamar tönkremennek. A túlságosan felemelt kisülési határnál viszont a vil­lámhárító védőhatása kétséges. A villámhárítónak teljesen új utakon járó megoldása a nemes gázzal töltött üvegburás villámhárító. Egy ilyen nemesgáztöltésű patront mutat a 2. számú ábra. A kisnyomású gázzal töltött csőben két fémelektróda van elhelyezve. Ha a feszültség az elektródák között bizonyos értéket („gyújtó feszültség“) meghalad, akkor a nemesgáz ionizálódik s jól vezetővé válik. A túlfeszültség levezetése közben a feszültség csökken; a kisülés addig tart, míg a feszültség egy bizo­nyos érték alá („kioltó feszültség“) nem csökken. Az utóbbi jóval kisebb, mint a gyújtó feszültség. A gyújtó s vele együtt a kioltó feszültség a nemesgáz sűrűségével változtatható. A gyújtó feszültség értékének csökkentésére a fémelektródák felületét báriummal, vagy káliummal szokták burkolni. Az ismertetett villámhárító már kis gyújtó feszültség mellett dol­gozik és tökéletes védelmet nyújt; a légköri és indukált elektromos­ságot levezeti anélkül, hogy üzemzavart okozna s többezer kisülést bír el anélkül, hogy tönkremenne. Az ilyen villámhárító csak akkor válik hatástalanná, ha a sok kisülés, vagy az esetleges túlterhelések miatt a gáz elszennyeződik. A kétpólusú nemesgáztöltésű patronoknak a vezetékekbe való bekötési vázlatát a 3. sz. ábra mutatja. A V 1 és v2 nemesgáztöltésű villámhárítók akkor jönnek műkö­désbe, ha a vonalra kerülő feszültség kb. 160—220 voltot ér el. Ekkor a túlfeszültség a földön át folyó áram alakjában (ábrában egyszeres nyíllal jelölve) egyenlítődik ki. Ha a kiegyenlítő áram túl nagy, akkor az e, és e2 erősáramú biztosítékok kiolvadnak és megszüntetik az összeköttetést a vezetékek és a megvédendő berendezések között. A vonalmegszakítás után esetleg fellépő nagyobb feszültségeket a vonalba épített szívócsúcsok (sz, és sz2) továbbra is levezethetik. Az elmondottakból következik, hogy a kiolvadó biztosítók célja a vil­lámhárítók védelme a túlterhelés ellen. A gyakorlat azonban azt mutatja, hogy az ilyen felépítésű villám­hárítók gyakran tönkremennek anélkül, hogy az olvadó biztosíték ki­olvadt volna. Ennek a káros jelenségnek magyarázatára a villám­­hárítócső karakterisztikájának ismerete szükséges. A karakterisztiká­ból (4. ábra) látható, hogy a cső kb. 160 volt gyújtófeszültségnél kezd 2. ábra.

Next