Nyomda- és Rokonipar, 1937 (27. évfolyam, 1-24. szám)

1937-01-01 / 1. szám

7 V XXVII. évfolyam Budapest, 1937 január 11. szar MEGJELENIK MINDEN HÓNAP 1.-ÉN Tl/I T T TVT a A J APJA SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL ÉS 15.-ÉN. TELEFONSZÁM: 1 876-64 Ifi U II I /Afl JLJ UIV J BUDAPEST, IX. KNEZITS UTCA 12.SZ. NYOMDA- ÉS ROKONIPAR A KÖNYVNYOMDÁI, LITOGRÁFIÁI, FÉNYNYOMDAI, BETŰ- ÉS TÖMÖNTŐI, KEMIGRÁFIAI KÖNYVKÖTŐ, ÜZLETIKÖNYV, DOBOZGYÁRI ÉS EGYÉB PAPÍRFELDOLGOZÓ IPARI Újévre ismét mögöttünk van egy esztendő ... S előttünk egy új, melybe átvisszük ugyan gondjainkat, bajainkat — de a reményeinket is, hogy a bajok végre meg fognak szűnni. így véljük, hogy az 1937-es munkaprogram csak akkor lehet reális, ha előbb a szakma illetékesei, visszapillantást vetve az elmúlt esztendőre, minden vonatkozásban megállapítják az ipar helyzetének alakulását, mert csak ennek józan mérlegelésétől remélhető a kétségtelenül mutatkozó hibák kiküszöbölése. Szakemberekhez fordultunk, hogy szakembereknek tanácsokat adhassunk. Minden retusálás nélkül kívántuk bemutatni az elmúlt küzdelmes év igazi képét a grafikai ipar minden ágában, hogy látva és tapasztalva, de el nem csüggedve készültünk fel, lássunk hozzá a munkához — az elkövetkezendő esztendőre. A hozzászólásokat szerkesztőnk a következő levélben kérte: Szíves engedelmével ismét jelentkezem Kortárs úrnál a Nyomda- és Rokonipar számára a szokásos újévi cikkért. Nem a sablonos kérdést teszem fel: »Mit várunk az 1937-es évtől?« — mert várjon ki lát ma a jövőbe —, hanem az 1936. évben a gazdasági és szakmai élet terén nyert nb. tapasztalatainak összefoglalását kérem. A szakma vezető egyéniségeinek az elmúlt esztendőre vonatkozó hozzászólásai, szerény véleményem szerint, nagyban elősegítenék a jövő esztendei program megfelelő kialakítását és erre való tekintettel bizton számítok nb. cikkére. Fogadja Kartárs uram szives közreműködéséért előre is hálás köszönetemet és vagyok Budapest, 1936. évi december hó 5-én, kartársi üdvözlettel Meghatottan, igaz hálával mondunk köszönetet kartársainknak, hogy ily szép számban kerestek fel bennünket cikkeikkel. Jólesik nekünk ez a közügyek iránti érdeklődés annál is inkább, mert a szakma válságos idejében öregeknek és fiataloknak egyaránt össze kell fogniok, hogy átmentsék ezt a fontos kultúrmissziót teljesítő ipart jobb időkbe. Mielőtt átnyújtjuk ezt a valóban díszes és értékes cikkcsokrot — névszerinti betűsorrendben — Olvasóinknak, csak néhány szót kívánunk még hozzáfűzni. Szaklapot csinálunk és így kerüljük a romantikát. Úgy véljük tehát, nem pengetünk érzelmi húrokat, ha annak a reményünknek adunk kifejezést, vajha az itt következő cikkek reális, a való életből vett megállapításainak, legalább egy részét megszívlelnék. Az elmúlt évben olyan kormányintézkedések történtek, amelyek kétségtelenül alapul szolgálhatnak a nyomdaipari helyzet javítására. Rajtunk tehát most a sor, hogy ezt a kért és kapott segítséget a magunk erejével az egész ipar javára hasznosítsuk. Az egyenlő munkáltatás — legalább is nagyrészben — ma már nem óhaj többé, hanem törvényes rend, amelynek betartása mindenkire egyformán kötelező. Amint a szakszerűségre, nívóra való törekvés sem ábránd többé, hanem minden kortárs tudatos, vagy tudatalatti érzése, hogy csak ezen az úton haladva biztosítható az üzemek fennmaradása. Erősödjenek meg tehát hitükben azok, akik már ezen az úton járnak és szívleljék meg a cikkírók megállapításait azok, akik — talán már ingadozva — még külön mesgyéken igyekeznek boldogulásukat megtalálni. Előttünk egy új esztendő, amelyben még sok mindent jóvá tehetünk. Súlyos veszteségegyenleget viszünk át az új esztendőbe, de még mindig aktívvá tehetjük a mérleget egymás iránti bizalommal, helyes üzem- és könyvvezetéssel s több gerincességgel. Gondoljunk végre — éppen a múlt tapasztalatain okulva — üzemünk és családunk jövőjére. És legyen a jövő esztendőben jelszavunk . Nívós szakmunkát — tisztességes polgári haszonért! A nyomtatvány ára írta: Dr. Bródy László A legjobban fájó sebhez kell újból hozzányúlni, mert meggyőződésem, hogy amíg e sebre nem találunk gyógyszert,, a nyomdaipar nem lehet egészséges. A nyomdák üzletmenete fokozatosan sülylyed és ha egy kis átfogó képet alkotunk magunknak a helyzetről, az igen szomorú eredménnyel jár. A budapesti nyomdarészvénytársaságok mérlegeit átvizsgálva, az alábbi képet kapjuk. A budapesti nyomdarészvénytársaságokban a mérlegek szerint a gép és felszerelés értéke 1935-ben 22.073.700 pengő volt, a valóságban ennek a vételára jóval nagyobb volt. A mérlegszerű gép és felszerelés amortizációjára 1935- ben az összes nyomdák 733.200 pengőt, tehát a kimutatott érték 3.596/o-át tudták fordítani, tehát nem is a felét annak a minimumnak, ami a nyomdák munkaképességének fenntartására okvetlenül szükséges lett volna. A kimutatott számok tehát teljesen igazolják azt az általánosan tudott tényt, hogy a nyomdák mai nyomorúságos árai és kereseti viszonyai között a rombolás feltartóztathatatlanul halad előre. Ennek a rombolásnak első következménye, hogy a leromlott berendezéssel csak nagyobb költséggel, drágábban tudnak a nyomdák termelni és emellett a minőségi színvonal csökken. A további következmény az árak további romlása és a rentabilitás további süllyedése. Ugyanezen nyomdai részvénytársaságok 15.672.000 pengő alaptőkével és 23.312.000 pengő alap- és tartaléktőkével dolgoztak és a veszteségek levonása után a kimutatott összes nyereség 218.400 pengő volt. Ez a nyereség az alaptőke 1.46/6-os, az összes tőkéknek 0.930/6-os kamatozásának felel meg. Ez az egészségtelen helyzet nem tartható fenn tovább végső veszély nélkül és minthogy az államnak és a társadalomnak is érdeke, hogy az a pár ezer munkás kenyere ne forogjon veszélyben és az a tekintélyes tőke, mely a nyomdaiparban van invesztálva, ne heverjen kamatozatlanul, minden segítségre számíthatunk, ha ezen körülményre a mérvadó körök figyelmét megfelelő módon fel tudjuk hívni. Elsősorban fontos azonban, hogy magunk akarjunk segíteni a bajokon és ne nézzük letargikusan az egyre súlyosbodó krízist. Nem vigasz számunkra, hogy a nyomdaiparnak ez a betegsége nem kizárólag hazai jelenség, hogy az egész világ nyom- A papiros fázisadóról szóló rendeletét, valamint a készletváltságról szóló utasítást a 15., 16. és 17-ik oldalakon közöljük!