A szikvízipar, 1938 (13. évfolyam, 1-11. szám)
1938-01-01 / 1. szám
A SZIKVÍZIPAR „Undorral és megvetéssel.. — A Szikvízipar tudósítójától. — Kedves és derűs olvasmánnyal lepte meg a Magyar Vidéki Szikvíz Szövetség legutóbbi száma a beszerzési szövetkezet iránt nem túlságosan érdeklődő szikvíziparosságot. „Eredménytelen tárgyalások a felszerelőkkel” cím alatt közölte Czirják Antal szövetkezeti elnök beszédét azon a választmányi ülésen, amelyen öten (írd és mond: öten) sereglettek össze. A kissé zavaros és helyenként egymásnak ellentmondó beszédből kiragadunk egy mondatot: — Ami pedig az igen tisztelt rokoniparok részéről felelőtlenül mind gyakrabban elhangzott kijelentéseket illeti, hogy szövetkezet nem lesz, mert a közös irodán keresztül megfizetnek minket, megvetéssel és undorral visszautasítjuk. Ha a beszerzési szövetkezet lapjának hihetünk, Czirják szóról-szóra így mondta. Nos, ehhez a „megvetéshez” és „undorhoz” volna egy nagyon komoly észrevételünk: Czirják megemlítette beszédében, hogy tárgyalt a szénsavasokkal is. Azt azonban már nem mondta el, hogy ezen a tárgyaláson miről folyt a szó, mi körül mozgott a tárgyalás ? Hát mi elmondjuk. Igenis arról volt szó, hogy Czirják szövetkezete vagy szövetsége (végeredményében olyan mindegy, hogy melyik, mi módon, milyen alapon, mi célra) 10 fillért kap minden tartály szénsav után. A szénsavgyárak kimutatták, hogy ez a 10 filléres juttatás egy évben 18.000 pengőt tesz ki. 18.000 pengő igen nagy tétel a mai szegény világban. Adassák tisztelet és becsület Czirják Antalnak, hogy ezt a nyomorúságos 10 filléres juttatást unióban undorral és megvetéssel visszautasította. Ellenben 25 filléres juttatást kért, vagyis a szénsavasok számvetése szerint pontosan 45.000 pengőt, hogy az igazgatói, tisztviselői fizetéseket és egyéb kiadásokat fedezhesse. Ezzel a 15.000 pengővel szemben nyilván már nem viseltetett sem undorral sem megvetéssel. Megkockáztatjuk a kérdést, hogyha megkapta volna a 25 fillért, a szénsavgyárak drágíthatták volna-e a szénsavat? Ez történt ama nevezetes szénsavgyári értekezleten, amelyről olyan szűkszavúan számolt be a jeles szövetkezeti elnök. Mit szóljunk hozzá? Azt hisszük, nem kell hozzá semmiféle kommentár, a tények magukért beszélnek. Még egyet. Várjuk a sajtópert. Nem csak várjuk, követeljük, hogy Czirják Antal sajtópert indítson ellenünk, hogy aztán bírósági tárgyaláson eskü alatti vallomások bizonyítsák az annyira jellemző eset megtörténtét. Hamis hírekkel be akarják feketíteni a szifonszakmát Előbb szénsavdrágításról regéltek Czirjákék, most szifondrágításról mesélnek. Ellenben a megtörtént üvegdrágítás ellen egyetlen szót sem írt a vidéki szikvízújság . A Szikvízipar A Magyar Vidéki Szikvíz Szövetség legutóbbi számában cikk jelent meg, mely alkalmas arra, hogy az egész szifónberendező szakmája az árdrágítás tényét bizonyítsa, mintha valóban a szifónberendező szakmától indult volna ki az az árdrágítási akció, melyet az újság a szakmának tulajdonít. A helyzet valójában a következő: Egy szakmán kívülálló fél felvetette az egyezmény lehetőségét és ezzel kapcsolatban tervezetet dolgozott ki, melyet az összes érdekelteknek megküldött. A tervezetből nem lett egyezmény és így természetesen a hivatkozott árak sem léptek soha életbe. Ennek dacára a Magyar Vidéki Szikvíz Szövetség lapja alkalmasnak látta a helyzetet arra, hogy az tudósítójától,z érdekelt cégek megnevezése nélkül közölje a tervezetet, hogy aztán az így megriasztott olvasókat a szövetségbe és szövetkezetbe való belépésre ösztökélje. Mi az igazság hívei vagyunk és mindig az volt a célunk, hogy a t. Kartársakat megóvjuk a felesleges költségektől, aminek bizonyságául a magunk részéről soha sem tagdíjat, sem előfizetési díjat kartársainktól nem kértünk. Az igazság vezet bennünket akkor, amikor kartársaink szemét felnyitjuk és őket e helyütt is figyelmeztetjük. Ne engedjék magukat hangzatos újságcikkektől befolyásolni, mert ezek csak arra alkalmasak, hogy őket megtévesszék. ”