Műszaki Lap, 1931 (30. évfolyam)
1931-01-01
4 MŰSZAKI LAP ^C±r—-V--■ •UVsg-agy^* teni. A magánipar Így kénytelen volt külföldi mérnököket és a magyar felsőipariskolákat végzett technikusokat alkalmazni. Később az állami és városi üzemekben, minisztériumokban, iparfelügyelőségekben a mérnöki munkahelyeket — a kvalifikációs törvény ellenére is — hazai felsőipariskolát végzett műszaki emberekkel töltötték be. Néhány év múlva amikor az iparoktatás törvény életbe lépett és az állami támogatást és kedvezményeket élvező üzemeknek előírták az alkalmazható külföldi mérnökök számát, úgy a magániparban, mint az államnál a jól használható felsőipariskolát végzettekkel pótolták a hiányt Ezeket a technikusokat a műegyetemet végzett mérnököktől való megkülönböztetés miatt, a magániparban gyakorlati mérnöknek tevezték, mely cím akkor meglehetősen átment a köztudatba. Érdemes megjgyezni, hogy a külföldről bevándorolt és itt nagyon megbecsült mérnökök is majdnem kivét nélkül a hazai felsőipariskolával azonos, esetleg még alacsonyabb fokú szakiskolát végeztek akik a saját hazájukban érvényes jogszabályok szerint a mérnöki címet teljes joggal használhatták. Nem a műegyetemről, hanem ilyen szakiskolákból vagy csak a gyakorlatból került ki pl. Mechwart, Ybl, Alpár, Marconi, Lesseps, Krupp, Westinghouse, Maxwell, Ford, Siemens, Blériot, Zelner, Edison stb. Az iparfejlett államokban különben, mint pl. Németország, Anglia és Amerikában a mérnök elnevezés még ma is a foglalkozás megjelölését és nem címet jelent, míig a műegyetemet végzetteket oki. mérnök vagy doktor-mérnöknek nevezik. A hazai gyakorlati mérnökök, amint az élet mutatta, mindenütt jól beváltak és a külföldi mérnököket úgy gyakorlati, mint elméleti téren teljes értékben pótolták. . . A verseny megkezdődik Mivel az ipar ebben az időben rohamosan fejlődött hazánkban — mely fejlődésben nem kis része volt a mi karunknak — a figyelem a műszaki pályákra terelődött és a műegyetemre beiratkozók száma is gyorsan növekedett. Mind több és több mérnök került ki a műegyetemről, akiknek végül már kemény versenyre kellett kelniök a felsőipariskolásokkal, ha ne” érvényesülhessenek. Gyakran alul maradtak ebben a versenyben, mert a felsőipariskolás elméleti képzettsége a gyáripar szükségletének megfelelt s a gyakorlati képzettségük élén jelentett a műegyetemet végzettekkel szemben. A műegyetem és felsőipariskolának a gyakorlati életben érvényesíthető tananyagát illetően tulajdonképen csak az volt a különbség, hogy amíg a felsőipariskolában a technikai tudományokat algebrai alapon, addig a műegyetemen, a gyakorlati életben ritkán érvényesíthető, felső mathematikai alapon tanították. Bármily címet adtak azonban végzettjeiknek az intézetek, azok csak gyakorlatban való továbbképzés útján váltak igazán mérnökké. A gyakorlatban pedig a felsőipariskolások kiválóan megállták helyüket és így természetesen nemcsak mérnöki, hanem a legmagasabb vezetői pozíciókig is előrejutottak. ÍCifSr r Az okleveles mérnökök ellenünk és a szabad szellemi verseny ellen A műegyetemet végzettek ezt nem nézték jó szemmel és éles harcot kezdtek ellenünk. Egyik legradikálisabb javaslatuk az volt, hogy a felsőipariskolákat meg kell szüntetni, vagy tananyagukat lényegesen alacsonyabb színvonalra csökkenteni és amikor ez a javaslatuk általános visszautasításban részesült, kezdték követelni a címkérdés szabályozását. A következőkben többször idézem Zachara Lajos tb. elnökünknek 1921. március hó 14-én, az Országos Iparegyesületben megtartott országos gyűlésünkön ezzel a kérdéssel foglalkozó és forrásmunkát jelentő beszédének adatait. Amint a műegyetemről kikerülő okleveles mérnökök elhelyezkedése a gyakorlati mérnökökkel szemben nehezebbé vált, megkezdődött a szabad szellemi versennyel szemben való elégedetlenség. 1879-ben, az addig magántulajdonban volt kassai ipariskolát államosították és ugyanakkor Budapesten egy új, többszakosztályos felsőipariskolát létesítettek. A Magyar in m ■i^iorv rft *■