Polytechnikai Szemle, 1898 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1898-01-01 / 1. szám
1898. január 1. POLYTECHNIKAI SZEMLE A tüzelőanyag égése közvetlen a fúvófej torkolata fölött és körül legélénkebb, mivel a tüzelőanyag a levegővel legközvetlenebbül ott érintkezik, a többi részeken inkább a légkör levegője táplálja az égést és így kevésbbé élénk. Ebből következik, hogy nyílt kovácstűzben, ha a fúvófej egy nyílással torkollik a tűzhelybe, annál egyenletesebb a hőfok, minél kisebb a tűz terjedelme, azaz minél közelebb esik a legtávolabb levő tüzelőanyag a fúvónyíláshoz. Ily tűzben kis terjedelme miatt, csak kisebb méretű szerszámokat lehet egyenletesen melegíteni, nagyobb méretű, egészben vagy részben edzendő szerszámok csak oly módon melegíthetők, ha az izzási színek kellő megfigyelése alapján a szerszám helyzetét oly módon változtatjuk, hogy mindig a kevésbbé meleg részek kerüljenek a fúvó nyílás közelébe és ezt folytatjuk mindaddig, míg az egész edzendő rész egyenletesen az edzési hőfokra felmelegedett. Ezen művelet természetesen nagy figyelmet és kiváló ügyességet tételez fel az edző részéről. Ha nagyobb méretű s különösen egészben edzendő szerzámokat akarunk nyílt kovácstűzben edzés végett melegíteni, akkor vagy több fuvófejet, vagy olyant kell alkalmazni, mely több, egymástól legfeljebb 100 mm.-nyi távolságban levő nyílással torkollik a tűzhelybe. A fuvónyílások keresztmetszetét legczélszerűbb oválisnak 30 mm. és 15 mm. tengely hoszszat választani, a hosszabb tengely a tűzhely nagyobb méretű oldalával legyen párhuzamos. Ily kovácstűzben nagyobb terjedelmű lesz a tűz és nagyobb kiterjedésű azon rész, hol az égés egyenlő módon történik és így nagyobb méretű szerszámot is lehet könnyebben egyenletesen felmelegíteni edzési hőfokára. Kovácstűzben, edzéshez csak faszenet szabad felhasználni és csak kivételesen a lehető legjobb kőszenet, ha az épenséggel elkerülhetlen. Ez utóbbi esetben előbb a kőszenet annyire kell kiégetni, hogy minden része izzó legyen, mivel ekkor az aczélra káros hatású alkatrészei már elégtek. Faszén alkalmazásánál is előbb jó tüzet kell előkészíteni és a szerszámot a parázsrétegre tenni, hogy a széláram közvetlenül ne érje az aczélt, különben igen vastag oxydréteg képződnék, mely mint később látni fogjuk, az edzés eredményére kedvezőtlen befolyással van. A faszenet ne nagy darabokban, hanem felaprítva, oly módon adagoljuk, hogy a szerszámhoz mindenütt oda simuljon és a levegő behatásától óvja. A szerszámnak vékony részei, késeknek éle, maróknak foga, stb., sohase kerüljön a fúvófej nyílása fölé, mert könnyen elégnek, vagy túlhevítettnek. Erre való tekintettel pl. support-késeket oly módon kell elhelyezni, hogy az él mögötti vastag rész legyen a fuvónyílás fölött, az él fölfelé legyen fordítva és a mögötte levő részek közvetítésével, vezetés útján, érje el az edzési hőfokot. Vigyázni kell arra, hogy az él mögötti részek se melegítessenek az edzési hőfokon túl, mert különben a lehűtésnél a kések ezen a helyen elrepednek. A melegítés menetére, a már ismertetett feltételek mérvadók. A szerszámot tehát előbb gyenge széllel és megfelelő helyzet változtatások között, egyenletes vörösbarna, vagy sötét-piros izzásra hevítjük, a szerint, mint az aczél edzési hőfoka nagyobb vagy kisebb (minek bekövetkezéséről, hogy meggyőződjünk, a szerszámot a tűzből pillanatra kiemeljük), aztán a fúvófej szabályozó toló segélyével a szelet megeresztjük és folytonos forgatás, ide-oda mozgatás közben a szerszámot, vagy annak részét a kívánt edzési hőszinte, minden részében egyformán felhevítjük. Ennek elérése után a szelet elállójuk, a szerszámot még egy igen kevés ideig a tűzben megforgatjuk és azután közvetlen a tűzhely mellett álló edzővizben lehűtjük. Kényesebb és vékonyélű szerszámot, túlhevités elkerülése végett vascsőbe teszünk és igy az csak közvetve melegszik. A mondottakból látni, hogy a nyilt kovácstűzhely, ügyes edző kezelése alatt, edzéshez jól használható, az égés és így a melegítés mérve igen jól szabályozható. Hátránya az, hogy megfeszített figyelem nélkül a szerszám könnyen túlhevül, vagy elég és hogy a tűzhely különböző részein nem egyenlő a hőfok, ezért az egyenletes melegítés csak kiváló ügyességgel érhető el. 3. Épített edzőkemencze mesterséges levegőszolgáltatással. Ezen kemencze kétféle kivitelben ismeretes. Az egyik gáz-, a másik coax-tüzeléssel. A gáztüzeléses kemencze chamotte-téglával bélelt, lábakon nyugvó, öntött vasszekrényből áll, melybe két egymásba illesztett chamotte-cső van elhelyezve, mindegyik külső felületén bordákkal van ellátva, miáltal közöttük és a kemencze, vagy szekrény falai között is huzagok alakulnak. A belső cső egyik oldalán fenékkel bír. A gáz és levegő megfelelően szerkesztett szerelő segélyével, jól összekeverve hajtatik a kemenczébe, hol meggyújtva, égési terményei, előbb a belső csőbe kerülnek, onnan a két cső közötti részen át a kürtőbe, vagy a szabadba áramlanak. Az edzendő szerszámokat a belső csőben helyezik el. A belső cső nyílása, belül chamotte-al bélelt ajtóval van elzárva, melyen kém nyílást is alkalmaznak. A levegő és gáz keverési arányát és a keveréknek mennyiségét, mely az időegységben a kemenczébe vezettetik, szabályozni lehet. Ezen kemencze előnye, hogy a szerszám elégése benne lehetlenné van téve, mivel a gáz kormozó lánggal ég és a korom égési hőfoka az aczél elégéshez szükségestől messze esik, de épen ezért gyors melegítésre nem alkalmas. A coaxtszelés és edzőkemencze, tégla alapon épült, két vagy több egymástól teljesen elkülönített rekeszszel bir. Minden rekesz fenekét rostély képezi, melyre a tüzelőanyagot, a coaxot öntik, erre vaslapot helyeznek, melyre az edzendő szerszámok kerülnek. Minden rostély alatt a levegőt szolgáltató motor csővezeték egy-egy ága, alkalmas, az egész rostély felületére egyenletesen működő fúvónyílással végződik. A rekeszek külön-külön jól záró ajtóval vannak ellátva és minden rekesz külön füstelvezető csővel bír, mely közös kürtőbe vezet. A vaslemez helyett némelykor ólmot tartalmazó vasszekrénykéket helyeznek és ebbe teszik az edzendő szerszámot is. Az ólom olvadási hőfoka 330° körül van, tehát sokkal alacsonyabb az edzési hőfoknál (600—800°), ezért az ólomfürdőt, a megfelelő edzési, vagy izzás színre kell hevíteni és ezen hőmérsékleten állandóan tartani. Ezen fürdőben a szerszám melegítése igen egyenletesen történik és az aczél oxidálástól is meg van óva, de mivel igen nehéz a fürdőt ugyanazon hőfokon tartani, és a szerszám megfigyelése sem könnyű, mert e végből a fürdőből ki kell emelni .