Szerelőipar, 1943 (9. évfolyam, 1-12. szám)

1943-01-01 / 1. szám

■■■S­S­Z­KI! E­L­D­I­P A KHB időkben páratlan teljesítményé­vel lényegesen hozzájárult az egész nemzet jövőjét kialakító nagy magyar erőkifejtéshez, kell hogy minden erejével és tudásá­val, a statisztikai adatok bőségé­vel, tudományos, valamint gya­korlati eredmények ismeretével kapcsolódjék be a munkába, mely a békére való átmenet és felké­szülés problémáit állítja rend­szerbe és kívánja megoldani. 1943. Talán évszázadokra fog­ja nemzetünk, de mindenesetre évtizedekre fogja szakmáink helyzetét eldönteni. A munka tornyosát előttünk, feladataink megsokszorozódnak. Meg kell acéloznunk akara­tunkat, s meg­ kell feszítenünk izmainkat, hogy helyünket meg­­ál­lítassuk. Ki kell kapcsolnunk mindent ami erőinket gyengíti, s ami nem a szakmai összesség, s a kartársi szolidaritás gondolatát­­ szolgálja.­­ Legyünk méltók kartársaink­hoz, kik az orosz tél leírhatatlan megpróbáltatásai közepete a mi tűzhelyeink melegét óvják, vé­dik, s mindannyiunk megmenté­séért,­­ lazánk, a szebb, a boldo­gabb Magyarország felépíté­séért vállalták a legnagysze­rűbb küldetést, s ezért teszik koc­kára nemes életüket. S. S. Más felár felszámitásának lehetősbe a gázszállitásosnál. Irta : vitéz BODÁ­NOVY BÉLA dr. miniszteri titkár. Jelen Ida ismertetésem gyakor­lati útmutatás kíván lenni a közr szállításban résztvevők számára ab­ban a tekintetben, hogy közszállí­tásra beadott kötelező ajánlatuk­tól kezdve a végszámla kifizetés­éig terjedő időközben milyen felárkér­déseket terjeszthetnek jogosan a megrendelő elé. Közbevetőleg meg kell jegyeznem, hogy a Közszállí­tási Szabályzat szóhasználatával a „felár” szó helyesen nem egyeztet­hető össze, mert a Szabályzat ki­zárólag az egységár utólagos fel­emelésének lehetőségét ismeri, mint egyetlen módot, amelyen a megren­delés tárgyának változatlanul ma­radása mellett is akalma nyílik a vállalkozónak — a Szabályzatban elismert és pontosan meghatározott körülmények fennforgása esetén — több költségeit a megrendelőre át­hárítani. Ha mégis használom a felár szót, ez azért történik, mert ez a szó az Árhivatal által engedélyezett árrt többletek révén közhasználatú meg­jelölése lett minden áthárítható költségtöbblet megjelölésének.­­ De használnom kell a felár szót azért is, mert árszabályozási rend­szerünk az 1939. évi rögzített ára­kon alapul , így előfordulhat már, hogy a közszállítási ajánlatokban a végösszeghez százalékos arányban feltüntetett és engedélyezett­­szak­mai felár is jelentkezik. Hangsúlyoznom kell, hogy a vál­lalkozó csak a Közszállítási Sza­bályzatban engedélyezett jogcíme­ken terjeszthet elő kérést s jelezze azt felárköltségtöbblet vagy bár­mily más névvel, a megrendelő mindig, mint egységes emelésre jogosító vagy nem jogosító körül­ményt bírálhatja el. Ehhez a gondolatkörhöz kapcso­lódva, szolgálhatok a vállalkozók­nak az első jó tanáccsal. Eleve re­ménytelen és kilátástalan minden olyan előterjesztés, amelyben vál­lalkozó — tegyük fel — az egy­ségáremelésre jogot adó körülményt úgy kíván érvényesíteni, hogy vállalati összegének legtöbbször ki­nyomozhatatlan alapú százalékos felemelését kéri-Minden józanul gondolkodó em­ber könnyen elképzelheti, hová jut­na rövidesen államháztartásunk, ha ilyen esetekben nem a tényleges jogosult egységártöbbleteket, ha­nem a bizonytalan alapokon nyug­vó százalékos kiegészítését adná a vállalati összegnek. Már most, ami az egységár utó­lagos megváltoztatására alapul szolgáló körülményeket illeti, ezek a 50.000/1934. K. A sz. rendelettel a Közszállítási Szabályzat 63. §-ába­n a következőképpen vannak felso­rolva: „A vállalkozó a szerződés egységárainak felemelésér­e nem tarthat igényt. Az ügyletből szárma­zó, illetőleg a szállítandó árut köz­vetlenül terhelő adó, illeték, vagy más közszolgáltatás, továbbá devi­zafelár, vámtétel, vasúti és hajózá­si díjtétel esetén azonban, ha ez a szerződés megkötése után történt , és az ajánlat megtételénél rendes­­gondosság mellett, nem lehetett számításba venni: a vállalkozó jogo­sult az egységárnak, illetve a vál­lalati összegnek aránylagos feleme­lését kérni. A jogszabály,f­elsorolás vo­k , azon­ban a gazdasági élet fejlődésével rendszerint hiányossá válna és pót­lásra szorulnak. Ez történt a köz­­szállítási szabályzat esetén is, úgy­hogy a 21.200/1942. számú Iparügyi Miniszteri rendelettel az alábbiak szerint pótoltatott: „A közszállítá­sokról és a hazai beszerzés kötelez­­­zettségéről szóló 50.000/1934. K. M. számú rendelet 63. §-ának 1. bekez­dése — a második mondat után har­madik mondatként — az alábbi rendelkezéssel egészíttetik: A vál­lalkozó abban az esetben is jogo­sult a szerződés egységárainak (a vállalati­­összegének) felemelését kérni, ha az arra illetékes hatóság a munkabéreket az alkalmazottak után fizetendő társadalombiztosítá­si (baleseti, betegségi, öregségi, rokkantsági, özvegységi, illetőleg bányanyagbér biztosítási) járulék, illetőleg díjösszegét, vagy a szállí­tandó árunak, illetőleg a vállalkoz­ zásk­a már az ? Adatazó mái a lá­zai urak­ javára ? 2

Next