Nemesfémipari Közlöny, 1930 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1930-01-02 / 1. szám

Minőség és ízlés írta: dr. Naményi Ernő, az Országos Iparegyesü­let h. igazgatója. Uj esztendő. Bácsit az elmúlt esztendőből, lepergett életünktől, ünnepi meleg bensőség. Uj munka kezdés. A jövő felé irányzott tekintet, új küzdelemre készülés. És amikor az idő válaszpontján vagyunk, ünnepi hangulatunk ab­­ban is jusson kifejezésre,­­hogy a szerszám mellé te­gyük le a kalkuláló ceruzát is és gondolkodjunk. Nem eredményeinkről. Nem eléri célkitűzéseinkről, mert ezek szemünk előtt vannak. Ezek tények, valóságok. De gondolkodjunk elmaradt sikereinkről, gondolkod­junk fölösleges fáradozásunk eredménytelenségének okairól, hogy a jövendő boldog kialakításáért mit kell tennünk, mely úton kell haladnunk. De gondolatainkat határoljuk el azokra a területekre, amelyeknek meg­művelése a mi feladatunk és törekvéseinket szorítsuk a saját lehetőségeink korlátai közé. Forduljunk el egy­szer a külső viszonyok sivárságától, felejtsük el egy pillanatra, hogy mik azok a követelések, kívánságok, amelyeket a gazdasági élet alakulásában, az államha­talom intézkedéseiben megvalósítva szeretnénk látni. És nézzük azt, hogy a mi munkánkban, a mi műhe­lyünkben mivel szolgálhatjuk legjobban boldogulásun­kat és iparos fejlődésünket. A minőség, a kvalitás problémája az, ami legjob­ban foglalkoztatja a világ vezető országainak iparosait. Messze vagyunk már túl azon a korszakon, amikor a rossz és olcsó árú volt a termelés jellegzetes típusa. Ma a gyáripar, csakúgy mint a kézművesmesterség, jó árút igyekszik termelni, jó árút, amely a használható­ság legmagasabb igényeit is kielégíti és amelynek előállítása a műszaki, mesterségbeli tudás legszigo­rúbb követelményeinek is megfelel. És ezen a téren, ha visszatekint a magyar iparosok végzett munkájára, a megelégedettség érzésével nézhet a jövőbe. Nem szo­kásom a bókolás, de teljes tárgyilagossággal meg le­het állapítani, hogy a magyar kézműiparosok összes­sége mesterségbeli tudás dolgában bármely ország ipa­rosaival felveszi a versenyt. Tovább megyek. Nem egy, sem kettő, hanem egész tekintélyes sora a magyar ékszerészm­estereknek a világ legelső mestereinek tár­saságára tarthat igényt. Az ékszer, amely a jelesebb magyar ékszerészek műhelyét elhagyja, dicsősége a magyar iparnak.­­ Azonban a minőség, a kvalitás elengedhetetlen ki­­egésítő része, tovább megyek, elmulaszthatatlan össze­tevője: az ízlés. A legkiválóbb ipari munka is csakha­mar lomtárba kerül, ha­ ízlés szempontjából nem üti meg azt a mértéket, amelyet technikai előállításával sikerült elérnie. Valljuk meg őszintén, hogy tisztelet a kevés, de annál érdemesebb kivételeknek, iparosaink­nak munkái, még kiállítási darabjai is, e tekintetben sokszor híjján vannak azoknak a követelményeknek, a­melyeket jogosan kell hozzájuk fűzni. Nem beszélünk azokról a kirívó szörnyűségekről, amelyek rokokó vagy egyéb álnevek alatt valóságos ízlése­ltévelyedést je­lentenek, de igenis meg kell állapítanunk, hogy a be­csületes iparosai­uakának zöme egy bizonyos elmara­nyújt.I­dottságot mutat fel ízlés­­szempontjából. Természetes, hogy ízlés alatt ,nem az egyéni ízlést, értem, melyhez való alkalmazkodás az iparos részére csak akkor lehetséges, hogyha megadott tervek alapján való speciális megrendelésről van szó, hanem ízlés alatt értem azt az esztétikai irányzatot, amelyhez minden iparosnak alkalmzakodnia kell. Nem véletlenség, hogy bizonyos korokat ,széles e világon egyformán bizonyos ízlés irányzat vagy ha tetszik, stílus jellemez. Ezek a stílusok nem állnak meg országhatároknál, nem torpan­nak meg jelszavaktól, mindig és mindenkoron az egész civilizált világon elterjednek módosulva talán az egyes nemzetek lelki világának megfelelve, de lényegükben azonosak maradva itt is, amott is. Napjainkban is van ilyen ízlésirányzat, ilyen stílustörekvés. Ennek a stí­­lustörekvésnek legjellegzetesebb azonossága az elmúlt idők stílusaival, az, hogy az életnek, a kor szellemének kifejezője. És mert az élettel kapcsolatban van, azért becsületes, őszinte és mert becsületes, érvényesül ma már egész Európában. Akkor, amikor a technikai meg­oldások életünk legnehezebb feladatait is megvalósít­ják, amikor nap-nap után tapasztaljuk, hogy valamely tárgy célkitűzéséhez — hacsak használhatóságát súlyo­san nem akarjuk károsítani — formájának, kivitelének is hozzá kell járulnia, mikor éppen a technikai diadal­mas megoldások tárgyilagosságot kényszerítenek min­den életmegnyilvánulásunkra, akkor a mi iparunknak is tudomásul kell venni, hogy a tárgyilagos megoldá­sok, az arányok szépsége, az anyag helyes felhaszná­lása, a munka kvalitása és leegyszerűsített formák azok, amelyek korunk ízlésének alapvető irányát mu­tatják, amelyek őszinteségüket, a repülőgép korával való harmóniájukat épen meztelen egyszerűségükkel óhajtják dokumentálni. A múlttal való kapcsolat az ipari munka kvalitásának hagyományos megkövetelé­sében rejlik és meg kell állapítani, hogy nem volt stí­lus, amely az ipari munka tökéletességét oly érvényre juttathatta volna, mint éppen a mai ízlést­örekvések. Műszaki hibákat nem lehet ma mütyürkék mögé buj­tatni és ez kiváló iparunknak lehetőségeit fokozott mértékben domborítja ki. És amikor a jelenkori stílus­­törekvések harmóniáját s épen a munka minőségével való szolidaritását emelem ki, nem hagyhatom szó nél­kül, hogy még akkor is, ha egyéni ízlésének, vagy meg­győződésének nem is felelne meg mindenben, iparo­sainknak ehhez alkalmazkodniok kell. Nyugati orszá­gokban ez az ízlésirányzat általános. Épúgy a lakbe­rendezésben, mint az építészetben. Az ízlés hozzánk is el fog jutni, bár, mint a legtöbb dolog, ballagva is és ha iparosaink ebben az irányban már nem dolgoznak előre, ha még nem vesznek tudomást ezen ízlésirány­zat létezéséről, akkor majd a külföldi behozatal fog je­lentkezni s külföldi munkáskezek fogják elvégezni leg­alább átmenetileg azt, aminek elvégzésére csak a ma­gyar iparos hivatott és amelynek tökéletes kivitelére a magyar iparos tudása és szakképzettsége biztosítékot Ha sürgős megrendel­ése van és délelőtt nem küldheti áruját főfémjelző hivatalba, úgy dé után 3-tól 126 óráig a fémjelző kirendeltség a Csarnokban, (Bu­dapest, VII., Károly körút 3. szám.) is megfémjelzi

Next