Szabók Szaklapja, 1925 (33. évfolyam, 1-12. szám)

1925-02-15 / 2. szám

XXXIII.­­évfolyam Budapest, 1925 február 16 2. szám SZABOK SZAKLARIA A MAGYARORSZÁGI SZABÓMUNKÁSOK ÉS MUNKÁSNŐK SZAKEGYLETÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VII. ker., Almássy-tér 2. sz. Telefonsz.: J. 116—70. A lapra való közlemények és előfizetések ide küldendők Megjelenik minden hó közepén Előfizetési díj: Egész évre 30.000 korona, félévre 15.000 korona. Egyes szám ára 2500 korona. A szer­kesztővel értekezni lehet délután 5—6 óra között KÁLMÁN MIKSA Fájdalmas megilletődéssel állunk szaktársaink elé a mind­nyájunkat lesújtó gyászhír közlésével, hogy szakszervezetünk és a munkásmozgalom egyik legjobbika, Kálmán Miksa szak­­társunk, a Magyarországi Szabómunkások és Munkásnők Szak­egyesülete h. elnöke és a Szabók Szaklapja szerkesztője meghalt. Beláthatatlan időre nem pótolható veszteség számunkra az ő elhunyta, aki több mint három évtizeden át kitűnő képzett­séggel, fáradhatatlanul­ bizakodó szívóssággal és meleg szeretettel szolgálta a szabómunkásság és a szociáldemokrata munkásmoz­galom ügyét. Velünk együtt dolgozott, hozzánk legközelebb állott, minket sújt legjobban a szomorú veszteség, amit halála okozott. De a szocializmus eszméiért küzdők táborában minden irányból megnyilatkozó nagy részvét tanúsítja, hogy az ő irodalmi és oktató munkássága hervad­hatatlan megbecsülést szerzett számára a munkás­­mozgalom minden harcosa részéről. Kevésbé a nyilvános szereplés, mint az al­kotó és oktató munka, a szakszervezeti és szociál­politikai irodalom volt a munkaköre. A szakszer­vezet vezetőségében a legkritikusabb időkben is mindenkor bizakodó és megfontolt magatartásá­val sok nehéz feladat megoldását segítette elő. A szabómunkásszervezet kialakításában kezdettől fogva részt vett és úgy az előbb helyi jelleggel létesülő szabómunkásszakszervezeteknek, mint ké­sőbb­­a jelenlegi országos egyesületnek egyik unkegó­alapítója volt. Az alapszabályok és egyéb szerve­zeti szabályok kidolgozásával, szervező és agitá­­ciós gyűléseken, oktató előadásokon, szolgálta ezt az ügyet. . .­­ Megbecsülhetetlen nagyértékű volt az elhunyt Kálmán Miksa szaktársunknak az­ a ténykedése, amelyet mint a Szabók Szaklapja szerkesztője fejtett ki a szabómunkásmozgalomban. Húsz évig végezte ezt a munkát s ezen időközben fokozato­san kifejlődő írói készségével elsőrendű szóvonalra emelte a lap értékét a munkásmozgalomban. Harcos, nevelő, oktató,, vitat­kozó, szociálpolitikai és közgazdasági cikkei nagy mértékben szolgálták a szabómunkások és munkásnők osztálytudatos neve­lését és a jobb létért folytatott küzdelmeik elősegítését. Irodalmi munkásságának egyik maradandó emléke lesz a szabómunkásság számára az is, hogy éveken át szerkesztette a Szabómunkások Zsebnaptárát. Ezenkívül sok agitációs füzetet és röpiratot írt a szakma ügyének szolgálatára. Mint férfikonfekciószabómunkás, külön is részt vett e szak­macsoport tevékenységében, ahol mint szervező és tárgyaló­bizottsági tagnak nagy része volt a régebben nagyon is elhanya­golt munkaviszonyok megjavításában és általában a mai ren­dezettebb szakmai helyzet kialakításában. A munkásbiztosítás intézményének egyik legelsőrendű munkása volt, mint munkásbiztosítási tisztviselő, húsz éven keresztül. E téren a szakmabeli Első Budapesti Szabósegédek Betegsegélyző Pénztáránál kezdte működését, mint tisztviselő, ahonnan a munkásbiztosító intézmények egyesítése során előbb az Általános Munkásbetegsegélyző Pénztárhoz, később a Buda­pesti Kerületi Munkásbetegsegélyző és Balesetbiztosító Pénztár­hoz került. Gyakorlati szociálpolitikai tevékenységet ezen intéz­ményeknél fejtett ki, ahol tudásának és munkaképességének nagy hasznát látta a munkásbiztosítás ügye. Már évek óta titkári minőségben szolgálta az intézményt, amikor az ellen­­forradalmi megújhodás, többekkel együtt, erőszakosan távolí­totta el helyéről. Gyönge szervezetét lassan fölőrölte a sokoldalú elfoglaltság. Hónapokkal ezelőtt betegeskedni kezdett és különböző súlyos betegségét nem bírta leküzdeni. Legutóbb kórházba került, ahol megoperálták. Állapota ezután javulni látszott, amikor 1925 január 29-én hirtelen támadt vérömlés következtében néhány perc alatt kiszenvedett. Halála mélységes gyászt jelent a szabómunkásság számára, amely egyik legérdemesebb előh­arcosát veszítette el Kálmán Miksában. De gyászt jelent az ő elvesztése a szocializmus eszméiért küzdők minden harcosa számára is. Puritán tevékeny élete példaképen álljon előttünk és a szabómunkásmozgalom jövő nemzedéke előtt s emlékét kegye­lettel zárjuk szivünkbe. Kálmán Miksa 1872-ben Szabadszálláson született, szegény családból. Apja üveges volt, aki kénytelen volt fiát korán elbo­csátani­­hazulról. Szüleitől távol tanulta meg a szabómestersé­get. Mesterével vásárokra járt és útközben olvasgatva szerezte első ismereteit a munkásmozgalomból. A kilencvenes évek ele­jén került Budapestre, ahol nyomban bekapcsolódott a szakmai mozgalomba. Az akkor még helyi jellegű Budapesti Szabómun­kások Szakegyletébe 1892 szeptemberében lépett be. Hosszú ideig vezetőségi és szervezőbizottsági tagja volt az egyesületnek, majd 1896-tól kezdve egy időre elnöknek választották meg. A je­lenlegi országos egyesület, vagyis a Magyarországi Szabómun­kások és Munkásnők Szakegyesületének megalapozása idején, 1902 novemberben, az alakuló egyesület vezetőségébe­n, elnök­nek lett megválasztva és ebben a tisztségében a végleges meg­alakulás után is, haláláig megmaradt. Ezenkívül mint eredeti foglalkozása szerint férfikonfekciószabómunkás, ebben a­ cso­portban fejtett ki fokozottabb tevékenységet a szakmai mozgalom keretében. Nagy képzettsége, a munkásmozgalom terén szerzett széleskörű isme­retei és tapasztalatai sok nehéz feladat megoldásá­ban voltak szakszervezetünk segítségére. Nemzet­közi kapcsolatokban sokszor képviselte egyesüle­tünket külföldi tanácskozásokon. A Szabók Szak­lapjának 1904. óta volt szerkesztője. Külföldön, a háború előtt német nyelven is megjelenő szaklap útján ismerték szakmai körökben Kálmán Miksa szaktársunk működését, írói készségének sok hasz­nát látta a szabómunkásság. Szakszervezetéhez való ragaszkodásából eredően önzetlenül hossza­ évek során át teljesen díjtalanul végezte szerkesztői és­ írói munkáját és csak'a legutóbbi idők' nehézségei­ ' közepette fogadott el munkájáért alig számbavehető I- díjazást. Szerkesztői munkálkodását halála bekö­vetkezéséig teljesítette. A szakszervezet akkori vezetői korán fölismerték elhunyt szakitársunk képességeit és hogy a munkásmozgalom számára némileg függetlenítsék,1899. év végén a szakmai Első Budapesti Szabósegédek Betegsegélyző Pénztárába vétették föl mint tisztviselőt. A munkásbiztosítási intézmények egységesítése során innen az Álta­lános Munkásbetegsegélyző Pénztárhoz került, majd később a Budapesti Kerületi Munkásbetegsegélyző és Balesetbiztosító Pénztárhoz. E helyen 1920. augusztusig működött, utóbb több esztendő óta mint az intézmény titkára, amikor az ellenforra­dalom önkénykedése őt is, több társával együtt, megfosztotta hivatalától. Gyakorlati szociálpolitikai képzettsége a munkás­biztosító intézmény szolgálatában fejlődött ki. Kapcsolata eköz­ben a szakszervezeti mozgalommal és az általános munkásmoz­galommal pillanatra sem szakadt meg. Szakmai munkássága mellett élénken részt vett a munkásbiztosítási tisztviselők szervez­kedési mozgalmában. Szerkesztette a Munkásbiztosítási Tiszt­viselők Lapját, később főmunkatársa lett a magyar szociálpoli­tikai irodalom nagytekintélyű folyóiratának, a Munkásügyi Szem­lének, utóbb a Munkásbiztosító című munkásbiztosításügyi szak­lapnak a szerkesztője. Ugyancsak szerkesztője volt egy időben az Ifjúmunkásnak és munkatársa a Szövetkezeti Értesítőnek. A Népszava napilap első idejében, 1906-ban és 1907-ben, belső munkatársa volt egy ideig a lapnak, Írásainak egész sora jelent meg a Szocializmus hasábjain, továbbá a Szakszervezeti Érte­sítőben. Amikor az ellenforradalmi különítmények föllépésére kikerült a munkásbiztositó pénztárból, akkor ismét a Népszava belső munkatársa lett s ebben a munkakörében haláláig meg­maradt. Cikkein és tanulmányain kívül maradandó értékű írásai és fordításai gazdagítják a magyar munkásirodalmat. Mint szak­­szervezeti ember, évek óta tagja volt a szakszervezeti választmány­nak és a munkásoktatások ügyét vezető oktatásügyi választmány­nak. Sokoldalú elfoglaltsága mellett hűséges gondozója volt család­jának és gyermekeit saját szellemében igyekezett nevelni. Halá­lát felesége és öt gyermeke gyászolja, akik közül a legidősebb alig érte még el a keresőkort, a legfiatalabb pedig 14 éves.­­ Kálmán Miksa szaktársunk halála iránt általános részvét nyilatkozott meg úgy a szabómunkásság mint általában a mun­kásmozgalom körében. Egyesületünk központi vezetősége és a Szociáldemokrata Párt vezetősége kimondották, hogy elhunyt szaktársunkat a munkásmozgalom halottjának tekintik és teme­téséről közösen gondoskodnak. Központi vezetőségünk külön gyászjelentést adott ki a haláleset alkalmából. A temetés február 1-én vasárnap délután ment végbe a rákoskeresztúri izraelita temetőben. A hozzátartozókon kívül szaktársaink és az elvtársak nagy tömegben vettek­ részt a temetésen, hogy elhunyt szaktársunk halála fölött gyászuknak kifejezést adjanak. A ravatalnál megjelentek szervezetünk vezetőségén kívül a pártvezetőség, a parlementi frakció, a Szak­­szervezeti Tanács és a pártválasztmány tagjai. A Kerületi

Next