Ipari Művezetők Lapja, 1944 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1944-01-01 / 1. szám
4 IPARI MŰVEZETŐK LAPJA VI. évf. 1. szám. berendezéseket is folytonosan változtatni kell. Legtöbb munkadarabhoz más, a neki legmegfelelőbb védőkészüléket kell alkalmazni. A munkaadók részéről ebben a termelést hátráltató akadályt a munkások részéről pedig fölöslegesnek vélt többletmunkát látnak. Márpedig, ha a szerszám elkészítésénél, beállításánál érvényesülnének a balesetelhárítási szempontok, úgy a megfelelő védőberendezés alkalmazásával, esetleg a szerszám jelentéktelen módosításával, egy-egy ■kis csavar, fedőlap, rugó vagy más alkatrész alkalmazásával a baleseti veszély sok esetben a legkisebbre lenne csökkenthető. A körhagyás sajtolón előforduló balesetek elhárítására, amint fentebb említettük, több mód áll rendelkezésre, így nevezetesen: 1. zárt szerszám, 2. fedett szerszám, 3. felső szerszámnak ujjvastagságnál alacsonyabb löketre való beállítása, 4. önműködő adagoló szerkezet, 5. kétkezes indítókészülék, 6. mozgó kosarú védőkészülék, 7. csipeszek, piszkálok pálcikák stb. használata. A felsorolt védelmi intézkedések közül azonban csak az 1., 2., 3. és 4. pont alattiak nyújtanak tökéletes biztonságot, míg a többiek csak bizonyos kiegészítő feltételek alkalmazása, illetőleg betartása mellett biztonságosak, tehát mondhatjuk, hogy önmagukban nem elegendők. Részletesen tárgyalva az egyes védekezési lehetőségeket: Az 1. pont alatti zárt szerszámról már említést tettünk. Mondottuk, hogy tökéletes védelmet nyújt, de hátránya, hogy alkalmazási köre nagymértékben korlátolt. A 2. pont alatti fedett szerszám helyesen megvalósítva (1. és 2. ábra) szintén tökéletes védelmet nyújt, de alkalmazási köre már jóval tágabb az előbbinél. Vannak üzemek, amelyek elsősorban erre a védekezési módra fektetik a fősúlyt, mivel ezekkel az aránylag egyszerű védőberendezésekkel kívánják a többi bonyolultabb és a munkában bizonyos mértékben akadályozó védőberendezések használatát elkerülni. A legkülönfélébb módon, a legsokoldalúbb ötletességgel készítik el ezeket a szerszámokat, melyeknek lényege, hogy az ügyesen elhelyezett fedőlapok lehetővé teszik a munkadaraboknak az alsó szerszámra való helyezését, az ujjnak a szerszámok közé való bejutását azonban meggátolják. A 3. pont alatt említett esetben tulajdonképen a fedett szerszám egyik vállfájával állunk szemben. A felső szerszám olyan közel van állítva az alsóhoz, hogy fedőlap helyett maga a felső szerszám akadályozza meg a szerszámok közé való benyúlást. A 4. pont alatt említett önműködő adagoló szerkezettel fentebb már részeletesebben foglalkoztunk. Láttuk, a legtökéletesebb védelmet nyújtja, de gazdasági okok nagymértékben korlátozzák szélesebb körű elterjedését. Meg kell még említeni, hogy ez a megoldás csak akkor tökéletes (3. ábra), ha a szerszámok közötti teret a benyúlást meggátló védőlap fedi el. Az 5. pont alatt említett kétkezes indítókészülék ellen (4. ábra) az a kifogás, hogy a termelést nagymértékben hátráltatja, mivel az indító karnak kezelése egy újabb művelet beiktatását jelenti a munkafolyamatba. A termelést lassúbbá, a munkát fárasztóbbá teszi. Ez az ellenvetés arra mutat, hogy a kétkezes indító alkalmazási köre is korlátolt. A túl egyszerű és ezért túl rövid ideig tartó megmunkálást igénylő munkadarabok megmunkálásánál kevésbbé gazdaságos. Hátránya még, hogy az egyik vagy mindkét indítókar könnyen kiiktatható erre a fenti indokok alapján elég sok példa van —és így tulajdonképpen a munkás tetszésétől függ, hogy használja-e a védőkészüléket vagy sem. Ezért alkalmazása esetén állandó, szigorú ellenőrzést kell gyakorolni, és megbízhatói, kellően kioktatott munkásokat kell. a gépnél alkalmazni. Lehrmann József műszaki tanácsos. (Folytatjuk.) 3. ábra 1. és 2. ábra. 4. ábra.