Művezetők Lapja, 1920 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1920-08-01 / 8. szám

54 MŰVEZETŐK LAPJA. XXIII. évf. 8. szám. ponti vezetőségét értesítette. Szövetségünk hálásan köszönte meg ezt a valóban testvérinek nevezhető eljárást s egyben felkérte arra, hogy messze idegenben porladó tagtársunk sírja fenntartásától, a­mely költségek fedezését az el­hunyt kerületi egyesülete, a 66. sz. csepeli vállalta magára — gondoskodjék. Meg is történt mindez a háború kitöréséig. A háborús évek tartama alatt, a nehéz, gondterhes időkben azonban a sírt gondozó költségek küldése elmaradt, meg­feledkezett arról a csepeli kerületi egyesület. De nem fe­ledkezett meg a gondozásról a düsseldorfi szövetség köz­pontja, s néhány hét előtt azzal a kérdéssel fordult szö­vetségünk vezetőségéhez, gondozzák-e továbbra is a sírt ? Ez a figyelem nemcsak szövetségünk központjában, de még inkább a derék csepeliek körében meleg érzéseket és köszö­netet váltott ki, miről a düsseldorfi központot, kérve a költségek megtérítése ellenében a sírhely további gondo­zását, köszönetünk kifejezése mellett értesítettük, így értelmezik és gyakorolják a művezetők a nemzet­köziséget. Elég okuk van a nagy németeknek is arra, de nekünk, magyaroknak létezésünk utolsó fonálszála az, hogy a nemzetköziség tágabb értelmezésébe, annál közelebb, mint a­mit a komoly művezető testületek egymás támoga­­gatására megállapítottak, — egy tapodtat se menjünk. — Bányász-művezető kartársak! A bányászat mint az ország legközszükségesebb anya­gának termelője, hazánk közgazdaságának elsőrangú té­nyezője és iparűzésének életfeltétele,­­ nem is szólva az összlakóság tüzelőigénye kielégítésének fontosságáról. Kartársak ! Elővájárok ! Aknászok ! Bányamesterek ! Bányamérnökök! stb. mint a bányaüzemek vezetői, az Önök kezeibe van letéve megtépett s energiájában megbé­nított hazánk gazdasági boldogulása és jólétének sorsa , a rendelkezésük alatt álló üzemek szakmunkáinak és munkásainak helyes irányítása és vezetése révén. Tudjuk, hogy kötelességük teljesítésében, több üzemben, gátolva vannak a közelmúlt destruktív irányzatának befészkelt maradványai által; tudjuk, hogy képességük, becsületes akaratuk és kifejtett energiájuk nem érvényesülhet teljesen, a munkásság köreiben még mindig megnyilvánuló fegyel­­mezettlenség és bujtogatás miatt; tudjuk végül azt is, hogy ezen nehézségek mellett, önök mint emberek és családapák éppen úgy küzdenek anyagi és egyéb gondokkal, mint mi, egyéb iparvállalati művezetők mindnyájan s tudjuk, hogy a megoldatlan problémák egész tömegének megvalósítása szükséges ahhoz, hogy úgy az önök mint az egész művezetői osztály jóléte, megelégedettsége és jövőjének biztosítása helyes alapokra legyen fektetve. Ezt különösen hangsúlyoznunk kell Önökkel szemben, a­kik, — mint nagyobbrészt magánvállalati alkalmazottak — jogviszonyok szempontjából mögötte állanak az összes magántisztviselőkre nézve érvényes jogviszonyok kedvez­ményeinek. A mai időkben, amikor a haza megmentése az ipari művezetők és dolgozó elemek kezeiben van letéve, már nem állhatja meg helyét az a felfogás, mely szerint Önök közül csak azok nyerhetik el a tisztviselői státusba való felvételt, a­kik érettségi vagy főiskolai képesítéssel bírnak s az az értékes gyakorlati tudás, a­mit nem az iskola, hanem az egyéni rátermettség produktív ereje nyújt, figyel­men kívül hagyassák. A munkaadók nagy része már régen elismerte és elrendelte a művezetőinek tisztviselői minősi­­sítését. Szervezetünk ennek az elvnek úgy az új ipartör­vényben, mint az alkalmazottak jogviszonyainak rende­zésére előkészített javaslatba leendő felvételét köve­­ tchen Werkmeister-Verbandes hat das Ableben unseres Kollegen zur Kennlniss genommen, ist bei der Bestattung corporativ erschienen, legte einen Kranz auf die Bahre des Dahingeschiedenen und verständigte hievon später die Zentralleitung des ungarischen Verbandes. Unser Verband bedankte sich verbindlich für dieses wahrhaft brüderliche Vorgehen und ersuchte zugleich für die Erhaltung des Grabhügels des in der weiten Ferne ver­storbenen Kollegen zu sorgen, — welche Auslagen der Csepeler 66-te Bezirks-Verein, zu welchem der Ver­storbene gehörte — übernahm. Bis zum Ausbruch des Krieges ist auch alles -geschehen. In den schweren, sorgenvollen Zeiten der Kriegsjahre jedoch hinterblieb die Tiinsendung der Auslagen für die Erhaltung des Grabhügels, der Csepeler Bezirks-Verein vergass es. Die Zentrale des Düsseldorfer-Verbandes hat jedoch die Sorge für das Grab nicht vergessen und hat sieb vor einigen Wochen mit jener Frage an die Leitung unseres Verbandes gewendet, ob das Grab auch ferner zu pflegen ist? Diese Aufmerksamkeit hat nicht nur in der Zentrale unseres Verbandes, sondern noch mehr im Kreise der braven Csepeler warme Gefühle und innigen Dank ausgelöst, wovon wir die Düsseldorfer Zentrale die weitere Pflege des Grabes unter Ersatz der Kosten ersuchend, mit dem Ausdruck unseres Dankes ver­ständigten. So wird bei den Werkmeister der Internationalismus ausgelegt und ausgeübt. Leider haben die Deutschen auch Grund genug dazu, für uns Ungarn jedoch wäre es der letzte Zwirnfaden unserer Existenz auch nur einen Fussta-pfen weiter zu gehen in der weiteren Auslegung der Internationalität, als wie es die ernsthaften Werk­meister-Körperschaften zur gegenseitigen Unterstützung festgesetzt haben. telte. A javaslatkészítő bizottság ezen követelésünk jogosságát elismerte s a tervezetben leendő felvételt kilátásba helyezte. Az önök szaktudása, nagy gyakor­lata és felelősségteljes munkája oly értéket képvisel, hogy méltatlanság volna Önök közül az altiszti sorban hagyni azokat az érdemes kartársakat, kik eddig a tisztviselői minősítést formai képesítés hiánya miatt nem nyerhették el. A társládának, mint a művezetőség igényeit ki nem elégítő intézménynek, Önökre való kiterjesztését meg kell szüntetni és állami kötelező nyugdíjbiztosítást, vagy egy „Országos Magánvállalati Nyugdíjpénztár“ felállítását kell szorgalmazni. A jogviszonyok szempontjából a magánal­kalmazottakra vonatkozó 1910/1920. sz. M. E. "rendelet, megfelelő módosítással törvényjavaslattá fejlesztendő ki és a legrövidebb idő alatt törvényerőre emelendő. A fizetési létminimum megállapítása, a rendszeres előmenetek biz­tosítása, a kötelező egyezkedés, a szabadságidő rendezése, védelem a bojkot ellen, a jogviszony szabályozása betegség, fegyvergyakorlat, háború, elbocsátás, végkielégítés, nyug­díjazás és elhalás esetére stb., stb. mind megoldatlan problémák. Ezek megoldására vállalkozott a mi Szervezetünk s már ezen irányban eredménynyel dolgozik is. Mindezen küzdelmünket azonban csak a saját művezetői társaink tömörülése által létesített nagy és egységesen megszervezett tábor viheti teljes győzelemre. Tehát csatlakozzanak Önök is Szervezetünkhöz, hogy az ország összes művezetői egybe olvadva, oly erős és egységes táborunk legyen, melynek szavát meghallják majd azok a tényezők, amelyek eddig elzárkóztak előlünk, s így biztosítaniok kell a műve­zetői kar jólétének és jövő boldogulásának feltételeit.

Next