Papír és nyomdatechnika, 1949 (1. évfolyam, 3-14. szám)
1949-01-01 / 3. szám
újító munka. Ezt a lendületet arra lehet visszavezetni, hogy politikailag erős fejlődéshez jutottak el az ipar dolgozói, érzik, hogy ezen keresztül kerülnek közelebb a szocializmushoz. Bevezető sorainkban rámutattunk annak szükségességére, hogy vizsgálat tárgyává tegyük lapunkat és a róla alkotott véleményeket. A jellegzetesebb megnyilatkozásokból néhányat kivonatosan ismertetünk. Ifj Szekeres Sándor (Pátria): »...fontos ez a szaklap iparunk továbbfejlesztése szempontjából. ... jó papír, világos szedés, könnyen áttekinthető.« Esztergályos István (Pátria): »... nyomás- és szedéstechnika szempontjából kifogástalan és a cikkek tartalma a szakmai oktatás terén elsőrangú.« Sütő László (Pátria): «... nagy hibának tartom azt, hogy csak szakcikkekkel van tele a lap, minden ábra és szedésminta nélkül. Tapasztalatból tudom azt, hogy a legtöbb szaktárs csak azért vette meg az eddig megjelent szaklapot, hogy formaérzékét fejlessze a látottak alapján. Amikor a vidéki városokat jártam, ott is azt tapasztaltam, hogy azokból a szedési példákból éltek, illetve azok mintájára igyekeztek szedéseiket megoldani. Szakcikkeket alig-alig olvastak el, íróik nevét nem is ismerték, ellenben mindegyik szaktárs neve ismerős volt előttük, akiknek munkájuk megjelent a szaklapban. Én az eddig megjelent szaklapból 50-54 példányt adtam el és még többet tudtam volna eladni, ha több szedéspélda lett volna a lapban.« Sütő szaktárs nagy hibának tartja, hogy nem közlünk szedéspéldákat és ezzel kapcsolatban rámutat arra is, hogy szakcikkeket dolgozóink a múltban nem olvastak, csak a szedéspéldák felé mutattak érdeklődést. Mi azt tartjuk követendő útnak, hogy lapunk a termelékenységért, az újabb és újabb munkamódszerekért, az önköltség csökkentéséért, a tudományos kutató munkáért folytasson felvilágosító nevelő munkát. Lapunk elsősorban műszaki szaklap, melyen keresztül a szocialista termelés problémáinak beható vizsgálata fejleszti a megváltozott munkaviszonyok között az új munkástípust, aki nemcsak az eléje tárt példákat utánozza majd, hanem szakmai felkészültségének tág látókörével a soron levő feladatnak politikailag kiértékelt súlypontjai mellett öntevékenyen tud tartalmat adni a formai megoldások terén is. Külön és bővebb tartalommal könyvművészeti, formai és esztétikai kérdésekkel foglalkozó mellékleteket kívánunk azonban megjelentetni, de az ott közlendő példákkal is azt akarjuk elérni, hogy azok elvi szempontjai mélyüljenek el szaktársainkban. Kerner Nándor gépmester (Révai): »Minket gépmestereket nemcsak az érdekel, ami közvetlen szakmánkkal összefügg, minket érdekel a papírgyártástól kezdve a cinkográfiáig minden, mert csak az lehet jó gyakorlati szakember, aki tisztában van ezeknek a gyártási menetével is. A dolgozó nem tud módosítani, nem tud újítani tág szakmai ismeret nélkül. És ezeknek ismertetését várjuk és várják a papírgyártóktól a cinkográfusokig, a Papír és Nyomdatechnika című szaklaptól. Ezt ígérik és meg is kapjuk tőle, mert első száma már tanúskodik, hogy célja a dolgozók továbbképzése. Például az a papírgyári munkás lehet egy nagyszerű szakmunkás, de ha nincs tudomása arról, ha az általa gyártott papír porzik, piszkít, krétázata gyenge, a papír simítottsága változó, hogy tudjon módosítani, hogy tudjon újítani, ha nem ismeri a gépmester munkáját. Egy másik példa a cinkográfus, hogy tudjon jó klisét készíteni, ha nincs tisztában a gépmester nehézségeivel.« Kerner szaktársunk világosan látja termelésünk összefüggéseit és nagyon helyesen szükségesnek tartja a műszaki és tudományos problémákkal való foglalkozást, hogy iparunk technológiai nívóját minél magasabb szintre tudjuk felhozni. Iparunk gyártási öszszefüggéseinek ismerete nélkül, anyagaink sajátos tulajdonságainak beható ismeretének hiányával valóban nem lehet jó munkaelőkészítést, üzemszervezést végezni, nem lehet a termelés szocialista kívánalmainak megfelelni. Gaál Pál vállalatvezető (Hungária Papírgyár): »Nagyon nívós, csak rövidebb cikkeket kellene írni. A hosszú cikkeket nem olvassa el mindenki és rá kellene mutatni minden számban egy-egy üzem jó vagy rossz menetére is. Le kell szűrni a tapasztalatokat, így sokkal nagyobb lesz a lap után az érdeklődés az üzemekben.. . Valóban egy-egy üzem működési analízise sok hasznos ismeretet adhat, ezért konkrét javaslatokat kérünk a vállalatvezetőktől. A cikkek terjedelmét rendszerint a kérdés problematikája szabja meg, valóban helyes azonban minél tömörebb kifejtést adni. Fodor Vilmos vállalatvezető (Papíripari Rt.): »Nem foglalkozik a lap a feldolgozó ipar, így a doboz, levélpapír, zacskó ismertetésével és annak problémáival.« Fodor Vilmos vállalatvezető hozzászólása módot ad nekünk arra, hogy a feldogozó ipart lapunk nyilvánossága előtt kérjük fel aktivizálódásra. Bizonyára sok fontos kérdést tudnak felvetni az üzemszervezés, a gyártási profilok kialakítása és talán nem utolsó sorban a csomagolások tipizálása kérdésében. Lapunk megjelenési formáját több oldalról kifogásolták. Ezeket a megjegyzéseket nem ismertetjük, csak néhány szóban rámutatunk, hogy ezeknek a megjegyzést tevő szaktársaknak elsősorban észre kellett volna venni, hogy milyen magas szedésigény mellett van a sorkizárás szempontja következetesen végigvezetve. Hogy a nyomás a legnagyobb gondosságot mutatja le egészen a sorregiszter betartásáig. Tipográfiai elrendezésben a tartalommal összefüggő, tárgyilagos, világos egyszerűség érvényesül. Az a törekvésünk, hogy lapunk technikai előállításával is mindenkor a szakmai nívót emeljük, aminek a jövőben sem az át nem gondolt lármás tarkaságban, hanem anyagaink és eszközeink összehangoltságában kell érvényesülni. Végül kérjük a papír- és nyomdaipari dolgozókat és vezetőket, tegyék magukévá a lap nyilvánosságát, hogy szaksajtónk valóban az ipar dolgozóinak együttes munkájával a termelés kollektív szervezőjévé válhasson. Ezen az úton keresztül tudjuk kialakítani a munka magasabbrendű formáit, építeni a szocializmust.