Szabó Szaklap, 1938 (1. évfolyam, 1-3. szám)

1938. július / 1. szám

1938. július. SZABÓSZAKLAP a testtartás hajlott és a derék beesett, úgy még nagyobb meny­­nyiséggel is beljebb kell állítanunk a hátközépvonalat. Húz­zunk HW ponttól 1 ponthoz segédvonalat. 2. ábra. Rajzoljuk meg ezen ábránkon látható vonalvezetéssel a nyakvágásnak a vonalát, majd a hátközépvarrásvonalat. Ezen utóbbi egy darabon együtt halad a függőleges alapvonallal, majd kissé ívelten t pont felé fordul, t pontnál kissé befelé ível, majd t ponttól lefelé az aljáig függőlegesen halad tovább. A hátmagassági vonallal való metszésnél jelöljük ki r pontot. A hátszélességet (varrással együtt) mérjük előre az imént kijelölt r ponttól R pont kijelölésére és húzzunk ebből az R pontból derékszögű, azaz jelen esetben függőleges vonalat felfelé, amelyre vállmagasságként mérjük R ponttól felfelé Ah pont kijelö­lésére a félmellbőség egynegyedét plusz 4 cm-t. Általában zakóknál, zubbonyoknál és hasonló ruhadaraboknál úgy a há­­tarész, mint az eleje számára a vállmagasságot a félmellbőség egynegyede plusz 4 cm adja. A vállmagasítás a modern ízlésnek megfelelően úgy törté­nik, hogy mérjünk legalább 3 cm-t felfelé Ah ponttól. A váll­­varrásvonalnak túlságosan magasra helyezése hátrányos lehet, mivel ennek következtében könnyen elzáródik fent a hátarész. Mérjünk az imént 3 cm-rel magasabban kijelölt ponttól 1 cm-t előre és kössük össze ezt a hátsónyakcsúcsponttal. Az oldalcsúcspontot, azaz SP pontot R pont felett az R— Ah vállmagasság egynegyedével jelöljük ki, majd mérjünk et­től a ponttól is előre 1 cm-t. A derékszélessége a hátarésznek normális esetben 1 pont­tól előre E pontig 4 cm-rel kevesebb, mint az r—R szélesség. Lent a hátarésznek a szélessége 2 cm-rel nagyobb, mint a háta­résznek !—E derékszélessége. — A zakó divatos vonalvezetése szempontjából igen előnyös az oldalvarrás előrébb helyezése, azaz jobban a kar alá való helyezése. Mérjünk tehát ezen célból a ponttól 1 cm-t előre. Nyomatékosan hangsúlyozzuk azonban ehelyütt, hogy itt ki­mondottan az oldalvarrásnak előrébb helyezéséről és nem a hátarésznek a megszélesítéséről van szó. Mérjünk a derékvo­nalon E ponttól V2—1/2 cm-t előre és hátra és ábránk szerint húzzunk ezekből a pontokból felfelé és lefelé segédvonalakat. 3. ábra. Ez az ábránk a hátarész varrásvonalainak a megrajzolá­sát mutatja. Mindenekelőtt rajzoljuk meg a karlyukvonalat. Ez a karlyukvonal fent a 3 cm-rel maga­sabban és 1 cm-rel előrébb kijelölt ponttól indul, visszaível a vállmagassági függőleges vonalig, majd az SP oldalcsúcspont előtt 1 cm-rel kijelölt ponton át ível ismét előre. A vállvarrást a hátsó nyakcsúcspontnál is emelnünk kell éspedig itt az emelés 1 cm legyen. Rajzoljuk meg most már a vállvarrásvonalat a hátsó nyakcsúcspont felé kissé ívelten áb­ránk szerint. Az oldalvarrásvonal megrajzolása következik most, amely­nek vonalvezetését ábránk mutatja.­­ A mai divatirányzat általában a karlyuk mögött a megszélesített, borulás hátarészt részesíti előnyben. Ezt a megszélesítést úgy szabjuk bele a hátarészbe, mint ahogy ábránkon a szaggatott vonalak mutatják. Ennek a szélesítés­nek a mennyisége normálisan 11/*—2 cm. Az oldalcsúcspont, amely az oldalvarrás és a karlyukvo­nal metszéseként jelentkezik, természetesen alacsonyabbra ke­rül az oldalvarrásnak előrébb helyezése következtében. Az új oldalcsúcspont magától adódik a metszésnél. Az elejerész megszerkesztése 4. ábra. Rajzoljuk meg a Rü—Z—R derékszögű alapvonalakat. Je­löljük ki mindenekelőtt Z pontot. A félmellbőséghez adjunk 1 cm-t a mellrész megszélesítésére, majd vonjuk le ebből a mennyiségből a hátarésznek a szélességét a hátmagassági vo­nalon r és R pontok között, majd mérjük R­ ponttól előre Z pont kijelölésére ezt a különbséget. A hónaljszélesség mennyiségét normális esetben a félmell­­bőségnek egynegyede adja. Adjunk ehhez hozzá 2 cm-t, éspedig 1 cm-t számítva az oldalvarrás és az oldalbevágás varrására, a másik 1 cm pedig a kényelmesebbre szabott elere- és háta­résznek megfelelő karlyukvonalra van számítva, így jelöljük ki tehát Vo pontot. A nyakcsúcspont kijelölésére mérjük vissza 7 ponttól a nyakbőség egyhatodát, mínusz 1/2 cm-t, azaz ugyanazt a meny­­nyiséget, mint a hátarészen, és ettől a ponttól 1 cm-rel ma­gasabban jelöljük ki a normális fekvésű­­ nyakcsúcspontot. A nyakcsúcspontot a modern egyenes váll irányzatának meg­felelően egyrészt, a mellrésznek a megszélesítésére másrészt, előrébb kell helyeznünk, azaz a vállat egyenesebbre kell állí­tanunk. Ebből a célból mérjünk előre az imént kijelölt S nyakcsúcspontból 2 cm-t és maradjunk a vízszintes alapvona­lon. Ez a 2 cm-rel való előrébbállítás a legtöbb esetben elég­séges, másrészt pedig azáltal, hogy az alapvonalon jelöltük ki az új S2 nyakcsúcspontot, a hátarész vállcsúcsánál való 1 cm-es emelésnek megfelelően 1 cm-rel alacsonyabbra vettük az eleje részt. — Húzzunk most Vo, S2 és Z pontokból derék­szögű vonalakat lefelé.­ ­ 3

Next