Rádió Technika, 1937 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1937-01-01 / 1. szám
A készülék megépítése után az üzembehelyezés következik. Első bekapcsolásnál rövid hullámon azonnal kifogástalan vételt kell kapni, közép- és hosszúhullámon azonban a skálának csak egy részén, mert ezek még összehangolandók a összehangolás. Ellenőrizzük, hogy a skála mutatója a forgókondenzátor beforgatott helyzetében az egyes hullámsávok végét jelentő, határoló vonalon áll-e? Ha nem, a zsinóron meglazítva oda áttoljuk. Most először a középhullámsávot hangoljuk össze. Antennára kapcsoljuk a készüléket és a forgót pontosan Wien-re állítjuk. Valószínűleg nem jön a megfelelő helyen. Ilyenkor a 2000 cm-es szertészkapacitás változtatásával helyére hozzuk. Ezután átforgatjuk a forgót a skála első felére és keresünk egy 215 m. körüli, jól vehető állomást, pl. Lyont. A forgót a megfelelő beosztásra állítva, a kondenzátoron lévő trimmerek állításával hozzuk az állomást a beállított helyre. Ez a beállítás már nehezebb, mert a trimmerek kis elmozdítása már erősen elhangolja a készüléket. A legérzékenyebb az oszcillátor-kör trimmerjének állítása, ezzel állítjuk be az állomást, míg az antenna körét és a modulátor körét az oszcillátoron beállított állomásnak maximális hangerőre való szabályozásával állítjuk be. A hosszúhullámú sáv beállítása ugyanígy történik. A készüléket átkapcsoljuk. A skála felső végén beállítunk egy állomást, pl. Zeesent és most az 1000 cm-es hosszúhullámú szemtesz-kapacitással hozzuk az állomást a megfelelő helyre. A kiforgatott helyzetben a hosszúhullámú tekercsekkel párhuzamosan kapcsolt kis trimmerekkel állítjuk be a kiválasztott állomást a skála megfelelő pontjára, pl. Budapest IL-1. A középhullámon már előzőleg beállított szertész-kapacitást és a kondenzátoron lévő trimmereket már nem szabad állítani, mert ezzel megbolygatnánk a középhullámon már elvégzett összehangolást. A rövidhullámú rész összehangolása csak a kész készülékben lehetséges. A bekötővezetékek ugyanis az oszcillátorkor önindukciójának jelentős részét teszik ki, tehát, ezek hossza erősen befolyásolja a skálával való egyezést, az összehangolást. Beforgatott kondenzátoroknál 50 m. körül az oszcillátor-tekercsből veszünk le 1—1,5 menetet, míg a kívánt helyre jön az állomás és kiforgatott 20 m. körüli helyzetben, ha szükséges, a parallel-kapacitás hozzáadásával hozzuk az állomást a skála megfelelő pontjára. A kis parallel-kapacitás természetesen a rövidhullámú oszcillátortekercscsel kötendő párhuzamosan és nem a forgókondenzátorral, mert ezzel a közép- és a hosszúhullámú összehangolást borítanánk fel. Szükségesnek tartjuk felhívni a figyelmet arra, hogy a többszörös forgókondenzátorok forgórészei több helyen bekötendők az alvázhoz, ez sok kellemetlen, a hangolásnál jelentkező rezgés okát szünteti meg. Végezetül felhívjuk a figyelmet a gondos, tiszta munkára és az átgondolt, rövid vezetékekkel készült huzalozásra, mert nem egy esetben az ilyen hibák okozzák a készülék sikertelenségét. A begerjedés elkerülésére tartsuk magunkat az elrendezéshez és az alkatrészeket úgy csoportosítsuk, mint ahogy azok egymásután a kapcsolási sémákban is következnek. Tájékoztatás végett itt közöljük a készülékben felhasznált anyagok jegyzékét: 1 drh, hármas forgó, új típusú Orion. 1 drh 1 4-es hullámkapcsoló, Orion. 1 drh vasmagos szuper kitt, Martovox, Ferrocart Cl, C2A, C30 és 2 drb C4. 2 drh rövidhullámú tekercs, Martovox Al és R2. 1 drh 16 pF elektrolit-kondenzátor, Ditmar v. King. 2 drb 100 pF elekrolit-kondenzátor, Ditmar v. King. 1 drh Hálózati trafó. Reduktor 3333 CP. 2 drb 10.000 cm. blokk, 3500 V. 1 drb pading-blokk, 200 cm. 1200 V. 3 drb 50 cm blokk. Remix. 3. ábra.