Művezetők Lapja, 1934 (37. évfolyam, 1-12. szám)
1934-01-01 / 1. szám
A MŰVEZETŐK LAPJA, XXXVII. évf. 1. szám. még csak találkozunk, de a vidékiek nem élnek egyesületi életet a szövetségen kívül. Sajnos, a vezetőségnek már előbb kellett volna eszmenie, hogy a művezetők érdekeit olyan helyen oltalmazza meg, ahol nem süket fülekre talál. A gyárból elbocsátanak minket s ha megérdeklődjük, hogy 30 év után mi jut nekünk, azt mondják : semmi! — Nekünk van ügyészünk, aki országgyűlési képviselő. Az ő közbelépését is kérjük, mert a művezetőnek még a tisztviselőknél is több jogra van igénye. A művezető felelős a másik munkatársa életéért. Az irodában nem történhet baj. Az üzemi balesetért a művezetőt bezárják. Az országgyűlési képviselő úrnak ezt a kérdést napirenden kell tartania. A törvény azt mondja, hogy a művezető ipari munkás, tehát nem jár neki semmi. Ez így nem jó. Szóvá kell ezt tenni a vasműveknél is. Most rögtön nem lehet ezen segíteni, tudjuk, de jövőre meg lehet csinálni. Ha a gazdasági helyzet megkívánja, hogy a művezető a politikába bekapcsolódjék, ám kapcsolódjunk bele, de a művezető ne legyen kevesebb, mint egy kereskedősegéd. Tabár Henrist, Ózd (12.) : T. Nagygyűlés ! A pécsi kerület kiküldöttjének beszéde egészen szivem szerint való. A szivem azt mondja, hogy ezt így kell csinálni. De ha a szivem után megyek, akkor bele kell nyúlnom a zsebembe. A kiküldött tagtársunk felszólalása azonkívül ellentmondásokban is szenved. (Kovács : Ez félreértés lesz !) Mi a bajunk nekünk? Először, hogy tagokat nem tudunk szerezni. És van-e reményünk új tagok szerzésére? Én azt mondom, hogy nincs. Mióta a Társadalombiztosító megvan, tagokat nem kapunk. Megmondtam ezt a májusi nagygyűlésen is. Én nem szeretek sokat beszélni, elég a helyzetet egy pár szóval ismertetni. Ezelőtt a művezetők 90%-ának nem volt nyugdíja, tehát minden művezető, aki kissé gondolkodott, idejött közénk. Ma ez nincs így. A mai fiatalság anyagias gondolkodású, ide nem űzet, mert kényszer alatt oda fizet. Kétfelé fizetni nincs miből. Ha viszont nem hajtjuk végre a szanálást, a hatóság minket elővesz. Igaz, hogy nem azt fogja mondani, hogy: „Az öregektől pedig húzzatok le !“ hanem csak azt, hogy rendezzük a helyzetet. Az öregeket, özvegyeket, árvákat és halottakat bántani nem helyes, de a szövetségnek is fenn kell maradnia. Ide konkrét adatok kellenek ! Márpedig konkrét indítvány nincs. Meg kell tennünk, ami rajtunk segít. Egyelőre más megoldás nincs, mint ez a 25%-os levonás. Én is odatartozom közéjük nemsokára, mégis azt mondom, hogy le kell vonni a 25%-ot. Tagdíjemeléssel nem tudunk segíteni. Vidéken nagyon sokan vannak, akiknek havi 800 körül van a fizetésük. Hogy a házak nem hozzák meg az előirányzott jövedelmeket, hogy az átírásköltségeket meg kell fizetni, arról az elnökség, a vezetőség nem tehet. Azt meg kellett fizetni. Ezt az állam követeli. (Nem sokaljuk, csak összehasonlítottuk !) Mindenki azt akarja, hogy a tagdíjak maradjanak, de azért adjunk is az öregeknek. Nem lehet itt mást csinálni, mint a központi indítványt elfogadni. Inkább most veszítsenek 25%-ot, mint később az egészet. Azt is mondták egyesek, hogy szüntessük meg az egyesületet és osszuk fel a pénzt a tagok között. Ez esetben biztos, hogy a nyakunkra ül egy csődtömeg gondnok. Amíg az egy krajcárt érez, nem megy el innen. Ha van indítvány, amely alkalmas a helyzet megoldására, szívesen meghallgatjuk. Mondom, a pécsi kiküldött egészen a szívem szerint beszélt, de az egyesület érdekei mást diktálnak nekem. A pénz olyan furcsa portéka, amit a szív szerint kezelni nem lehet. (Helyeslés.) Gschwind (2.) : T. Uraim ! Ezektől a szegényektől elvenni bajos, ha mi azt mondjuk, hogy egy az egészért s az egész egyért. Akinek van valamije, az inkább adjon, semmint azoktól elvegyünk, akiknek amúgy sincsen semmijük. Az elnökség iránt bizalommal vagyok, szemrehányást nekik nem tehetünk, a bajoknak nem ők az okai. Az elnökség dolgozik. A kérdés megoldása nem egyszerű. Ha elveszünk, a tagok kilépnek, ha rá kell fizetni a tagdíjakra, akkor is kilépnek. Nagy Ferenc (2.) : T. Szövetségi gyűlés ! Nemcsak egyedül a Művezetők Szövetsége áll ily nehéz napok előtt, hanem ha végignézünk az országon, bármely egyesületben súlyos a helyzet. A nyomdászoknál érdeklődtem, ahol heti nyugdíjat adnak. 3 pengőt levontak ebből is. Az összes egyesületek vegetálnak. Leghelyesebb, ha elfogadjuk a központindítványát és akkor 2 év múlva gondolkodunk, hogy mit tehetünk. A múlt ülésen nem így beszéltem, de most az a megbízatásom, hogy elfogadjuk a központ indítványát 2 évi átmeneti időre. Balogmásodízben jelentkezik szólásra. A közgyűlés többsége újból való felszólalásához nem járul hozzá.) Finöl : T. szövetségi gyűlés ! A mi kedves jogtanácsos urunkat, Vsetty Béla országgyűlési képviselő urat, valamint a szövetség tiszteletbeli szerkesztőjét , Palik Ferenc urat szeretettel üdvözlöm. A szőnyegen levő tárgyhoz több felszólaló nem jelentkezett. Azt hiszem, hogy minden oldalról megvilágították a felszólaló urak az indítvány szükséges voltát és azokat az aggodalmakat is kifejtették, amelyeket az indítvánnyal szemben táplálnak. Legelőször Kovács úr, pécsi kiküldött szavaira reflektálok. Kovács úr azt mondotta, hogy az öregeknek hátat akarunk fordítani és nem akarjuk nekik megadni azt, ami nekik jár. Éppen ellenkezően : a központi elöljáróság azt akarja az öregeknek adni, ami nekik jár, de nem adhatjuk azt oda, ami a többieknek jár. Nem adhatjuk oda a tőkét, ami a többieké. És nincs szó sem arról, hogy nem akarjuk megbecsülni az öregeket. Aligha van nekik én nálam nagyobb tisztelőjük, itt most arról van szó, hogy meg kell elégedniük a jogos járandóságukkal, alkalmazkodniuk kell a szövetség teljesítőképességéhez. Hogyan adjunk nekik teljes járandóságot, amikor ilyen feltétel mellett 2 esztendő után majd 30%-ot sem adhatunk. Azért kell most 25%-kal csökkentenünk, hogy azután is megadhassuk a 75%-ot. Nem vall előrelátásra az, ha valaki arra akarja kényszeríteni a szövetséget, hogy túlerőltesse magát. Azt mondja Kovács úr, hogy így tagokat szerezni nem lehet. Emlékeztetem arra, hogy itt van az indítvány az új tagok szerzését célzó fokozatos tagdíjakra. A központi elöljáróság mást nem tehet, mint hogy észszerű javaslatokat terjeszt elő a szövetségi gyűlés elé, amik lehetővé teszik a kisjövőt