A szikvízipar, 1930 (5. évfolyam, 1-11. szám)
1930-01-09 / 1. szám
V. ÉVFOLYAM 1. SZÁM. A A SZIKVIZSZAKMA FÜGGETLEN, HARCOS SZÓSZÓLÓJA ÉS EGYETLEN HIVATALOS KÖZLÖNYE Szerkesztőség és kiadóhivatal: Megjelenik havonta. A Szikvízgyárosok Országos Budapest, VII. Dohány-utca 46. szám. Szövetségének tagjai díjmentesen kapják Budapest, 1929 január 9 ШИ Hozzon az új esztendő? Írta: Dr. Szondy Károly, a Szikvízgyárosok Országos Szövetségének elnöke. Könnyű szívvel búcsúztunk el az 1929-es esztendőtől, amely sem anyagi, sem erkölcsi törekvéseinkre nem hozott sikert. Talán felesleges bővebben részleteznem. Hogyan esküdt össze minden a múlt évben a szikvízipar ellen. Még az időjárás is mostoha volt. Siralmas meteorológiai jelentést kellene szerkeszteni a tavaszról, amely elmaradt és a nyárról, amely túlontúl rövid volt ahhoz, hogy a már bekövetkezett anyagi romlást a derűs, verőfényes ősz jóvátehesse. Meddők maradtak jórészben a, szikvízipar becsületes törekvései is. A kereskedelmi minisztérium még mindig nem tanúsít elegendő megértést, a szikvízipar bajai, gondjai, kívánságai iránt. Hogy miért? Akik ismerik az elmúlt esztendő sajátságos szikvíztörténetét, akik figyelemmel kísérték azt a különös hátterű csatározást, amely a törvény csarnokában folyt és amely tudvalévően élénken érdekelte bizonyos személyi összeköttetés folytán magát a minisztériumot is, azok meg tudják érteni, miért mutatkozott mindig érdesebbnek a kereskedelmi minisztérium, miért zárkózott el a szikvíziparosság méltányos, jogos kívánságai elöl, általában miért neheztel egyes vezetőinek hibái miatt az egész szikvíziparosságra. De nem akarok vádiratot írni... Nem akarom a múlt hibáit, sebeit feltárni, hogy még jobban égessenek. Búcsúzunk az 1929-es évtől, a legrosszabbtól, amelyet idáig a mi sokat próbált szakmánk megért. Természetesen mi sem zárkózhatunk el olyan igazságok és tények elől, amelyek ma az egész országot sújtják és megviselik. A mostoha időjáráson a hatóságok, a minisztérium szűkkeblűségén túl, sőt talán messzemenően túl, az általános gazdasági viszonyok sújtották leginkább iparunkat is. Nem szabad elfelejteni, hogy nincs még egy olyan iparág, amely erősebben sínylené a szörnyű pénztelenséget, mint éppen a miénk. Filléres jövedelmünk van és mégis horribilis a tőkebefektetésünk. Húsz-harmincezer pengős invesztíció alig hozza meg a négy-öt százalékos kamatát. A szikvízüzemek már nem is mernek számítgatni, mert ha a jövedelmüket, a bevételüket, meg a hasznukat a befektetéshez arányosítják, olyan képtelenül kis számjegy jön ki kamat gyanánt, hogy azonnal be kellene csukni az üzletüket. Hogy csak néhány adatot említsek: Magyarország szikvíziparossága ezidőszerint cca 5 millió szifon palackkal, 2000 szikvíztöltőgéppel, több mint 2000 kocsival, autóval, legalább 4000 lóval és még rengeteg más felszerelési eszközzel dolgozik. A befektetések értékét legalább 25 millió pengőre becsülik. 25 millió pengőnek a hatszázalékos kamata másfélmillió pengő. Csak hatszázalékról beszélek és írok, holott ma a törvényes kamatláb nyolcszázalék — de ki kap ma nyolc százalékra pénzt? Minimális kamatláb mellett is legalább másfélmillió pengőt kellene bevennie beinvesztált tőkéje után a szikvíziparnak. Ehelyett mit kap? Az összjövedelme nem tesz ki többet hárommillió pengőnél. Miután a szikvízipar óriási rezsivel dolgozik, bízvást elmondhatjuk, hogy befektetett 25 millió pengő tőkéjének még a hatszázalékos kamata sem térül meg. A szikvíziparosság munkájáért, energiájáért, hallatlanul nagy kockázatáért semmit sem kap. Akár van kötésünk, akár nincs, szénsavat a Magyar Szénsavértékesítő Részvénytársaságnál vásároljunk (IX., DRÉGELY UTCA 19. szám), ahol négy gyár dolgozik együtt, ahonnan mindig pontosan és azonnal kapunk szénsavat, bármely mennyiségben, a legkiválóbb, garantáltan vegytiszta, erős és kiadós minőségben. Pontos szénsavellátásunk csakis ott lehet biztosítva, ahol több szénsavgyár működik együtt tartályaikat is összeadva. Ez a legfőbb garanciája a szikvízgyárunk üzembiztonságának. Erről az évek folyamán minden szikvízgyáros eléggé meggyőződhetett Hol vailaál.