Papír és nyomdatechnika, 1949 (1. évfolyam, 3-14. szám)

1949-01-01 / 3. szám

újító munka. Ezt a lendületet arra lehet visszavezetni, hogy politikailag erős fejlődéshez jutottak el az ipar dolgozói, érzik, hogy ezen keresztül kerülnek köze­lebb a szocializmushoz. Bevezető sorainkban rámutattunk annak szükséges­ségére, hogy vizsgálat tárgyává tegyük lapunkat és a róla alkotott véleményeket. A jellegzetesebb meg­nyilatkozásokból néhányat kivonatosan ismertetünk. Ifj­ Szekeres Sándor (Pátria): »...fontos ez a szak­lap iparunk továbbfejlesztése szempontjából. ... jó papír, világos szedés, könnyen áttekinthető.« Esztergályos István (Pátria): »... nyomás- és szedés­­technika szempontjából kifogástalan és a cikkek tar­talma a szakmai oktatás terén elsőrangú.« Sütő László (Pátria): «... nagy hibának tartom azt, hogy csak szakcikkekkel van tele a lap, minden ábra és szedésminta nélkül. Tapasztalatból tudom azt, hogy a legtöbb szaktárs csak azért vette meg az eddig meg­jelent szaklapot, hogy formaérzékét fejlessze a látottak alapján. Amikor a vidéki városokat jártam, ott is azt tapasztaltam, hogy azokból a szedési példákból éltek, illetve azok mintájára igyekeztek szedéseiket megol­dani. Szakcikkeket alig-alig olvastak el, íróik nevét nem is ismerték, ellenben mindegyik szaktárs neve ismerős volt előttük, akiknek munkájuk megjelent a szaklapban. Én az eddig megjelent szaklapból 50-54 példányt adtam el és még többet tudtam volna eladni, ha több szedéspélda lett volna a lapban.« Sütő szaktárs nagy hibának tartja, hogy nem köz­lünk szedéspéldákat és ezzel kapcsolatban rámutat arra is, hogy szakcikkeket dolgozóink a múltban nem olvastak, csak a szedéspéldák felé mutattak érdeklő­dést. Mi azt tartjuk követendő útnak, hogy lapunk a termelékenységért, az újabb és újabb munkamód­szerekért, az önköltség csökkentéséért, a tudományos kutató munkáért folytasson felvilágosító nevelő mun­kát. Lapunk elsősorban műszaki szaklap, melyen ke­resztül a szocialista termelés problémáinak beható vizsgálata fejleszti a megváltozott munkaviszonyok között az ú­j munkás­típust, aki nemcsak az eléje tárt példákat utánozza majd, hanem szakmai felkészült­ségének tág látókörével a soron levő feladatnak poli­tikailag kiértékelt súlypontjai mellett öntevékenyen tud tartalmat adni a formai megoldások terén is. Külön és bővebb tartalommal könyvművészeti, for­mai és esztétikai kérdésekkel foglalkozó melléklete­ket kívánunk azonban megjelentetni, de az ott köz­lendő példákkal is azt akarjuk elérni, hogy azok elvi szempontjai mélyüljenek el szaktársainkban. Kerner Nándor gépmester (Révai): »Minket gép­mestereket nemcsak az érdekel, ami közvetlen szak­mánkkal összefügg, minket érdekel a papírgyártástól kezdve a cinkográfiáig minden, mert csak az lehet jó gyakorlati szakember, aki tisztában van ezeknek a gyártási menetével is. A dolgozó nem tud módosítani, nem tud újítani tág szakmai ismeret nélkül. És ezeknek ismertetését várjuk és várják a papírgyártóktól a cin­­kográfusokig, a Papír és Nyomdatechnika című szak­laptól. Ezt ígérik és meg is kapjuk tőle, mert első száma már tanúskodik, hogy célja a dolgozók tovább­képzése. Például az a papírgyári munkás lehet egy nagyszerű szakmunkás, de ha nincs tudomása arról, ha az általa gyártott papír porzik, piszkít, krétázata gyenge, a papír simítottsága változó, hogy tudjon mó­dosítani, hogy tudjon újítani, ha nem ismeri a gép­mester munkáját. Egy másik példa a cinkográfus, hogy tudjon jó klisét készíteni, ha nincs tisztában a gépmester nehézségeivel.« Kerner szaktársunk világosan látja termelésünk összefüggéseit és nagyon helyesen szükségesnek tartja a műszaki és tudományos problémákkal való foglal­kozást, hogy iparunk technológiai nívóját minél ma­gasabb szintre tudjuk felhozni. Iparunk gyártási ösz­­szefüggéseinek ismerete nélkül, anyagaink sajátos tulajdonságainak beható ismeretének hiányával való­ban nem lehet jó munkaelőkészítést, üzemszervezést végezni, nem lehet a termelés szocialista kívánalmai­nak megfelelni. Gaál Pál vállalatvezető (Hungária Papírgyár): »Na­gyon nívós, csak rövidebb cikkeket kellene írni. A hosszú cikkeket nem olvassa el mindenki és rá kellene mutatni minden számban egy-egy üzem jó vagy rossz menetére is. Le kell szűrni a tapasztalatokat, így sok­kal nagyobb lesz a lap után az érdeklődés az üze­mekben.. . Valóban egy-egy üzem működési analízise sok hasz­nos ismeretet adhat, ezért konkrét javaslatokat kérünk a vállalatvezetőktől. A cikkek terjedelmét rendsze­rint a kérdés problematikája szabja meg, valóban he­lyes azonban minél tömörebb kifejtést adni. Fodor Vilmos vállalatvezető (Papíripari Rt.): »Nem foglalkozik a lap a feldolgozó ipar, így a doboz, levél­papír, zacskó ismertetésével és annak problémáival.« Fodor Vilmos vállalatvezető hozzászólása módot ad nekünk arra, hogy a feldogozó ipart lapunk nyil­vánossága előtt kérjük fel aktivizálódásra. Bizonyára sok fontos kérdést tudnak felvetni az üzemszervezés, a gyártási profilok kialakítása és talán nem utolsó sorban a csomagolások tipizálása kérdésében. Lapunk megjelenési formáját több oldalról kifogá­solták. Ezeket a megjegyzéseket nem ismertetjük, csak néhány szóban rámutatunk, hogy ezeknek a meg­jegyzést tevő szaktársaknak elsősorban észre kellett volna venni, hogy milyen magas szedésigény mellett van a sorkizárás szempontja következetesen végig­vezetve. Hogy a nyomás a legnagyobb gondosságot mutatja le egészen a sorregiszter betartásáig. Tipográ­fiai elrendezésben a tartalommal összefüggő, tárgyi­lagos, világos egyszerűség érvényesül. Az a törekvésünk, hogy lapunk technikai előállítá­sával is mindenkor a szakmai nívót emeljük, aminek a jövőben sem az át nem gondolt lármás tarkaságban, hanem anyagaink és eszközeink összehangoltságában kell érvényesülni. Végül kérjük a papír- és nyomdaipari dolgozókat és vezetőket, tegyék magukévá a lap nyilvánosságát, hogy szaksajtónk valóban az ipar dolgozóinak együt­tes munkájával a termelés kollektív szervezőjévé vál­hasson. Ezen az úton keresztül tudjuk kialakítani a munka magasabbrendű formáit, építeni a szocializ­must.

Next