Nyomda- és rokonipar, 1927 (17. évfolyam, 1-24. szám)
1927-01-15 / 1. szám
. (12.) oldal NYOMDA- ÉS ROKONIPAR 1127 január 15 kanélküliek lévén, —• ha csak nem fekvő betegek, — a Pénztár ambuláns szolgálatán, bizottságilag volnának felülvizsgálandók »betegségüket« illetően. Ez az eljárás nagyban járulna hozzá a Pénztár tényleges költségeinek leszállításához, anélkül, hogy a tényleg beteg tagok részére nyújtott bárminő szolgáltatást le kellessen szállítani, amely leszállítás nem volna sem méltányos, sem kívánatos. Természetes, hogy ugyanisy szigorított felülvizsgálatban volnának a Pénztár részéről részesítendők azon alkalmazottak, kik a kilépésüket követő 6 héten belül még új munkahelyen elhelyezkedni nem tudtak és igy az elhagyott munkahelyről hozzák beteglapjukat. " »A hátralékos járulékok behajtásánál a rendkívül magas kamatterheket meg kell szüntetni és mérsékelt kamatokat csak ott lehessen felszámítani, ahol a tartozás nem áll arányban az átlagosan befizetendő havi járulékkal.« Ezt írja válaszában egyik tagunk. E megállapításnak mintegy kiegészítését adja egy másik tagunk ténybeli panasza, melyet a következőkben közölt velünk: »A biztosítási járulékok behajtása körül alkalmazott eljárás ellen nekünk is panaszunk van. Mi rendszerint a kimutatás vételétől számított 8 napon belül átutaljuk postatakarékpénztár, vagy bank útján a munkásbiztosító járulékot. Dacára annak, hogy ezt az ügyet szigorúan kezeljük, mégis megtörtént egy ízben, hogy az egyik járulék-kimutatás összege tévedésből nem 8 napon belül, hanem 8 nappal később utaltatott át a Kereskedelmi Bank útján, amelynél a Munkásbiztosító Pénztárnak szintén van számlája. A bank jóváírási értesítése a Kerületi Betegsegélyző Pénztárnál nem vitetett azonnal keresztül és a revízió alkalmával a Munkásbiztosító bennünket tartozóknak tüntetett ki és ez alapon a legközelebbi kimutatásban hátralékot és 2°/o bírságot követelt. Felvilágosításunkra ugyan megtalálták a banknak a jóváírásról szóló értesítését, de ugyanakkor konstatálták azt is, hogy mi mégis túlléptük a 8 napot és ezért a 2°/o bírságot még méltányosság címén sem voltak hajlandók törölni. Ezt az eljárást mi egy lehetetlen eljárásnak tekintjük, mert ha valaki 8 napot késik is egy fizetésnél, azért nem lehet az egész öszszeg után 2°/o-ot, tehát évi 104 nyp-ot behajtani; nem szóltunk volna egy szót sem akkor, ha a 2°/o-nak megfelelő kamatot ■egy hónapra kiszámítva hajtották volna be, de igai megbüntetni valakit, a vétlen néhány napi késedelemért, igazán méltánytalan, ,sőt igazságtalan.« E közlést beküldő tagunk még jogos méltatlankodással közli velünk, hogy ily eljárás alkalmazását érthetőnek találná a Pénztár oly ügyfelével szemben, aki a fizetésekkel állandóan késedelmeskedik. Azonban egy rendesen és pontosan fizető féllel szemben, egyszeri késedelemért súlyosnak tartja ily retorzió alkalmazását. Tagtársunknak teljesen igazat kell adnunk e véleményében, mert meg kell állapítsuk, hogy ha hasonló eljárást bármely magánember, vagy cég alkalmazna valamely hátralékos adósával szemben és a késedelmes fizetésért évi 104°/o-nak megfelelő késedelmi kamatot szedne, ezen eljárását még a bíróság is uzsorának bélyegezné. Nem engedhető meg tehát, hogy hatósági jelleggel bíró intézmények a kosztkamat korára emlékeztető, feledékenység folytán még érvényben lévő rendeletek alapján, a stabil pénzérték és folyton lejebb szálló hivatalos kamatláb mellett, ily mérvű kamatokat hajthassanak be, a nekik kényrekedvre kiszolgáltatott ügyfeleken. Egy harmadik érdembeni kívánság, mely hozzánk juttattatott, a ki- és bejelentés technikáját kívánná megkönnyíteni, amennyiben célszerűnek találná, hogy legyen módjában a munkaadónak, nevek megemlítése nélkül annyi személy után illetéket fizetni, ahányat állandóan szokott alkalmazni és amennyit tehát a Pénztárnál bejelent. Csakis akkor, ha ezen létszámban 3 hónapnál hosszabb időre történő változás áll be, legyen kötelezve a csökkenést, vagy emelkedést bejelenteni. Az e tervet benyújtó cég, oda tendál, hogy ezzel a módszerrel úgy a Pénztár, mint az üzemek részére sok adminisztratív munkát lehetne megtakarítani, amely oly anyagi megtakarítást jelentene a Pénztárnál, hogy annak ellenértéke bőségesen fedezné az állandóan alkalmazottakon felül, az üzembe kerülő biztosítottak által fizetendő díjak összegét, mely ily esetben a Pénztárhoz be nem folyna. A magunk részéről ezt a prepozíciót nem tudjuk javasolni, mert ily javaslat megtételére legalább is arra volna szükségünk, hogy ismerjük a Pénztár tagjának azon számát, mely az állandóan alkalmazottak számával szemben, a fluktuálás mértékét adja, továbbá módunkban kellene álljon, hogy kiszámítsuk, mit jelent költség szempontjából az ilyen fluktuáló tagok ki- és bejelentésének adminisztrálása, mint pénztári tehertétel. E számadatok ismerete nélkül ily javaslatot nem továbbíthatunk a Kamarához. Nem fogjuk elmulasztani azonban, hogy a beérkezett panaszok egyéb ismertetett részét, a Kamara által megindított akció rendelkezésére bocsássuk és csak arra kérjük olvasóinkat, hogy amennyiben a fentebb ismertetett panaszokon felül volnának a Munkásbiztosító Pénztár ügyeit illető más irányú panaszaik, ezeket most már 8 napon belül juttassák el egyesületünk irodájába, hogy azokat mihamarabb illetékes helyre továbbíthassuk. m. K. □□□□□□ □□□□□□aanaggDnn aooaaanaanacanonnDaacinnn 'Telefon: József 148-43 és József 148-44 J3orideux Gfj. és fjársa a világ legrégi66 nyomdafesték-gyára tyvoda és rafdtáv: ^Budapest, IV., Qífívenc József vartpart 21 gyávé Budafokon. (Jil lönlegességeit: 11 háromszinnyomó- és irányait ötőtestettei. aaaaaci □□□□□□ □□□□□a aaaaaa□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□ Sport és testedzés. Mindenekelőtt állapítsuk meg, hogy e ké szó, habár rokonfogalmakat fed, mégsem azonos jelentőségű. Testedzés a torna, úszás, evezés, vivás, football stb., stb. addig, míg azon keretek közt mozog, míg tényleg csak a test egyes szerveinek fejlesztését, vagy tán még inkább fenntartását szolgálja. Mindezek a testedző gyakorlatok pedig, amikor az a rendszeresség, melyen belül azt egyesek folytatni jónak látják, az edzésen felüli célok felé vezetnek és különleges, a rendes mértéktől eltérő teljesítmény felé törekednek, vagy pláne rekordokat akarnak produkálni, akkor sportolássá válnak. A testedzés mindenkire nézve hasznos, sokak részére egyenesen kívánatos, a sport ellenben bár ugyancsak testedző művelet, csak azok részére nyújt testfejlesztési előnyöket, kik sportszerűen tudnak élni, kiknek életkörülményei, foglalkozásuk módot adnak arra, hogy a sport megkívánta feltételeknek eleget tegyenek. Akik sportolnak, a sportolás ily értelmében, anélkül, hogy másfelől birtokolnák a sportolás előfeltételét képező sportszerű életmód folytatásának lehetőségét, azoknak minden sport csak kárukra lehet, szervezetüket illetően. Hogy ez nem túlzás, az megállapítható abból, hogy azok, kik szakszerűen fejlesztik a sportokat, — a sporttestületek vezetői, — mindig azon vannak, hogy oly sportüzőknek, kikben tehetséget vélnek fölfedezni, vagy kikben e tehetség már kifejezésre jutott, olyan elhelyezést szerezzenek, melyen belül ezek sportszerű életmódot folytathatnak. Ez a törekvés vezetett el az állásbeli szinekurákon keresztül egész a professzionizmusig. Joggal vetheti fel az olvasó azt a kérdést, hogy e megállapítások hogy kerülnek egy grafikai szaklap hasábjaira? Igen egyszerűen azért, mivel a nyomdaipari munkásság körében az utolsó esztendőben erősen lábra kapott a sportolás, annak is a legegészségtelenebb fajtája, a football. Nem tehető vita tárgyává, hogy, ha van jogosultsága a testedzésnek, úgy ez a jogosság elsősorban a nyomdaipari munkásságot illeti meg, különösképpen, ha a testedzésnek valamely oly formájáról van szó, mely szabad téren, tiszta és üdítő, jó levegőn űzhető. Hiszen a nyomdai munkás éppen eléggé ki van téve az ólompor rontotta levegő káros hatásának, tehát csak okos és céltudatos cselekedet, ha e hatás közömbösítése céljából minél intenzívebben keresi fel a szabad levegőt és ha ennek ideje elmúlt, tornatermekben igyekszik az egyoldalúan igénybevett lábizmokat elaszticitásukban konzerválni, egészséges tüdőmunkát végezni és izmait fejlesztve, mozgás által konzerválni a testfunkciókat. Ámde a nyomdai munkások nem ezt teszik, vagy legalább is nem oly mértékben, amiként ez kívánatos volna saját érdekükben. Viszont a nyomdai munkások egy igen szép számú csoportja ráveti magát a sportra, holott a sportolás mellett nem élhet sportszerű életmódot. A munkásság vezetői igen helyesen érzékelték feladatukat, midőn a nyomdai munkásság körében elfajuló sportüzés levezetését határozták el, mit sajtójuk révén és egy oly sportcsoport alakításával szorgalmaztak, mely sportalakulat bevallott célja, hogy a nyomdai munkásság sportolását azon keretek közé szorítsa, hol az még nem ártalmas. De lehet-e a nyomdai munkások sportolása egyáltalán ártalmatlan a sportüző egyének szervére? A