Műszaki Szemle, 1925 (1. évfolyam, 1-5. szám)

A Mezőgazdasági múzeumban lévő rádió-kiállítás érthetően a leg­látogatottabb része a vásárnak. Örömmel állapítjuk meg, hogy láttunk hazai gyártmányú készülékeket, elektroncsöveket, audionlámpákat, han­gosan beszélőket annak dacára, hogy a lassan megszülető rádió rendelet kiadásának halogatása ezen iparág kifejlődését nagyon megnehezíti. A bel- és külföldi kiállítók a legmodernebb készülékeket mutatják be. A budapesti központoknál állítólag rövidesen üzembe kerülő automatikus telefonkapcsoló hazai gyártmány. Mint sajnálatos körülményt kell felemlítenünk, hogy a külföldi kiállítók (alig 10%) jórészt csak olyan német és osztrák cégek, melyek Magyarországon vezérképviselettel bírnak. A nagy angol és más külföldi cégek távolmaradása azzal indokolható, hogy a magyar piacot kevéssé ismerik és így nem érdeklődnek iránta. Másrészt azonban Keleteurópának ezen kétségtelen kereskedelmi központjától való távolmaradásuk már csak üzleti szempontból is érthetetlen. Azzal az érzéssel távoztunk, hogy a magyar gépiparnak nincs mit szégyenkeznie a külföld előtt és eddigi világhírű export cikkeinkhez elektromos lokomotivok, elektromos telepek, mezőgazdasági gépek, izzó­lámpák, kaszák, szög, kábel stb.-hez rövidesen újabb produktumok fognak csatlakozni. A nagyszilárdságú építőacél (ST. 58.) jelentősége és lényege. A technika időnkénti fellendülése új építőanyagok bevezetésével függ össze. A vasépítkezésnek nagyszabású fejlődése a folytvas térfoglalásával kezdődik, mely kiszorítva a hegesztett vasat, majd­­30 éve a vasiá­rnak kiváló egységanyagát képezi. A folytvas megjelölésére a német szabványosító bizottság legújabban a „rendes minőségű folytacél“ (Flussstahl-Normal­­gate) elnevezést vezette be. Ismertető jele a 3700—4400 kg/cm2 húzó szilárdság és 207%-os minimális nyúlás törésnél. Északamerikában a „medium steelt“ vezették be, melynek szilárdsága 4250—4800 kg/cm2, nyúlása 22%. Ettől eltekintve az amerikai hidóriások nagyobb szilárd­ságú acélt kívántak, így Waddel 1903-tól kezdve három éven át nagy­szabású kísérleteket végzett nikkel-acéllal, mely a New­ York­i Queens­­borough híd (1909) és a Manhatten kábelhídnál (1910) került először alkalmazásra. Az említett hidaknál 2800 kg/cm2 igénybevételt engedtek meg. Németországban a Gute-Hoffnungshütte építette meg az első nikkel­acél hidat. A budapesti Erzsébet-hídnál már 1898-ban 5000—5500 kg/cm2 törőszilárdsággal és 20% nyúlással bíró nagyszilárdságú folytacélt alkal­maztak. Ötféle nikkelacéllal és 9 féle mangántartalmú speciális acéllal végrehajtott Wien-i kísérletek azt mutatták, hogy a carbonacél szilárdság tekintetében nem marad a nikkelacél mögött. Végül megemlíthetjük, hogy a New-York-i Hell-Gate ívhídnál (1912/17.) a carbonacélt gazdasági okok­ból a nikkel acél elé helyezték. A carbonsavat, melynek szilárdsága

Next