Művezetők Lapja, 1937 (40. évfolyam, 1-12. szám)

1937-01-01 / 1. szám

Xt. évi 1. szám. Budapest, 1937. január 1. MŰVEZETŐK LAPJA A magyarországi iparvállalatok, üzemek, bányák, szeszgyárak, textilgyárak, építővállalatok, stb. művezetőinek, üzemvezetőinek, gyárvezetőinek és ipari- és üzemi szaktisztviselőinek egyesületi és szaklapja. LAPTULAJDONOS: MŰVEZETŐK ORSZÁGOS SZÖVETSÉGE. FELELŐS SZERKESZTŐ: WOPALETZKY KÁROLY GÉPÉSZMÉRNÖK­Megjelenik minden hó 1-én. Előfizetési díja : 1 évre 6 pengő. Tagok tagsági járulékuk ellenében kapják. Álláskínálat és kereslet ügyében, úgy a munkaadók, mint a tagok hirdetése díjtalan. Egyéb hirdetéseket mérsékelt áron számítunk. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Budapest, Vili., Német-utca 32. sz. 1. emelet. Telefon: 1-324-68. A lap szellemi részére vonatkozó levelek a szerkesztő­ség címére, minden egyéb levelezés és pénzküldemé­nyek a kiadóhivatal címére cimzendők. Szerkesztő található: kedden és pénteken este 6—7-ig. Azé vforduló hoz! Az 1937-es évforduló Szövetségünk életében igen jelentőségteljes fordulópontot jelent, mert ez évben lép Szövetségünk fennállásának negyvenedik évébe. Negyven év egy szövetség életében szép idő, a ta­gok életében pedig egy munkában eltöltött emberöltő. A negyven év munkájáról és eredményeiről majd más alkalommal emlékezünk meg, most az évforduló al­kalmából hálát adunk a Mindenhatónak, hogy Szö­vetségünknek és a kerületi vezetőségeknek, valamint az összes tagoknak kitartást, erőt, egészséget, munka­kedvet és türelmet adott ahhoz, hogy Szövetségün­ket az érdemes alapítók szellemében vezethettük és az ipari és üzemi művezetők és hasonló munkakörű szaktisztviselők jóléti intézményei mellett, azok er­kölcsi testületévé és érdekképviseletévé sikerült ki­fejleszteni. Az elmúlt 40 év második fele a háborút követő gazdasági válság folytán különösen súlyos feladatok elé állította Szövetségünk vezetőségét. Ez a válság az elmúlt 1936-os évben sem enyhült Szövetségünkre, mert a válság folytán állásnélkülivé vált nagyszámú idősebb tagtársaink; segélyezésének kielégítése foko­zott mértékben veszi igénybe Szövetségünk anyagi erejét. Szövetségünk életében — különösen az utolsó év­tizedben — leginkább a szociális problémák kerültek előtérbe. Az ipari és üzemi vezetés terén észlelhető egyoldalú verseny és a helyzet kihasználása úgy az elhelyezkedés, mint az előmenetel terén mind súlyo­sabbá teszi a művezetők és hasonló ipari és üzemi alkalmazottak helyzetét. Az erkölcsi aláminősílések, jogviszonycsorbítások, illetmény-, és nyugdíjcsök­kentések és a terhek átruházása úgyszólván napi­renden vannak. Ezek ellen egyénenként védekezni egyenlő az öngyilkossággal. Méltányosságra, vagy szerzett jogokra hivatkozni teljesen reménytelen kí­sérletezés. Törvényes jogorvoslatkeresés a bizonyta­lan jogviszony folytán kétséges, költséges és az iz­galmakon kívül a munkahelyekről való kizárásra ve­zethet. Minden társadalmi réteg csak a saját szakma­béliéivel való tömörülése által képes érdekeit képvi­seltetni és céljainak elérésében eredményt elérni. Kívánjuk, hogy az 1937. jubileumi esztendő való sítson meg azokból a problémákból, melyekért évti­zedek óta küzdünk, mentői többet. A legégetőbb kérdések: a szolgálati és jogvi­szonynak méltányos rendezése, akár az évek óta hú­zódó magán alkalmazotti törvény keretében, vagy az 3910—1920. M. E. sz. kormányrendelet kiegészítésé­vel, a munkaalkalmaknak igazságos elosztása, a pro­tekció kiküszöbölése, a kereseti viszonyok arányos rendezése, a nyugdíjas közalkalmazottaknak az ipar­vállalatok és üzemek létszámából való elbocsájtása mellett állásnélküli, vagy idő előtt nyugdíjazott ala­csony' nyugdíjjal bíró alkalmazóiakkal való f elvál tása, a munkaidőnek a rendezése és a kényszerű fél­időben végzett munkának méltányos díjazása, a mű­vezetőknek és hasonló alkalmazottaknak úgy a köz-, mint a magánüzemeknél egységes és a szaktudásnak megfelelő minősítése, a bányász kartársak öregségi és rokkantsági biztosításának újabb rendezése az ÜTI keretében és külön képviselete az OTI önkor mányzatában, a fővárosi művezetők sérelmeinek az orvoslása, a magnávállaüáti nyugdíjpénztáraknak végleges és méltányos rendezése, a nyugdíjszabály­zat rendelkezéseit túlhaladó, úgynevezett protekciós nyugdíjaknak a megfelelő nívóra való leszállítása és a méltánytalanul csökkentett nyugdíjaknak a fel­emelése, a vállalati nyugdíjalapokra hárított, vala­mint az öregségi és rokkantsági biztosítással foglal­kozó egyesületek által jegyzett hadikölcsönöknek méltányos valorizációja, vagy ezen intézeteknek a hadikölcsönük méltányos kamatozásának megfelelő kormánytámogatása, a magába 1 kairnazotti különadó­nak az eltörlése, stb. Es végül az összes ipari és üzemi szakbeli vezetők és szaktisztviselőknek Szövet­ségünkbe való tömörítése, hogy a felsorolt problé­mák mielőbbi megoldásához erkölcsi erőnk és tekin­télyünk elegendő súllyal bírjon. Sajnos, ezek a problémák eddig csak szaporodtak, azonban minden művezetőnek és hasonló alkalma­zottnak elsőrendű érdeke legyen az, akár tagunk. Vagy szövetségünkön kívül álló, hogy ezek a kérdé­sek közmegelégedésre mielőbb megoldáshoz jussanak. Kívánjuk, hogy az 1937-cs jubileumi évben Szö- vetségilnk hazánk ipari és üzemi szakmabeli vezetö- alkalmazottainak a támogatásával ezeket a problé­mákat egy nagy lépéssel vigye megoldásuk felé. Szövetségünk minden tagjának, jóakarójának, barátjának és lapunk hirdetőjének boldog újévei kívánunk! Művezetők Országos Szövetsége központi elnöksége és választmánya.

Next

/
Thumbnails
Contents