Művezetők Lapja, 1907 (10. évfolyam, 1-24. szám)
1907-01-10 / 1. szám
A MŰVEZETŐK LAPJA lat? Gyakorlat az, amit tapasztalati után elsajátítottunk, teljes bizonyossággal tudunk. Az elmélet pedig ennek ellenkezője, vagyis amit csak sejtünk, tehát nem tudunk biztossággal. Márpedig e kettő között, ugyebár, nagy a különbség? Ez az oka annak, hogy a gyakorlat embere az elméletet csak szőrszálhasogatásnak, tapogatódzásnak tekinti s őszintén szólva, nem sokra becsüli. Vannak egyesek, kik a géprajzok készítését az iskolában vélik elsajátíthatni a gyakorlat mellőzésével. Hát ebben van is valami. Okszerű tanítással az iskola valóban megtanít rendszeresen gondolkozni olyképen, hogy a gyakorlat terére lépve, könnyen meg lehet találni azt a kapcsolatot, mely az elmélet és gyakorlat között fennáll. Ám, próbáljon az ilyen ember versenyezni egy a gyakorlatban elég tapasztalatokat szerzett elméleti ismeretekkel egyáltalán nem bíró munkással. Csakhamar be fogja adni a derekát, persze a munkás győzelmére. A tisztán elméleti ismeretekkel rendelkező ember ismeri a módját annak, miként kell és lehet valamely tárgyat készíteni. A gyakorlati ember azonban tudja azt. Az elméleti ember úgy véli, hogy eleget tett kötelességének, ha egy csomó bemagolt képlet felhasználásával a rajzot kielégítő módon elkészítette és szép betűkkel ellátta. A gyakorlat emberének a szép rajz nem fontos, neki szabatos és világos rajz kell. Amannak a rajz csupán eszköz, ennek cél. A 9. ábrában a fenti fejtegetés méltóan van feltüntetve. A gyakorlat, ha még oly egyszerű is, többet nyom a tapasztalat mérlegében, mint akárhány elméleti könyv. Újból felveszem az előbb elejtett fonalat a vázlatot illetőleg. Mindenekelőtt tehát vázlat készítendő. Ennek kellő kidolgozása azonban már másodrendű fontosságú kérdés. Ezt a hivatásos rajzoló végzi, aki a hevenyén odavetett, minden méretet nélkülöző vonalakból és görbékből a megfelelő nagyságú műhelyrajzot kidolgozza. A gépszerkesztőnek nem kell okvetlenül szépen rajzolni tudni, minthogy nálunk több műszaki lapnak a szerkesztője (tisztelet a tiszteletet megérdemlő kivételnek) sem tud cikket írni, hanem az általa aktuálisoknak vélt témákat jó tollú szakemberekkel dolgoztatja fel, míg ő maga inkább az üzleti részre fordítja csengő pénzre beváltható szerkesztői «tudását» és «hatalmát» hirdetések szerzésével. Némelyek a vázlatot túlságosan kicsinyítve készítik. Ennek az az előnye, hogy könnyű áttekintést nyújt az egész gép alakja, működése stb. tekintetében és hogy ebből a műhelyrajzot ha kell, bármily nagyságban lehet előállítani. De igaz az is, hogy apróbb részleteknél könnyen lehet tévedni. A 10. ábra Ericson John híres amerikai mérnöknek egy monitor készítéséhez szolgáló vázlatrajzát láttatja, mely körül az egyes áttételi viszonyokat, mozgó részeket, löketeket stb. illető számítások vannak feljegyezve. Vannak azonban gyárak, melyek a másik szélsőségbe esnek és túlságosan nagy rajzokat készíttetnek, vázlatrajzok mellőzésével, így Amerikában a műhelyrajzokat fekete táblán krétával készítik. A tábla súlysegélyével tetszés szerint emelhető vagy sülyeszthető. Az ilyen rajznak különös előnye, hogy hiba, vagy a gép bármely részének átalakítása esetén a rajz a kivánt alakba minden nehézség nélkül hozható. Mellékelt rajz egy nemrégiben készített és fénykép útján felvett óriási méretű rajztáblát tüntet fel. A méretekről a szemlélő fogalmat alkothat magának. (11. ábra.) Midőn vázlatból a rajz valódi nagyságában készítendő, mindenekelőtt a főközépvonalak vonandók meg, melyek körül, mint a csomópont körül, csoportosulnak az ide tartozó alkatrészek. Előbb a nagyobb méretű géprészek rajzolandók le és ha ezek már teljesen elkészültek, lehet a részletek kidolgozásához fogni. A rajz készítése közben állandóan kell ügyelni arra, hogy a különböző alkatrészeknek egymáshozi viszonya megfeleljen a kivánt feltételnek, így haladunk lépésről-lépésre. De im’ egyszerre, mintha valami akadályt vennénk észre. A gép nem működik úgy, ahogy akartuk. Egy valamely alkatrész összeütközik egy más, oda nem tartozó géprészszel. Semmi kétség. A dolog nincs rendben. Azonban csak türelem. Ez a rajzolásnál fontos kellék. Soha semmi körülmény között kedvünket nem szabad elveszítenünk, látszólagos akadályok el ne riasszanak. Esetleg helyes lesz a rajzot félre tenni. Edison A. Tamással, a világhírű elektrotechnikussal, úgy mondják a lapok, megesett, hogy egy modelljén annyira megakadt, hogy nem tudva, mit tegyen vele, hirtelen haragjában az ablakon kidobta úgy, hogy az darabokra szétesett. Ebben a pillanatban magához tért. Megbánta cselekedetét és megparancsolta szolgájának, hogy rögtön hozza vissza a kidobott modellt. Mikor aztán újabb vizsgálat alá vette és a létező akadályt elhárította, oly találmánynyal lepte meg a világot, mely mindenkit bámulatba ejtett, így vagyunk a rajzzal is. Ha elfogyott a türelmünk, avagy nincs a rajzhoz kedvünk, hagyjuk egyelőre abba a rajzolást és folytassuk egy más alkalommal. A meg nem felelőt törüljük ki gummival, próbáljunk a meg nem felelő rész helyébe alkalmasabbat tenni. Ha végül a gép, készülék stb. már kész, vizsgáljuk az egyes részeket, meg fognak-e felelni a kivánt szilárdságnak, tetszetős alakja lesz-e ? ll. ábra. 1. szám.