Művezetők Lapja, 1918 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1918-01-01 / 1. szám

Budapest, 1918. Január 1. XXI. évfolyam, 1. szám. MŰVEZETŐK LAPJA * / A.MŰVEZETŐK ORSZÁGOS SZÖVETSÉGÉ­KEK EGYESÜLETI ÉS SZAKLAPJA. A Magyar szaklapok gyűjteményes kiállításában arany éremmel kitüntetve a szaklapoknak 1907. évi kopenhágai nemzetközi kiállításán. ELŐFIZETÉSI ARA: Egész évre 5.— korona, félévre 2 kor. 50 fill Tagoknak egész évre 3 korona 60 fillér ----- Egyes szám ára 20 fillér. ■ Megjelenik minden hó 1 én. LAPTULAJDONOS­­ Művezetők Országot Szövetsége KIADÓ: A szövetségközj­­elölt, nevében: SIMONYI GYULA. FELELŐS SZERKESZTŐ : PALIK FERENC. A lap szellemi részére vonatkozó megkere­sések a» Művezetők Lapja» szerkesztőségébe, hirdetések és egyebek a »Művezetők Lapja« kiadóhivatalába Budapest Vill., Német-utca 32. elmzandók. Telefon : József 24-68. Békét és békességet az uj esztendőben! 11 központi elöljáróság. Szervezkedés a béke felé. Irta: Palik Ferenc. Ki nem látott égiháborút ? Ezer ágyú dörgésével reng az ég, szélvihar korbácsolja­­ az őrülten száguldó levegőtengert, melyen vakító fénnyel­­ suhan át a cikkázó istennyila. Vastag sugarakban ömlik­­ a víz, közbe-közbe ökölnyi jégdarabok verik ragyásra a­­ föld színét. Sugár­fák hajladoznak, terebélyesek ágaikkal laposabbra ülnek. Leteríti a vizár az útjában álló növény­zetet. A dörgés tova gurul, a csattogás ritkább, soványodik a hulló eső oszlopa. A vihar farka már csak játszadozik az ágakkal. Egy napsugár nyargal elő a béke színével, sok-sok milliónyian követik s virgoncán fürdenek a tavak, pocsolyák tükrében, a­honnan merész röppenéssel keresik a páradús kék eget s telemázolják azt apró ecsetjeik szivár­vány színével­­. A vihar elvonult. A gyárak füstjétől kormos-szürke verébsereg merész­kedik elő legelőbb. Szemlét tartanak, ki hiányzik közölük, kit sújtott agyon a jég s komoly csipogással seregbe ülve tárgyalják meg a levegőég dühöngését----------. A szivárvány színei még nem pompáznak egünkön, de az azt előhívó sugarak hírnöke már végig röppent keletről nyugatra. Elszállt Noé galambja és már zöld ágra talált a szikkadó vértenger szárazulatán­­. Ide, ide tagtársaim, hogy számláljalak meg bennete­ket, megvagytok-e mindnyájan ? Dehogy vagytok meg. Sokan, óh! sokan hiányoznak közületek is, ti kormos­szürke verebek. Volhynia, Uzsok, Brassó, Petrozsény, Doberdó, Asiago, Ypern, sőt Bagdad és Jeruzsálem földje, mind, mind ízlelt már magyar vért. Hát csak a csatamezők ? ! és a gyárak, a bányák, a hajó­gépházak nem szomjaznak előbb a sós, a keserű verejtékre, azután a piros, édes vérre ? Igen, sokan elhullottak közületek ott és sok áldozat kellett itt. Felsőbb rendűnek nevezett kötelesség és munka, csata­mező és gyár­­. Hát nem mindegy ez ? Vér ott és vér itt és könny — mindenütt! Jöttek olvasóim, hajoljunk meg emlék­ük előtt, tűzzünk egy gondolat virágot porladó csont­jaik fölé. És a könnyeket törüljük le a csillogó gyermek­­­­szemekről és az özvegyek bánatos arcáról. Nem állítottuk­­ meg azoknak folyását, csak letörültük egy-két órára a tagtársak szívének akaratából. A karácsonyi ünnepekre a mi szövetségünk özvegyei és árvái ez évben is kézhez vették a szokásos segélyt. Fogadjátok e sorok utján az ő köszönetöket — ez a tietek, bár én tudom azt, hogy ti még ezt sem vártátok. Béke ! Napsütéses, zöldleveles béke ! Jöjj el és önts az emberszívekbe a tobzódó indulathullámokra csillapító olajat és égesd ki onnan tisztító tüzeddel az önző kapzsiság érzéketlen taplóját, csapd le lángpallosoddal a gyűlölet hydrafejét és bocsássa szeplőtelen méhed világra a fényes homloku igazságot. Ki fogadta el elsőnek a feléje nyújtott békejobbot ? Ki hozza, ki takargatja, ki melengeti keblén a leggondo­sabban a csecsemő Békét ? Nem reszelt körmű, illatos kezű diplomaták , kérges kezű orosz parasztok, munkások értették meg először az elhangzott békeszózat nagyszerű horderejét. A szervezettség hatalmas erejével 10, 20, 100 milliónyi orosz torokból hangzott el egyszerre a jelszó : „Legyen béke“ ! E jelszót a földgömb felszíne fölött szerte röpítette egy szikra és megrendült bele a világ —. A ki ezt hoztad, a ki ezt megteremtetted, a ki ezt megvalósítod: üdv neked Szervezet —! Nem kérdjük mi­­ azt, hogy melyik szellemet ülteted imádandó trónodra, s nem kérdjük azt, hogy mi a politikai hitvallásod, nem kérd­jük azt, hogy állítasz-e újabb osztályokat, avagy lerom­bolod valamennyit"; csak azt látjuk, hogy nemes vagy, emberien érző vagy. És azt­ látjuk, hogy követőid rang és rend nélküli dolgozó milliók, a­kiket eddig úgy neveztek, hogy : munkások. Hát ha ilyen mindaz, a­ki munkás, akkor csak nekik van megértő eszök és szivök, szóval csak ők az igazi emberek és ha a szervezet oly hatalmas kapocs, mely a józan észt és az érző szivet az emberek millióinál egy gondolatra, egy érzésre, egy tettre készteti, akkor farkát behúzva sompolyogjanak el előre elmúlt századok

Next