Nyomda- és rokonipar, 1927 (17. évfolyam, 1-24. szám)

1927-01-15 / 1. szám

­. (12.) oldal NYOMDA- ÉS ROKONIPAR 11­27 január 15 kanélküliek lévén, —• ha csak nem fekvő betegek, — a Pénztár ambuláns szolgá­latán, bizottságilag volnának felülvizsgá­­landók »betegségüket« illetően. Ez az el­járás nagyban járulna hozzá a Pénztár tényleges költségeinek leszállításához, anél­kül, hogy a tényleg beteg tagok részére nyújtott bárminő szolgáltatást le kellessen szállítani, amely leszállítás nem volna sem méltányos, sem kívánatos. Természetes, hogy ugyanisy szigorított felülvizsgálatban volnának a Pénztár részéről részesítendők azon alkalmazottak, kik a kilépésüket kö­vető 6 héten belül még új munkahelyen elhelyezkedni nem tudtak és igy az el­hagyott munkahelyről hozzák beteglap­­jukat. " »A hátralékos járulékok behajtásánál a rendkívül magas kamatterheket meg kell szüntetni és mérsékelt kamatokat csak ott lehessen felszámítani, ahol a tartozás nem áll arányban az átlagosan befizetendő havi járulékkal.« Ezt írja válaszában egyik tagunk. E megállapításnak mintegy kiegészíté­sét adja egy másik tagunk ténybeli pa­nasza, melyet a következőkben közölt ve­lünk: »A biztosítási járulékok behajtása körül alkalmazott eljárás ellen nekünk is panaszunk van. Mi rendszerint a kimuta­tás vételétől számított 8 napon belül át­utaljuk postatakarékpénztár, vagy bank útján a munkásbiztosító járulékot. Dacára annak, hogy ezt az ügyet szigorúan ke­zeljük, mégis megtörtént egy ízben, hogy az egyik járulék-kimutatás összege téve­désből nem 8 napon belül, hanem 8 nappal később utaltatott át a Kereskedelmi Bank útján, amelynél a Munkásbiztosító Pénz­tárnak szintén van számlája. A bank jóváírási értesítése a Kerületi Betegsegélyző Pénztárnál nem vitetett azonnal keresztül és a revízió alkalmával a Munkásbiztosító bennünket tartozóknak tüntetett ki és ez alapon a legközelebbi kimutatásban hátralékot és 2°/o bírságot követelt. Felvilágosításunkra ugyan megtalálták a banknak a jóváírásról szóló értesítését, de ugyanakkor konstatálták azt is, hogy mi mégis túlléptük a 8 napot és ezért a 2°/o bírságot még méltányosság címén sem voltak hajlandók törölni. Ezt az el­járást mi egy lehetetlen eljárásnak tekint­jük, mert ha valaki 8 napot késik is egy fizetésnél, azért nem lehet az egész ösz­­szeg után 2°/o-ot, tehát évi 104 nyp-ot be­hajtani; nem szóltunk volna egy szót sem akkor, ha a 2°/o-nak megfelelő kamatot ■egy hónapra kiszámítva hajtották volna be, de igai megbüntetni valakit, a vétlen néhány napi késedelemért, igazán méltány­talan, ,sőt igazságtalan.« E közlést beküldő tagunk még jogos méltatlankodással közli velünk, hogy ily eljárás alkalmazását érthetőnek találná a Pénztár oly ügyfelével szemben, aki a fizetésekkel állandóan késed­elmeskedik. Azonban egy rendesen és pontosan fizető féllel szemben, egyszeri késedelemért sú­lyosnak tartja ily retorzió alkalmazását. Tagtársunknak teljesen igazat kell adnunk e véleményében, mert meg kell állapítsuk, hogy ha hasonló eljárást bármely magán­ember, vagy cég alkalmazna valamely­ hát­ralékos adósával szemben és a késedel­mes fizetésért évi 104°/o-nak megfelelő késedelmi kamatot szedne, ezen eljárását még a bíróság is uzsorának bélyegezné. Nem engedhető meg tehát, hogy hatósági jelleggel bíró intézmények a kosztkamat korára emlékeztető, feledékenység folytán még érvényben lévő rendeletek alapján, a stabil pénzérték és folyton lejebb szálló hivatalos kamatláb mellett, ily mérvű kama­tokat hajthassanak be, a nekik kényre­­kedvre kiszolgáltatott ügyfeleken. Egy harmadik érdembeni kívánság, mely hozzánk juttattatott, a ki- és be­jelentés technikáját kívánná megkönnyí­teni, amennyiben célszerűnek találná, hogy legyen módjában a munkaadónak, nevek megemlítése nélkül annyi személy után ille­téket fizetni, ahányat állandóan szokott alkalmazni és amennyit tehát a Pénztár­nál bejelent. Csakis akkor, ha ezen lét­számban 3 hónapnál hosszabb időre tör­ténő változás áll be, legyen kötelezve a csökkenést, vagy emelkedést bejelenteni. Az e tervet benyújtó cég, oda tendál, hogy ezzel a módszerrel úgy a Pénztár, mint az üzemek részére sok adminisztratív mun­kát lehetne megtakarítani, amely oly anyagi megtakarítást jelentene a Pénztárnál, hogy annak ellenértéke bőségesen fedezné az állandóan alkalmazottakon felül, az üzembe kerülő biztosítottak által fizetendő díjak összegét, mely ily esetben a Pénztárhoz be nem folyna. A magunk részéről ezt a prepozíciót nem tudjuk javasolni, mert ily javaslat megtételére legalább is arra volna szükségünk, hogy ismerjük a Pénz­tár tagjának azon számát, mely az állan­dóan alkalmazottak számával szemben, a fluktuálás mértékét adja, továbbá mó­dunkban kellene álljon, hogy kiszámítsuk, mit jelent költség szempontjából az ilyen fluktuáló tagok ki- és bejelentésének ad­minisztrálása, mint pénztári tehertétel. E számadatok ismerete nélkül ily javaslatot nem továbbíthatunk a Kamarához. Nem fogjuk elmulasztani azonban, hogy a beérkezett panaszok egyéb ismertetett részét, a Kamara által megindított akció rendelkezésére bocsássuk és csak arra kér­jük olvasóinkat, hogy amennyiben a fen­tebb ismertetett panaszokon felül volnának a Munkásbiztosító Pénztár ügyeit illető más irányú panaszaik, ezeket most már 8 napon belül juttassák el egyesületünk irodájába, hogy azokat mihamarabb ille­tékes helyre továbbíthassuk. m. K. □□□□□□ □□□□□□aanaggDnn aooaaanaanacanonnDaacinnn 'T­­ele­fon: József 148-43 és József 148-44 J3orideux Gfj. és fjársa a világ legrégi66 nyomdafest­ék-gyár­a tyvoda és rafdtáv: ^Budapest, IV., Qífívenc József vartpart 21 gyáv­­é Budafokon. (Jil lönleg­ességeit: 11 háromszinnyomó- és ir­ányait öt­ő­­testettei­. aaaaaci □□□□□□ □□□□□a aaaaaa□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□ Sport és testedzés. Mindenekelőtt állapítsuk meg, hogy e ké szó, habár rokonfogalmakat fed, mégsem azo­nos jelentőségű. Testedzés a torna, úszás, evezés, vivás, football stb., stb. addig, m­íg azon keretek közt mozog, míg tényleg csak a test egyes szerveinek fejlesztését, vagy tán még inkább fenntartását szolgálja. Mindezek a testedző gyakorlatok pedig, amikor az a rendszeresség, melyen belül azt egyesek foly­tatni jónak látják, az edzésen felüli célok felé vezetnek és különleges, a rendes mértéktől eltérő teljesítmény felé törekednek, vagy pláne rekordokat akarnak produkálni, akkor sporto­lássá válnak. A testedzés mindenkire nézve hasznos, sokak részére egyenesen kívánatos, a sport ellenben bár ugyancsak testedző művelet, csak azok részére nyújt testfejlesztési előnyö­ket, kik sportszerűen tudnak élni, kiknek élet­­körülményei, foglalkozásuk módot adnak arra, hogy a sport­ megkívánta feltételeknek ele­get tegyenek. Akik sportolnak, a sportolás ily értelmében, anélkül, hogy másfelől birto­kolnák a sportolás előfeltételét képező sport­szerű életmód folytatásának lehetőségét, azok­nak minden sport csak kárukra lehet, szerve­zetüket illetően. Hogy ez nem túlzás, az megállapítható abból, hogy azok, kik szakszerűen fejlesztik a sportokat, — a sporttestületek vezetői, — mindig azon vannak, hogy oly sportüzőknek, kikben tehetséget vélnek fölfedezni, vagy kik­ben e tehetség már kifejezésre jutott, olyan elhelyezést szerezzenek, melyen belül ezek sportszerű életmódot folytathatnak. Ez a tö­rekvés vezetett el az állásbeli szinekurákon keresztül egész a professzionizmusig. Joggal vetheti fel az olvasó azt a kérdést, hogy e megállapítások hogy kerülnek egy grafikai szaklap hasábjaira? Igen egyszerűen azért, mivel a nyomdaipari munkásság kö­rében az utolsó esztendőben erősen lábra ka­pott a sportolás, annak is a legegészségte­lenebb fajtája, a football. Nem tehető vita tárgyává, hogy, ha van jogosultsága a testedzésnek, úgy ez a jo­gosság elsősorban a nyomdaipari munkássá­got illeti meg, különösképpen, ha a testedzés­nek valamely oly formájáról van szó, mely szabad téren, tiszta és üdítő, jó levegőn űz­hető. Hiszen a nyomdai munkás éppen eléggé ki van téve az ólompor rontotta levegő ká­ros hatásának, tehát csak okos és céltuda­tos cselekedet, ha e hatás közömbösítése cél­jából minél intenzívebben keresi fel a sza­bad levegőt és ha ennek ideje elmúlt, torna­termekben igyekszik az egyoldalúan igénybe­vett lábizmokat elaszticitásukban konzerválni, egészséges tüdőmunkát végezni és izmait fej­lesztve, mozgás által konzerválni a testfunk­ciókat. Ámde a nyomdai munkások nem ezt teszik, vagy legalább is nem oly mértékben, amiként ez kívánatos volna saját érdekükben. Viszont a nyomdai munkások egy igen szép számú csoportja ráveti magát a sportra, holott a sportolás mellett nem élhet sport­szerű életmódot. A munkásság vezetői igen helyesen érzé­kelték feladatukat, midőn a nyomdai mun­kásság körében elfajuló sportüzés levezetését határozták el, mit sajtójuk révén és egy oly sportcsoport alakításával szorgalmaztak, mely sportalakulat bevallott célja, hogy a nyom­dai munkásság sportolását azon keretek közé szorítsa, hol az még nem ártalmas. De lehet-e a nyomdai munkások sportolása egyáltalán ár­talmatlan a sportüző egyének szervére? A

Next