Polytechnikai Szemle, 1905 (9. évfolyam, 1-36. szám)

1905-01-05 / 1. szám

1905. január 5. POLYTECHNIKAI SZEMLE­ tes emelőnek a magassága 225 mm., a végein levő 45 mm, magas karimák átmérője 220 mm. Ezen kari­mák átmérője tehát a hüvely és a zúzővas megfelelő méretével megegyező. Az ékek felvételére való nyílások egymástól való távolsága 70 mm. Az emelő ék oldalán a szorító­ hasáb részére, megfelelő bevágás van. A meg­erősítésre két teljesen egyenlő nagysággal bíró éket használnak. Ezek 3 mm.-rel keskenyebbek, mint az ék­lyukak. Az emelőnek, a szorító hasábnak és az ékeknek méretei, illetve egymáshoz való viszonyossága, a 36. sz. rajzból jól kivehető. Az emelő mind a két végén, nyil rádja kerületén 2—4 mm. magas kivágás van, a melynek az a célja, hogy a kopást egyenletesebbé tegye és megakadályozza azt, hogy az emelők kopása kapc­sán történjék. A két ékkel biró emelőnek a súlya 40— 45 kg.-al van megszabva. Ha az emelő az egyik olda­lán elkopott, megfordítható és újra felékelhető. Mind a két oldalukon elkopott emelőket ki kell váltani, mert a karima letörése esetén a bütykök szenvednének. Az emelők öntött vasból készülnek. Kemény anyag erre a célra nem alkalmas. Jó anyagból készült emelők munka­ideje 3-4 év. Nem egyenletes kopást mutató emelőket azonnal ki kell váltani. Miután az emelőket a nyilak bármely pontján k­önyen meg lehet erősíteni, az eme­lés magasságának a szabályozása nem jár nehézséggel. A megerősítés oly módon történik, hogy a szorító hasábbal felszerelt emelőt ráadják a nyílra s a meg­felelő helyen két-három ék beverésével a nyil rudjához hozzászoritják. A nyélrud, hüvely, zuzóvas és az eme­lőnek egymáshoz való súlyviszonyát megközelítőleg a 34 : 24 , 14 : 13 viszony­számok fejezik ki. A rendes kaliforniai zuzónyél alkotó részeinek súlya a következő: a nyil rúdjának súlya a hüvely súlya . . a nyil összes súlya: 350 kg. Használnak azonban ennél könnyebb és ennél ne­hezebb nyilvasakat is úgy, hogy a zuzónyilak súlya átlag 300 és 500 kg. között változó. (Folytatjuk.) a zuzóvas „ az emelő „ . . 150 kg. 100 , 55 , 45 . Elektromos bányavasutak, írták: Reich Ernő és Mellinger József. A bányaüzem egyik legfontosabb és legnehezebb feladatát képezi a bányatermékeknek olcsón és célszerű módon való felszínre hozatala. Ezen művelet egyik lényeges részét a szintekben való szállítás alkotja. A bányászat, mint egyike a legrégibb termelési ágaknak, az ősidőktől kezdve úgy a szintekben, mint a vertikális irányú szállítást emberi avagy állati erővel végezte, mely szállítási mód azonban az ipar föllendülés által igényelt nagyobb arányú produkció szükséglet nyomása alatt célszerűség és olcsóság szempontjából egyáltalá­ban nem elégítette ki a támasztott követelményeket. A vertikális irányú szállítást a gőzgép csakhamar meg­hódította , a szintekben való vontatásra azonban a gőz­­lokomotív alkalmatlannak bizonyult, így figyelembe veendő azon körülmény, hogy a bányászandó szén vagy érc az egyes szintekben az 1 méteres réteg vastagságon felül alig emelkedik; azonkívül az úgynevezett csu­­szamlások, azaz a hasznos rétegnek helyenkénti verti­kális irányú eltűnése a célirányos kiművelés szempont­jából egy minimális tárnaszelvény alkalmazását teszi szükségessé, mely javarészt oly csekély, hogy már ezen kereszt­szelvény minden elváltozások nélkül is a gőz­mozdony alkalmazását megnehezíti. Különösen áll ez mélyebb fekvésű szinteknél, a­hol az erős ácsolat dacára a nagymérvű talpduzzadások és oldalnyomások miatt a kereszt-szelvény elváltozások gyakoriak. Minthogy továbbá a mozdonyok a tárnákba a szállító aknákon bocsájtat­­nak le, mely vertikális szállító aknák csekély méretűek, a mozdonyok megengedhető nagysága igen szűk hatá­rok közé szoríttatik. Ezen követelményeknek a gőz­­lokomotív szerkezeténél fogva sem tud megfelelni, de a gőzmozdony ezenkívül alapjában igen komplikált, sok javítást igénylő úgy szólva rozoga alkotmány, a sok csap, vízmutató, gőzszivattyú (injector) vezérmű, kazán stb. rendkívül gondos ápolást, utánnézést és javítást igényel; víz, hamu, olaj, szén, homok folyton rátapad­nak, s alkotják ama bizonyos „idő vasfogát“, mely a szerkezetet lassan, de biztosan tönkre rágja. A gőzlokomotív kezeléséhez két ember szükséges, akik aztán igazán nehéz munkát végeznek odalent. A piszkos, olajos, fáradt gőz rátapad az ember arcára, s az illetőt hamarosan felismerhetetlenné teszi, míg a füst­­gázak és vadul forgó szikrák az ember testi épségét veszélyeztetik. A lárma pedig, mit a kipuffogások okoz­nak egyszerűen fülsiketítő. A mozdonyvezetők munkáját valóságos „virtusának lehetne mondani, s talán ez is a fő oka annak, hogy a mozdonyvezetők oly annyira szí­vósan, hogy úgy mondjam szeretettel ragaszkodnak gépükhöz. A lokomotívval — mondják — úgy lehet bánni, mint egy eszes állattal, annak pufogásából, mozgásaiból fel lehet ismerni bajait, fáradt-e, nehezen győzi-e a munkát ? A gőzlokomotivval járó eme nagy hátrányok elég­ségesek voltak arra, hogy a bányákban való térhódítá­suknál útját állják már akkor is, mikor más vontatási mód nem volt alkalmazható. Ma pedig már senki sem gondolna arra, hogy a bányák szintjében való vontatá­sára gőzlokomotivot alkalmazzon. A többi: gáz, sűrített levegő, benzin stb. motorok is csak oly helyeken jöhet­ .

Next