Rádió Technika, 1942 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1942-01-01 / 1. szám
elektron sugár koncentrációjára szolgáló elektronoptikai lencse feszültségét a P2 potenciométer mozgókarjával állítjuk be. E potenciométerrel állítjuk tulajdonképpen a kép élességét. P1 potenciométerrel állítjuk be a rácselőfeszültséget. És ezzel a kép világosságát szabályozzuk. Az eddig elmondottakból látjuk, hogy néhány szilit és blokkondenzátor valamint két potenciométer segítségével egy oly tökéletes mérőberendezéshez jutunk, amellyel már mérések egész sorát végezhetjük el. Erre azonban majd a teljes katódsugárcsöves oszcillográf leírása után fogunk bővebben rátérni. Most még két kapcsolási lehetőségre illetőleg bővítésre szeretnék kitérni. Ezek éppen ilyen egyszerűek, de amellett az oszcillográf sokoldalúságát még jobban fokozzák. Első a középpont-eltolás. Ezt ellentétben több szakíróval, akik külön áramforrást ajánlanak és alkalmaznak, igen egyszerű módon sikerült megoldanom. A katódsugár áramkörébe beiktatjuk az R4 ellenállást. Az ezen fellépő feszültségesést használjuk fel tulajdonképpen az elektronsugárnak a központból való kiterítésére. Ezzel igaz, hogy csökkentjük a katódsugárcsőre jutó feszültséget, de ez nem hátrány, hanem inkább előnynek mondható, miután a csökkentett feszültséggel — amely még mindig eléri a 400 voltot — nemcsak hogy kielégítően működik, hanem még érzékenysége növekszik is. Tudvalévően a maximális anódfeszültségnél a legérzéketlenebb a cső, illetőleg ugyanazon mérendő feszültségekre a legkisebb kitérést adja. — Az általam használt DG 3—1 csőnél — mint már más helyen említettem — ezen érték az X lapokra vonatkoztatva 0.08 mm/W, míg az Y lapokra 0.10 mm/W. Ezen értékek kisebb anódfeszültségnél természetszerűleg növekszenek. A középpont eltolására R4 ellenállás elé kötünk egy potenciómétert, ezzel nemcsak a katódsugárcső anódfeszültsége és a mínusz pont közötti feszültséget vehetjük le a potencióméter mozgó karjáról, hanem, még az R4 ellenálláson előálló feszültségesést is. Ha már most két potenciómétert iktatunk az említett pontok közé és az X és Y kitérítőlap levezető ellenállását nem a pozitív pontra, hanem a potencióméter mozgó karjára kötjük, akkor az elektron-sugarat az ernyő bármely tetszőleges pontjára irányíthatjuk. Ez természetes is miután az X mérőlap feszültségét változtatva vízszintes irányban az Y mérőlap feszültségét változtatva pedig függőleges irányban tolódik el a katódsugár. A középpont eltolásnak azért van nagy jelentősége, miután kisebb ernyőnk lévén nemcsak egy sinus vonalat, hanem annak egy részét is vizsgálhatjuk olyképpen, hogy az ernyőn megjelenő rajz bármely részét a középre állíthatjuk. Tehát az egész berendezés, mely tulajdonképen egy ellenállásból és két potenciométerből áll, egy nagyító szerepét tölti be. A másik kapcsolási lehetőség az úgynevezett fénymoduláció. Amint a neve is mutatja: moduláljuk az elektronsugár fényét. Ez úgy történik, hogy váltóáramot bocsátunk a rácsra, amely váltóáram a periódusának megfelelően elnyomja a katódsugarat és így bizonyos jelenségek mérésénél nagyszerű időmérőnk van, amely segítségével azután a kapott ábrát kiértékelni kézenfekvő. Ezután következik a katódsugár oszcillográf egyik tartozéka a fűrészrezgés-keltő. Akit a fűrészrezgéskeltők számítása érdekel, az lapozza fel a R. T. II. évfoly. 10-ik számát ahol részletes képet kap nemcsak a fürészrezgéskeltők számításáról, hanem az általam felhasznált (Thyratron) cső működéséről is. A felhasznált cső jelzése 4686. Főbb adatai a következők: Fűtés 4 Volt.2 Amp., „Rács-anód közt, max. fesz. 350 Volt., Katód-anód közt. max. fesz. 300 Volt, Maximális anód áram 300 mA., Rácsáram max. értéke 1.4 m.Az Anódáram közép értéke rezgő állapotban 3 mA., Maximális fesz. kill. a katód és a f. szál között 100 Volt., Cgk 3.4 pF., Cak 3.1 pF., Cag 2.7 pF. A 3-ik ábrán látható a cső gyújtási görbéje. Feltételezve a thyratron cső működésének ismeretét, ezután néhány pontban foglaljuk öszsze, hogy mit kívánunk a fürészrezgéskeltőtől. 1. Folytonosan változtatható frekvencia tartomány, kb. 10—100.000 Hz-ig. 2. Elég nagy változtatható amplitúdó, bármilyen rezgésszámnál. 3. A fürészfeszültség lineáris emelkedése. 4. Frekvenciafüggetlen szinkronizálhatóság. Egy oly kapcsolást, mely a fenti követelményeknek nagyrészben megfelel, mutat a 4. ábra Mérési célokra szolgáló berendezésekben a fűrészrezgéseket legtöbb esetben úgy állítjuk elő, hogy egy kondenzátort konstans árammal feltöltünk s mikor egy bizonyos feszültséget elért igen rövid idő alatt kisütjük. Kisütésre gáztöltésű vagy vákuumos csövet használunk megfelelő kapcsolásban. A legegyszerűbb megoldás természetesen gáztöltésű csővel érhető el, ezért mi is ezt a megoldást választjuk. E célra kitűnően megfelel egy penióda, amely azon jó tulajdonsággal rendelkezik, hogy a rács- vagy segédrácsfeszültségtől függően — egy bizonyos anódfeszültségtől kezdve (kb. 100 V-tól) — mindig ugyanazt az anódáramot szolgáltatja. Különleges problémánk azonban a fűrészrezgés frekvenciájának és amplitúdójának szabályozása. A frekvencia függ a Ct kondenzátor feltöltéséhez szükséges időtől. A feltöltési idő viszont három tényezőtől függ. 1. A Ct kondenzátor nagyság 6. ábra. 4