Nyomdaipar, 1918 (17. évfolyam, 1-24. szám)

1918-01-01 / 1. szám

1. szám 3. oldal *­ségletének kb. 60°/o-át fedezte és azonkívül még egy tekintélyes mennyiségű papirost külföldre exportálha­tott Azonban első ízben a rossz szállítási viszonyok, majd a nyersanyag ismert mizériái és hadbavonult gyakorlott munkaerők hiánya folytán termelő képes­sége háború kezdete óta fokról-fokra sülyed. Az előbbi évek túlproduktiója következtében óriási raktárkészle­tekkel rendelkezett, amely raktári készletek a produktió hijján is, részint az export szünetelése folytán is 1915 és az 1916. év második feléig a szükséglet fedezését mégis lehetővé tették. Azonban a viszonyok az egész vonalon rosszabbodtak, melyekhez hozzájárult az 1917.­­ gyártási év katasztrofális szárazsága, mely a faőrle­mény előállítását rendkívül megszorította úgy, hogy már ez év elején nehézségek jelentkeztek a fogyasztás kielégítésénél. Ennek következtében természetes, hogy a Magyarországra szállított papírmennyiség érezhető módon csökkent. A nyersanyagok beszerzésénél elő­állott nehézségek, melyeket első ízben a szállítási viszo­nyok idéztek fel, a situációt Ausztriában oly módon befolyásolták, hogy az üzemben lévő papírgépeknek jóformán a fele már 1917 közepén nem dolgozott. Ehez nem kis mérvben hozzájárult, hogy a munká­ban lévő üzemeknek egy része nemcsak a kecsegtető magas áraktól csábítva, hanem az osztrák kormány­­nak a viszonyok által diktált jogos rendelkezése foly­tán a textilipar részére szükségelt nyersanyag előállí­tására tért át. • 1. A viszonyok Németországban is, ahonnan még 1916. évben meglehetős mennyiségű papirost tudtunk, ha drága árban is, importálni, rohamosan megváltoz­tak oly módon, hogy Németországból nemcsak papi­rosra nem lehet számítani, hanem bizonyos papírfaj­tákat inkább még Ausztriából próbálnak bármily árban Németországba importálni. A magyarországi papírgyárak elősütő képessége, dacára az említett nehézségeknek, arányítva más orszá­­­­gokéhoz, meglepően megállta helyét A cellulósegyár­­tás, melynek összes gyártmányait az országban fel­dolgozni nem tudjuk, abban a helyzetben volt, hogy gyártási többletét Ausztriában igen jó árban tudta eladni. De a mi gyáraink, ahogy említettük, a szük­ségletnek alig 40o/o-át képesek normális időben is elő­állítani, s így ez év második felében nyersanyagok hijján, főkép a szállítási viszonyok megrontása miatt is tetemesen redukált mennyiséget gyártottak csak és az Országos Papírbizottságnak, melynek első feladata lesz, hogy e gyártást ellenőrizze és elősegítse, óriási munkát kell majd kifejteni és nagy sikert fog már azzal is elérni, ha az állami legfontosabb szükséglet­nek egy bizonyos hányadát képes lesz előállíttatni. A fent felsorolt körülmények természetszerűen első ízben az árakban találták meg kifejezésüket. A gyári raktárak napról-napra fogytak, a régi szállítók újabb rendeléseket a gyártási lehetőségek és szállítási­­ képességek figyelembevételével bizonytalan időre csak nagyon magas árakon és csak igen korlátozott meny­­nyiségben vehették fel, melynek ellentétében, mint min­den szakmában, a fogyasztó törekedett minden áron szükségletét legalább egy bizonyos időre fedezni és minél magasabb volt az ár, annál inkább törekedett minél több papiroshoz jutni, Így tehát csekély raktár mellett, melyek még csekélyebb utánpótlást kaptak, pánikszerű bevásárlások járványa következett el. Ilyen bevásárlásoknak természetszerű kinövése egyes cik­keknek exorbiant áremelkedése. A viszonyokat ismerő, a nyersanyagok árairól, az előállítási költségek roha­mos emelkedéséről félig-meddig informált szakember ahogy nem csodálkozhat a cikkek óriási megdrágulá­sán, épp oly joggal kell, hogy elítélje a szó szoros értelmében vett lánckereskedelem által előidézett uzsora­árakat, melyek a szomorú situáció kihasználása által az utolsó hetekben észlelhetőkké váltak. E sorok írója kéri a vidéki nyomdaipart és pa­­pírfeldolgozó köröket saját érdekükben, hogy minden olyan munka felvétele előtt, melynek kiviteléhez szük­séges papiros raktárukból hiányzik, megrendelőiknek mindaddig árajánlatot ne tegyenek, míg a papirost feltétlenül nem biztosították. De ami még ennél sok­kal fontosabb volna, oly munkát, amelyekhez a nyers­anyagot csak uzsoraárakban biztosíthatják, minden körülmények között hagyjanak abba és azok kivitelé­től álljanak el. Hosszabb időre szóló szerződéses munkák felvétele a jelenlegi viszonyok között minden körülmények között mellőzendő és ha ezen iparág hozzátartozói annyi­t lelkierővel bírnának, hogy vala­mennyien az egész vonalon ezen eljárást követni tud­ják, már ezzel nagyon sok kellemetlenségnek és baj­nak, ráfizetésnek elejét vennék, eltekintve attól, hogy a minden áron való megfizetés, nézetem szerint nem­csak az uzsoraárban eladót, hanem az uzsoraárban vevőt is sújtja, mert a vevő, aki minden árban be­vásárol, csak elősegíti a lánckereskedelem eléggé el nem ítélhető és törvényeink által is sújtandó árdrá­gításait. A kereskedelmi minisztérium a legerélyesebben szándékozik elkövetni minden lehetőt, hogy a hazai gyárak üzemképességét fenntartsuk és előállítási ké­pességét lehetőleg emeljük. Mindent el fogunk kö­vetni, hogy Ausztriából minél nagyobb papírmennyi­séget akár rekompenzáció útján, importálhassunk, úgy­szintén a félanyagok szállítása és fa szállítás által is, vagy akár más módon lehetővé tenni a viszonyok megjavulását. De kötelessége viszont a papírfeldolgozó ipar kebelében is mindenkinek odahatni, hogy minden felesleges ív papiros pocsékolását meggátoljuk, hogy az egyes üzemek fennállását becsületesen, a viszo­nyokhoz mért árakban megfizetett munkával lehetőleg fenntartsuk ugyan, de nem sordírozott árajánlatokkal és tényleg a jelenlegi viszonyok között minden feles­leges új kiadványtól, új munkavállalójától lehetőleg tartózkodjunk. E válságos, súlyos nehéz időkben min­den egyesnek, aki e szakmából kenyerét kapja, köte­lessége karöltve törekedni a nehézségeknek legyőzé­sére, hogy lehetséges legyen kitartani egy jobb idő beálltáig, mely jobb idő jönni fog, mert jönni kell. Ez NYOMDAIPAR

Next