Szabók Szaklapja, 1925 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1925-02-15 / 2. szám
XXXIII.évfolyam Budapest, 1925 február 16 2. szám SZABOK SZAKLARIA A MAGYARORSZÁGI SZABÓMUNKÁSOK ÉS MUNKÁSNŐK SZAKEGYLETÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VII. ker., Almássy-tér 2. sz. Telefonsz.: J. 116—70. A lapra való közlemények és előfizetések ide küldendők Megjelenik minden hó közepén Előfizetési díj: Egész évre 30.000 korona, félévre 15.000 korona. Egyes szám ára 2500 korona. A szerkesztővel értekezni lehet délután 5—6 óra között KÁLMÁN MIKSA Fájdalmas megilletődéssel állunk szaktársaink elé a mindnyájunkat lesújtó gyászhír közlésével, hogy szakszervezetünk és a munkásmozgalom egyik legjobbika, Kálmán Miksa szaktársunk, a Magyarországi Szabómunkások és Munkásnők Szakegyesülete h. elnöke és a Szabók Szaklapja szerkesztője meghalt. Beláthatatlan időre nem pótolható veszteség számunkra az ő elhunyta, aki több mint három évtizeden át kitűnő képzettséggel, fáradhatatlanul bizakodó szívóssággal és meleg szeretettel szolgálta a szabómunkásság és a szociáldemokrata munkásmozgalom ügyét. Velünk együtt dolgozott, hozzánk legközelebb állott, minket sújt legjobban a szomorú veszteség, amit halála okozott. De a szocializmus eszméiért küzdők táborában minden irányból megnyilatkozó nagy részvét tanúsítja, hogy az ő irodalmi és oktató munkássága hervadhatatlan megbecsülést szerzett számára a munkásmozgalom minden harcosa részéről. Kevésbé a nyilvános szereplés, mint az alkotó és oktató munka, a szakszervezeti és szociálpolitikai irodalom volt a munkaköre. A szakszervezet vezetőségében a legkritikusabb időkben is mindenkor bizakodó és megfontolt magatartásával sok nehéz feladat megoldását segítette elő. A szabómunkásszervezet kialakításában kezdettől fogva részt vett és úgy az előbb helyi jelleggel létesülő szabómunkásszakszervezeteknek, mint későbba jelenlegi országos egyesületnek egyik unkegóalapítója volt. Az alapszabályok és egyéb szervezeti szabályok kidolgozásával, szervező és agitációs gyűléseken, oktató előadásokon, szolgálta ezt az ügyet. . . Megbecsülhetetlen nagyértékű volt az elhunyt Kálmán Miksa szaktársunknak az a ténykedése, amelyet mint a Szabók Szaklapja szerkesztője fejtett ki a szabómunkásmozgalomban. Húsz évig végezte ezt a munkát s ezen időközben fokozatosan kifejlődő írói készségével elsőrendű szóvonalra emelte a lap értékét a munkásmozgalomban. Harcos, nevelő, oktató,, vitatkozó, szociálpolitikai és közgazdasági cikkei nagy mértékben szolgálták a szabómunkások és munkásnők osztálytudatos nevelését és a jobb létért folytatott küzdelmeik elősegítését. Irodalmi munkásságának egyik maradandó emléke lesz a szabómunkásság számára az is, hogy éveken át szerkesztette a Szabómunkások Zsebnaptárát. Ezenkívül sok agitációs füzetet és röpiratot írt a szakma ügyének szolgálatára. Mint férfikonfekciószabómunkás, külön is részt vett e szakmacsoport tevékenységében, ahol mint szervező és tárgyalóbizottsági tagnak nagy része volt a régebben nagyon is elhanyagolt munkaviszonyok megjavításában és általában a mai rendezettebb szakmai helyzet kialakításában. A munkásbiztosítás intézményének egyik legelsőrendű munkása volt, mint munkásbiztosítási tisztviselő, húsz éven keresztül. E téren a szakmabeli Első Budapesti Szabósegédek Betegsegélyző Pénztáránál kezdte működését, mint tisztviselő, ahonnan a munkásbiztosító intézmények egyesítése során előbb az Általános Munkásbetegsegélyző Pénztárhoz, később a Budapesti Kerületi Munkásbetegsegélyző és Balesetbiztosító Pénztárhoz került. Gyakorlati szociálpolitikai tevékenységet ezen intézményeknél fejtett ki, ahol tudásának és munkaképességének nagy hasznát látta a munkásbiztosítás ügye. Már évek óta titkári minőségben szolgálta az intézményt, amikor az ellenforradalmi megújhodás, többekkel együtt, erőszakosan távolította el helyéről. Gyönge szervezetét lassan fölőrölte a sokoldalú elfoglaltság. Hónapokkal ezelőtt betegeskedni kezdett és különböző súlyos betegségét nem bírta leküzdeni. Legutóbb kórházba került, ahol megoperálták. Állapota ezután javulni látszott, amikor 1925 január 29-én hirtelen támadt vérömlés következtében néhány perc alatt kiszenvedett. Halála mélységes gyászt jelent a szabómunkásság számára, amely egyik legérdemesebb előharcosát veszítette el Kálmán Miksában. De gyászt jelent az ő elvesztése a szocializmus eszméiért küzdők minden harcosa számára is. Puritán tevékeny élete példaképen álljon előttünk és a szabómunkásmozgalom jövő nemzedéke előtt s emlékét kegyelettel zárjuk szivünkbe. Kálmán Miksa 1872-ben Szabadszálláson született, szegény családból. Apja üveges volt, aki kénytelen volt fiát korán elbocsátanihazulról. Szüleitől távol tanulta meg a szabómesterséget. Mesterével vásárokra járt és útközben olvasgatva szerezte első ismereteit a munkásmozgalomból. A kilencvenes évek elején került Budapestre, ahol nyomban bekapcsolódott a szakmai mozgalomba. Az akkor még helyi jellegű Budapesti Szabómunkások Szakegyletébe 1892 szeptemberében lépett be. Hosszú ideig vezetőségi és szervezőbizottsági tagja volt az egyesületnek, majd 1896-tól kezdve egy időre elnöknek választották meg. A jelenlegi országos egyesület, vagyis a Magyarországi Szabómunkások és Munkásnők Szakegyesületének megalapozása idején, 1902 novemberben, az alakuló egyesület vezetőségében, elnöknek lett megválasztva és ebben a tisztségében a végleges megalakulás után is, haláláig megmaradt. Ezenkívül mint eredeti foglalkozása szerint férfikonfekciószabómunkás, ebben a csoportban fejtett ki fokozottabb tevékenységet a szakmai mozgalom keretében. Nagy képzettsége, a munkásmozgalom terén szerzett széleskörű ismeretei és tapasztalatai sok nehéz feladat megoldásában voltak szakszervezetünk segítségére. Nemzetközi kapcsolatokban sokszor képviselte egyesületünket külföldi tanácskozásokon. A Szabók Szaklapjának 1904. óta volt szerkesztője. Külföldön, a háború előtt német nyelven is megjelenő szaklap útján ismerték szakmai körökben Kálmán Miksa szaktársunk működését, írói készségének sok hasznát látta a szabómunkásság. Szakszervezetéhez való ragaszkodásából eredően önzetlenül hossza évek során át teljesen díjtalanul végezte szerkesztői és írói munkáját és csak'a legutóbbi idők' nehézségei ' közepette fogadott el munkájáért alig számbavehető I- díjazást. Szerkesztői munkálkodását halála bekövetkezéséig teljesítette. A szakszervezet akkori vezetői korán fölismerték elhunyt szakitársunk képességeit és hogy a munkásmozgalom számára némileg függetlenítsék,1899. év végén a szakmai Első Budapesti Szabósegédek Betegsegélyző Pénztárába vétették föl mint tisztviselőt. A munkásbiztosítási intézmények egységesítése során innen az Általános Munkásbetegsegélyző Pénztárhoz került, majd később a Budapesti Kerületi Munkásbetegsegélyző és Balesetbiztosító Pénztárhoz. E helyen 1920. augusztusig működött, utóbb több esztendő óta mint az intézmény titkára, amikor az ellenforradalom önkénykedése őt is, több társával együtt, megfosztotta hivatalától. Gyakorlati szociálpolitikai képzettsége a munkásbiztosító intézmény szolgálatában fejlődött ki. Kapcsolata eközben a szakszervezeti mozgalommal és az általános munkásmozgalommal pillanatra sem szakadt meg. Szakmai munkássága mellett élénken részt vett a munkásbiztosítási tisztviselők szervezkedési mozgalmában. Szerkesztette a Munkásbiztosítási Tisztviselők Lapját, később főmunkatársa lett a magyar szociálpolitikai irodalom nagytekintélyű folyóiratának, a Munkásügyi Szemlének, utóbb a Munkásbiztosító című munkásbiztosításügyi szaklapnak a szerkesztője. Ugyancsak szerkesztője volt egy időben az Ifjúmunkásnak és munkatársa a Szövetkezeti Értesítőnek. A Népszava napilap első idejében, 1906-ban és 1907-ben, belső munkatársa volt egy ideig a lapnak, Írásainak egész sora jelent meg a Szocializmus hasábjain, továbbá a Szakszervezeti Értesítőben. Amikor az ellenforradalmi különítmények föllépésére kikerült a munkásbiztositó pénztárból, akkor ismét a Népszava belső munkatársa lett s ebben a munkakörében haláláig megmaradt. Cikkein és tanulmányain kívül maradandó értékű írásai és fordításai gazdagítják a magyar munkásirodalmat. Mint szakszervezeti ember, évek óta tagja volt a szakszervezeti választmánynak és a munkásoktatások ügyét vezető oktatásügyi választmánynak. Sokoldalú elfoglaltsága mellett hűséges gondozója volt családjának és gyermekeit saját szellemében igyekezett nevelni. Halálát felesége és öt gyermeke gyászolja, akik közül a legidősebb alig érte még el a keresőkort, a legfiatalabb pedig 14 éves. Kálmán Miksa szaktársunk halála iránt általános részvét nyilatkozott meg úgy a szabómunkásság mint általában a munkásmozgalom körében. Egyesületünk központi vezetősége és a Szociáldemokrata Párt vezetősége kimondották, hogy elhunyt szaktársunkat a munkásmozgalom halottjának tekintik és temetéséről közösen gondoskodnak. Központi vezetőségünk külön gyászjelentést adott ki a haláleset alkalmából. A temetés február 1-én vasárnap délután ment végbe a rákoskeresztúri izraelita temetőben. A hozzátartozókon kívül szaktársaink és az elvtársak nagy tömegben vettek részt a temetésen, hogy elhunyt szaktársunk halála fölött gyászuknak kifejezést adjanak. A ravatalnál megjelentek szervezetünk vezetőségén kívül a pártvezetőség, a parlementi frakció, a Szakszervezeti Tanács és a pártválasztmány tagjai. A Kerületi