Műszaki Lap, 1912 (13. évfolyam, 1-24. szám)

1912-01-05 / 1. szám

1912 január 5. Műszaki Lap 1. sz. K­gff 3. oldal. A végleges átszervezés az állami munkásbiztosító hiva­tal miatt egyre késik, mert a hivatal a szolgálati és fegyelmi szabályokat még nem hagyta helyben és az illetmények kérdésébe illetéktelenül beleavatkozik. A tisztviselők tovább dolgoznak abban a bizonytalanságban, mely egész munká­jukat megbénítja, abban a tanácstalanságban, vájjon az orszá­gos pénztár, vagy a munkásbiztosító hivatal rendelkezéseit respektálják és foganatosítsák-e, pártokra szakadnak a szerint a jelszó szerint, hogy vagy az országos pénztár­­vagy az állami munkásbiztosító hivatal szűnjék meg. Képzelhető, hogy milyen rettenetes hatással van ez arra a fegyelemre, amelynek pedig minden hivatali szervezet körében meg kell lennie. Ennek természetes következménye az, hogy az a tisztviselő, bármily kiváló is, kissé meglazulván a lelkiisme­rete, nem fog évtizedekre menő terveket kidolgozni, mert sohasem tudja, mikor veszik el állását, mikor veszik el a lehetőségét annak, hogy ezeket az intézmény érdekében ki­dolgozott terveket végrehajtsa. (Igaz! Úgy van!) Nagyon ter­mészetes azután, hogy az új állásokra igazán rátermett, igazán kiváló tisztviselő csak ritkán akad. Az állami munkásbiztosító hivatal hatásköri túltengés­­ben szenved, olyan esetekben is magához ragadja az intéz­kedés jogát, amely esetekben őt az meg nem illeti. Viszont az országos munkásbiztosító pénztár tehetetlen, mert saját szerveivel, a kerületi pénztárakkal sem rendelkezhetik. Az országos pénztár évekkel ezelőtt csaknem valamennyi minisz­tériumhoz folyamodott, hogy területet bocsássanak rendelke­zésére a szanatóriumok, üdülőhelyek létesítésére. A minisz­tériumok a kérés teljesítését megtagadták. Akkor az országos pénztár négy és fél millió korona kölcsönt kért a Pesti Kereskedelmi Banktól. A bank a kölcsön megszavazását az állami munkásbiztosító hivatal jóváhagyásától tette függővé, amit különben a törvény is megkövetel. Az állam munkás­biztosító hivatal jóváhagyása mind a mai napig késik. Hegedűs Lóránt (közbeszól): Hegedűs Kálmán : Örömmel veszem tudomásul Hegedűs Lóránt t. képviselőtársamtól, hogy most már meg­van a jóvá­hagyás, ennélfogva minden konklúzió, melyet ehhez fűznék, magától elesik. (Helyeslés ) Heltai Ferenc előadó: De az idő! Hogy ennyi idő kellett! Hegedűs Kálmán: Azt az egyet bátorkodom kiemelni, hogy ez alatt a hosszú idő alatt a betegek ezrei hiába várták a gyógyulást. (Igaz ! "Úgy van !) A hat napi járulékok szedését már annyiszor megvitat­ták ebben a házban, én csak egészen röviden akarok rá­mutatni, hogy a hat napi járulék szedése révén körülbelül 7 millió koronát veszített a munkásbiztosítási intézmény. Hét millió koronába került az intézménynek az, hogy az állami munkásbiztosító hivatal négy évig gondolkodott, míg helyes belátásra jutott. Hogy gondoskodása naponta mennyibe kerül az intézménynek, annak kiszámítását valamely német tudósra bízom. (Derültség: Halljuk! Halljuk!) Világért sem akarom én vádolni ezért az állami munkásbiztosítási hivatalt, melynek élén tiszteletreméltó egyének állanak. A rendszerben, a tör­vény homályos szövegezésében van a hiba, amely félreérté­s/CSU*­ sekre adhat okot. Hiba van a törvény financiális szerkeze­tében, amely azt a pénzügyi lehetetlenséget akarja megvaló­sítani, hogy egy ily intézményt léptet életbe, amelynek keretében a járulékokból lehetetlen fedezni azokat a szolgál­tatásokat, amelyeknek a fedezését a törvény az intézmény szerveinek a kötelességévé teszi. Vannak olyan kerületi pénz­tárak, ahol egy korona táppénz kifizetése 2 koronába kerül. (Úgy van! jobbfelől.) Ez az anyagi csődnek mathematikai képlete. Hiba van nemcsak a törvény szövegezésében, hiba van azután a nyomán kifejlődött betűrágó judikatúrában is. (Úgy van! jobbfelől.) De a legnagyobb hibát mégis abban látom, hogy az intézmény nem részesül abban a jóakaratban és abban a támogatásban, amelyet igazán megérdemel azok részéről, akiknek kötelességük, akiknek módjukban áll az intézményt támogatni és jóakaratban részesíteni. Heltai Ferenc előadó : így van ! Hegedűs Kálmán: Hiszen nem kívánom én, hogy Német­országgal versenyezzünk, ahol körülbelül egy milliárdot terem­tenek elő évenként a munkásbiztosítás céljaira, sem azt, hogy Angliával, ahol körülbelül egy harmadrészét a terheknek le­emeli az állam a munkások vállairól. Csak azt szeretném, hogy mielőbb kerüljön a sor a törvény revíziójára. (Helyeslés jobbfelől.) Ennek a revíziónak keretében azután megbeszél­hetjük, hogy milyen állami hozzájárulásban — mindenesetre sokkal nagyobb állami hozzájárulásban, mint most — része­sítsük ezt az igazán magasztos és igazán értékes intézményt. (Helyeslés jobbfelől.) Ennek a revíziónak keretében azután al­kalmunk lesz megvitatni mindazokat a reformeszméket, ame­lyek halasztást immár egy pillanatig sem tűrhetnek, (ügy van­­ jobbfelől.) De addig is, amíg erre a revízióra kerül a sor, a­mit a költségvetés indokolása kilátásba helyez, addig is nagyon sokat lehet tenni ezen a téren. Különösen óhajtanám, ha a törvényt becsületesen és lelkiismeretesen hajtaná végre minden arra hivatott szerv, (Helyeslés jobbfelől) és különösen óhaj­tanám, hogy a kellő jóakaratban, a kellő támogatásban része­sítsék az összes hatóságok (Élénk helyeslés jobbfelől) azt az intézményt, amelyre a mi speciális viszonyaink között külö­nösen nagy szükségünk van. (Úgy van­ jobbfelől.) Mert voltam bátor már kifejteni, hogy ennek az intéz­ménynek életképessége szorosan összefügg a magyar ipar jövő fejlődésével és virágzásával. (ügy van­ jobbfelől.) Hiszen jó­akaratot tanúsítani a mai törvény keretében is lehet ez intéz­mény iránt. Az állam, a törvényhatóságok, egyesületek, testü­letek, jogi személyek bocsáthatnak területet szanatóriumok, üdülőhelyek létesítése céljából a pénztár rendelkezésére. Mind­­ezideig ez az állam részéről nem történt meg. És mit látunk a költségvetésben ? Tudvalevő, hogy az országos pénztár igaz­gatósági költsége a kereskedelemügyi tárcát terheli. Ez a költ­ség ebben az esztendőben 1.300.000 koronára rúg, a költség­vetésben pedig 600.000 korona van ennek fedezésére beállítva. A különbözet 700.000 korona, 700.000 korona, tehát csak ezen a címen az országos munkásbiztosító pénztár vesztesége a­mely különbözetet azután onnan veszi, ahonnan tudja, amiért azután a munkaadók körében megint csak növekedik az elé­gedetlenség. (Úgy van­ jobbfelől). Legyen óvatos és őriztesse a vagyonát. A budapesti helyiség- és vagyonőrző intézet őriz gyárakat, raktártelepeket, házakat, villákat, üzleteket, stb.,­ azonkívül utazásoknál kívánatra kísérőket bocsájt rendelkezésre. A legjobb referenciák felett rendelkezik. Közelebbi felvilágosítással készségesen szolgál az igazgatóság. VI., PODMANICZKY­ UTCA 19. —TELEFON.

Next