Szerelőipar, 1943 (9. évfolyam, 1-12. szám)
1943-01-01 / 1. szám
■■■SSZKI! ELDIP A KHB időkben páratlan teljesítményével lényegesen hozzájárult az egész nemzet jövőjét kialakító nagy magyar erőkifejtéshez, kell hogy minden erejével és tudásával, a statisztikai adatok bőségével, tudományos, valamint gyakorlati eredmények ismeretével kapcsolódjék be a munkába, mely a békére való átmenet és felkészülés problémáit állítja rendszerbe és kívánja megoldani. 1943. Talán évszázadokra fogja nemzetünk, de mindenesetre évtizedekre fogja szakmáink helyzetét eldönteni. A munka tornyosát előttünk, feladataink megsokszorozódnak. Meg kell acéloznunk akaratunkat, s meg kell feszítenünk izmainkat, hogy helyünket megállítassuk. Ki kell kapcsolnunk mindent ami erőinket gyengíti, s ami nem a szakmai összesség, s a kartársi szolidaritás gondolatát szolgálja. Legyünk méltók kartársainkhoz, kik az orosz tél leírhatatlan megpróbáltatásai közepete a mi tűzhelyeink melegét óvják, védik, s mindannyiunk megmentéséért, lazánk, a szebb, a boldogabb Magyarország felépítéséért vállalták a legnagyszerűbb küldetést, s ezért teszik kockára nemes életüket. S. S. Más felár felszámitásának lehetősbe a gázszállitásosnál. Irta : vitéz BODÁNOVY BÉLA dr. miniszteri titkár. Jelen Ida ismertetésem gyakorlati útmutatás kíván lenni a közr szállításban résztvevők számára abban a tekintetben, hogy közszállításra beadott kötelező ajánlatuktól kezdve a végszámla kifizetéséig terjedő időközben milyen felárkérdéseket terjeszthetnek jogosan a megrendelő elé. Közbevetőleg meg kell jegyeznem, hogy a Közszállítási Szabályzat szóhasználatával a „felár” szó helyesen nem egyeztethető össze, mert a Szabályzat kizárólag az egységár utólagos felemelésének lehetőségét ismeri, mint egyetlen módot, amelyen a megrendelés tárgyának változatlanul maradása mellett is akalma nyílik a vállalkozónak — a Szabályzatban elismert és pontosan meghatározott körülmények fennforgása esetén — több költségeit a megrendelőre áthárítani. Ha mégis használom a felár szót, ez azért történik, mert ez a szó az Árhivatal által engedélyezett árrt többletek révén közhasználatú megjelölése lett minden áthárítható költségtöbblet megjelölésének. De használnom kell a felár szót azért is, mert árszabályozási rendszerünk az 1939. évi rögzített árakon alapul , így előfordulhat már, hogy a közszállítási ajánlatokban a végösszeghez százalékos arányban feltüntetett és engedélyezettszakmai felár is jelentkezik. Hangsúlyoznom kell, hogy a vállalkozó csak a Közszállítási Szabályzatban engedélyezett jogcímeken terjeszthet elő kérést s jelezze azt felárköltségtöbblet vagy bármily más névvel, a megrendelő mindig, mint egységes emelésre jogosító vagy nem jogosító körülményt bírálhatja el. Ehhez a gondolatkörhöz kapcsolódva, szolgálhatok a vállalkozóknak az első jó tanáccsal. Eleve reménytelen és kilátástalan minden olyan előterjesztés, amelyben vállalkozó — tegyük fel — az egységáremelésre jogot adó körülményt úgy kíván érvényesíteni, hogy vállalati összegének legtöbbször kinyomozhatatlan alapú százalékos felemelését kéri-Minden józanul gondolkodó ember könnyen elképzelheti, hová jutna rövidesen államháztartásunk, ha ilyen esetekben nem a tényleges jogosult egységártöbbleteket, hanem a bizonytalan alapokon nyugvó százalékos kiegészítését adná a vállalati összegnek. Már most, ami az egységár utólagos megváltoztatására alapul szolgáló körülményeket illeti, ezek a 50.000/1934. K. A sz. rendelettel a Közszállítási Szabályzat 63. §-ában a következőképpen vannak felsorolva: „A vállalkozó a szerződés egységárainak felemelésére nem tarthat igényt. Az ügyletből származó, illetőleg a szállítandó árut közvetlenül terhelő adó, illeték, vagy más közszolgáltatás, továbbá devizafelár, vámtétel, vasúti és hajózási díjtétel esetén azonban, ha ez a szerződés megkötése után történt , és az ajánlat megtételénél rendesgondosság mellett, nem lehetett számításba venni: a vállalkozó jogosult az egységárnak, illetve a vállalati összegnek aránylagos felemelését kérni. A jogszabály,felsorolás vok , azonban a gazdasági élet fejlődésével rendszerint hiányossá válna és pótlásra szorulnak. Ez történt a közszállítási szabályzat esetén is, úgyhogy a 21.200/1942. számú Iparügyi Miniszteri rendelettel az alábbiak szerint pótoltatott: „A közszállításokról és a hazai beszerzés kötelezzettségéről szóló 50.000/1934. K. M. számú rendelet 63. §-ának 1. bekezdése — a második mondat után harmadik mondatként — az alábbi rendelkezéssel egészíttetik: A vállalkozó abban az esetben is jogosult a szerződés egységárainak (a vállalatiösszegének) felemelését kérni, ha az arra illetékes hatóság a munkabéreket az alkalmazottak után fizetendő társadalombiztosítási (baleseti, betegségi, öregségi, rokkantsági, özvegységi, illetőleg bányanyagbér biztosítási) járulék, illetőleg díjösszegét, vagy a szállítandó árunak, illetőleg a vállalkoz záska már az ? Adatazó mái a lázai urak javára ? 2