Műszaki Lap, 1934 (33. évfolyam)

1934-01-01

4 MŰSZAKI LAP vagy ellenkezőleg bizonytalansági érzet -kap általa szilárdabb korlátokat, hanem az egyes intézmények közti súrlódások vagy féltékenységek is kiküszöböl­­tetne­k. Kétségtelen, hogy az ipari foglalkozásoknak ezen, mondhatni vertikális irányú, elhatárolása a szélső fokozatoknál könnyebb, a közbensőknél nehe­zebb. Míg pl. mérnöki munka alatt kimondottan szellemi munkát értünk, a tisztán manuális foglalko­zás kizárásával, a kézművesség pedig ennek kb. az ellenkezőjét jelenti, addig az iparoktatási intézmé­nyek látogatóival szemben a gyakorlat határozottan, úgy fel, mint lefelé, támaszt igényeket. Míg a szakis­kolák inkább a fejlettebb kézművesség képviselői, addig a felsőipariskolák a tervező mérnöki tevékeny­ség és a nagyipari termelés összekötő tagjaiként fog­hatók fel. Az ilyfajta definiálás azért is indokolt, mert az oktatási fokozatokon belül különülnek el —­ horizontálisan — az egyes szakosztályok. Miként a műegyetemet végzettek közt vannak gépész-, ve­gyész-, kultúr- és építészmérnökök, hasonlóan a k­éz­­művess­égben sorakoznak: a szakképzett iparosok, vagyis más szóval a tágabb értelemben vett techni­kai életpályák ezen horizontális osztódás eredmé­nyei. Elfogadva a fenti gondolatmenetet, az ipari szakiskolákon főként olyan osztályok bírnak lét­­jogosultsággal, melyek kézműves iparosoknak felel­nek meg, viszont felsőipariskolai tagozatoknak való­jában azok tartandók, melyek kapcsolatban vannak úgy a legfelsőbb oktatás, mint a nagyipari termelés szokott csoportosításával: gépészi, vegy­é­szi és építé­szeti szakok. Kétségtelen, hogy a specializálódások korát él­jük, tehát kívánatos a definiált életpályára való ne­velés. Nagy ipari múlttal és gazdasági erővel rendel­kező államokban tényleg effelé irányul a fejlődés, kis országokban azonban ennek határt szab az állam anyagi erején kívül az elhelyezkedési lehetőség korlátozottsága, mégis legalább a tantárgyak spe­­cializálása terén nem szabad elmaradni a fejlődés irányától, így pl. fémipari technológia, chémiai tech­nológia című mammuth-tantárgyak nemcsak anakro­­nzmusok, hanem szinte akadályozzák a tanuló hori­zontjának­ tágulását. A tantárgyaknak ilyen szellemi decentralizálása — figyelmen kívül hagyva bizonyos személyzeti nehézségeket — rendkívüli ellasztikus­­ságot ad a kiképzésnek, mert lehetővé válik, az ipar változó igényeihez alkalmazkodva, az egyes tantár­gyakon belül az időszakilag fontos problémákat in­tenzívebben művelni. Természetesen egy nagyobb mérvű tagozódás a felesleges ismétlések elkerülése és az idő kímélése céljából a tantárgyak szigorú egyeztetését követeli meg. A nyert nagyobb mozgé­konyság nemcsak az időszerű kiképzés révén ad a hallgatóságnak nagyobb elhelyezkedési lehetőséget, hanem azáltal is, hogy fokozza az ipar érdeklődését az oktatási intézmények iránt. Ilyen fajta kapcsola­tok kimélyülése hozza létre számos külföldi inté­zetnél az iskola barátainak egyesülete néven sze­replő testületeket, melyek különösebb anyagi áldo­zatok nélkül is fejlesztik az oktatásügyet, így pl. időszakonként kölcsönadott berendezési tárgyakon tanítható a legkülönbözőbb iparok munkagépeinek kezelése és szerelése, mint a gyakorlatban való el­helyezkedés legelső feltétele. Az általános műszaki műveltség terjesztése te­rén szerep jut a tanfolyamoknak is, mint a tovább­képzés eszközeinek. Minthogy továbbképzés minden fokon lehetséges, sőt szükséges, eredményes munka elérésére természetszerűleg kívánatos a hallgatóság­nak a fenti elvek szerinti — vertikális és horizontáli irányban való — csoportosítása. Végezetül összefoglalom a felsőipariskolai okta­tásban jelentkező reformtörekvések vázlatát, ahogy azok a fenti elgondolásokból önként folynak: I. A közművelődési tantárgyak óraszámának eme­­lése és — az előzetes gyakorlati évnek az iskola ke­retébe való beillesztése mellett — a tanítási időnek négy évre emelése. II. A tanulmányoknak megfelelő nyilvános elis­merése, az ipari érettségi és a foglalkozást feltüntető cím bevezetése révén. III. A szaktárgyak korszerű tagolása és azok egyeztetése. IV. A kötelező orvosi vizsgálat fenntartása mel­lett az ipari rátermettségnek pontosan kidolgozott módszerekke­­ való megállapítása, mint az iskolai fel­vétel alapja.* Hasonló­­értelemben ír cikkében Rátkay Endre, a szegedi felsőipariskola tanára és Csizmazia Lajos budapesti tanár is, aki értekezésében részletes tan­tervet közöl a gépészeti­ szakosztály részére. A cikkekben foglaltak sok tekintetben fedik a mi megállapításainkat és törekvéseinket. Kötelessé­get teljesítünk tehát, amikor örömmel és szeretet­tel köszöntjük azokat a tanárokat, akik bátran és nyíltan a komoly haladás útjára léptek. O00OOOOOOOOOOOOOOO000OOOOOOOOOO0O0OO A. k ft Választottbíráskodási Központ megkezdte működését Felhívjuk tagjaink figyelmét a törvényesen meg­alakult Választottbíráskodási Központra (VK), amely­hez eddig 180 gazdasági érdektestület csatlakozott. Az intézmény célja a választottbíróságok működésé­nek tökéletesítése és az, hogy azokat külföldi ha­sonló bevált intézmények mintájára a jogérvényesí­tés gyors és szakszerű gyakorlati eszközévé tegye. A választottbíróság eljárásának előfeltétele, hogy a fe­lek szerződéseikben, vagy a megrendelő levelek­be a következő szöveget belefoglalják : „A jelen szerződésből származó mindennemű vi­tás ügyben a felek kölcsönösen alávetik magukat a Választottbíráskodási Központ kebelében és ügyrend­je szerint alakuló­­és (városban) eljáró választott­bíróság kizárólagos hatáskörének és vég­érvényes felebbezhetetlen ítéletének.“ — (Kelet) (A felek aláírásai) Vita esetében mindegyik fél megválasztja a maga bíráját az eljárási ügyrend értelmében. A választott­bíró lehet az illető fél szakmájából való. 2000 pengőt meg nem haladó vitás értéknél a választottbíróság egy személyből áll. A bírák szakemberek s így nem szükséges drága szakértő alkalmazása. A választottbíróság a legrövi­debb idő alatt jogerős ítéletet hozhat, amely éppen úgy végrehajtható, mint a kir. bíróság jogerős íté­lete. (1911:1. t. c. 782. §.) Nagyfontosságú ez, nemcsak oly perekben, ame­lyekben műszaki kifogások, elszámolások, vagyon­os kár megbecsülése, stb. merülnek fel, s ahol az el­lenfél külföldi, hanem 100 pengőt meg nem haladó követeléseknél és az 1000 pengő eredeti vételárat meg nem haladó részletügyletekből származó követe­léseknél. A VK (egytagú) választottbíróságának ki­kötése esetében ezen követelések érvényesíthetők, ezután a hitelező telephelyén is. A VK-ban döntő szakértőbizottságok és egytagú döntőszervek is eljárnak per esetén kívül is a felek írásbeli megállapodása alapján, de a fél egyoldalú kérelmére is oly esetben, amikor a félnek az áll ér­de­kében, hogy sürgősen, hitelt érdemlően szakszerűen i­­egállapíttassa, hogy valamely árunak, vagy műnek vannak-e minőségi, vagy mennyiségi fogyatékosságai. A VK eljárási ügyrendje feleslegessé teszi a vá­lasztottbíróság megalakulásának és eljárásának a szerződésben való részletes szabályozását, másrészt biztosítja a bíróság pártatlanságát, kiküszöböli az ed­digi alkalmi választottbíróságok megalakításának huza­vonáit és lehetővé teszi, hogy a felek a leg­gyorsabban s a legkevesebb költséggel juthassanak igazukhoz. A VK az érdektestületek ajánlása alap­ján évenként választottbírói névjegyzékeket állít össze s mérsékelt választottbírói költség- és díjsza­

Next