Nyomdaipar Magyarországon, 1911 (10. évfolyam, 1-24. szám)
1911-01-01 / 1. szám
1. szám NYOMDAIPAR MAGYARORSZÁGON 3. oldal Az III. osztályú nyomdákban minden állandóan üzemben levő gyorssajtónál, amennyiben az illető városban árszabály szerinti fizetéssel munkásnő kapható, egy munkásnő alkalmazandó. A tanulóleányok korhatára 14 év, kivételesen 13. Öt évig tartó egyfolytában való alkalmaztatás után évi 3 napi szabadságidő állapíttatik meg a munkásnők részére. Ahol a helyettesítés leküzdhetlen akadályokba ütközik, ez elmaradhat. A munkásnők munkaideje a szakmunkásokéval egyező. A munkateljesítmények biztosítására szolgálnak azon megállapodások, mely szerint a munkásnők kötelesek bármely gépen dolgozni, amennyiben pedig itt elfoglalva nincsenek, kötelesek minden más, a nyomdai üzem keretébe tartozó munkát, pld. papírleszámolást, vágást, hajtogatást stb. elvégezni. Kötelesek továbbá a gépek könnyebben hozzáférhető részeit tisztítani, valamint a munkahelyiségek tisztogatását is elvégezni. A felmerülhető ellentéteket az illetékes békéltetőbizottság dönti el. Ezen árszabály intézkedései csak a gépeknél alkalmazott munkásnőkre és tanulóleányokra vonatkoznak. Ezek röviden összefoglalva a munkásnők árszabályának lényegesebb intézkedései. Nem könnyű feladat volt az ország oly sokféle állapotát tekintve egy egységes megoldási módot találni, amely lehetőleg arányban is álljon a vidéki nyomdaipar teherviselési képességével, amely az utóbbi időkben tagadhatatlan, már amúgy is súlyos megpróbáltatásoknak volt kitéve. Hogy a bizottság főnöktagjai ezen szempontot sohasem tévesztették szemük elől és ennek, valamint más jogos érdekeinknek mindenben érvényt szerezni törekedtek, erről mindenki meggyőződhetik, aki a tárgyalásokról felvett gyorsírói jegyzőkönyvet átolvassa, amely több, mint 200 oldalra terjed. Ezen jegyzőkönyvet, amely természetszerűleg legjobb kommentárja lesz az árszabálynak, a lap hasábjain közzé fogjuk tenni. Arra kérem t. Kartársaimat, hogy az árszabályt áttanulmányozva a viszonyok és körülmények gondos mérlegelése mellett adják le szavazatukat a januári közgyűlésen annak elfogadása mellett, hogy így szakmánkban a békés állapotokat e téren is megerősíthessük. Nagybecskerek, 1910. évi december hó 29-én. Mayer Rezső, a tárgyaló bizottság elnöke. A Szövetség küldjön ki megállapított árszabállyal, minimális árakat véve alapul, egy agilis embert, aki városról-városra utazzék, írassa alá mindenütt a megállapítandó vidéki nyomdafőnökök árszabályát, mely egyszersmind oly kötelező nyilatkozatot tartalmazzon, hogy aki bármely pontjában azt megszegi, köteles mindannyiszor 1000 K összeget a Szövetség pénztárába 8 napon belül befizetni. Az árszabály aláírásával egyidejűleg az 1000 K-ról szóló váltót is mindenkitől be kell venni — elismervény mellett. Ezt megelőzőleg azonban az Országos Szövetség kössön egyezséget a papiros-gyárosokkal és papiros-nagykereskedőkkel. Kösse ki a maga részéről, hogy csakis azokkal szabad üzleti összeköttetésben lenniök, akik az említett árszabályt aláírták. Viszont biztosítsa arról, hogy az árszabályt aláírt cégek az egyezségen kívül maradó gyárak- és papiros-nagykereskedőktől nem vásárolhatnak, mert ezzel is elkövetik az árszabálysértést s akkor az 1000 %-as váltó szintén óvatolható. Hivatkozhatom, mint precedensre : a Magyar Könyvkereskedők Egyesületének ilyszerű szabályaira. Itt limonádészerű lelkesítésekkel, magas hangú frázisokkal segíteni nem lehet. Két kézzel kell megfogni az ügyet és teljes erővel neki feküdni s akkor sem a hatás, sem az eredmény el nem maradhat. Egyetlen hathatós eszköz?S ezt tartom és ha meg nem csináljuk, elszónokoltatunk és bankettezhetünk akármeddig, kézzel fogható eredményről még sem beszélhetünk. Aki jobbat tud, álljon elő vele ! A cél elérhetése érdekében, szives készséggel csatlakozom. Székelyudvarhely, Betegh Pál. Radikális megoldás. A „Nyomdaipar Magyarországon“ igen szép hivatást teljesít szakmánk érdekeinek felkarolásában. Mint egy test és lélek, úgy kellene hogy álljon mellé minden ember, aki a szörnyen felfordult állapotokban kiutat szeretne, akarna találni. Nyomdai viszonyaink mindenütt romlottak. Elférgesedtek nálunk is. A közszállítási törvény csak írott malaszt. Politikai szolgálatok fejében adják a nyomtatvány-szállítást, árlejtés nélkül, puszipajtáskodásból. Ezt és más visszaéléseket, csak erőteljes országos szervezkedéssel lehetne megszüntetni. Rólunk — nélkülünk. A budapesti grafikai főnöktestület hivatalos lapjának egyik utóbbi száma érdekes közleményt hoz, melyben Kertész Árpád úr, a lap felelős szerkesztője megírja, hogy König Salamon úr, a szegedi „Őrszem“ szerkesztője felajánlotta szolgálatait a budapesti nyomdatulajdonosok által újonnan alakított főnökegyesületnek. Kertész úr leközli úgy az új főnökegyesület elnökének erre vonatkozó levelét, mint König Salamon úr erre vonatkozó válaszát, melyre csak azt jegyezzük meg, hogy ez netovábbja a nagyképűsködésnek úgy, hogy mi valóban csodáljuk Kertész szerkesztő úrtól, hogy König úr elmeszüleményének tárgyalásába oly mélyen beleereszkedett. Azt ugyan elárulja soraiban, hogy „csak kötve hisz a komának", de azért mégis kár volt Kertész úrnak megfeledkeznie arról, hogy „zu viel Ehre ist ungesund". Egyébként hagyjuk ezt. A vidéki és a fővárosi nyomdaipar között felmerült és felmerülhető érdekellentétek kiegyenlítésére éppen König Salamon úr van legkevésbé hivatva.