Találmányok Leirása, 1887 (5. évfolyam, 1-21. szám)

1887-06-30 / 11. szám

felső végéhez közel háromflerentyűtől tartott A­ hüvelybe?«lángkorong nyelve nyúlik be. A h cső tolódását b csőben eszközli a b külső csőben levő l hasadék sah belső csövön levő­­ peczek, mely a hasadékban tolódik úgy, hogy ha a h csövet h2 alsó karimánál fogva forgatjuk, h cső b csőben fölszáll vagy leereszkedik. Az 1. ábrában á-vel szemben h legmélyebb állásában van, a melyben h felső széle az f kupak s h felső széle közti szabad teret, vagyis a bél belső lángozó felületet szabadon hagyja; az 1. b ábra állásában ellenben a h cső legmagasabb állásában van, a­melyben h felső széle­s kupakba nyúlik be s vele nemcsak a bél lángozó felületét fedi be, hanem a lángzónyilást fojtósan elzárja. A módosulatnak megfelelőleg, a 2. ábrában a h belső cső itt kívülre van helyezve s itt a hl cső a c külső csövet környékezi. A hl cső állásának magassága szintén tolással szabályozható, még­pedig az­által, hogy a ráerősített p p fogantyúk a b lámpakosár rézsútos hasadékában tolódnak. Itt is a h1 cső legmagasabb állásában a bél lángzó felülete kifelé teljesen elzáródik. A szerkezet egyéb részei lényegileg nem különböznek más ismeretes lángzókétól. Az 1. és 2. ábrabeli lángzók egyéb lángzókkal szemben abban válnak ki, hogy belöknek igen nagy a lángzó felülete, miért is az aránylag csekély átmérő mellett nagy fényt árasztanak; továbbá 1. ábra, 2. ábra.

Next