Műszaki Lap, 1927 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1927-01-01 / 1. szám

1. szám MŰSZAKI LAP 3. oldal képessége csökkenésének veszélyével jár. Azonban olyan gazdasági védelem, mely a mű­szaki társadalom egy másik kategóriájának kikap­csolása által történik, semmikép sem biztosítja a kamarai mérnökök helyzetének javulását, mert ha az ipari munkákra is ötletszerűen minden bizonyí­tás nélkül ráfogjuk, hogy mérnöki munka és ha a vezetőállásokban csak kamarai mérnök alkalmaz­ható, akkor ezen intézkedésnek természetes folyo­mánya, hogy a felsőipariskolák hallgatósága roha­mosan csökkenni fog, miáltal sok értékes erő ve­szendőbe menne, a műegyetem hallgatósága pedig ezen arányban növekedni fog, a taneszközök hiá­nya és túlzsúfoltság miatt azonban az állami ház­tartást nagy mértékben terhelő kiképeztetésü­k fe­lületes volna úgy, hogy nagyhírű műegyetemünk, mely az ipariskolából indult ki a zenithig, a felső­ipariskolák színvonalára sülyedne. A jelenlegi fel­­sőipariskolák feleslegessé válnának, azok önműkö­dően kiürülnének, a kamarán kívü­li szakemberek pedig, minthogy az egyéniség értéke törvényes in­tézkedés által devalváltatik, a jobb életfeltételeket nyújtó külföldre vándorolnának. Már most, ha meggondoljuk, hogy azon kor­ban, midőn a felsőipariskolát végzett más­ gazda­sági értéket termel a műegyetemi hallgató az ál­lamnak még csak tetemes költségeket okoz és ha meggondoljuk, hogy a jelenlegi főiskolai kiképzés az elgondolható legmagasabb színvonalon tartalak, akkor ennek természetes folyománya, hogy a fel­sőipariskolai intézeteket szaporítani kellene és hogy a főiskolai mérnöknek nem kell félni törvényes előnybe részesítés nélkül a gazdasági küzdelem, a létért való harc dobogójára lépni. Az önérzetes mérnök méltóságán alul tartja és mindig tartotta a felsőipariskolát végzetteket állásukból kitúrni, azokat mindig munkatársának tekintette és az igazi mérnök már közérdekből sem akar oly munkaalkal­makat monopólium gyanánt magához ragadni, me­lyek főiskolai képzettség­ nélkül is elvégezhetők. A mérnökre nézve csak oly munkaalkalmak bírnak rentábilis értékkel, melyeket más műszaki kategó­ria végezni nem tud. A jelenlegi visszás állapot csak a gazdasági vi­szonyok változásával remélhető, mérnöki munka­­alkalmak nyújtásával hidalhatok át és jelenleg csak örülnünk kell, hogy leg­alább a felsőiparisko­lát végzettek közül kevés a munkanélküli. Jobb életfeltételek és a gazdasági viszonyok előnyös vál­tozása csak az erők szabad játékában közös mun­kával, a szunnyadó összes tehetségek gyűjtése és rationális kihasználása által érhető el, de mihelyt azokat erőnek erejével ötletszerűen és természet­­ellenes módon szétforgácsoljuk, akkor a műszaki társadalomban dúló testvérharc maga alá temeti legértékesebb kulturális javainkat. A mérnöki kar épen azáltal tudta eddig fen­­tartani domináló állását, mert sorait nyitva tartot­ta az egész műszaki társadalomból kiemelkedő te­hetségeknek és az utánpótlás lehetőségét meg nem akasztotta. Az alatta levő műszaki rétegek jobb életfeltételek elérése végett a mérnökök legnagyobb örömére és megelégedésére a teljesítmények opti­mumát s maximumát adták, a mérnökök pedig e versenyben még nem pihentek és megfeszült inak­kal dolgoztak fölényük fentartása érdekében. Jussunk már egyszer nyugvópontra, dolgoz­zunk együtt mint eddig is az összetartozás és kö­zös törekvés érzésében és ha már a mérnökségnek a vesztett háborúból eredő rossz gazdasági viszo­nyokból kifolyólag átmenetileg verejtékesen har­colnia kell a­ mindennapi kenyérért, ezen állapot csak mély és őszinte szomorúsággal tölti be szí­vünket, de ne harcoljatok saját testvéreitek és lé­vén szerető munkatársaitok ellen, akiket a Kamara által felterjesztett fentartott munkaalkalmak, moz­dulatlan bénaságra akar ítélni. A Kamara ne keressen munkaalkalmakat saját munktársai közül lefelé, hanem a birtokolt munka­alkalmak közül felfelé! Keressen munkalehetőségeket a minisztériu­mokban, vasutaknál, közhatóságoknál és közigaz­gatóságnál, ahol még mindig a jogász az a meg­rögzött hatalom, mely nemcsak a mérnöknek való vezetőállásokat bitorolja, hanem feltalálható mind­ama háládatos állásokban, ahol tőle távolálló szak­tudás szükséges. A Kamara ne importáljon sántító példákat Olaszországból javaslatának alátámasztására, ha­nem hivatkozzon inkább élő belföldi példákra, ne­vezetesen Pompéry Elemér­­méltóságára, a Sza­badalmi Bíróság Elnökére, aki évtizedeken keresz­tül eredményesen harcolt a mérnök és jogászbírók, valamint a szabadalmi ügyvivők és ügyvédek egyenjogúsítása érdekében. Ezen puritán, lelkes mérnök és országunk büszkesége kamarai törvény nélkül is megtalálta azt az úrt, hogy mérnök kollégáit a bírói székbe ültesse és a szabadalmi ügyvivőknek az ügyvédek­kel egyenrangúan szélesebb­ keretben munkaalkal­makat biztosítson. Pompéry Elemér volt az első mérnök a világon, aki a jogászok által hivatásuk körül bástyának felemelt falat nyílt sisakkal törte át. Ha a kamara e résen keresztül felfelé pillant, számtalan jól fizetett oly mérnöki természetű mun­kaalkalmat fog találni, melyeket jogászok foglalnak le, de ha a Kamara csak lefelé képes tekintélyét és hatalmát érvényesíteni akkor tovább is jogászál­lam maradunk, de nem azért, mert sok a jogász, hanem mert kevés oly mérnökünk van, mint Pom­péry Elemér. A „Műszaki Lap“ kortársaink igényének megfelelő nívója csak a legmesszebbmenő támogatás révén emel­hető. A felvonókról. írta: Zilinger Gyula, hatósági felelős felvonó szakértő.* Budapestnek minden predesztináltsága adott ahhoz, hogy fontos és jelentős világvárossá fejlődjék ki, ha az a­­mérhetetlen külső és belső gátló körülmény­ elta­karodnék a fejlődés híjából, amely sajnos időnkénti lendületes evolúcióját jelen pillanatban is zsibbasztó merevségben tartja. Mint főváros ideálisan centrális, akár totális, akár így csonka ország’ viszonylatban. Dunai fekvése, s mint Nyugat-Kelet kapocs őserejű rendeltetése et last not least, lakosainak belső intellek­tuális feszítő ereje és hihetetlen életenergiája a mes­terséges sírjából kiássa előbb-utóbb, hogy odakerüljön *) a cikk írója kortársainknak készséggel szolgál szakfelvilágosítással.

Next