Rádió Technika, 1937 (2. évfolyam, 1-12. szám)

1937-01-01 / 1. szám

A készülék megépítése után az üzembe­helyezés következik. Első bekapcsolásnál rövid hullámon azonnal kifogástalan vételt kell kapni, közép- és hosszúhullámon azon­ban a skálának csak egy részén, mert ezek még össze­hangol­and­ók a összehangolás. Ellenőrizzük, hogy a skála mutatója a forgókondenzátor beforgatott helyzetében az egyes hullámsávok végét jelentő, hatá­roló vonalon áll-e? Ha nem, a zsinóron meglazítva oda áttoljuk. Most először a kö­zéphullámsávot hangoljuk össze. Antennára kapcsoljuk a készüléket és a forgót ponto­san Wien-re állítjuk. Valószínűleg nem jön a megfelelő helyen. Ilyenkor a 2000 cm-es szertészkapacitás változtatásával helyére hozzuk. Ezután átforgatjuk a forgót a skála első felére és keresünk egy 215 m. körüli, jól vehető állomást, pl. Lyont. A forgót a megfelelő beosztásra állítva, a kondenzáto­ron lévő trimmerek állításával hozzuk az állomást a beállított helyre. Ez a beállítás már nehezebb, mert a trimmerek kis elmoz­dítása már erősen elhangolja a készüléket. A legérzékenyebb az oszcillátor-kör trim­­merjének állítása, ezzel állítjuk be az állo­mást, míg az antenna körét és a modulátor körét az oszcillátoron beállított állomásnak maximális hangerőre való szabályozásával állítjuk be. A hosszúhullámú sáv beállítása ugyanígy történik. A készüléket átkapcsoljuk. A skála felső végén beállítunk egy állomást, pl. Zeesent és most az 1000 cm-es hosszúhul­lámú szemtesz-kapacitással hozzuk az állo­mást a megfelelő helyre. A kiforgatott hely­zetben a hosszúhullámú tekercsekkel pár­huzamosan kapcsolt kis trimmerekkel állít­juk be a kiválasztott állomást a skála meg­felelő pontjára, pl. Budapest IL-1. A kö­zéphullámon már előzőleg beállított sze­­rtész-kapacitást és a kondenzátoron lévő trimmereket már nem szabad állítani, mert ezzel megbolygatnánk a középhullámon már elvégzett összehangolást. A rövidhullámú rész összehangolása csak a kész készülékben lehetséges. A bekötő­vezetékek ugyanis az oszcillátorkor önin­dukciójának jelentős részét teszik ki, tehát, ezek hossza erősen befolyásolja a skálával való egyezést, az összehangolást. Beforga­­tott kondenzátoroknál 50 m. körül az osz­cillátor-tekercsből veszünk le 1—1,5 mene­tet, míg a kívánt helyre jön az állomás és kiforgatott 20 m. körüli helyzetben, ha szükséges, a parallel-kapacitás hozzáadásá­val hozzuk az állomást a skála megfelelő pontjára. A kis parallel-kapacitás termé­szetesen a rövidhullámú oszcillátortekercs­­csel kötendő párhuzamosan és nem a forgó­­kondenzátorral, mert ezzel a közép- és a hosszúhullámú összehangolást borítanánk fel. Szükségesnek tartjuk felhívni a figyelmet arra, hogy a többszörös forgókondenzátorok forgórészei több helyen bekötendők az al­vázhoz, ez sok kellemetlen, a hangolásnál jelentkező rezgés okát szünteti meg. Vége­zetül felhívjuk a figyelmet a gondos, tiszta munkára és az átgondolt, rövid vezetékek­kel készült huzalozásra, mert nem egy eset­ben az ilyen hibák okozzák a készülék si­kertelenségét. A begerjedés elkerülésére tartsuk magun­kat az elrendezéshez és az alkatrészeket úgy csoportosítsuk, mint ahogy azok egymás­után a kapcsolási sémákban is következnek. Tájékoztatás végett itt közöljük a készü­lékben felhasznált anyagok jegyzékét: 1 drh, hármas forgó, új típusú Orion. 1 drh 1 4-es hullámkapcsoló, Orion. 1 drh vasmagos szuper kitt, Martovox, Ferrocart Cl, C2A, C30 és 2 drb C4. 2 drh rövidhullámú tekercs, Martovox Al és R2. 1 drh 16 pF elektrolit-kondenzátor, Dit­­mar v. King. 2 drb 100 pF elekrolit-kondenzátor, Dit­­mar v. King. 1 drh Hálózati trafó. Reduktor 3333 CP. 2 drb 10.000 cm. blokk, 3500 V. 1 drb pading-blokk, 200 cm. 1200 V. 3 drb 50 cm blokk. Remix. 3. ábra.

Next