Műszaki Lap, 1906 (7. évfolyam, 1-24. szám)
1906-01-05 / 1. szám
4 1906 MŰSZAKI LAP kiadott feszültséget megtarthassuk; csakhogy ha a mágneses mezőt bizonyos határon túl gyengítjük, az ankeráramok befolyása oly nagy lesz, hogy a gép gépen úgy mint normális fordulatszám mellett túlterhelés által szikrázni fog. Az előírottnál magasabb fordulatszám oka a helytelen szijáttételben keresendő. Elektro motoroknál, melyeknek fordulatszámát azok mellékáram körébe kapcsolt szabályozó ellenállások által változtatni kell, a kefék szikrázása szintén előfordulhat, ha a motor mágneses mezejét nagyon gyengítjük. Ahol ennélfogva oly üzemről van szó, melynél a fordulatszámot változtatni kell, ott oly motorok alkalmazandók, melyeket külön e célra terveztek és építettek, melyek tehát a mágnesség bizonyos fokú gyengítését szikraképződés nélkül kibírják. A mágnesező áram csökkentéséből származó szikrázás gyakori a pótdinamóknál, melyek a fődinamókkal sorosan kapcsolva, akkumulátortelepek töltésére szolgálnak, melyeknek feszültségét - legtöbb esetben állandó fordulatszám mellett — a normálisnál több mint 50%-al kell csökkenteni. Azért az ily pótdinamók kezelése szakavatott egyénekre bízandó és nem egy esetben ajánlatos volna — a mágneses mezőnek túlságos gyengítését elkerülendő az illető pótdinamók fordulatszámának változtathatása céljából, lépcsős szíjtárcsákat alkalmazni. Tudjuk azt, hogy a saját gerjesztésű mellékáramkörű dinamógép feszültsége normális feszültségének legfeljebb egyharmadára csökkenthető. Ezentúl a feszültség nagyon labil. Külső gerjesztés mellett ez ki van zárva, azért pótdinamóknál kivétel nélkül külső gerjesztést kellene használni, és pedig vagy a fődinamóról, vagy ami még jobb, mert állandó feszültséggel történhetik az akkumulátortelepről. A kefék és kollektor közötti szikrázásnak oka lehet a forgalomban levő különböző kollektorkenőcsök alkalmazása is. Épen úgy, mint a kazánüzemben a különféle hangzatos elnevezésű és kazánkőképződés megakadályozására ajánlott titkos szerek, úgy a dinamógép-üzemben a különböző kenőcsök határozottan elvetendők, mert csak a kefék és a kollektor közötti átmeneti ellenállás növelését idézik elő, előnyük azonban nincsen. A kollektor és kefék közötti szikrázásnak nem ritka oka az is, hogy a szénkeféknek a kollektorral érintkező felülete durva, vagy rá nem fekszik teljesen a kollektor felületére. Új szénkeféket minden körülmények között a kollektor felületének megfelelően becsiszolni kellene. Ez a becsiszolás úgy történik, hogy a kollektor felületére érdes felületével a kefék felé karborundum vásznat vagy közönséges finom üvegpapírt fektetnek, a szénkeféket a kefetartóban, a csiszoló vászonra vagy papírra helyezik s azután a kefehidat meglazítva addig mozgatják előre s vissza, míg a kefék csúszó felülete a kollektor felületére pontosan rá nem fekszik. Becsiszolás után ajánlatos a gépet az új kefékkel néhány órán át üresen járatni. A kefék szikrázása előfordulhat akkor is, ha a kollektor vörösréz szegmensei között levő csillám keményebb, mint a rézszegmensek és a rézszegmensek e miatt hamarább kopván mint a csillám, a kollektor felület egyenlőtlen lesz s a kerék forgás közben rezegnek. Ez a baj — nehéz lévén természetes csillámot az illető vörösrézzel azonos keménységben, találni — elég gyakori s ilyenkor a lecsiszolás, pláne,ha a karborandumvászon nem oly kemény, mint a használt csillám, nem használ s az illető kollektort sürgősen le kell esztergályozni. Ha a réz az egyes csillámbetétek között nagyon kikopott, előfordulhat, hogy a gép egyáltalán nem ad áramot, mert a kefék és lamellák közötti összeköttetés az előálló csillámbetétek miatt teljesen megszakad. Minden körülmények között súly fektetendő arra, hogy a kollektor leesztergályozása szakavatott egyén által végeztessék. Irányadóul szolgáljanak a következők. Az esztergáláshoz éles hegyű kés alkalmazandó s ügyelni kell arra, hogy a kollektor kerületi sebessége a kollektor hengerfelületén mérve másodpercenként 12 centiméternél nagyobb ne legyen. A simításnál a kés előtolása fordulatonként egy tized milliméternél nagyobb ne legyen, mely alkalommal a kollektor kerületi sebessége másodpercenkint 16-17 centiméterre emelhető. Simítás után a kollektort az esztergapadon pontosan meg kell vizsgálni, hogy az egyes rézszegmensek nem-e forgácsosak s a forgácsok útján nem-e érintkeznek egymással. Ha a kollektor késsel le van simítva, finom üvegpapírral kell lecsiszolni, persze szintén esztergapadon és egy kis olaj hozzáadásával. Csiszoló-vásznat kollektor lecsiszolásához semmi körülmények között sem szabad használni. Hogy a természetes csillám és a réz különböző keménységéből eredő egyenlőtlen kopást s az ezzel járó bajokat elkerüljék, újabban mesterséges csillámot használnak kollektorlamellák készítéséhez. Ilyen mesterséges csillám a megomit. Némely cégek a rézszektorok közötti körök kitöltésére az úgynevezett vulkánfiltert vagy pláne keménypapír lemezt használják. Mind a kettő határozottan elvetendő, mert vetemedik és sok bajnak okozója, különösen szénkefék alkalmazása mellett. A kollektor és kefék közötti szikrázásnak a kollektorszegmensek meglazulása is oka lehet. A kollektorszegmensek meglazulnak, például akkor, ha a szegmensek és a kollektorszelence közötti szigetelő anyag apad, ami vulkánfilter alkalmazása mellett idővel biztosan beáll. A kollektorszegmensek lazulásának oka néha az azokat összetartó gyűrűknél vagy az ezeknél alkalmazott szigetelésben is található. Hogy a kollektor laza-e vagy sem, arról úgy lehet meggyőződni, hogy a kollektor egyes szegmenseire helyezett kemény fadarabra kalapácscsal ütést mérünk és figyeljük, hogy a szegmensek benyomulnak-e. Ha erről meggyőződtünk, a kollektort ne próbáljuk saját személyzetünkkel javítani, hanem küldjük be az illető szállító cégnek, mely az ily munkákra valószínűleg jobban van berendezve, mint magunk.