Műszaki Lap, 1911 (12. évfolyam, 1-24. szám)

1911-01-05 / 1. szám

2. oldal. Műszaki Lap 1. sz. 1911 január 5. kai szemben tanúsított elfogultsága, lebecsülése, igen sokszor gyülölsége ellenében nem sokat használ a puszta szóbeszéd, melyet nem követ nyomatékosan és kellő erőkifejtéssel a tett. Ezeknek a lapoknak a viszonyokat jól ismerő és szakavatott olvasói előtt nem kell fejtegetnem, milyen óriási nemzeti, közgazdasági és egyéni károsodással jár a magyar honosoknak ez a rendszeres mellőzése, amely nemhogy szünőfélben volna, hanem ellenkezőleg, folyton fokozódik és terjed. Röviden csak azt említem föl, hogy ez az irányzat akadályozza a magyar értelmiségnek ittnon való elhelye- ződését és boldogulását, s az ehhez természetszerűleg hozzákapcsolódó érdekeknek érvényesülését, de akadá­lyozza az iparnak és kereskedelemnek fejlődését is, mert — s ez szintén köztudomású — a vállalatoknak külföldi vezetői, minden szítkséges dolgot és cikket, még ha azok Magyarországban, akár a közvetlen kö­zelben is könnyű szerrel és a külföldinél jobb minő­ségben is kaphatók, a külföldről szereznek be. Ezek a szomorú állapotok arra indították az „Or­szágos Magyar Szövetség"-et, amely alapszabályai sze­rint a magyarság minden irányú érdekeinek érvényesí­tésére törekszik, hogy országos mozgalmat indítson a magyarországi gyári és ipari vállalatoknál magyar ho­nosoknak rendszeres és kötelező alkalmazása iránt. Annyi eredménytelen kísérlet után az „Országos Magyar Szövetség“ ezt a kérdést rendkívül óvatosan kívánja kezelni, s elsősorban az adatgyűjtésre határozta el magát, hogy ezek alapján kellő tárgyismerettel, s kellő súllyal léphessen föl az illetékes tényezők előtt. S én bizton remélem, hogy a mozgalom kilép az eddigi szűk keretekből, ha ehhez minden szakegyesülés, minden szakember csatlakozik, sikerülni fog azt orszá­gossá tenni, s kétségtelen, hogy az országos közvéle­mény nyomása elől a törvényhozás és kormány, de maguk a gyári és ipari vállalatok sem zárkózhatnak el. Különös örömmel és megelégedéssel állapítom meg, hogy az „Országos Műszaki Egyesület", amely ezzel a kérdéssel már szintén foglalkozott, a szövetség­nek vállalkozását hatályos és nekünk rendkívül becses támogatásában részesíti. Bizton reményiem, hogy az „Országos Műszaki Egyesület“ tagjai a kitűzött célban vezetőségüket teljes erejükkel, ismereteikkel és tudásukkal támogatni fogják, egyrészt a közérdek szempontjából, másrészt az egyéni érdekek érvényesíthetése céljából, amely két dolog vég­eredményben egy és ugyanaz, mert a közérdek az egyéni érdekek összessége, s aki a saját egyéni ér­dekén munkálkodik, a köznek érdekét mozdítja elő. A mozdony gözhengereínek s a vele összefüggő alkatrészeinek, mint dugattyú, tolattyú, keresztfej és egyenes vezeték megmunkálása, jelölése és javítása. Eredeti közlemény. (Folytatás.) Utánnyomás tilos. Közli: Schmidt Gyula. Ezen vízszintes „g—h“ középsíktól felrajzoljuk a keresztfejen, a már előre készített és a XIX.-dik ábrá­ban ismertetett „C“ hosszméret után, a „v—vi“ és „V2—vs.“ vagyis az alsó és felső keresztfejvezeték mozgó felületének határoló vízszintes vonalakat (lá&i XX-dik ábrát) megjegyzendő, hogy a „C“ ho^Szméreten s^Tenger- zsineg, illetve a hengerfúrat középsíkjá át^lölémlo$ivala­mint megjelölendő a hosszméreten, melyik része tarto­zik a felső s melyik az alsó vezetékhez, mert mint említém, nem minden esetben feltétlenül szükséges, hogy a hengerfurat középsíkja a vezetékek középsíkján haladjon át, csupán azzal párhuzamosnak kell fektetve lennie, azonban a keresztfej jelölésénél erre tekintettel kell lenni, illetve a készített hosszméretről, a megfelelő „x—y“ méretek (a hengerfurat középsúlyától a felső és alsó vezeték csúszó felületéig) átrajzolandók lesznek. Ennek végeztével ismét átfordítjuk a keresztfejet 90°-kal (lásd XX-dik ábra „a“ nézet pontvonalazott rajz) s az előbb felrajzolt vízszintes középsíkot jelképező „g—h“ vonal után, amely most függőleges helyzetbe jutott, ezen „g— h“ vonalhoz irányított derékszög segé­lyével a síkpaddal pontosan derékszögbe állítjuk. Most párhuzamos rajztűnket, amelyet az átfordítás előtt ismét az „o“ magassági (a keresztfej vízszintes középsíkjának magassági mérete a síkpad felső szélétől mérve) méretre beállítottuk, azzal körülrajzoljuk a keresztfejnek másik, ez esetben szintén vízszintes, középsíkját „i—k“. Ezen „i—k“ középsíktól felmérjük a XlX-dik ábrában ismer­tetett s már a vezetékekről előre elkészített ,,11“ idom­szer után az „o —m“ és „o—n'“ méreteket s ezen jelek­hez beállítva párhuzamos rajztűnket, meghúzzuk az „s—sí“ és „S2—S3“ vonalakat (lásd XX-dik ábra „b“ nézet pontvonalakkal kihúzott rajz), amely jelek, illetve felrajzolások és a készített idomszerek után aztán a keresztfej gyalulandó, illetve marva lesz. Az „o—m“ és „o- n“ méretek felrajzolásánál is tekintettel kell lennie a hengerfurat-zsineg helyzetére a vezetékek helyzetéhez képest s amennyiben a henger­fúrat középsíkja ebben az esetben is, nem halad a BUZSHRY BÉliA FÉM- HS VASIPARI VÁIiLlALtATA BUDAPEST, VI., EÖTVÖS-UTCA 51. Készít gyári étkezők, vendéglők, kórházak stb. részére tűzhelyeket, főzőüstöket, : : továbbá lakatos - munkákat és kisebb vasszerkezeteket. m> e#> t^> m-

Next

/
Thumbnails
Contents