Művezetők Lapja, 1930 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1930-01-01 / 1. szám
XXXIII. évf. 1. szám. MŰVEZETŐK LAPJA egy másik, ugyancsak magánalkalmazotti érdekekért küzdő szervezetet, ha más alapon küzdő szervezetet is, ilyen módon meg lehessen támadni és ízléstelen formában annyi valótlan dolgot lehessen róla mondani. Hogyan kell bánni a Widia késekkel? Irta: Wopaletzky Károly gépészmérnök. Kapcsolatban a „Művezetők Lapja“ múlt számában megjelent közleményemre, célszerűnek tartom az alábbiakban ismertetni a Widia késekkel való helyes bánásmódot, mert tulajdonképpen ez egyik fő feltétele a kés gazdaságosságának. Előnagyoló esztergakéshez, 1. ábra, veszünk egy szelvényű, 200—250 mm hosszú, megfelelő szívóssággal bíró acélanyagot (a Krupp művek erre az ,,A 20 P“ jelű speciális anyagot állítják elő, amely a nagy hőkezelés mellett struktúráját nem veszti el és amellett a vörösrézzel jól köt, és azt, mint a szabványos esztergakést, azonban lehetőleg röviden meghajlítjuk. A Widia vágóéi részére az így meghajlított szárba 1—2 mm-el mélyebb helyet munkálunk be, mint a Widia vágóéi vastagsága, melyet azután pontosan odaillesztünk. Az illeszkedő felületeknek oxydmentes, fémesnek kell lenniük. Ezután a tartószárat felmelegítjük világosvörös hőre és egy kanálszerűen kiképzett vaspálcán tiszta, törött boraxot hintünk a vágóér részére kiképzett helyre. Mikor a borax megolvadt, kiemeljük a tűzből és sodronykefével az illeszkedő helyet tisztára keféljük és erre ráhelyezzük a Widia lapot, amely utóbbira egy vörösréz lapocskát teszünk. Azután boraxxal behintve, visszahelyezzük a tűzbe. Gyors melegítéssel, miközben többizben boraxot hintünk a Widia lapra, hevítjük addig, amig a Widia él tetején elhelyezett vörösréz olvadásnak indul. Ha ez bekövetkezett, kiemeljük a tűzből és egy hegyes acéldarab segítségével a Widia lapot a tartószárhoz nyomjuk, míg a vörösréz köt. Ezután a kést graphit vagy faszénporba helyezzük a teljes lehűlésig. A „Widia“ vágóés ráforrasztását lehetőleg zárt muffkemencében végezzük. Ha ez nem áll rendelkezésre, úgy szabad kovácstűzben is végezhető, de védeni kell a szúrólángtól, mely a fémre hátrányos. Vidi a szerszámnál lágyítás, vagy edzés nem szükséges. Különös gond fordítandó a csiszolásra, mert csak kifogástalan élni és az anyagnak megfelelő élszögű szerszám ad sikeres eredményt. Vágóélszögek az alanti táblázatban láthatók, melyet addig csak Amerikában ismertek. Hosszabb kísérlet után 1857-ben sikerült kielégítő minőségű kéregöntést előállítania, melyet úgy Magyarország, mint egész Közép- Európa részére szállított s ezzel a magyar vasutak szükségletét képező vagyonkerekek gyártását meghonosította. Ganz Ábrahámnak 1867. december 16-án bekövetkezett halála bizonytalan helyzet elé állította a vállalatot, melyből a vállalat akkori két igazgatója Eichleiter Antal és Mechwart András érdekeltség-vállalásával segítette ki olymódon, hogy betársultak és Ganz és Társa címen vezették 1869-ig a vállalatot, amidőn azt részvénytársasággá alakították át Ganz és Társa r.-t. címen. A részvénytársaság keretében nagy szerep várt Mechwart Andrásra, ki 1859. óta állt Ganz szolgálatában és mint a németországi (bajor) Schweinfurtból ideszármazott fiatal mérnök, zsenialitásával és szervezőtehetségével Ganz segítőtársává, később pedig a vállalat legelső vezetőjévé lett. Mechwart András nevéhez fűződik a vállalatnak legnagyobb fejlődési korszaka. Mechwart szegény szülők gyermeke volt, s így nem részesíthették őt magasabb iskoláztatásban, hanem inasnak adták. Inaskodása alatt került kezébe a Dingler-féle Politechnisches Journal-nak egyik száma, mely egy új szerkezetű zárat ismertetett és annak rajzát is közzétette. Eme rajz Titán készítette el Mechwart az akkori céhszokásnak megfelelően legényremekét és ennek alapján nyerte el a felszabadító levelet és vándorkönyvet. Schweinfurt város elöljárósága eme munkája után a fiatal lakatossegédet városi segéllyel az akkori augsburgi poly technikumra küldte. Ez Mechwartnak igen nagy örömet okozott és még öreg korában is szívesen emlékezett meg erről. Mint 21 éves fiatal mérnök a nürnbergi Cramer— Klett Theodor-féle jónevű gépgyárban nyert alkalmazást, ahol főleg vasúti kocsik, gőzgépek, malomgépek, hidak és hadfelszerelési cikkek készültek. Ugyanezen gyárból kerültek a Ganzhoz Eichleiter és Gulden is, kik később a vállalat igazgatói lettek. Az itt nyert fiatalkori benyomások s szerzett tapasztalatai későbbi pályafutásán nagyszerű alkotó és páratlan szervező tehetséggé fejlődtek. Négy évi működés után meghívást kapott az osztrák „Karl Ludwig Bahn“ társaság Przemyslben épített műhelyének vezetésére. Mielőtt új állását elfoglalta volna, Budapestre jött felkeresni volt kartársát, Eichleitert, akivel egyik este a most is fennálló pilseni sörcsarnokban söröztek és aki a véletlenül szintén ott időző Ganz nak bemutatta. Ganz meghívta Mechwartot Budára, hogy nézze meg a gyárát, s emberismeretével rögtön felismerte benne azt az embert, akire neki szüksége van. Ganz felkéri Mechwartot, hogy lépjen be hozzá, amit ő rövid gondolkodás után el is fogadott és 1859. december 6-án, tehát éppen 70 év előtt lépett be Ganz-hoz. A Ganz-cég további tüneményes fejlődése a teljesen párhuzamos Mechwart-nak a magyar műszaki alkotásokban és a gazdaságtörténelemben majdnem páratlan gazdagságával. Új gyártási ágak bevezetésével a budai gyár mind nagyobbá fejlődik. A nagymérvű bel- és külföldi rendelések lebonyolíthatása végett újabb gyárak megvételével és alapításával teszi mind nagyobbá a vállalatot. A német és francia háború kitörése előtt a felfokozott hadikészülődések folytán Németországból és Oroszországból oly sok rendelést kapott a vállalat, hogy 1869-ben a Németorosz—osztrák-magyar határ közelében Ratiborban fióktelepet létesített, mely ma is fennáll. A magyar gépipar terén szinte páratlan esemény volt, hogy magyar vállalat .