Technika, 1924 (5. évfolyam, 1-10. szám)
1924 / 1-3. szám
| Dr. ZIELINSKI SZILÁRD. | Dr. Zielinski Szilárd temetésén, folyó évi április hó 30.-án, a következő gyászbeszédet tartotta Herrmann Miksa, a mérnöki kamara alelnöke. Amikor a Mérnöki Kamara, a Középítési Tanács, a Magyar Mérnök- és Építész-Egylet, a Magyar Mérnökök és Építészek Nemzeti Szövetsége és a Magyar Anyagvizsgálók Egyesületének megbízásából, mélységes gyászuk és fájdalmuk jeléül leteszem ezen intézmények és egyesületek koszorúit néhai elnökük és oszlopos tagjuk ravatalára, a magyar társadalom ama rétegének a nevében szólalok meg, amelynek tagjait Zielinik Szilárd, a háború egyik biztató fázisában itt e csarnokban maga köré gyűjtötte, hogy páratlanul fényes környezetben, a Műegyetem fenséges védőjének és fenkölt barátjának a harctérről küldött üdvözletétől támogatva és a kormány jelenlétében, kifejtse a magyar király kiküldöttje és testvéröccse előtt a magyar mérnökség igazát és kívánságait a mérnöki rendtartás törvénybe iktatása iránt. Ez nekünk mérnököknek, felejthetetlen történeti jelentőségű pillanatban Zielinski Szilárd ereje 3 Dr. Zielinski Szilárd Szerető és hálás tanítványaid annyi sokan kívánták: a feltámadás jelének ne csak a rügyeit és bimbóit lássad, de érnéd meg a virágokat és a termést is. Az isteni gondviselés másképpen határozott. Eltávoztál közülünk: a magyar géniusznak kiváló képviselője. Az írás szavaival elmondhatjuk: elesett a mi fejünknek koronája. Pótolhatatlan űrt hagytál magad után. Áldásos működésed nemcsak a műegyetemre terjedt ki. A magyar tudományos életnek kimagasló, tündöklő, messze világító fáklyája voltál: polyhistor. A fáklya most, nagy fájdalmunkra, leégett, de csudálatos fénye mindaddig fennmarad és messze világít, amíg lesz magyar tudomány és magyar erkölcs. Semper honos nomenque tuum laudesque manebunt. Isten veled, Szily Kálmán, büszkesége minden magyar technikusnak, ■ vedd a kir. József Műegyetemnek hálatelt, szomorú, büszke búcsúját!