Műszaki Lap, 1909 (10. évfolyam, 1-24. szám)

1909-01-05 / 1. szám

L. követi a francia példát és megengedi a szerződéskötés jogát lazább összetételű koalícióknak is. Ismerteti azokat a szabályokat, amelyek tekintet nélkül a szerződő felek mineműségére, általában érvényesek a kollektív szerző­désnél. Fontos ezek között az, hogy a szerződés csak határozott időre szólhat. A tervezet módot ad arra, hogy bizonyos esetekben a szerződés mégis fölbontható legyen. A szerződés által a szerződést megkötő egyéneken kívül jogosítottak és kötelezettek lesznek azok is, akik utólag csatlakoznak hozzá és a tervezet három védelmet állít föl e tekintetben, hogy kik tekintendők a szerző­déshez csatlakozottaknak. A 713-ik szakasz fontos elvet állapít meg, amikor a kollektív szerződés rendelkezései­nek az általa kötelezett személyek egyéni munkaszerző­déseivel szemben abszolút hatályt tulajdonít, sőt annak automatikus érvényesülését biztosítja. Ismerteti ezután azokat a rendelkezéseket, amelyek csakis a szervezet által kötött kollektív szerződésekre vonatkoznak. A szer­ződés megkötése szigorú feltételekhez van kötve, még szigorúbbakhoz fölmondása. Abban a kérdésben, hogy az egyesület saját nevében vagy tagjai képviseleté­ben szerződik-e, a tervezetnek az az álláspontja, hogy az egyesület a tagokkal a kollektív szerződés rendelke­zései tekintetében egyképpen érdekelve van, tekintet nélkül arra, hogy saját nevében vagy tagjai nevében köti-e meg a szerződést. Gép és szerszámkiállítás Budapesten. A Tech­nológiai Iparmúzeum, a kisipar érdekében, ezidén gép- és szerszámkiállítást rendezett. A kiállítás kiváló hasz­nosítása céljából a rendezés úgy történt, hogy a gépe­ket működésben lehessen tanulmányozni. A gépek iránt érdeklődő iparosoknak a kereskedelmi miniszter alkal­mat kívánt nyújtani, hogy azok a gépek kezelését meg­tanulhassák. E célból külön tanfolyamok is lesznek, sőt ilyeneket már is szerveztek, pl. az elektromotorok keze­lésére, amelyen tekintettel arra, hogy Magyarországon már mintegy 200 városban van elektromos telep, igen akut fontosággal bírnak. A kisipar igényeire való tekin­tettel, a technológiai iparmúzeum igazgatósága a szer­számgépeknek egyes elektromotorokkal való hajtását mutatja be. Tanfolyamban képezi ki az iparosokat a galvanostégiában is. Újdonság gyanánt szerepelnek egyetemes kádárgépek is, melyeket a kisebb kádár­mester is jól használhat, kezelését pedig a múzeumban megtanulhatja. Bemutatja a múzeum az újabb hazai szerszámipart is, amely gyártmányaival a legjobb kül­földivel is versenyez. A kiállított gépek minden szerdán és pénteken délután 6 -8-ig, vasárnap délelőtt 10—12-ig működésben láthatók. Maga a kiállítás teljesen díjmen­tesen látogatható és minden nap délelőt­t — 1-ig, vasár­nap pedig 9—12-ig van nyitva. A kiállítás tartama kb. 4 hónap. „Reflexiók.“ A ML. 13. számában Vacsek István tagtársunk „Reflexiók“ címen egy kis elmefuttatást közölt. Örömmel láttuk e közleményt, bár sok téves állí­tás van benne, amit annak tulajdonítunk — mint a szerző is írja — hogy új tag. El nem mulaszthatjuk azonban a cikkben foglalt téves állításokat helyre igazítani, nehogy azok ily értelemben befolyásolják tagjainkat. Örömmel láttuk a cikket már csak azért is, mert végre akadt valaki, ki az egyesületi élet iránt legalább némiképen érdek­lődik. Csak azt nem tartjuk helyesnek, hogy t. Tagtár­sunk nem fordult előbb hozzánk némi felvilágosításért. Ha ezt megtette volna, akkor meggyőződhetett volna arról, hogy például a címkérdéssel már évekkel előbb és éveken át foglalkoztunk és hogy az ügy nem végző­dött eredménynyel, az sajnos, a nálunk minden téren tapasztalható szalmalángszerű lelkesedésnek tulajdonít­­ató. Ami az ügykezelés lazaságát illeti, azt meg egy­e­­nesen vissza kell utasítanunk, mert abból, hogy tisztelt tagtársunk nem kapta meg a felvételről értesítő levelet, nem lehet az ügykezelés lazaságára következtetni. Meg­történt már az az eset nem egyszer, hogy a levél a postán elkallódott, vagy más zavaró körülmény folytán nem jutott a címzett birtokába. Ha tisztelt tagtársunk vesz annyi fáradságot magának és felfárad az egyesület irodahelyiségébe, személyesen győződhet meg az ügy­kezelés pontosságát. Ami a tagdíjak beszedésének hiányait illeti, arról a legközelebb szétkü­ldendő levelek­ből értesülnek majd t. tagtársaink és így a cikkíró úr is. Abból majd kitűnik, ki az oka annak, hogy a tag­sági díjak ily lanyhán folynak be. A tisztikar dacára annak, hogy munkájáért semmi tiszteletdíjat nem kap. (nem is kér) a leglelkiismeretesebben végzi a már nem csekély teendőket. Igaz ugyan, hogy tartunk fizetett segéderőt, de az egyesület egész vezetése annak ezer­féle gondjaival három négy ember vállára nehezedik ki, napi fárasztó hivatalos dolgaik után nem kímérnek időt, fáradságot, sőt gyakran költséget sem és szeretet­tel végzik elvállalt kötelezettségüket. Vasár- és ünnep­napi szabadidejük nagyrészét szórakozás és kirándulá­sok helyett lakásukon vagy az egylet irodájában töltik azon ideális célért, hogy ügyünket valamivel előbbre vigyék. És mi ezért a jutalmuk? A tagok egy része még azzal sem könnyíti meg a tisztikar helyzetét, hogy a szükséges anyagiakat rendelkezésére bocsátanák, nem szólva arról, hogy erkölcsileg — mi nem kevésbbé fontos — sokan úgyszólván semmivel sem segítik. De aztán ha a napi gondoktól és munkától elfáradt agy­­gyal pihenés helyett az egylet ügyeit vezetve elfelejtenek valamit, akkor kész a vád, hogy a tisztikar nem végzi lelkiismeretesen kötelességét. Nagyon helyes nyomon jár a t. cikkíró úr akkor, mikor azokat okolja az eset­leges hiányokért, kik nem tagjai ugyan az egyesületnek, de még helyesebb nyomon járt volna, ha azokat okolja, kik tagjai ugyan az egyesületnek, de csak névleg. Mert míg amazokat csak közömbösséggel lehet vádolni, addig ama bizonyos tagjainkat egyenesen kötelességmulasz-Közgaz­­­­daság 4 MŰSZAKI LAP 1909

Next