Nemesfémipari Közlöny, 1935 (15. évfolyam, 1-25. szám)

1935-01-12 / 1. szám

gedélyezés kapcsán kontrolálható le­gyen, hogy tényleg szükség van a kért árura, vagy sem. Ha szükség van rá, ha tényleg olyan áru, amit mi nem gyártunk, jöjjön be, hiszen mi sem akarjuk a kereskedő életle­hetőségeit elvenni. Mindenesetre több rendszert kér­nénk a valutakiszolgáltatás és az árú­­behozatal kontroljában, mert ahogy most történik ez , rosszul történik és sokszor nevetségesen rosszul. Csak egy példával illusztráljuk ezt. A double árú behozatali engedélyhez van kötve, holott Magyarországon nem igen készítenek double árút; a stopperémi behozatali engedélyhez van kötve, holott a hivatalos körökön kí­­vü­l mindenki tudja, hogy Magyaror­szágon óragyár nincs. Az aranymű-­­­es ipar viszont, amely a maga em­berségéből tökéletesedett itt naggyá és több száz családnak lenne hivatott kenyeret adni, szabad prédája min­dennek és mindenkinek. Ez nem helyes így, jobban kellene, megcsinálni, de mindenesetre úgy, hogy az adónkat ne a zálogba tett ér­tékeinkből, hanem a munkánkkal szerzett fillérekből fizethessük. Spitzer Sándor Újévi köszöntés Szeretetteljes és bensőséges ün­nepség keretében adta át újév napján egy küldöttség a tagok jókívánságait Neuwald Samu és Solti Miksa elnö­köknek. A küldöttség felkérésére Rózsa Jakab keresetlen, de annál szívből jövőbb szavakkal tolmácsolta a tagok szeretetteljes ragaszkodását és jókívánságait. Neuwald Samu és Solti Miksa meghatottan köszönték meg­ az elhangzott üdvözleteket, melyek a ve­zetés nehéz, kemény és fáradságos munkájának jóleső elismerését jelen­tette. Hangsúlyozták, hogy amint éle­tük eddigi folymán minden készségü­ket a tagok helyzetének megjavítá­sára használták fel, úgy a jövőben is minden erejükkel és tudásukkal azon lesznek, hogy ha van mód fokozni ezt az­ igyekezetét, minden törekvé­sükkel igyekezni fognak erre. Végül kérték a küldöttség tagjait, hassanak ők is oda, hogy a szakmában a meg­értés, a megbecsülés és az egymás iránti szeretet legyen úrrá, szeressük egymást minden hibáinkkal együtt, mert csak így lehetséges, hogy a kö­zösség célkitűzései meg is valósulhas­sanak. Csak megértéssel lehet az egy­séges munka eredményeit biztosítani, a közösségre pedig ebből a munkából komoly haszna háramlik. Végül az adminisztráció nevében Czitter Jenő hálás szavakkal köszönte meg a ve­zetőség megértő jóindulatát, hangsú­lyozva, hogy a szakma adminisztrá­ciója mennyire egynek érzi magát a­ szakma egyetemességével, annak min­den gondjában-bajában. Majd újra Neuwahl Samu és Solti Miksa vála­szoltak, kérve a küldöttséget, hogy tolmácsolják az egész szakma részére legjobb újévi kívánságaikat. Amilyen rövid volt az ünneplés, annyira emel­kedett és lélekkel teli volt az. — va­lóban felemelkedtek a szívek és test­véri megértésben borultak össze a lelkek. Reméljük, hogy ez a megér­tés mindnyájunknak egy szebb , boldoga­bb újesztendt is jelent. (kaspi) A szakmai közös karácsonyi propaganda sikere Nem kell külön felhívni a figyelmet arra a komoly és eredményes munká­ra, amelyet a Szövetség titkársága a karácsonyi propaganda-hirdetések kap­csán végez. Mindenki tudja és látja, hogy nincs ma még egy szakmai kö­zösség, amely a kollektív érdekű mun­kában ilyen kiválóan munkálkodnék. Ha a mi tagjaink nem tudnák ezt, ha nem vennék észre, hogy ezek a nagy­szerű hirdetések milyen kitűnő ered­ménnyel járnak, észreveszik azok a más közösségeik, ahol az­ ékszerészek karácsonyi propagandája iskolát csi­nált. Jellemző erre a munkára, — az egyik hirdetővállalat igazgatója me­sélte — a karácsony havában töb­ben keresték föl, akik úgy adták meg a hirdetésüket, hogy csináljon valami olyat, amit az ékszerészek csi­nálnak, mert az jó, az szép és bizo­nyára eredményes is. És a hirdetési vállalat egyébként semmi közünk hozzá — eljött tanácsot kérni tőlünk, a Szövetség összegyűjtött hirdetés­­terveit akarta látni, hogy az ő kliensei részére ő is jót, szépet és eredménye­set tudjon adni. Kell-e ennél nagyobb elismerés ? Tulajdonképen nem és mégis, ha ideírjuk ezt a históriát, azért tesszük, mert valahogy úgy érez­zük, mint minden közösségért való munkánál, kivüit nagyobb a sikere, mint belül. Belülről nem beszélnek róla, kiviit dicsérik. Belülről természe­tes mindaz, am­i jó és hasznos, kivü­t megállnak előtte és meg is nézik, sőt mi több, ők m­ég beszélnek is róla, pe­dig megfordítva sokkal többet jelen­tene a számunkra. JEGYZETEK 1935-re. .. cm­inél a Nemesfémipari Közlöny legutóbbi számának vezető helyén Polgár Antal úr. olty problémát vet fel, amit halálos vétek lenne csak úgy elereszteni a fülü­nk mel­lett. Nem azért, mintha ez a probléma valami új lenne s még csak azért sem, mint­ha nem irtuk és nem vitatkoztak volna felette jobbra is, balra is eleget, — de Polgár doktor írásával megtörtént ama hét csodák egyike, hogy mikor az ost­romlott vár időtlen időkön keresztül rendületlenül állta a támadó sereg partig­­igaköveit s mikor a támadás már re­­ményt vesztetten omolnék össze, egyszerre csak kinyilik a vártorony kapuja, kilép az erkélyre a védekező csapat egyik ve­zére és testvéri összeborulásra invitálja a támadást reménytvesztetten abbahagyó sereget. Miről van szó­! Nem másról, mint hogy azt az ezüst­kérdést aminek kiharcolásáért a Szövet­ség detailista szakosztálya oly sok és drá­ga időt és még drágább energiát pocsékolt el hiába,­­— Íme egy ezüstműves hozza most elénk. Polgár doktor nem akar ke­vesebbet, mint megoldani azt a problé­mát, amiért a detailisták évtizedek óta döngetik a falakat s alig egy esztendeje, hogy reményt vesztetten hagytak abba minden ostromot,­­ az ezüstművesek ki­csinyben való árusítását. Hittel és biza­lommal állítja, hogy a kérdés megoldható „csak akarni kell, bízni kell, hinni kell és mindenkinek összefogni Hát ez az, amit a fülünk mellett úgy egyszerűen elereszteni nem hagyhatunk, ez az, amit lerögzíteni kell, ez az, amit itt élre állítani akarunk, — ez az, amiért meg fogjuk Polgár doktornak ezt a ve­zércikkét, magasan mutogatjuk, fennen lobogtatjuk, hogy fogja, kösse őket mind­az a szó, amit itt kimondtak, hogy ne engedjenek, ne tágítsanak, ne ingadozza­nak, de menjenek, de maradjanak olyan fanatikusan a hitük mögött, mint akkor láttuk, mikor oly rendületlenül akar­tak az ezüstművesek számára egy falat­tal nagyobb dorid­­kenyeret biztosítani. Az ezüstművesekért való harcot nem sikerült győzelemre vinni, bár etappjai nem voltak tanulságok és eredmény nél­kül valók. Erre az új kiállásra azonban a szak­ma háromnegyed része tapsol, lássuk, kik a követők és valn­ e elég hit és energia ahhoz, hogy „annyi erő legyen a kivitel­ben, mint amennyi a felajánlásban volt.“ Ha igen, még lapunk újévi vezércikke új korszakot indított el a szakma életé­ben. ( citer.)

Next