Művezetők Lapja, 1927 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1927-01-01 / 1. szám
4 MŰVEZETŐK LAPJA XXX. évf. 1. szám. A munkapad a mi oltárunk. Az év utolsó napján ez elé az oltár elé borulunk és itt a gyárak búgó kürtszava, és zakatoló gépek zsolozsmája között küldjük fohászunkat az Úrhoz : „Uram ! mi dolgozni akarunk, hogy Neked segítsünk alkotó munkádban, segíts meg Te is minket, hogy munkával dicsérhessünk Téged s hogy egy boldogabb nemzet áldja és dicsérje szent Nevedet. Úgy legyen ! Boldog újévet ! Felületi sűrítők tisztítása vegyi után. Irta: Palik Ferenc. Az apró fémcsöves felületi sürítőket (kondenzátor) tudvalevőleg időnként tisztítani kell. A kis átméretű, hosszú rézcsövekben, illetőleg ezek belső felületén, a vízben foglalt tisztátlanságok lerakódnak, idők folyamán mind vastagabb réteg képződik azokon. Az ilyen lerakódott réteg a csövek külső felületét érintő fáradtgőz melegének elvonását, a gőz sűrítését, vízzé való lecsapódását fokozódó mértékben akadályozza. Magát a hűtővizet tisztítani nem gazdaságos, de nem is célirányos, mert jelenlegi berendezéseinknél a hűtővíz állandóan érintkezik körfolyamata alatt a községgel, amelyből port és szénsavat vesz fel. A víz mennyisége is olyan nagy, hogy csak költséges, nagy tisztító berendezések felelnének meg a célnak. Ez okoknál fogva nem marad egyéb hátra, mint a gőzsürítő belső, vízzel érintkező felületének a tisztítása. Ha a hűtővíz lágy folyóvíz, akkor az üzemen kívül helyezett kondenzátor tisztítása nem hoszszadalmas. Az egyik nagy fedél leszerelése után hozzáférünk az apró hűtőcsövekhez, amelyekből a lágy iszap tömlőn odavezetett erős vízsugárral eltávolítható. A csövek belső felületére rakodott keményebb iszapréteg drótkefével lekaparható. Körülményesebb azonban a csövek tisztítása, ha a hűtővíz kútból ered. Az ilyen víz tudvalevőleg mindig tartalmaz olyan mészvegyületet, amelyek a kívülről gőzzel érintkező, felmelegített csövek hőfokánál már a belső felületeken az úgynevezett kazánkőlerakódást adják. A kazánkő is kétféle, a szerint a milyen a víz. A gyorsan kiváló szénsavas mész: CaC03 nem alkot kemény összefüggő réteget, azonban a kénsavas mész: CaS04 A gipsz többékevésbbé kemény rétegben rakodik le, amelynek eltávolítása a csövekből csak hosszadalmas erőművi beavatkozással végezhető. Ilyenek eltávolításához igen erős acélszálú drótkeféket, éles kaparó acélszerszámokat használnak, amely szerszámok természetesen a csövek felületét is érintik , ez pedig veszéllyel jár. Többszöri kaparás után az egyébként is vékonyfalú rézcsövek annyira elvékonyíttatnak, hogy beáll a csövek átlyukasztása. Sokkal egyszerűbb, gyorsabb és eredményesebb a felületi sürítőknek vegyi utón való tisztítása, ami hígított sósavval : HC1. történik, csak a kellő figyelmet kell arra fordítani. A sósav ugyanis a szénsavasmeszet megbontja; lesz belőle víz, szénsav és chlórcalcium. Vegytani kifejezésekkel: Calciumcarbonat (szénsavasmész) = Ca COl, sósav (Salzgeist) = H Cl széndioxid (szénsav) = CO2 chlórcalcium = Ca Cl2 viz = H 2 O Vegyiolyaniat: Ca C02 + 2 II Cl =- Ií2 O + CCh + Ca Cl2. Látjuk tehát azt, hogy ha a szénsavas mészre sósav hat, akkor azt megbontja : vízre, szénsavra és chlorcalciumra, amely esetben a képződött víz és chlórcalcium az oldófolyadékban marad, a fejlődött szénsavgáz pedig a levegőbe elszáll, amelynek elvezetéséről gondoskodnunk kell. Az oldófolyadék tehát a sósavnak vizes oldata. A víz savas hatásáról úgy győződünk meg, hogy abba időnként lakmuszpapiros szeletet mártunk (kapható a gyógyszertárakban is). Ha a víznek van savas hatása, akkor a kémlelő lakmuszpapiros rövid idő múltán megvörösödik. Nem érünk azonban célt, ha az erősen hígított sósavoldatot egyszerűen beleöntjük, illetőleg im azzal megtöltjük a minden lefolyó és kivezető nyílásánál elzárt kondenzátort , mert az oldóvíznek a kondenzátorban és a csövekben állandóan keringenie kell, mégpedig a nagyság szerint több órán, esetleg egy egész napon át is. A vegyitisztításnál főleg arra kell ügyelni, hogy a kazánkő lemaratást túl ne hajtsuk. Erről meggyőződhetünk, ha a kivezető csővön már nem távozik el szénsavgáz. Ennek egyszerű próbája pedig ez : a kivezetőcső végéhez, ott ahol a gáz a szabadba ömlik, lánggal égő vékony faforgácsot tartunk. Amíg a gáz ömlik , a láng azonnal elalszik, mert a szénsav az égést nem táplálja ; ha azonban a láng tovább ég, akkor be kell szüntetni a víz keringését, sőt a kondenzátorból le is kell azt bocsájtani, mert a szénsavgáz hiánya azt jelenti, hogy a savasvíz a csövekben volt kazánkőréteget, a szénsavmeszet, teljesen felbontotta. Ha az oldófolyadékot tovább is benn hagyjuk, akkor az már a csövek anyagát , a rezet támadja meg, azt pedig meg kell akadályoznunk. Erre is van egyszerű vegyi próba. Vizespohárba kevés ammóniák-oldatot (ammoniákszeszoldat, gyógyszertárban beszerezhető) öntünk és erre a kondenzátorból ugyanannyi oldófolyadékot bocsájtunk. Ha a folyadék már a rézcsövekkel érintkezik és azokat már megtámadta, akkor a pohárban levő keverék kékesszínű lesz, mert a rézammóniák sók jelenlétének ez a biztos jele. Az oldófolyadék lebocsájtása után azonnal tiszta vizet kell a kondenzátorokban keringetni, hogy a savas folyadékot a felületekről teljesen lemossa. A hűtővíz a legtöbb esetben olajjal is van szenyezve, ez az olaj is a sürítőben rakódik le. Az olaj eltávolítására a már tiszta vízbe bizonyos mennyiségű szódát adagolunk, azután egy, erre a célra előre elkészített csővön át gőzt bocsájtunk a vízbe és azt igy egy-két órán át forraljuk. Forralás után a szennyes vizet lebocsátjuk s a süritőt tiszta vízzel kiöblítjük. Az elmondottak bővebb magyarázatául ábránkon egy sűrítőt mutatunk be a vegyi tisztításhoz szükséges csőrendszerrel. K maga az apró hűtőcsövekkel ellátott sűrítő. A, B, C, D a fedelek alatt levő elválasztó és vízterelő vaslemezek. 8 hideg hűtővíz szívócső, a felmelegedett hűtővíznyomócső. A szívócső a csatlakozó karimánál V vaslemezzel, a nyomócső R vaslemezzel van elvakolva.