Polytechnikai Szemle, 1898 (2. évfolyam, 1-12. szám)

1898-01-01 / 1. szám

1898. január 1. POLYTECHNIKAI SZEMLE A tüzelőanyag égése közvetlen a fúvófej torkolata fölött és körül legélénkebb, mivel a tüzelőanyag a levegővel leg­közvetlenebbül ott érintkezik, a többi részeken inkább a légkör levegője táplálja az égést és így kevésbbé élénk. Ebből következik, hogy nyílt kovácstűzben, ha a fúvófej egy nyílással torkollik a tűzhelybe, annál egyenletesebb a hőfok, minél kisebb a tűz terjedelme, azaz minél közelebb esik a legtávolabb levő tüzelőanyag a fúvó­nyíláshoz. Ily tűzben kis terjedelme miatt, csak kisebb méretű szerszámokat lehet egyenletesen melegíteni, nagyobb méretű, egészben vagy részben edzendő szer­számok csak oly módon melegíthetők, ha az izzási színek kellő megfigyelése alapján a szerszám helyzetét oly módon változtatjuk, hogy mindig a kevésbbé meleg részek kerüljenek a fúvó nyílás közelébe és ezt foly­tatjuk mindaddig, míg az egész edzendő rész egyen­letesen az edzési hőfokra felmelegedett. Ezen művelet természetesen nagy figyelmet és kiváló ügyességet tételez fel az edző részéről. Ha nagyobb méretű s különösen egészben edzendő szerzámokat akarunk nyílt kovácstűzben edzés végett melegíteni, akkor vagy több fuvófejet, vagy olyant kell alkalmazni, mely több, egymástól legfeljebb 100 mm.-nyi távolságban levő nyílással torkollik a tűzhelybe. A fuvó­­nyílások keresztmetszetét legczélszerűbb oválisnak 30 mm. és 15 mm. tengely hoszszat választani, a hosszabb tengely a tűzhely nagyobb méretű oldalával legyen párhuzamos. Ily kovácstűzben nagyobb terjedelmű lesz a tűz és nagyobb kiterjedésű azon rész, hol az égés egyenlő módon történik és így nagyobb méretű szerszámot is lehet könnyebben egyenletesen felmelegíteni edzési hőfokára. Kovácstűzben, edzéshez csak faszenet szabad fel­használni és csak kivételesen a lehető legjobb kőszenet, ha az épenséggel elkerülhetlen. Ez utóbbi esetben előbb a kőszenet annyire kell kiégetni, hogy minden része izzó legyen, mivel ekkor az aczélra káros hatású alkatrészei már elégtek. Faszén alkalmazásánál is előbb jó tüzet kell előkészíteni és a szerszámot a parázsrétegre tenni, hogy a széláram köz­vetlenül ne érje az aczélt, különben igen vastag oxyd­­réteg képződnék, mely mint később látni fogjuk, az edzés eredményére kedvezőtlen befolyással van. A faszenet ne nagy darabokban, hanem felaprítva, oly módon adagoljuk, hogy a szerszámhoz mindenütt oda simuljon és a levegő behatásától óvja. A szerszámnak vékony részei, késeknek éle, maróknak foga, stb., sohase kerüljön a fúvófej nyílása fölé, mert könnyen elégnek, vagy túlhevítettnek. Erre való tekintettel pl. support-késeket oly módon kell elhelyezni, hogy az él mögötti vastag rész legyen a fuvónyílás fölött, az él fölfelé legyen fordítva és a mögötte levő részek közvetítésével, vezetés útján, érje el az edzési hőfokot. Vigyázni kell arra, hogy az él mögötti részek se melegítessenek az edzési hőfokon túl, mert különben a lehűtésnél a kések ezen a helyen elrepednek. A melegítés menetére, a már ismertetett feltételek mérvadók. A szerszámot tehát előbb gyenge széllel és megfelelő helyzet változtatások között, egyenletes vörös­barna, vagy sötét-piros izzásra hevítjük, a szerint, mint az aczél edzési hőfoka nagyobb vagy kisebb (minek bekövetkezéséről, hogy meggyőződjünk, a szerszámot a tűzből pillanatra kiemeljük), aztán a fúvófej szabályozó toló segélyével a szelet megeresztjük és folytonos for­gatás, ide-oda mozgatás közben a szerszámot, vagy annak részét a kívánt edzési hőszinte, minden részében egyformán felhevítjük. Ennek elérése után a szelet elálló­juk, a szerszámot még egy igen kevés ideig a tűzben megforgatjuk és azután közvetlen a tűzhely mellett álló edzővizben lehűtjük. Kényesebb és vékonyélű szerszámot, túlhevités elkerülése végett vascsőbe teszünk és igy az csak köz­vetve melegszik. A mondottakból látni, hogy a nyilt kovácstűzhely, ügyes edző kezelése alatt, edzéshez jól használható, az égés és így a melegítés mérve igen jól szabályozható. Hátránya az, hogy megfeszített figyelem nélkül a szerszám könnyen túlhevül, vagy elég és hogy a tűzhely különböző részein nem egyenlő a hőfok, ezért az egyen­letes melegítés csak kiváló ügyességgel érhető el. 3. Épített edzőkemencze mesterséges levegőszolgáltatással. Ezen kemencze kétféle kivitelben ismeretes. Az egyik gáz-, a másik coax-tüzeléssel. A gáztüzeléses kemencze chamotte-téglával bélelt, lábakon nyugvó, öntött vasszekrényből áll, melybe két egymásba illesztett chamotte-cső van elhelyezve, mind­egyik külső felületén bordákkal van ellátva, miáltal közöttük és a kemencze, vagy szekrény falai között is huzagok alakulnak. A belső cső egyik oldalán fenékkel bír. A gáz és levegő megfelelően szerkesztett szerelő segélyével, jól összekeverve hajtatik a kemenczébe, hol meggyújtva, égési terményei, előbb a belső csőbe kerül­nek, onnan a két cső közötti részen át a kürtőbe, vagy a szabadba áramlanak. Az edzendő szerszámokat a belső csőben helyezik el. A belső cső nyílása, belül chamotte-al bélelt ajtó­val van elzárva, melyen kém nyílást is alkalmaznak. A levegő és gáz keverési arányát és a keveréknek mennyiségét, mely az időegységben a kemenczébe vezet­tetik, szabályozni lehet. Ezen kemencze előnye, hogy a szerszám elégése benne lehetlenné van téve, mivel a gáz kormozó lánggal ég és a korom égési hőfoka az aczél elégéshez szükségestől messze esik, de épen ezért gyors melegítésre nem alkalmas. A coaxt­szelés és edzőkemencze, tégla alapon épült, két vagy több egymástól teljesen elkülönített rekeszszel bir. Minden rekesz fenekét rostély képezi, melyre a tüzelő­anyagot, a coaxot öntik, erre vaslapot helyeznek, melyre az edzendő szerszámok kerülnek. Minden rostély alatt a levegőt szolgáltató motor csővezeték egy-egy ága, alkalmas, az egész rostély felületére egyenletesen működő fúvónyílással végződik. A rekeszek külön-külön jól záró ajtóval vannak ellátva és minden rekesz külön füstelvezető csővel bír, mely közös kürtőbe vezet. A vaslemez helyett némelykor ólmot tartalmazó vasszekrénykéket helyeznek és ebbe teszik az edzendő szerszámot is. Az ólom olvadási hőfoka 330° körül van, tehát sokkal alacsonyabb az edzési hőfoknál (600—800°), ezért az ólomfürdőt, a meg­felelő edzési, vagy izzás színre kell hevíteni és ezen hőmérsékleten állandóan tartani. Ezen fürdőben a szer­szám melegítése igen egyenletesen történik és az aczél oxidálástól is meg van óva, de mivel igen nehéz a fürdőt ugyanazon hőfokon tartani, és a szerszám megfigyelése sem könnyű, mert e végből a fürdőből ki kell emelni .

Next