Műszaki Lap, 1927 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1927-01-01 / 1. szám
1. szám MŰSZAKI LAP 3. oldal képessége csökkenésének veszélyével jár. Azonban olyan gazdasági védelem, mely a műszaki társadalom egy másik kategóriájának kikapcsolása által történik, semmikép sem biztosítja a kamarai mérnökök helyzetének javulását, mert ha az ipari munkákra is ötletszerűen minden bizonyítás nélkül ráfogjuk, hogy mérnöki munka és ha a vezetőállásokban csak kamarai mérnök alkalmazható, akkor ezen intézkedésnek természetes folyománya, hogy a felsőipariskolák hallgatósága rohamosan csökkenni fog, miáltal sok értékes erő veszendőbe menne, a műegyetem hallgatósága pedig ezen arányban növekedni fog, a taneszközök hiánya és túlzsúfoltság miatt azonban az állami háztartást nagy mértékben terhelő kiképeztetésük felületes volna úgy, hogy nagyhírű műegyetemünk, mely az ipariskolából indult ki a zenithig, a felsőipariskolák színvonalára sülyedne. A jelenlegi felsőipariskolák feleslegessé válnának, azok önműködően kiürülnének, a kamarán kívüli szakemberek pedig, minthogy az egyéniség értéke törvényes intézkedés által devalváltatik, a jobb életfeltételeket nyújtó külföldre vándorolnának. Már most, ha meggondoljuk, hogy azon korban, midőn a felsőipariskolát végzett más gazdasági értéket termel a műegyetemi hallgató az államnak még csak tetemes költségeket okoz és ha meggondoljuk, hogy a jelenlegi főiskolai kiképzés az elgondolható legmagasabb színvonalon tartalak, akkor ennek természetes folyománya, hogy a felsőipariskolai intézeteket szaporítani kellene és hogy a főiskolai mérnöknek nem kell félni törvényes előnybe részesítés nélkül a gazdasági küzdelem, a létért való harc dobogójára lépni. Az önérzetes mérnök méltóságán alul tartja és mindig tartotta a felsőipariskolát végzetteket állásukból kitúrni, azokat mindig munkatársának tekintette és az igazi mérnök már közérdekből sem akar oly munkaalkalmakat monopólium gyanánt magához ragadni, melyek főiskolai képzettség nélkül is elvégezhetők. A mérnökre nézve csak oly munkaalkalmak bírnak rentábilis értékkel, melyeket más műszaki kategória végezni nem tud. A jelenlegi visszás állapot csak a gazdasági viszonyok változásával remélhető, mérnöki munkaalkalmak nyújtásával hidalhatok át és jelenleg csak örülnünk kell, hogy legalább a felsőipariskolát végzettek közül kevés a munkanélküli. Jobb életfeltételek és a gazdasági viszonyok előnyös változása csak az erők szabad játékában közös munkával, a szunnyadó összes tehetségek gyűjtése és rationális kihasználása által érhető el, de mihelyt azokat erőnek erejével ötletszerűen és természetellenes módon szétforgácsoljuk, akkor a műszaki társadalomban dúló testvérharc maga alá temeti legértékesebb kulturális javainkat. A mérnöki kar épen azáltal tudta eddig fentartani domináló állását, mert sorait nyitva tartotta az egész műszaki társadalomból kiemelkedő tehetségeknek és az utánpótlás lehetőségét meg nem akasztotta. Az alatta levő műszaki rétegek jobb életfeltételek elérése végett a mérnökök legnagyobb örömére és megelégedésére a teljesítmények optimumát s maximumát adták, a mérnökök pedig e versenyben még nem pihentek és megfeszült inakkal dolgoztak fölényük fentartása érdekében. Jussunk már egyszer nyugvópontra, dolgozzunk együtt mint eddig is az összetartozás és közös törekvés érzésében és ha már a mérnökségnek a vesztett háborúból eredő rossz gazdasági viszonyokból kifolyólag átmenetileg verejtékesen harcolnia kell a mindennapi kenyérért, ezen állapot csak mély és őszinte szomorúsággal tölti be szívünket, de ne harcoljatok saját testvéreitek és lévén szerető munkatársaitok ellen, akiket a Kamara által felterjesztett fentartott munkaalkalmak, mozdulatlan bénaságra akar ítélni. A Kamara ne keressen munkaalkalmakat saját munktársai közül lefelé, hanem a birtokolt munkaalkalmak közül felfelé! Keressen munkalehetőségeket a minisztériumokban, vasutaknál, közhatóságoknál és közigazgatóságnál, ahol még mindig a jogász az a megrögzött hatalom, mely nemcsak a mérnöknek való vezetőállásokat bitorolja, hanem feltalálható mindama háládatos állásokban, ahol tőle távolálló szaktudás szükséges. A Kamara ne importáljon sántító példákat Olaszországból javaslatának alátámasztására, hanem hivatkozzon inkább élő belföldi példákra, nevezetesen Pompéry Elemérméltóságára, a Szabadalmi Bíróság Elnökére, aki évtizedeken keresztül eredményesen harcolt a mérnök és jogászbírók, valamint a szabadalmi ügyvivők és ügyvédek egyenjogúsítása érdekében. Ezen puritán, lelkes mérnök és országunk büszkesége kamarai törvény nélkül is megtalálta azt az úrt, hogy mérnök kollégáit a bírói székbe ültesse és a szabadalmi ügyvivőknek az ügyvédekkel egyenrangúan szélesebb keretben munkaalkalmakat biztosítson. Pompéry Elemér volt az első mérnök a világon, aki a jogászok által hivatásuk körül bástyának felemelt falat nyílt sisakkal törte át. Ha a kamara e résen keresztül felfelé pillant, számtalan jól fizetett oly mérnöki természetű munkaalkalmat fog találni, melyeket jogászok foglalnak le, de ha a Kamara csak lefelé képes tekintélyét és hatalmát érvényesíteni akkor tovább is jogászállam maradunk, de nem azért, mert sok a jogász, hanem mert kevés oly mérnökünk van, mint Pompéry Elemér. A „Műszaki Lap“ kortársaink igényének megfelelő nívója csak a legmesszebbmenő támogatás révén emelhető. A felvonókról. írta: Zilinger Gyula, hatósági felelős felvonó szakértő.* Budapestnek minden predesztináltsága adott ahhoz, hogy fontos és jelentős világvárossá fejlődjék ki, ha az amérhetetlen külső és belső gátló körülmény eltakarodnék a fejlődés híjából, amely sajnos időnkénti lendületes evolúcióját jelen pillanatban is zsibbasztó merevségben tartja. Mint főváros ideálisan centrális, akár totális, akár így csonka ország’ viszonylatban. Dunai fekvése, s mint Nyugat-Kelet kapocs őserejű rendeltetése et last not least, lakosainak belső intellektuális feszítő ereje és hihetetlen életenergiája a mesterséges sírjából kiássa előbb-utóbb, hogy odakerüljön *) a cikk írója kortársainknak készséggel szolgál szakfelvilágosítással.