Szabók Szaklapja, 1937 (45. évfolyam, 1-12. szám)
1937. január-február / 1-2. szám
1937 A Ruházati Munkások Országos Egyesülete budapesti csoportja zárszámadása az 1936. évről. Kiadás: Beiratási díjakból •— ------Tagkönyvekből--------------Tagjárulékokból--------------Különjárulékokból----------Lakbérjárulékból (munkanélküli) — Lakbérhozzájárulásból (központ)--------------------------Könyvtári jegyzékből------Ünnepélyekből--------------Kölcsön--------------------— — 498.— P 160.40 P 6.978.70 P 1.982.50 P 634.32 P 720.— P 36.70 P 119.73 P 260— P Összes bevétel-------11.390.35 P Maradvány 1935 dec. 31-én 31.90 P Összesen-----—11.422.25 P Kiadás-------11.394.64 P Egyenleg 1936 dec. 31-én — 27.61 P Kiadás: Munkanélkülisegélyre-------292.— P Rendkívüli segélyre-----------127— P Tanfolyam------------------------179.70 P Könyvtár------------------------243.82 P Lapok előfizetése---------------198.26 P Lakbér — — — — — — — 3.096— P Fűtés----------------------------441— P Világítás ------------------------442.29 P Takarítás-------------------------153.92 P Nyomtatvány-------------------60.94 P Irodai kellék-------------------180.79 P Postaköltség-------------------128.72 P Fizetések------------------------1.470 P Biztosítás----------------------164.70 P Ünnepélyek-------------------61.01 P Egyéb----------------------------80.43 P Központnak elszámolás szerint 4.074.06 P összes kiadás-------11.394.64 P A nő helyzete megváltozott au HSTizázadítan élő nővel szemben. Mert az elmúlt században a nő odahaza a család szükségleteit végezte s a nő hivatása volt a gyermeknevelés, a család együtt-tartása és mindaz, ami a háztartáshoz tartozott. A múlt században még a kapitalizmus a fejlődés fokán állt és ezáltal inkább a férfimunkaerőt tudta használni, a nő jobban csak a kézműiparban tudott elhelyezkedni. De nem is volt rá annyira szüksége, hogy hosszú időre legyen munkahelye. A házasságban a férj iparkodott olyan helyzetet teremteni, hogy a feleség a ház körül maradjon. A technika fejlődésével a különféle szakmák gépesítve lettek, ami által nagy mértékben fölöslegessé tették a szakmunkást. Azután jött a háborús helyzet, amely szakított azzal az előítélettel, hogy a nőt csak a konyhában lehet értékesíteni. Bebizonyosodott, hogy a legtöbb helyen, ahová állították őket, a férfiak helyét száz százalékig betöltötték, amit a munkáltatók is hamar észrevettek. A háború után, amikor a dekonjunktúra bekövetkezett, csak akkor mutatkozott meg teljes egészében, hogy mennyire rájöttek a munkaadók, hogy a nőt is lehet használni a termelésben éppen olyan jól, mint a férfimunkaerőt s még az az előnye is megvan, hogy olcsóbban termel, mint a férfi. Ezáltal a férfimunkaerő napnap után háttérbe szorul. A férfiakat elküldték a munkából, helyükbe nőket állítottak be, úgyhogy ma az a helyzet nagyon sok családnál, hogy az asszony reggel munkába indul és a férj az, aki odahaza marad, s reá vár az a teendő, amit idáig a feleség végzett el. Legtöbb családban a férj ezeket a teendőket nem képes elvégezni, mert hiszen már a nevelése sem olyan volt, hogy a háztartási munkában jártas volna. Nagyon sokszor még az előítéletek is közrejátszanak, hogy t. i. ő nem nő és ez nőnek való munka, így ez a munka is hátramarad estére s amikor az asszony megjön a munkából, neki kell elvégeznie. A legtöbb családban otthon főznek, mert a kereset olyan csekély, hogy másképpen egy pillanatig sem tudnák a háztartásnak egyensúlyát fönntartani. Ez csak úgy lehetséges, hogy este, miután a nő a munkát abbahagyja, gyorsan szalad bevásárolni, s így kerül haza fáradtan és akkor hozzálát az otthoni munka elvégzéséhez. Nehezíti a nő helyzetét még az is, hogy gyermek van. Mert hiszen így legtöbbször egész nap magára van hagyva a gyermek. A szülői felügyelet hiánya bizony nagyon megmutatkozik az ilyen gyermeken. Ezt az anya szeme nagyon hamar észreveszi s mérhetetlen a fájdalom, amely ilyenkor az anyából kisugároz, mert legtöbb anya a gyermekén keresztül szeretné azokat a vágyakat megvalósítani, amik neki nem adattak meg. Az élet minden megnyilvánulásában azt kell látnia, a nőnek, hogy gyökeresen megváltozott a társadalmi helyzete. Kikerült ő is az élet forgatagába, nem azt a helyet tölti be már csupán, amit a múlt században élő nő betöltött, hanem ugyanúgy harcol ő is a mindennapi kenyérért, mint a mellette levő férfi. Meg kell értenie a mai nőnek, hogy a kapitalista rendszer földúlta a családi fészket, amit a polgári társadalom anynyira tagad. Látnia kell a dolgozó nőnek, tisztán, hogy a kapitalizmusban nincsen semmiféle szentimentalizmus s ha érdeke megkívánja, akkor semmi sem szent, minden gondolkozás nélkül keresztülgázol mindenen, ha mindjárt az embernek legféltettebb kincse, a családja is az. A mai kapitalizmus kidobálta a férjeket és az apákat a munkahelyekről, csak azért, mert a nőben olcsóbb munkaerőt tart látt. Vége annak az illúziónak, hogyha férjhez megy a nő, akkor nem kell többé dolgoznia, hanem majd csak otthon végzi azt a munkát, ami a háztartásban adódik. A férjhezmenetel ma már csak újabb megpróbáltatások felé viszi a nőt. Ha a nő akarja, hogy helyzete megjavuljon, s munkája után olyan fizetést kapjon, hogy abból meg is tudjon élni, akkor nem szabad közömbösen néznie azt a harcot, amit a férfiak folytatnak a megélhetésért, hanem az a kötelessége a nőnek, hogy odaálljon a férfiak sorába segíteni, kiharcolni a nőnek járó tisztességes munkabért. Mert csak a kétnemnek a közös munkája hozza meg az emberiség részére a fölszabadulást. küzdeni azokkal a fene német kifejezésekkel, miképpen is lesz lehetséges abból a mi szépen hangzó magyar szavainkra átfordítani. Ilyen gondolatokkal eltelve érkeztem az iparügyi minisztérium folyosójára, ahol egy rövid időre megállva továbbfűzve gondolataimat kitekintek az udvarba, hogy talán onnan is kapok feladatomhoz gondolatokat. A legnagyobb meglepetésemre a földszinten egy szárnyas ajtó fölött zománctábla díszeleg s hatalmas nagy betűkkel, ékes magyarsággal rá van írva „Garage“. A látványtól meghökkenve, nagy búsan, fejem lehorgasztva elindulok az ülésterembe magyarosítani. SZABÓK SZAKLAPJA Magyarosítunk? Végre eljutottunk addig, hogy megtudtuk azt is, hogy mi az, ami a magyar szabómunkások helyzetének javulását akadályozza. Idáig a szaktársak úgy tudták, hogy a rosszul irányított gazdasági viszonyokban van a hiba, s azért nincsen a szabómunkásnak munkája. Sürgősen be kell látni a szaktársaknak, hogy végzetesen tévedtek, mert nem ott a hiba kérem. A hiba ott van, hogy a szakmánkban az egyes szakkifejezések nem hangzanak magyarosan. Ezt a fölfedezést az iparügyi minisztériumban tették. Ugyanis, amikor eljutottunk hosszú, (majdnem azt mondtam, hogy évtized után) igaz, csak közel két év után oda, hogy életbe kellene léptetni a minimális órabéreket, akkor valakinek eszébe jut az iparügyi minisztériumban, hogy igen ám, nagy baj van, nem lehet életbe léptetni a legkisebb munkabéreket, mert egy magyar iparügyi miniszter mégsem írhat alá olyan rendeletet, ami tele van idegen hangzású szakkifejezésekkel. Mind márt megkezdődik a tanácskozás, hogy mit lehetne csinálni. Kiadják egy úrnak, aki magyarosít, majd bekapcsolják a munkaadókat, azután mi munkások következünk s így elkezdődik a magyarosítás. A véletlen úgy hozza, hogy nekem kell egyik ilyen ülésen megjelenni. Telve aggodalommal indulok el, hogy én, aki a nagy Kunságnak égjük kis falujában játszottam a porban, hogy fogok most meg SZEMLE ! Afór Ismét kidőlt egy a régi harcosok közül. Meghalt Rothenstein Mór, a nyomdász szakszervezet vezetője, volt országgyűlési képviselő, a Szakszervezeti Tanács elnöke. Élt 72 évet és ebből félévszázadot töltött a munkásmozgóban. Mint nyomdai munkás kezdte működését, de tevékenysége kiterjedt az egész magyar munkásmozgalom területére. Szerkesztője volt a „Volksstimme“ német nyelvű lapnak. Azok közül való volt, akik a magyar szakszervezeti mozgalom fundamentumait lerakták. A munkás- és alkalmazotti rétegek gazdasági és kulturális érdekei védelméért harcolt minden fórumon. Az elsők között volt, akik a kollektív szerződések fontosságát felismerték. Mint igazi szervezett munkás élte le tiszteletreméltó életét és munkásságával kitöröthetetlen emléket állított magának a magyar munkásmozgalomban. Temetése február 16-án volt. Deutsch Jenő elvtársunk a Szakszervezeti Tanács és a magyar szakszervezetek nevében, a nyomdászszervezet részéről Brumiller László, a „Typographic“ szerkesztője, a Szociáldemokrata Párt részéről Farkas István ország- gyűlési képviselő, a párt elnöke búcsúztatták. ....... Elmúlását Mélységesen sajnáljuk és emléket kegyelettel ''megőrizzük. A Romániai Ruházati, Textil- és Bőripari Munkások Szövetségének ünnepe. Kolozsvárott 1936 december 28-án külsőségekben, is impozáns otthonavató ünnepséget tartott a testvérszövetségünk. Ezelőtt tíz évvel alakult és nehéz körülmények között, folytatta a munkáját, de a szervezetben rejlő erő mégis meghozta az eredményt s a munkájuknak megvan a gyümölcse. Az évek folyamán sikerült a rossz munkabéreket rendezni, a munkaidőt szabályozni s ezen keresztül a munkások helyzetét megjavítani. Fennállásuk 10 éves évfordulóján tartották az otthonavató ünnepséget, amelyen a felszólalók hangoztatták, hogy ez az eredmény csak úgy jöhetett létre, hogy a kolozsvári szabómunkások mindig megértették a szervezetben rejlő erőt, s azért volt lehetséges, hogy aránylag rövid idő alatt ilyen szép fejlődésen mentek keresztül. Mi, magyarországi szabómunkások együttérzünk a kolozsvári szaktársainkkal, s kívánjuk nekik, hogy a szépen megkezdett mozgalmuk minél magasabbra íveljen. 3. oldal VIDÉKI MOZGALOM A ruházati iparban a vidéki iparkamarai területen, Miskolcon és Pécsett a minimális munkabéreket a bizottság megállapította Miskolcon a múlt év december 17. és 18-án voltak a tárgyalások. A bizottság a budapesti rendelésre dolgozó férfiszabó és fiúruhakészítő szakma részére megállapított munkadarabkészítési időbérszabályt, valamint a minimális munkabér II. osztályát I. osztálynak, a III. osztályt II. osztálynak fogadta el. Ugyancsak megállapította