Nyomdaipar, 1917 (16. évfolyam, 1-24. szám)

1917-01-01 / 1. szám

1. szám NYOMDAIPAR régy szita és nemezek ára 5—6-szor annyi, mint a háború előtt volt, miután a háború előtt az az egység, ami 7—8 koronába került, most 40—50 koronába kerül. Azok a gyárosok, akik nem rendelkeznek saját cellulosegyárral, azok fehérítetlen celluloseért 50—60 koronát, fehérített celluleszért 90—100 koronát fizet­nek, a háború előtti árakhoz képest tehát majdnem 4-szeres árakat. A szén­árak szintén 110—1506/C al emelkedtek.­­ Az ezeket a horribilis áremelkedéseket nyers és gyártási anyagainknál tekintetbe vesszük és jelzett gyártási viszonyokat, hogy egy gyár sem képes még mosa n ad részt sem a háború előtti időkhöz hasonlítva gyártani, a magas papírárakat könnyen meg lehet érteni. Az utolsó időben különféle közlemények panaszt emeltek a papírgyárosok ellen, hogy nyerészkedési vágyból emelik a papírárakat és arra is hivatkoztak, hogy Németországban a papír árak 50—60 százalék­kal is olcsóbbak, mint a magyarországi árak Ez ugyan nem egészen helyes, hanem tény, hogy 20—30 száza­léknyi árkülönbség a mi árainkhoz képest Német­országban tapasztalható. Azonban tekintetbe kell venni, hogy micsoda áldozatokat hoz a német kormány iparának teljes fenn­tartása érdekében, hogy nagy gyári ipara a háború alatt is akadály nélkül fenntartassék. Nálunk sajnos, forgalmi viszonyaink és a nagy iparnak segédiparai távol sem hasonlíthatók össze a német viszonyokkal és ha ezt említem, csak azért teszem, hogy mennyire igazolva van jelenleg a német iparnak versenyképes­sége, a mi iparunkkal szemben. A papírgyárosok részére alaposan rendeztetek a német papír fa-piac és papír­fa eladása, mely követ­kezőképpen szól : A szövetségi tanács 1916 november 30-án ki­adott rendeletével a napi­lapoknak nyomtatópapírral leendő ellátására Berlinben betéti társasági alapon megállapította a papirfa beszerzésének keresztülvitele céljából a papirfa­ beszerzési helyét, ami által az egész papirfa-piac alapjában megváltoztatott. Ez által a szabadkereskedelem kikapcsoltatok, mert a birodalom­nak a nemzeti segédszolgáltatási törvény segítsége által a rendelkezésre álló munkaerők folytán lehetővé tétetett a szükséglendő nagy famennyiséget, luc és jegenyefenyőfákat a cellulose és facsiszológyárak részére döntetni, feldolgozni és meghatározott idő­pontban az egyes szövetséges államnak leszállítani, úgy, hogy az ottlévő üzemeknek nem fog kelleni a kereskedelmet sem igénybe venni. Az e célból ki­szemelt famennyiségek bőven elegendők, hogy a szük­ségletet 1917 október 30-ig fedezzék. Az árakra nézve a szövetségi tanács rendeletének 5. szakasza papírfa árának középegységét az átvétel helyén megállapít­­tatja és ezáltal ezen gyártási faanyagok lényegesen olcsó árak mellett kerülnek a gyárak birtokába és nem kell a gyáraknak közvetítőktől vagy szabad ver­seny által nyersanyagokat beszerezni. A szövetségi tanács azonban a papírgyárakat ez ellenében arra kötelezte, hogy elsősorban az újságpapír és­­egyéb fapapír-szükségletet kötelesek fedezni, továbbá a német kormány intézkedni fog, hogy ezáltal a cellulose és a csiszolt faanyag-árak a nyomó- és fatartalmú papír előállítására szintén meg fognak állapíttatni. A német papiros árdifferenciája tehát úgyszólván lényegtelen Monarchiánk jelenlegi árai ellenében. A mi szomorú és lehetetlen viszonyainkat csak néhány adattal jeleztem, dacára annak egyénileg leg­nagyobb aggályaim vannak viszonyaink további fejlő­désére nézve. Úgy a papírgyárosokra nézve, mint a nyomda­ipar részére a mai magas, habár indokoltan magas árakat veszélyesnek tartom és attól félek, hogy a szükséglet, illetőleg a fogyasztás — legyen az általában a papirosra, de talán még inkább a nyomtatványokra nézve — visszamenő hatással lesz. A túltermelés a háború előtt úgy a papíripar terén, de még jobban a nyomdaipar terén is olyan helyzetet teremtetett, hogy úgy az egyik, mint a má­sik ipar csak tengődött és alig volt képes a befekte­tett tőkéket szerényen kamatoztatni. Sajnos, hogy világháborúnak kellett jönni, mely ezen viszonyokat megváltoztatásra kényszerítette. Kívánatos, hogy a békeidő bekövetkezése után iparunk szilárdabb és egészségesebb alapra fektesse üzleti elveit, papír és rokoniparunk fenntartásának érdekében. Nyomdaipar — papirpiac. • Irta : Goldzieher Géza. I. Volt alkalmam e lapokban már számtalanszor ki­fejteni nézetemet arra vonatkozólag, hogy mily szoros nexusban állanak a papirosgyártás a feldolgozó iparral, elsősorban a nyomdaiparral. Különlegessége a nyomda­iparnak, hogy az általa előállított és a fogyasztó kezébe kerülő termékének fogyasztása és felhasználása hosz­­szabb idő alatt megy végbe. Csak a nagyközönség által fogyasztott némely csekély készítmény az, amelyre vonatkozólag az átvétellel az üzletet lebonyolítottnak lehet tekinteni. A kereskedelmi célokra használt nyom­tatványoknál, reklámoknál, árjegyzékeknél stb. stb., ha ha a munka le van szállítva, s az ellenértéket a szállító megkapja, az ügylet el van intézve. De már a nagy­­közönség által fogyasztott tekintélyes része a nyomda­ipar termékeinek, mint például a Sortiment könyvkeres­kedő termékei, a szépliteratúra, beletristika és nem­­kevésbbé az iskolakönyvek stb. eladása a készítési idő­től számítva már hosszabb időt igényel, de ezen ter­mékek­­ Magyarországban még alig egy gyenge har­madát konsumálják a papírszükségletnek és adnak fog­lalkoztatást a nyomdaipar részére. A legnagyobb része a fogyasztásnak elsősorban az újságok, heti- és szak­lapok, valamint a közigazgatás és a többi állami szak- 3. oldal

Next