Szabók Szaklapja, 1933 (41. évfolyam, 1-6. szám)
1933. június / 3. szám
A MAGYARORSZÁGI SZABÓMUNKÁSOK ÉS MUNKÁSNŐK SZAKEGYLETÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VII. ker.?Almássy tér 2. sz. Telefonszám: 41-670. A lap részére közlemények és előfizetések ide küldendők Megjelenik minden két hónapban Előfizetési díj: Egész évre 2 pengő 40 fillér, félévre 1 pengő 20 fillér. Egyes szám ára 20 fill. A szerkesztővel értekezni lehet délután 5—6 óra között A rendbontók kizárása A munkanélküliség fokozódásával párhuzamosan szakszervezetünkben is egyre inkább éreztette romboló tevékenységét az a mozgalom, amely a közismert jelszavak hangoztatásával hol mint „szakszervezeti ellenzék“, hol mint „a dolgozók és munkanélküliek egységfrontja“, majd legújabban mint „antifasiszta egységfront“ ágál a munkásmozgalom területein. Előbb dugva, majd egyre nyíltabban terjesztett röpirataikból, kritikának nevezett gyalázkodásaikból és a nyomor miatti elégületlenségre spekuláló túlköveteléseik hangoztatásából szaktársainknak is volt alkalmuk megismerni e mozgalom egységbontó törekvéseit és szakszervezetünkben is mutatkozó káros hatását. Az „egységfront“ állandó hangoztatásával hadakozó egységbontók, régebben kezdett előkészítő agitáció után, szakszervezetünkben a budapesti csoport legutóbbi közgyűlését arra használták fel, hogy a csoport vezetőségébe a saját embereiket választassák be. Néhány szótöbbséggel ezt sikerült is elérniük, oly módon, hogy híveik közül a szervezettől eddig távol álló új tagokat írattak be, másokkal a megszűnt tagságaikat felújíttatták, illetve hosszú idő óta nem fizető munkanélküli tagokkal járulékot fizettettek be, akik azután így 1—2 heti járulék befizetése alapján szavaztak a közgyűlésen. E nyilvánvalóan puccsszerű eljárás ellen módjában lett volna a központi vezetőségnek korlátozó intézkedésekkel élni, vagy a választást megsemmisíteni, azonban mégis arra az álláspontra helyezkedett, hogy esetleg megfelelő intézkedések megtételével az új vezetőség működését helyes mederbe szoríthatja. Ez a kísérlet azonban nem sikerült s minden erre vonatkozó tanácskozás és érvelés meddő maiauu .Az új vezetőség népszerűségének biztosítására újabb tagamnesztiát, a behratási díjak újabb leszállítását stb. követelte és a leghatározottabban ellene szegült annak, hogy a központi vezetőség olyan intézkedéseket tegyen, mely szerint a csupán 1—2 heti járulékot űzető tagok ne lehessenek választók és választhatók, vagy egyéb fontos kérdésekben döntők a szakszervezeti járulékot rendesen fizető tagokkal szemben. Önmaguk dicsőítésére és az általuk képviselt új szellem bemutatására a szervezet múltját, valamint az előző vezetőségeket becsmérlő és a jól ismert hangzatos jelszavakkal tűzdelt cikket akartak leadni a csoportvezetőség nevébena Szabók Szaklapjában. Amikor ez nem sikerült, hasonló szellemben röpiratokat adtak ki a csoport vezetősége nevében, élesen támadva „a mindenkori vezetőségeket“, az egyesület kebelében működő férfikonfekció és vásári szabók csoportjait, a „vezérektül feltolakodottakat“ és minden velük nem tartó szaktársat és szaktársnőt, fölényes hangon imigyen terrorizálva ezeket: „Aki megbontja a szocialista munkások kialakuló egységfrontját, az a munkásosztály árulója.“ A „szervezettek és szervezetlenek“, a „dolgozók és munkanélküliek“-nek címzett második röpiratukban a szokásos „szakszervezeti ellenzéki“ követelések felsorakoztatása és az „egységfront“ hangoztatása után minden különösebb odatartozandóság nélkül az „antifasiszta egységfrontban való tömörülésre“ hívták fel a szaktársakat. Az illetők mindezen ténykedéséből a központi vezetőségnek azt kellett látnia, hogy aűködésükkel egyrészt a tagok között a legszélsőbb széthúzást idézik fel, másrészt az egyesület tevékenységét olyan irányba akarják terelni, amely annak szellemével és az alapszabályokkal ellentétben áll, sőt az egyesület fennállását legnagyobb mértékben veszélyezteti. A központi vezetőség kötelességének tartotta, hogy ezt meggátolja s ezért a csoportvezetőség működésének felfüggesztését és a szervezetbontó ténykedésben elsősorban résztvevők és kezdeményezőkkizárását határozta el. Ezért 1933 május 16-án tartott rendkívüli ülésén egyhangúlag a következő határozatot hozta: „A központi vezetőség megállapította, hogy a budapesti csoport tagjai körében — főleg a munkanélküli tagok között — úgynevezett ,szakszervezeti ellenzék" címen kívülről irányított agitáció folyik az egyesület belső remije, valamint a tagok közötti egység megbontására, amelyben a csoport legutóbbi közgyűlésén megválasztott, vezetékig tagjai is résztvettek. Ennek az agitációnak eredménye volt, hogy a csoport 1933 február 26-án tartott közgyűlésén a vezetőség választásánál olyan tagok kerültek túlsúlyba, akik közvetlenül a közgyűlés előtt ebből a célból iratkoztak be az egyesületbe, illetve olyanok, akik régebbi tagságukat felújítva, vagy mint a tagjárulékfizetési alól fölmentett munkanélküli tagok, csupán 1—2 heti járulékot fizettek be ebből a célból. Nagyrészt ilyen tagokat választottak be a csoport vezetőségébe is néhány szótöbbséggel, megválasztásuk tehát nem volt alapszabályszerű. A megválasztott csoport vezetősége ebben a minőségében tovább folytatta szervezetbontó működését, ellenszegülvén a központi vezetőség minden olyan irányú törekvésének és inntézkedésének, amellyel az egyesület szellemének és az alapszabályoknak megfelelően az egyesület vezetését és ügyeinek intézését kötelességszerűen a tagjárulékokat rendszeresen fizető, illetve az alapszabályszerűen jogos tagok számára kívánta biztosítani. Emellett a szervezettek és szervezetlenek, valamint a dolgozók és a munkanélküliek egységfrontjának hangoztatásával állandóan igyekeztek a munkanélkülieket a dolgozók ellen, vagy a különböző szakmai csoportokat egymás ellen hangolni és az előző csoportvezetőségeket, valamint a központi vezetőséget munkásellenes törekvésűeknek feltüntetni. Ilyen tartalmú röpiratot a csoportvezetőség nevében is kiadtak. A központi vezetőség mindezek alapján kimondotta, hogy a budapesti csoport vezetősége e működésével súlyosan vétett az egyesület, valamint a tagok érdekei ellenés ezért az egyesületi alapszabályok 17. §-a értelmében a csoport vezetőségének működését felfüggeszti. Így kellett határozni a központi vezetőségnek azért is, mert a csoportvezetőség megválasztása nem az alapszabályoknak megfelelően történt. A felfüggesztett csoportvezetőség helyett a vezetőségi teendőket a központi vezetőség látja el és a központi vezetőség intézkedik, hogy új vezetőség választása céljából megfelelő időben csoportközgyűlést hívjonössze". A csoportvezetőség felfüggesztésével kapcsolatban részletesen foglalkozott a központi vezetőség azoknak az egyesületi tagoknak az ügyével, akik a felfüggesztő határozatban megjelölt ténykedéseknek elsősorban részesei és kezdeményezői voltak. E tekintetben kimondotta a központi vezetőség, hogy Aranyi Lajos, Beráts Pál, Berger Irén, Buck Andor, Fogarassy János, Hruska Károly, Kun Sándor, Löffler Berta, Löffler Böske, Sallay Sándor, Schneebaum Nándor, Szabó Mihály, Szántó László, Szerémi Borbála, Virág Imre, Wirth Ádám, Weisz József, Lausch Mária, Steiner Ernő és Weisz Erzsébetet az alapszabályok 6. §-a értelmében az egyesület tagjai sorából egyszer és mindenkorra kizárja, mert káros ténykedésükkel az egyesület működését a legsúlyosabb mérvben hátráltatták." . Akik jóhiszeműnek tarthatták esetleg az úgynevezett „szakszervezeti ellenzék“ exponenseinek agitációját és működését, egész biztosan megismerhették őket a kizárás után követett magatartásukból és cselekvéseikből. Heteken át féktelen agitációval sorozatos támadásokat intéztek a szakszervezet székháza ellen, nyilvánvalóan azzal a szándékkal, hogy a vezetőséget és a szervezethű tagokat megfélemlítsék és a helyiségeket elfoglalják. Bekapcsoltak ezekbe a támadásokba a szakszervezeten kívül szálló ismeretlen elemeket is és csak a rendőrség közbelépése hárította el ezeket a támadásokat, amelyek során tettleg is bántalmaztak egyes szakszervezeti tagokat és vezető embereket. Közbotrányt okoztak ezzel a magatartásukkal a nyilvánosság előtt is és terrorisztikus fellépésük a büntető eljárás során nyer majd elintézést. A rendbontók tevékenységét a szakszervezeti és általában a munkásmozgalom szempontjából sílyosan el kell ítélnünk e helyen is. A nagyhangon hirdetett világboldogító programokat és követeléseket, az „egységfrontot", ime ilyen módon és eszközökkel akarják megvalósítani, hogy kockára teszik a nehezen fölépített és fönntartott szakszervezetet s egymás ellen akarják harcba vinni az egymásrautaltakat. A munkanélküliek és a dolgozók egymás ellen hangolásával, gyalázkodással és gyamísítással vagy éppen az erőszak eszközeivel nem lehet egységes mozgalmat teremteni. Az ilyeneket el kell távolítani a szakszervezeti életből, mert ezek nem az építőmunkát és a testvéri összefogást szolgálják, hanem a rombolás és széthúzás fölidézői. Ám tessék nyíltan kiállani a porondra és alakítsanak szakszervezetet a saját ízlésük és elképzelésük szerint, eddig a legtöbben úgysem erőltették meg magukat a szervezetünk fenntartásában. Hadd lássuk, mennyien hajlandók követni azt a bizonyos új szellemet, melynek jegyében oly sokat hangoskodtak már idegen régiókból eredő útmutatásra és parancsszóra. A szervezett szabómunkásság a saját szervezetét a szociáldemokráciában nyíltan vallott eszmei és gazdasági céljai szellemében akarja megtartani és továbbfejleszteni. Ebben a szellemben küzdötte ki a múltban nem lebecsülendő eredményeit a szabóminkásság javára és ily módon kíván továbbküzdeni is, a szaktársak támogatásával. Szervezetünk és szakmai életünk terén a feladatok sokasága vár teljesítésre. A megélhetési nehézségek fokozódásával egyreinkább megnyilvánul az akarat a leromlott bérek és munkaviszonyok megjavítására s az ehhez segítő erő csak a szervezetünk megerősítése lehet. A szakmánk különböző ágazataiban tárgyalások és munkálkodás folynak ilyen irányban, amelyek eredményességét mindnyájunk kötelessége előmozdítani. A felmerült események mindenesetre jelentékenyen hátráltatták ezt a tevékenységet, fokozottabban össze kell fognunk a szervezetünk megerősítése és megvédelmezése érdekében, hogy a helyzet megjavítását önerőnkkel kiharcolhassuk. A hitlerizmus ellen a német munkásságért Az egész világ demokratikus közvéleménye felháborodással ítéli el azt a rémuralmat, amelyet Németországban a hitleri nemzeti szocialista éra teremtett meg és azt a barbár üldözést, amellyel ellene fordul mindazon pártoknak és intézményeknek, amelyek féktelen nacionalista és reakciós elgondolása,ream-ellentétben állanak. A kapitalisták pénzén és a kapitalizmus védelmére létesült ezen hadjárat éle természetesen elsősorban a marxista párt- és szakszervezetek s azok képviselői és vezetői ellen irányul. Megszállták a párt- és szakszervezeti házakat, elüldözték és bebörtönözték, megkínozták a vezető és közfunkcionárius elvtársak tízezreit. Valamennyi ország osztálytudatos munkásai szolidaritással fordulnak a német munkásság szenvedésteljes küzdelmei felé, hogy védelmükre legyenek a fasiszta reakció eltipró hadjáratával szemben. A Ruházati Munkások Nemzetközi Szövetsége (Amszterdam) németországi testvérszövetségünkről a következőket közli: Május 3-a óta a szervezetet egy háromtagú bizottság igazgatja. A szervezet e bizottság felügyelete alatt áll. Egyik tagja e bizottságnak — aki Plettl szaktárs helyét foglalja el — szolgálaton kívüli állami alkalmazott. Az új pénztáros egy szolgálaton kívüli igazgató. A szakmai vezető szerepét egy régebbi kereskedő tölti be. Ezek között az emberek között egy sincs, aki a szakszervezeti mozgalmat ismerné. Következésképpen a ruházati ipari viszonyok is teljesen ismeretlenek előttük. Ha az egyes szakmai csoportok vezetői részéről panaszok hangzanak el a tarifaszabályzat be nem tartása miatt, vagy egyéb sérelmeket tesznek szóvá, a nemzeti szocialisták rohamosztagához lesznek utasítva. E rohamosztag kijelölt emberei lépnek azután érintkezésbe az érdekelt munkáltatókkal. Könnyen elképzelhető, hogy ilyen körülmények között szó sincs komoly szakszervezeti munkáról. Amennyire ez köztudomású, az elnökség tagjai közül Plettl (elnök), Heitmann (pénztáros), és Thierfelder (jegyző-szerkesztő) szaktársakat május 2-án letartóztatták. Ploog (társelnök) és Weicher szaktársat egyelőre hivatalban hagyták, később azonban ezeket is elbocsátották. Ezenfelül Malter és Lehmann berlini csoportvezetők és Heinze lipcsei titkár ugyancsak letartóztatásban vannak, vlószínű, hogy az egyes csoportokból még több vezető került letartóztatásba. A Berlinben letartóztatott szakrtársakkal rendkívül brutális módon jártak el. Egy náci kaszárnyába cipelték őket, ahol fekvőhely nélkül két napig tartózkodtak. Feleségeiknek csak hosszas utánjárással engedték meg, hogy néhány szót váltsanak férjeikkel. Ezidőszerint egy spandani fogházban vannak szaktársaink. A Szocialista Munkásinternacionále és a Nemzetközi Szakszervezeti Szövetség felhívás-